Kelet-Magyarország, 2015. január (72. évfolyam, 1-25. szám)

2015-01-21 / 17. szám

2015. JANUÁR 21., SZERDA KEDET Interjú: Kési Árpáddal, a Nyíregyházi Sportcentrum Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatójával Mindenki büszke lehet a mezfeliratra A Barcelona-család mintájára a jövőben egy táborba tartoznak majd a nyíregyházi csapatok. nyíregyháza. Januártól Nyír­egyházi Sportcentrumnak hívják a korábbi Nyírsulit. A változás mögött álló szerve­zeti és személyi kérdésekről, a megyeszékhely sportjának jelenéről és jövőjéről beszél­gettünk Kosa Árpád ügyveze­tő igazgatóval. Milyen előkészületek előzték meg a meghozott szervezeti és személyi döntéseket? kósa árpád: Ott kezdem, hogy az elmúlt évek önkor­mányzati és kormányzati sporttámogatása teremtette meg annak a feltételét, hogy most a további fejlődéshez szükséges szervezeti átalakí­tást megtegyük. Elemeztük, hogy mik az erősségei és a gyengeségei a nyíregyházi sportnak, és azt láttuk, hogy elsősorban az élsport terüle­tén sok minden esetlegesen működik. Ilyen például a piaci támogatások össze­gyűjtése, amely még mindig szponzoráció formájában jelenik meg. Személyes kapcsolatokon múlik, hogy egy-egy csapat mennyire tudja előteremteni az adott bajnokságra tervezett bevé­teleit. Maradva az élsport­nál, a nyíregyházi csapatok költségvetése a piaci bevé­telekből, az önkormányzati támogatásból és a minimális jegybevételből áll össze. Nem szerencsés, hogy volt olyan nyíregyházi klub, amelynek költségvetését döntően a városi támogatás adta. Mégis, hogyan alkothat közös egységet az élsport, a tehetsé­gek nevelése, a szabadidősport és a létesítményfenntartás? KÓSA ÁRPÁD: Az a tervünk, hogy egy olyan egységet hoz­zunk létre az utánpótlással, a szabadidő-, és az élsporttal, bevonva a piaci szereplőket, amely jóval nagyobb stabi­litást tud adni a felnőtt klu­boknak is. A TAO sokat segít elsősorban az utánpótlás-ne­velésben, de például abban is, hogy személyes kapcsola­tok is kialakulnak a sport- és cégvezetők között. A sza­badidősport is kapcsolódik ehhez a rendszerhez, hiszen az a cég, amelynek mondjuk kispályás futballcsapata van a városi bajnokságban, vélhető­en hamarabb ad támogatást, mint az, amelyiknek nincs kapcsolata a sporttal. Ha egy klub berkein belül vagyunk mindannyian - ha hang­zatos akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy mint a Barcelona -, akkor annak szereplői eredményesebben mozognak ebben a rendszer­ben. így látjuk egységesnek a rendszert, amihez jön még a teljesen megújuló Bujtosi Szabadidő Csarnok. Ez így együtt egy egészen nagy csomag, külön-külön viszont mindenki csak viszonylag apró erőforrás lehetne. Országosan is érzékelhető a korábbi több szakosztályos mamutklubok felélesztése. Ez is adott ötletet a Nyíregyházi Sportcentrum megteremtésé­hez? KÓSA ÁRPÁD: A Ferencváros is azért működik jól, mert na­gyon komoly tradíciója van, én úgy érzem, hogy a mi múl­Róluk, az ő jövőjükről van szó, hiszen az a cél, hogy minél több jó sportoló kerüljön ki a sportcentrumból, az általa üzemeltetett akadémiai rendszerekből FOTÓ: PUSZTAI SÁNDOR tunkat elfelejtettük tisztelni. Komoly munkát végeztek a kollégáim az egyes sportágak nyíregyházi hagyományainak felkutatásában, ezt szeret­nénk bemutatni, és tuda­tosítani, hogy teszem azt, miért is fontos a városnak az élvonalbeli kosárlabdacsapat. Azért, mert az valahonnan elindult, van múltja, jelene és jövője is. Sitku Ernő és Kőhalmi Richárd személyében olyanok lettek az élsport- és az utánpótlás-szek­ció igazgatói, akik felnőttcsa­patok mellett vezetőedzők. Mennyi energiájuk marad az új pozíciójuk ellátására, illetve a rendszeren belül megőrizhető-e a versenysemlegesség? Hiszen ők azért erősen kötődnek a kosár- és a röplabdához. KÓSA ÁRPÁD: Úgy vagyok ez­zel, hogy ha valaki nem Alex Ferguson, akkor a vezető­edzői státusz nem egy életre szól, úgy is mondhatnám, hogy átmeneti. Azt remélem, hogy Sitku Ernő még akkor is élsportigazgató lesz a Nyír­egyházi Sportcentrumban, amikor már nem biztos, hogy a felnőttcsapat szakvezetőié­ként fog dolgozni, és ugyan­ez igaz Kőhalmi Richárdra is. Ezzel persze nem azt kívá­nom nekik, hogy ne legyenek eredményesek a csapata­iknál, de a kettőt el kell tudni választani, elsősorban érzelmileg. Mindkettőjüktől azt kértem, hogy a hétvégi meccs eredménye ne nyomja rá a bélyegét hangulatukra a hétfői munkakezdés során. Sitku Ernő helyzete a nehe­zebb, hiszen ő az élsportért felel, és az egyik élcsapat ve­zetőedzője, de teljes mérték­ben bízom benne, meg fogja tudni oldani a feladatait. A döntések meghozatalánál Külön-külön mindenki csak apró erőforrás lehetne. KÓSA ÁRPÁD ugyanúgy a hat sportág egyi­ke lesz számára a kosárlabda, mint a másik öt. Úgy beszél a kosárlabdáról, mint a rendszer teljes jogú tagjáról, holott a felnőttcsapat önálló utat jár. Jól érzékeljük, hogy hamarosan változás törté­nik ezen a téren is? KÓSA ÁRPÁD; Mindkét fél részéről van egy egyértel­mű közeledési szándék. Az NYKK-nál is felismerték, hogy nagyobb biztonságot adhat a nyíregyházi kosár­labdázásnak, ha az önkor­mányzat tulajdonában lévő sportcentrumhoz tartozik valamilyen módon a felnőtt­csapat is. Ennek a módjáról tárgyalunk, és a klubvezetők legutóbb remek javaslatot tettek le az asztalra, amely ismét közelebb hozta azt a megállapodást, amely a teljes kosárlabda-társadalom szá­mára előnyös lehet, tiszta vi­szonyokat teremthet. Fel kell mérnünk elsősorban a klub gazdasági helyzetét, aztán rövid-, közép- és hosszútávú tervek alapján indulhatunk el a közös úton. A másik speciális helyzetben lévő sportág a futball. Hol tart az a folyamat, miszerint a város és a Nyíregyháza Spartacus kö­zös céget hoz létre az utánpót­lásrendszer működtetésére? KÓSA ÁRPÁD; A TAO-s támoga­tásnak csak olyan szervezet lehet a kedvezményezettje, amely már legalább két éve működik. A Magyar Labdarú­gó-szövetségtől vártunk egy olyan nyilatkozatot, misze­rint az új cég is bekerülhet a TAO-körbe, de ez nem jött meg, ezért első fordulóban elálltunk a közös cég létreho­zásától, mert két szék közé estünk volna, hiszen az akko­ri Nyírsuli már nem, az új cég pedig még nem lett volna jo­gosult TAO-támogatásra. Ezt nem kockáztattuk meg. A ter­vet a minap azonban ismét elővettük, és Révész Bálint, a Spartacus tulajdonosa tartja a szándékát a közös cég létre­hozására. Ez technikailag úgy néz majd ki, hogy a Nyíregy­házi Sportcentrum 98, és a stadiont üzemeltető NyirW Kft. 2 százalékos részesedés­sel létrehozza az új céget, amelynek 49 százalékát a Spartacus Kft. megvásárolja, így a többségi részesedés j megmarad az önkormányzati cégeknél. Amennyiben az MLSZ-től megkapjuk azt a bizonyos nyilatkozatot, akkor felállhat az új cég, amibe minden jogot átviszünk. Ez azért fontos, hogy a felnőtt­csapatnak is nagyobb rálátása legyen az utánpótlásra és fordítva, így jobban egymás­ra leszünk utalva. A szurkoló akkor érzi igazán magáénak a csapatot, ha helyi kötődésű játékosoknak is szoríthat. Egyetértünk abban, hogy a négy látványsportág mindegyikében van ebben a tekintetben előrelépési lehe­tőség? KÓSA ÁRPÁD: Sportáganként más a helyzet. Kézilabdá­ban, miután a Balaton-parti akadémia létrejött, pont tizenkét játékosunk ment el oda; el lehet képzelni, hogy ez mit jelent a nyíregyházi utánpótlásnak. Nem keve­sebbet kell megcélozni, mint visszacsábítani őket hozzánk, ezért is fontos a felnőttcsapat minél előbbi feljutása az NB I-be. Kosárlabdában volt egy nagyon jó generáció, és most is szállítják az eredményeket, de kétségtelen, vékonyabb a jég, mint pár éve. Mivel élvo­A közönség számára a csapat­sportágak a legérdekesebbek; az egyéni sportolók között vannak olyanok, akik olimpi­konok lehetnek.- Az egyéni sportágakat te­kintve elégedettek lehetünk- jelentette ki Kósa Árpád.- Atlétikában a remek edzői garnitúrának és a javuló felté­teleknek köszönhetően sorra bukkannak fel a tehetségek, így már nemcsak Szikszai Ró- berttel, Bakosi Péteréi vagy nalbeli az NYKK, szerintem képes megtartani a tehetsé­geket, erre törekedni kell a jövőben. Szakmai kérdésben nem szívesen nyilatkozóm, de úgy látom, a kiválasztás terén van hová előrelépnünk. Mindezt persze úgy, hogy a kevésbé tehetséges gyere­keket is bent kell tudnunk tartani a sport világában. Röplabdában jó a helyzet, a felnőttcsapat keretében hét játékos saját nevelés, Nyíregyháza a sportág régiós központja, a beindult akadé­miára Miskolcról és Egerből is érkezhetnek ide gyerekek. Az sem véletlen, hogy ebben a sportágban ennyi fiatal be tud épülni a csapatokba, mert a röplabda magyaror­szági helyzetéből adódóan viszonylag kevés pénz jut külföldiek szerződtetésére. Futballban is van kellő számú tehetség, akiket be lehetne építeni a felnőttcsapatba, de ezt az ügyet nem szolgálja a Spartacus hosszú ideje tartó liftezése az első- és másod- osztály között. Ha sikerül elérni, hogy az NB I-ben sta­bil középcsapat lesz a Szpari, akkor jóval nagyobb esély nyílik a fiatalok szerepelteté­sére. Azt gondolom, hogy ez egyértelműen edzőkérdés, és Mátyus Jánosban látom a szándékot, hiszen most is több fiatal a nagyokkal edz. Az akadémiai akkreditáció során az is kiderült, hogy a szervezettségét, felépített- ségét tekintve a nyíregyházi Helebrandt Mátéval lehet azonosítani ezt a szakágat, hanem a fiatalabbakkal is. Ők fogják sok-sok cikluson keresztül szállítani az olim­pia kvótáinkat, a felsoroltak közül pedig mindhárman odaérhetnek Rióba. Úszás­ban nagyon hektikus volt a helyzet, de mostanra megvan az a négy-öt versenyzőnk - az élükön Buskó Csengével és Szurovcsák Ivettel -, akik na­gyon komoly jövő előtt állnak. futballutánpótlás-nevelés országosan a hetedik helyen áll, ami nagyon jó pozíció. Bővülhet még a rendszerbe kerülő sportágak száma? KÓSA ÁRPÁD: Nem tartom szükségesnek, mert így is ezerhatszáz sportoló tartozik hozzánk, és infrastrukturáli­san sem bírnánk el a bővítést, már most sincs szinte egy szabad perc sem a tornater­mekben. Ez persze jó dolog, mutatja, hogy Nyíregyháza sportos város lett. Merthogy önöké a javaslat­tételi jog az önkormányzati támogatások elosztására. Ezek ismeretében a körön kívül lévő csapat- és egyéni sportágak mire számíthatnak? KÓSA ÁRPÁD; Azért fontos, hogy ezzel a joggal rendelkezünk, mert napi kapcsolatunk van az élsporttal, és ez reményeink szerint csak erősödni fog. Az jó az élsportnak, ha a döntés előtt egyeztetni tudunk, így ugyanis - szinte mint egy érdekképviseleti szerv - nagyobb mélységig átlátjuk a terveket, a lehetőségeket, ezt pedig tolmácsolni tudjuk a szakbizottság felé, ahol az eddigieknél is alaposabb döntések születhetnek. Bízom abban, hogy ez a változás már önmagában is megmutatkozik majd a pályán elért eredményekben. Innentől kezdve lesz egy egyeztetési folyamat, amit Sitku Ernő vezet. A nem kiemelt sportágak esetében nincs változás, azok pályázata továbbra is közvetlenül kerül a sportbizottság elé. A változás összességében egy egységes, szervezett nyíregyházi sport­életet eredményez majd, ahol a legkisebbektől egészen az olimpikonokig mindannyian azt érezhetjük, hogy egy nagy családhoz tartozunk, és mindenki büszke lehet a mezeken arra a feliratra, hogy „Nyíregyháza”. BODNÁR TIBOR tlbor.bodnar@kelet.hu iü Sí Esélyesek az olimpiára

Next

/
Thumbnails
Contents