Kelet-Magyarország, 2015. január (72. évfolyam, 1-25. szám)

2015-01-16 / 13. szám

2015. JANUÁR 16., PÉNTEK mm Üzenet Balogh Tibor hűséges olvasónktól: A szerelem és a házasság . elválik egymástól. A házasság lo­gikus elöntés. Ám a szíved mélyén titokban abba lehetsz szerelmes, akibe csak akarsz. OINA NAYERI Események képekben Számos társklub mellett a Konzervgyári Nyugdíjas Egyesület is képvisel­tette magát az Alvégesi Művelődési Házban rendezett pótszilveszteri mulatságon. A klub január 30-án búcsúztatja másodszor az óévet a nyíregyházi Vasutas étteremben fotó: juhász lászlóné Közel kétszázan vettek részt a Nyírvasváriban rendezett jótékonysági bálon, amelynek célja - a kellemes kikapcsolódás mellett - az oktatási intézmények támogatása volt fotó: gulyás jánosné Örülnek a szociális tűzifának Ópályiban, összesen 303 erdei köbméter fát osztanak ki a rászoruló családoknak januárban. A képviselő-testület dönté­se alapján 606 családba fél-fél köbméter tűzifa jut FOTÓ: ERDÉLYI MIKLÓS Olvasóink itják Ki tette jól? Már lassan egy éve várunk a jelzáloghitelek ügyének rendezésére. Nem tudom, ki tette jól, az, aki nem fizette a törlesztőket, és éli világát, vagy mi, akik a 78 ezer forint fizetésből kifizetjük a 6i ezer forintot. Marad az 51 ezer forint közmunkabérem, s ebből fizessem még a rezsit is. A négy gyerekből már csak egyre kapok családi pótlékot, van amelyik Pestre, egyetem­re jár, van, amelyik befe­jezte az egyetemet. Mindig nélkülöztünk, próbáltunk becsületesen élni. A bank azt tesz törvényesen, amit akar, a 165 forinton felvett hite­lünket kétszázötvennéggyel akarja forintosítani. Ha nem fizetünk, elviszik a házun­kat, ha fizetünk, nem marad semmink. T.S.-NÉ, NYÍREGYHÁZA Vegyék bérbe! Nyíregyházán is nagyon sok magántulajdonban lévő lakás áll üresen, mert a tulajdono­sok vagy külföldön dolgoz­nak, vagy elköltöztek albér­letbe a munka miatt, esetleg kiöregedtek. Javaslom a polgármesteri hivatalnak, a közgyűlésnek, hogy vegye az ilyen lakásokat bérbe az önkormányzat, mondjuk 5 évre. Ezzel megoldhatná a lakásra váró párok gondját. Innen léphetnének tovább a „szocpol” segítségével a fiatalok. A tulajdonosok azért nem adják ki bérlőknek köz­vetlenül, mert nem fizetnek, a rezsit hátrahagyják, vagy ki Az ünnepség résztvevői FOTÓ:ZUBERECZ MIKLÓS Eszperantó-megemlékezés Ünnepélyes keretek között emlékezett meg a „Verda Stelo” eszperantó társaság a nemzetközi, semleges nyelv megalkotójáról, L. L. Zamenhof születésnapjáról és munkásságáról a közel­múltban. A nyíregyházi Vasutas Művelődési Házban elhangzott: az eszperantó nyelvet a világon több mint száz országban beszélik. Vendégünk volt az Esz­perantó Világszövetség alelnöke, Stefan McGill, valamint dr. Márkus Gabor, a Magyarországi Eszperan­tó Szövetség képviselője; érdeklődéssel hallgattuk a dél-koreai és a tokiói egye­temen tartott előadások lényegét eszperantó nyel­ven. Megemlékeztünk régi, lelkes, kitűnő oktatóinkról: Torma Sándorról, aki több mint 300 verset ismert és szavalt, Járó Antalról, min­denki kedves Tóni bácsijá­ró, aki évtizedeken keresz­tül szervezte a csoportunk tevékenységét. 2016-ban szeretnénk megszervezni Nyíregyházán az eszperantó tanárok világkonferenciáját. „VERDA STELO” NYÍREGYHÁZI ESZPERANTÓ TÁRSASÁG sem költöznek belőle. Ha a város bérelné, az megnyug­tató garancia lenne a tulajdo­nosoknak. BALOGHNÉ, NYÍREGYHÁZA Erőt adó sorok Dankó Mihály újságíró „A várakozás üzenete” című jegyzetéhez kapcsolódva: az élet, és benne az ember valóban a legcsodálatosabb a világon. Sokan nem vették észre az ünnep közeledtével ezt, sokszor durvábbak, inge­rültebbek voltak, tülekedtek, vásárlási lázban égtek, nem törődtek a várakozással, az ünneppel. Egymásra figye­lés: van aki egyedül maradt, nincs aki figyelne rá. Jóma­gámnak is szomorú volt a karácsony, a szeretet ünnepe. Özvegyek, egyedülálló, idős emberek szomorú szép ün­nepeként mégis reménnyel, örömmel telve indultam az új évnek. Dankó úr sorai megvigasztalták a fáradt lelkem, gondolom, sok más embernek is. Reményt adott, hogy egyedül is érdemes élni, harcolni, dolgozni, küzdeni, még ha néha cél nélkül is. ÖZV. TŐKÉS KÁLMÁNNÉ Levelesládánkból Az urizálás bosszantó és nem új keletű Az esélytelenek nyu­galmával várják, hogy a kegyelmesék aszta­láról nekik is leessen valami. VÁSÁROSNAMÉNY. „Ne uri- záljunk!” Ezt mondta a na­gyobbik kormánypárt egyik alapító tagja, bírálva képvi­selőtársait. Előfordult ez az előző rendszerben is, amikor az Ady-ligeti laktanyába (ahol szolgáltak sofőrök, szaká­csok, pincérek is) közvetlenül kaptuk az információt a híres vagy inkább hírhedt hadügy­miniszter, Cinege Lajos lu­xusvillájának avatásáról. Ké­szültek a fiúk az avatás utáni nagy dorbézolásra, amiből kijutott ilyenkor a kiszolgáló katonáknak is, csakhogy hiba csúszott a számításba. A díszvendég, Kádár János, bejárta a villa helyiségeit, majd közölte: „Ebből, elvtár­sak, óvoda lesz” - és berekesz­tette az avatást, mielőtt az elkezdődött volna! Hajlamos Kádár bere­kesztette az avatást, mi­előtt elkez­dődött volna. TOLDY KÁLMÁN volt a túlkapások lenyesésé- re is, pedig együtt vadászott hadügyminiszterével, aki ad­dig is elment, hogy kihasított és körbekeríttetett magának egy jelentős részt az ország területéből. Ma már új szereplők van­nak reflektorfényben, pél­dául, akiket Pokorni Zoltán kritizált meg. Ebben persze benne volt a közvélemény nyomása, ugyanis rövid idő alatt egymillió szimpatizánst veszített a kormányzó párt. Lázár János - elfogadva a kri­tikát - lefújta a több 10 millió forintos fácánvadászatot. Halmozottan hátrányos helyzetű térségünkben, ahonnan ezrek menekültek el gazdasági okokból, az elsze­gényedő lakosság rosszallása mellett megrendezték Sem- jén Zsolttal a nagyszabású úri murit. Ha megkérdeznénk a köz­társaság elnökét, aki újévi kö­szöntőjében a 25 éve kivívott demokráciát méltatta, tisztá­ban van-e vele, mit vesztettek itt tízezrek a rendszerváltás­sal egy szűk csoport kivétele­zett jóléte mellett, mit mon­dana? Tömegek élnek itt, akik az esélytelenek nyugalmával várják, hogy a kegyelmesék asztaláról hátha nekik is le­esik valami. TOLDY KÁLMÁN, VÁSÁROSNAMÉNY A Kelet arcképcsarnoka: Zentai Mihály, a Nyíregyháza Rádióállomás nyugalmazott vezetője Aki rádiómúzeumot alapított a Nyírségben Az égbe nyúló anten­nában gyönyörködve döntötte el, hogy egy­szer a rádióállomáson fog dolgozni. NYÍREGYHÁZA. A Debreceni úti felüljáró előtt balra volt egy­koron a Gráf-kocsma, ők meg közvetlen a szomszédságában laktak, oda született 1948. de­cemberében Zentai Mihály. Ak­kor még nem sejtették, milyen neves ember lesz később köze­li szomszédjuk, Váci Mihály. A Kígyó utcai kis iskolába járt, majd a 4-es iskolában végezte el az általánost. A papa nyomdokaiba lépett, aki a posta távközlési részlegén dolgozott. Mihály Pestre je­lentkezett, a Puskás Tivadar Távközlési Technikumba. Érettségi után a szíve haza­húzta Nyíregyházára. Még kis srác korában hamarabb volt csavarhúzó a kezében, mint játék. Apja a háború után a postán gazdátlanul ottha­gyott rádiókészülékeket ha­zahozhatta, s amit lehetett, megjavított. Fia a temérdek haszontalan alkatrészt „sze­retette” naphosszat... Arra is tisztán visszaemlék­szik, hogy a nagybátyjának Borbányán volt szőlője, ő ott gyakorta megfordult, onnan gyönyörködött a nagy rádió­adó, a „relé” égbe nyúló an­tennájában, s már akkor el­döntötte, hogy egyszer itt fog dolgozni, a Lászlócsere dűlőn, ahol 1951-ben épült meg a so­kak által csodált torony. Az álom beteljesült- Ez az álmom 1967-ben tel­jesült: mint fiatal technikust, karbantartóként alkalmaztak az akkor is szigorúan őrzött telephelyen, aztán az évek során, lépésről lépésre haladt a ranglétrán 1991-ig, amikor adóállomás-vezetőnek ne­vezték ki, amit nyugdíjba vo­nulásáig látott el, az időköz­ben sokoldalúan gazdagított ismeretek birtokában. Negyven évig szolgált az adónál, eközben több gazdá­juk is volt, végül az Antenna Hungária Zrt. kebelében te­vékenykedtek, aztán tavaly visszaállamosították a léte­sítményt. Nyíregyházán, a Hősök temetője közelében volt megyeszékhelyünk első rádióállomása, 1933-ban a má­sodik legnagyobb ilyen léte­sítmény volt a budapesti után!- A létesítése 60. évfordu­lóján emléktáblával jelöltük a meglévő részét, és én akkor gondoltam rá, hogy fel kellene tárni a nyíregyházi rádióállo­más, egyáltalán a rádiózásunk történetét, korabeli tárgyakból múzeumot nyitni. Ebben segí­tett a pesti központ és a körze­ti rádióstúdió akkori vezetője, néhai Ágoston István, akinek az inspirálására a saját gyűjté­sem eredményeként 38 részes rádiótörténeti sorozattal is je­lentkeztem a műsorukban. Sok látogatót vonz a kiállítás A tárgyi emlékek gyűjtésé­ben sok segítséget kaptam az Antenna Hungáriától, aztán több magyar városban, de még külföldön is vándoroltattuk a száznál több rádiót és televí­ziót magába foglaló anyagot, aminek most is számos láto­gatója van a rádióállomás te­rületén. Igazi kuriózumról van szó, jó volna közelebb hozni az adótoronytól a belvárosba, avagy Sóstóra. Zentai Mihály több fórumban is rendszere­sen publikál, könyv társzerző­jeként is számon tartják ku­tatásait. Ma is rendszeresen kijár a régiségpiacra, hátha talál valami érdekeset eddigi gyűjteményéhez. Magán emberként is elége dett: házasságából két gyermekük szü­letett, s bár a fiuk fiatalon, Angli­ában elhunyt, lánya, Edit két unokával aján­dékozta meg. Ő is kötődik a rádióhoz: gya­korta hallhat­juk az egyik nyíregyházi kereskedelmi rádió műsor­vezetőiéként, de zenekarok élén is ta­lálkozhatunk a különös énekhangjával. ANGYALSÁNDOR Zentai Mihály FOTÓ: SIPEKI PÉTER

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents