Kelet-Magyarország, 2015. január (72. évfolyam, 1-25. szám)
2015-01-12 / 9. szám
2015. JANUÁR 12., HÉTFŐ 6 Interjúrészletek 2014-ből Üzenet az ősöktől A hétköznapok része a számítógépezés, de az íjászat és a lovaglás is. Világbajnok lovasíjász Kassai Lajos, akinek nagyon fontos a hagyományápolás, a múlt emlékeinek őrzése, az ősök öröksége. Legenda vagy valóság, hogy az észak-amerikai indiánok azzal a kéréssel fordultak Önhöz: tanítsa meg őket íjjal lőni lóhátról? kassai LAJOS: A ’90-es években kezdtem el tanítani a lovasíjászatot az Egyesült Államokban, és Iowa államból kerestek meg a rezervátumban élő lahota indiánok azzal, hogy elfelejtették ezt a tudást, s tanítsam meg nekik újra. Akkoriban még az USA- ban nem voltak megfelelően felkészített lovak, pályák, ezért javasoltam alkalmasabb helyszínként Kaposmérőt, ahol minden feltétel adott a tanuláshoz, képzéshez. Lelkesen jöttek, tanultak és szorgalmasan gyakorolják a mai napig. Jöttek hozzám egyébként mongolok is tanulni, mert bármennyire is él a köztudatban az ő lovasíjász tudományuk és hagyományaik, lassan elfelejtették, megszakadt a tudás átadásának a folyamata. Magyarországon viszont hihetetlen módon éledt fel, a baráti közösségek egyesületekbe tömörültek, versenyeket rendeznek. Mondhatjuk: ennek van létjogosultsága, társadalmi elfogadottsága? kassai LAJOS: Mindennek van, hiszen egy nagyon színes világot élünk. Gondoljunk csak Kassai Lajos fotó: matey István Conchita Wurstra... Ha ennek van, akkor hogy ne lenne lét- jogosultsága az íjászatnak? Minden, ami ebben a világban létezik, az számot tarthat bizonyos érdeklődésre - mondjuk, én az utóbbinak jobban örülök. A ma ifjúságát lelkileg és testileg is sorvasztja az elektronizált világ. Ha a barátok leülnek egy kávézóban, mindenki nyomogatja a saját kütyüjét. Az íjászat esetleg kínál egy alternatívát? KASSAI LAJOS: A világot semmiképpen sem a „vagy”-ok- ra kell építeni, hanem az „és”-ekre. Ez sem úgy működik, hogy valaki vagy íjat vesz a kezébe vagy okostelefont, hanem telefonozzon és íjászkodjon. Nem szabad a ma fiatalját kiszakítani az elektronikus környezetéből, hiszen ma erre épül fel az egész világ. Ez az élete, a jövője, ebbe az irányba halad világ. Mondja ezt egy lovasíjász... kassai LAJOS: Mindenkinek fejlődnie, haladnia kell abban a korban, ahová született, hiszen a XXI. században nem élhetünk úgy, mint a IX. században. Én is használom a számítógépet, sokrétűen kihasználom az általa nyújtott lehetőségeket, a hétköznapjaim része. A lehetőséget viszont megteremtettem arra is, hogy íjat vegyek a kezembe és lóra üljek. Ez tehát nem vagy, hanem és... Sikerült mindent elérnie, vagy vannak még célok? Bár költőinek hat a kérdés, hiszen ilyen életszemlélettel soha nem ér véget semmi. kassai LAJOS: Nagyon boldog ember vagyok, jó emberek vesznek körül. Soha nem voltak nagy vágyaim, inkább az adott helyzethez és pillanathoz illeszkedő célokért dolgoztam. km-nyzs Dallal hódítják meg a világot Több évtizede szoros kapcsolat van a Can- temus kóruscsalád és Japán között. Az erős köteléket igazolja az is, hogy 2014 nyarán hat hetet töltött a Pro Musica Leánykar a felkelő nap országában. Szabó Dénes Kossuth-díjas karnagyot, a Cantemus Kórusintézmény igazgatóját az elutazás előtt faggattuk. Hogyan lehet lélekben és testben felkészíteni erre a hosszú koncertturnéra az énekkari tagokat? SZABÓ DÉNES: Mivel tudtam előre, hogy hosszú turné vár reánk, igyekeztem az utazók keretét úgy ösz- szeválogatni, hogy legyenek benne tapasztalt kórustagok is, akik már ismerik az ottani viszonyokat, tudják, hogy mit miért kell csinálniuk. Korábban is így válogattam össze az utazókat, s jól bevált ez a rendszer. A Japánba először utazók figyelik a tapasztaltabb kórustagokat, igyekeznek mindenben követni őket, s így könnyebben átvészelik, ha esetleg adódik valamilyen nehézség. Ha csupa új leánynyal mennék, gyakran lennének tanácstalanok, mert nem ismerik még a lehetőségeket. Számos távol-keleti úton tapasztaltam már: az idősebbek könnyedén, határozottan lettek úrrá a nehézségeken. Hogy bírja ezt egy férfi karvezető ilyen sok leánnyal? SZABÓ DÉNES: Tulajdonképpen több mint negyven éve nagy létszámú leányegyüttesekkel dolgozom, olykor a létszám eléri a 120 főt is. Szóval az nem újdonság, hogy leányokkal kell foglalkoznom. Ugyanakkor kétségtelen: a természet törvénye szerint rekszünk élményekre is, hogy oldjuk a feszültséget. Ez lehet például tengeri fürdés vagy éppen séta a buddhista kolostorokhoz. Szabó Dénes FOTÓ: RACSKÓ TIBOR nem követhetem a lányok gondolkodásmódját. Ameddig lehet, nem szólok bele az életükbe. Hadd gondolkodjanak speciálisan, amíg az nem hátrányos a közösségre, addig nincs értelme beleszólni. Szerencsére ott van velünk Ági néni is, s olyankor mindig közbeszól, ha rossz döntést hoznék. Mennyire megerőltető egy ilyen körút? szabó DÉNES: Vannak nehéz szakaszok, amikor pihenőnap nélkül újabb és újabb városokban kell fellépnünk, s ez folyamatos utazással, nagy megterheléssel jár. Persze figyelünk arra, hogy felelőtlenül energiát ne pocsékoljunk el. A hosszan tartó szakaszok mellett töEzek a közbeiktatott pihenők erőt adnak, vagy inkább elkényelmesítik a csoportot? SZABÓ DÉNES: Érdekes megfigyelés, hogy ha két pihenőnap követi egymást, a második szabadnap, a laza „semmittevés” már nem építi a közösséget. Éppen ezért feladatokat kell adnunk, programokat kell szerveznünk, hogy összetartson a közösség. Ha kell, akkor én viszem el a kórust olyan helyekre, ahol már jártam. A lányok fegyelmezetten viselkednek, tudják, nem lehet hibázni. A kísérőink gyakran aggódnak az ilyen eseteket hallva, nem értik a gyermekek belső fegyelmezettségét, s nem értik, miért bízom meg a kórustagokban. km-mml Dobásban legyünk nagyok! Az olimpiai bajnok számára a következő években is van motiváció a versenyzéshez. Pars Krisztián megmutatta, milyen az, amikor repül a nehéz kalapács. A szombathelyi Dobó SE olimpiai bajnok kalapácsvetője nemcsak ott volt 2014-ben az NYVSC Ti- szavasvári úti dobóbázisán, az 5. Nyírség Kupán, hanem versenyzett, és persze nyert is, ahogy azt tőle az utóbbi években megszokhattuk. Nem győzte osztogatni az autogramokat, sorra állt oda a közös fotókhoz azokkal a fiatalokkal, akik egyszer majd az örökébe léphetnek. Öröm, hogy ilyen népes és lelkes a magyar- országi dobószakág tábora? PARS KRISZTIÁN: Látni kell, hogy az atlétikán belül egyedül a dobószakágban vehetjük fel a versenyt a világ legjobbjaival. Éppen ezért szükség van az ilyen versenyekre, no meg arra is, hogy még több pénz és fejlesztés áramoljon a dobóműhelyekbe. Ezek közül a szombathelyi, a veszprémi és a nyíregyházi jár az élen; utóbbinak a vezetője, Kerekes László nagyon jó barátom, megtiszteltetés, hogy meghívott, hogy itt lehetek és népszerűsíthetem a dobóatlétikát, azon belül is a kalapácsvetést. Említette a három dobóbázist, amelynek jól ismeri a körülményeit. Járva a világot, ezeknek a műhelyeknek a felszereltsége mennyire állja meg a helyét? pars Krisztián: Minden olyan eszközzel rendelkeznek, amelyek a dobó szakághoz szükségesek. A lényeg, legyen dobókor és háló, persze, az megint más kérdés, hogy hány embert képes befogadni egy-egy műhely. Nem lehet például száz versenyzőt kiküldeni egyetlen dobókörbe, de úgy gondolom, ez a három klub mindenütt a világban megállja a helyét. Ezt bizonyítják az eredményeik is, hiszen ezek az egyesületek az utóbbi időben neveltek olyan versenyzőket, akik világversenyen remek eredményeket értek el. Ez mindennél beszédesebb. Nyíregyházán versenyzett utoljára, így hát megvonható a 2014-es mérlege. Milyen esztendőt zárt? aranyérmet semmi nem múlhatja felül. A 2014-es évem minden szempontból jól sikerült, leginkább pedig azért örülök, mert sikerült egyéni csúcsot dobnom. Nyolc éve próbálkozom ezzel, de mindig közbejött valami, leginkább sérülés, ami meggátolt ebben. Tavaly megoperálták a vállamat, a műtét jól sikerült, nem fájt semmim, így elérhetővé vált az új egyéni rekord. Emellett pedig az Európa-bajnokságra címvédőként érkeztem, ami mindig nagy terhet rak a sportolóra. Mindig nehezebb megvédeni a címet, mint megszerezni azt, de szerencsére Zürichben sikerült elviselni ezt a terhet. Arról pedig nem beszélve, mindig is 1 al g- n, z BT Pars Krisztián Az utazó cirkusz megszállottja Mészáros Sándor hat- esztendősen, édesapja nyakából nézte az első Magyar Nagydíját. A Forma-l világsztárjaival j rendre parolázik a balkányi származású Mészáros Sándor szakíró, az Autósport és Formula Magazin főszerkesztő-helyettese. A Kelet-Ma- gyarországban jó pár exkluzív anyag jelent meg és remélhetőleg még sok is fog megjelen- I ni a „tollából”, ezért is járt ki a kollegiális tegeződés. Miért éppen a Forma-l? Az oviban már Ferrari volt a jeled ? Egyáltalán milyen sportos múlttal bírsz, hogyan fogott meg az autósport? mészáros Sándor: Nagyjából tényleg ovis korom környékén kezdődött. Édesapám j ősidők óta a Forma-l megszállottja, így korán ért a „fertőzés”. A nyolcvanas évek közepe táján egy külföldről érkezett műholdvevő még inkább elősegítette ezt a folyamatot, 1986. augusztus 10-én pedig minden eldőlt: aznap, hatéves gyerekként a forróságban az apukám nyakából, nagyra nyílt kerek szemekkel néztem az első Magyar Nagydíjat. Balkányban élsz, igaz, az internet világában már nincsenek távolságok, de azért nem egyszerű egy kis településről ilyen magasságokba eljutni. mészáros Sándor: Olyan tizenöt-tizenhat éves forma lehettem, amikor elhatároztam, hogy szeretnék a Forma-l közelébe kerülni, valamilyen formában a vérkeringés része Mészáros Sándor és Mika Häkkinen FOTÓ: MAGÁNARCHÍVUM lenni, és ez nagyjából a hazai internetkorszak kezdetére tehető. Eleinte egy saját magam fabrikálta honlapra tettem fel az írásaimat, majd megtalált az első komolyabb lehetőség. A neheze akkor kezdődött, folyamatos kemény munkával kellett bizonyítani a továbblépéshez. 2006 óta az első számú hazai autósport-szaklap, az Autósport és Formula Magazin munkatársa vagyok, ahol néhány éve már főszerkesztő-helyettesként dolgozom. Emellett fut egy blogoih az Origó Fl-es rovatában, de tudósítok más hazai portáloknak és nyomtatott lapoknak is. Számos versenyre eljutottál, melyik a legemlékezetesebb? Valóban olyan zárt, és megfelelő pass hiányában megközelíthe- tetlenek a versenyzők? mészáros Sándor: A maga módján minden Fl-es verseny emlékezetes, még az unalmasabbak is. Ha egyet kellene választanom, Maldonado győzelmét mondanám 2012-ből, Barcelonából. A világon senki nem számított erre, ráadásul a helyi hőst, Alonsót verte óriási csatában, és még a rajtelsőséget is úgy szerezte meg, hogy Hamiltont a McLaren ostoba hibája miatt kizárták. A Forma-l valóban zárt világ, a megfelelő pass nélkül nem lehet bejutni a paddockba. Igazi világsztárokkal vagy kapcsolatban. Ki volt eddig a legszimpatikusabb, illetve ki jelenti a másik végletet? MÉSZÁROS SÁNDOR: Mika Hák- kinent és Emerson Fittipaldit mindenképpen ki kell emelnem, ők még az átlagosnál is kedélyesebbek, de szerintem nem lehet panasz a jelenkor nagyjaira, Hamiltonra, Alonsóra vagy Vettelre sem. Nem csak legenda, hogy újságírói szempontból Ráikkö- nen nehéz eset, tényleg az, de közel sem annyira, mint Ralf Schumacher volt. KM-ML KELET FOTÓ: RACSKÓ TIBOR
