Kelet Magyarország, 2014. december (71. évfolyam, 279-303. szám)
2014-12-15 / 291. szám
2014. DECEMBER 15., HÉTFŐ 4 Tolipróba KELET Fecske László Ha karácsony közeleg Ha millió hópehely Indul majd az útra, S boldogan gondolunk Jelenre, jövőre s a múltra, Ha a hófehér égbolt Végre megszüli a havat, S már korcsolyával szántjuk A közeli tavat, Ha csillagfényes éjjel Bámuljuk az eget, S a Télapó búcsúzkodva A távolból integet, Ha egyre csak jő a csodás advent utolsó napja, S lényünk akaratlanul is A szeretet rabja, Ha felgyullad szívünkben A pihenő parázs, S lelkünket átjárja Az ünnepi varázs, Ha béke van, s otthonunk És szívünk egyaránt meleg, Már tudjuk jól: Karácsony közeleg. Demeter Sándor Télelő A pőre gallyakon alszik a szellő, mely tétovázva kúszott a mezőkön, és jött az Est, a titkos mély... és köpenye az Éj- A halk Idő most álmodik a fákról, S jön lassan a Tél a regék világa, a hópihék, melyek csendben hullnak, s némán repülnek... nézd az ablakodban, a hallgatás ezer fehér virágát. Ha van egy jó karácsonyi sztorija, írja meg nekünk! nyíregyháza. Közeleg a karácsony, amikor néhány napot családunk, barátaink körében tölthetünk. Ezek azok a pillanatok, melyek később emlékké válnak - vagy azért, mert megismételhetetlenül szépek, vagy azért, mert történik valami, ami miatt felejthetetlenek az átéltek. Ha van ilyen történet a tarsolyukban, és megosztanák másokkal, ragadjanak klaviatúrát, és írják meg nekünk! A legjobb sztori beküldőjét a Kelet-Magyarország zsűrije egy vadiúj táblagéppel lepi meg. Kell ennél jobb karácsonyi ajándék? km A részletek Karácsonyi történeteiket elküldhetik az alexandra.csaki@kelet.hu címre, vagy Facebookon privát üzenetben (www. facebook.hu/keletmagyarorszag). Az írások terjedelme maximum 3000 karakter lehet, az ennél hosszabbakat nem fogadjuk el. Csak olyan sztorival pályázhatnak, ami Önökkel történt meg. A beküldési határidő december 15- e éjfél. Kérjük, küldjék el pályaművük mellett elérhetőségüket is, hogy az első három helyezettet december 16- án értesíthessük. Az első helyezett táblagépet vihet haza, míg a győztes trió minden tagja ajándékcsomagot és Kelet-Magyarország előfizetést kap. Az üzenetek tárgya mindenképpen az legyen: Az én történetem! rökre elkísér „Szeretett volna átmenni Erzsi mamához, mint régebben is tette, mikor az álmok gyötörték...” tollpróba. Riadtan ült fel az ágyában. A szíve majd kiugrott a mellkasából, kapkodta a levegőt. Érezte, hogy köny- nyek csorognak az arcán. Megint azt álmodta. Ugyanaz a visszatérő álom már sokadszor, mióta anyja elment. Két hosszú éve. Álmában szalad utána, megállítaná, hogy ne üljön autóba. Anyja már a kocsit nyitja. Ő int neki, hogy ne! Ne induljon el! Álljon meg! Hiába kiáltana, hogy nem lesz többé durcás, és nem baj, ha nem ér haza időben. Hiába próbálja elmondani, hogy nem gondolta komolyan azokat a szavakat. A szülinap nem fontos! Csak ne vezessen gyorsan! Hang nem hagyja el a száját, csak tátog. A szavak bennrekednek, fojtogatják. A lábai mintha ólomból lennének. Alig halad előre, míg anya olyan gyors! Mosolyogva visz- szainteget.- ígérem, hatra már a nagyinál leszünk - mondja, és beül a volán mögé. Hát nem látja, milyen kétségbeesetten igyekszik megállítani? A kocsi elindul, ő pedig rohan, rohan hosszan utána. A lábai végre engedelmeskednek. Eléri a vezető felőli ajtót, dörömböl az üvegen. Tenyere izzadt nyomot hagy. Anyja nem is hallja, nem is fordul meg! Ő kifullad, lemarad. galmát csak percekre nyerte vissza, míg az öreg karok ölelték.- Anyát úgysem tudja visz- szahozni - sóhajtott csüggedten. Egy ideje már nem árulta el, ha rémálmai voltak. Nem akarta ezzel terhelni idős nagyanyját. Erzsi mama szíve is fájt elvesztett lánya után, hiába próbálta bánatát derű mögé rejteni. Tetézze még az unokája miatti aggodalommal is? Június 6-ára virradt. A nap, amit még a naptárból is szeretett volna kitörölni. Másnak a szülinap csodálatos, várva várt esemény. Neki két éve a legfájdalmasabb napja az évnek. A nap, amikor a baleset történt, ami anyja életét követelte. Megfogadta, hogy nem lesz többé születésnapja. Az évei teljenek inkább számolatlanul! Nem kér tortát, nem kér gyertyát, nem kell ajándék sem. Nem akarta, hogy felköszöntsék, ünnepeljék. Nincs mit ünnepelni ezen a napon. A legszebb ajándék, a legfinomabb torta, a legszívbőljövőbb üdvözlő szavak sem tudják feledtetni vele, hogy az anyja miatta vesztette el az életét. Mikor elállt a mellkasát szorító érzés, felállt. Megigazította az ágyát, majd felhúzta a redőnyöket. Kelet felé nézett az ablaka. A reggeli napfény az ágyára vetült a csipkefüggöny mintájával téve szebbé az egyszínű, világoszöld takarót. Szép idő ígérkezett, nyomasztó álmot enyhítő. Talán segít túllenni ezen a napon. B „Kiült az ágy szélére, és mélyeket sóhajtott...” illusztrációk: thinkstock Tudja, hogy vége. Soha többé nem láthatja az anyját. A szívébe markoló fájdalom ébresztette fel, mint zaklatott álma után mindig. Úgy zihált és izzadt, mintha a valóságban is futott volna. Az ágynemű körülötte összegyűrve, a takaró a földön. Csak lassan csillapodott az őrült szívdobogás. Kiült az ágy szélére, és mélyeket sóhajtott. Ez az álom végig fogja kísérni az életét! Az ő hibája az, ami történt. Ő nyűgösködött, amiért aznapra anyja vidéki megbízást vállalt. Ő ígértette meg vele, hogy siet haza. Az ő szája ejtette ki a meggondolatlan szavakat.- Ha elkésel, azt sosem bo- csájtom meg! Bárcsak visszafordíthatná az időt arra a reggelre. Bárcsak másképp lehetne minden! Olyan vágyak, amik már nem teljesülhettek soha. Ő sem az a durcás, akaratos gyerek volt már, mint akkor. Azon a nyáron hirtelen fel kellett nőnie. A szobában még sötét uralkodott. A leeresztett redőnyök, nem engedték be a reggeli napsugarakat. Szeretett volna átmenni Erzsi mamához, mint régebben is tette, mikor az álmok gyötörték, mégis ülve maradt. A nagyi is csak a jól ismert, megnyugtató szavakat tudná ismételni. Igazán segíteni ő sem tud. A fájdalom, a bűntudat nem szűnik meg. A nyun Jassó Judit: Ötven év múlva Az apámat elhurcolták. Bántunk mi így az istennel? Anyám emészti magát, szája Úgy formál hangokat, hogy Mint a rossz ételt, kiköpi. Az ablakon túl, a főtéren Csomó széket raktak ki sorba. Nem jön el isten, ha elhívják is. Apámmal ment, az elhur- coltakkal, Ma tudtam meg. ILLUSZTRÁCIÓ: INTERNET Guti Adám: Asszonyok tanácsa Történt egyszer régen, valamikor falun Négy parasztasszony tanakodott nagyon. Egyiküknek Ura az italt szerette, Asszonyát részegen jó sokszor elverte. Megelégelte ezt a feleség egy napon, Elpanaszolta este odakinn, a pádon. Rögvest támadt is a fejükben gondolat, „Kitaláljuk négyen, s megállítsuk Urad!” Azt mondja az első: „Eresszük a kútba, Kijózanodik majd, s addig se lesz útba! Ott lent a hűvösben elmélkedhet rajta, Akar-é még megverni tégedet Aranka!” Erre szól a másik: „Nem lesz jó egészen! Inkább adjunk neki jó sok munkát délben! Nem lesz úgy ideje az italozásra, Elég lesz az neki, hogy dolgát ellássa!” „Ez se lesz jó Klári!"— így felel Aranka, „Elmegyen Ű akkor este a barakkba! Ott majd katonákkal éjjel tivornyázik, Az se kizárt, hogy be nem kurvázik!” Ekkor szólalt Irén, az utolsó barátnő, Olyat talált Ő ki, mi a feleségnek tetsző! Javasolta néki: „Ha hazatér a párod, Legjobban úgy teszel, ha vacsorával várod! Ha a kedvében jársz nem bánt többet soha! Csináltam így én is az Urammal néha... Amikor megitta a pálinkáját, s borát, Megköszönte szépen a finom vacsorát! Azután bement a szobába aludni, Engem nem ütött, csak hagyott nyugodni! Reggel, mikor felkélt csak fogta a fejét: Hogy bánthatta bármikor hőn szeretett nejét...?” # Ha szeretné, hogy mások is elolvassák verseit, rövid novelláit, küldje el azokat az alexandra. csaki@kelet.hu email címre. Amikor a „A gömbök és a szalagok beragyogták az egész szobát.” tollpróba. Halvány fénnyel szűrődött be a hajnal.- Megint hideg lesz - recsegte a padló a csendbe. Senki se válaszolt. A kopott falovacska az ablakhoz ballagott. A frissen leesett hó még érintetlenül pihent az utcában.- Hm. Tavaly is fehér lett karácsonyra - jegyezte meg szomorúan, s visszaballagott az ajtó mellé. - Estére megint fát öltöztetnek.- És ettől vagy szomorú? - csodálkozott a copfos baba a polcon. Ő már vagy tíz éve porosodott a padláson.- Nem. Igazából nem - gondolkodott el a lovacska.- Akkor meg miért lógatod szamár módjára fejed?- kíváncsiskodott a félfülű műanyagkosár.- Hm. Csak - mondta a lovacska, és hosszú csendbe burkolódzott. Aznap többször is esett kint a hó. Gyerekzaj szűrődött be az ablakon. Talán padlás mesélni kezd: a falovacska karácsonya szánkóztak. Délután egy autó állt meg előttük, s a gyerekek örömükben kiabálni kezdtek. A lovacska ismét az asztalhoz ballagott.- Meghozták a fát! Hm. Biztos megint csodaszép lesz.- Még mindig nem értem miért vagy szomorú! - szólt kicsit rosszallón a kosár.- Csak! - mondta a lovacska és továbbra is kifele bámult az ablakon. - Tavaly én is ott voltam a fa alatt. Hogy az milyen csodaszép volt! És jó magas. A gömbök és a szalagok beragyogták az egész szobát. Rengeteg ajándék volt körülöttem, de én voltam a legszebb. Egy szőke kisfiú apró kezeivel féltőn markolta lábaim, és egész este engem ölelt. Soha nem felejtem el azt az érzést! Együtt játszottunk, együtt vacsoráztunk, sőt, együtt is aludtunk. Másnap együtt mentünk szánkózni. Hm. Szép volt. Egészen addig, míg egy szép, nyári napon kint felejtett az udvaron. Sütött rám a nap, estére esőt hozott a szél. Egész éjszaka esett. Másnap délelőttre, mikor végre rám találtak leázott rólam a festék. Bevittek, megszárítottak, de az oldalam megrepedezett az időjárás miatt. Már nem voltam olyan szép, és a szőke kisfiúnak nem kellettem többé. Pedig azt hittem, szeret, s egyetlen vagyok a szívének, de lecserélt egy sárga kisautóra. Az a nagy-nagy szeretet, amit akkor este érzett, elmúlt. Nem kellettem többé senkinek. Miért csak néhány napig érezzük ezt a tisztaságot szívünkben? Miért ne tarthatnánk karácsonyt egész évben? A copfos baba nagyot kacagott a polcon.- Tényleg szamár vagy! - mondta nevetve. - Akkor minden szoba tele lenne megunt játékokkal, mert a padlás már nem lenne elég nagy. És különben is! Nekem még nincs is lovacskám. Sőt! Régen nem kaptam még egy ruhát sem karácsonyra. Ha akarod, lehetnél az én karácsonyi ajándékom, és én megígérem, hogy nagyon fogok vigyázni rád.- Komolyan? - csodálkozott a lovacska. - Nem csak úgy mondod, utána meg elfelejted az egészet?- Nem - mondta a baba. - A copfomra ígérem, hogy szeretni foglak. Minden nap fényesre törüllek és sokat fogunk játszani. A lovacska elgondolkodott. Végül is karácsony van. Miért ne teljesülhetne az ő kívánsága is.- De nincsen fánk! - szólalt meg ijedten. - Anélkül hogy lehetnék karácsonyi ajándék!- Majd én leszek a fa - lépett ki egy eldugott sarokból a görbe ruhafogas.- Elég nagy vagyok, ágam is van, díszt is találunk valamilyet. Azzal nagy sürgés-forgás kezdődött a padláson. A lovacska csomagolt, a ruhafogas pózolt, míg a többiek öltöztették. Estére mindenki készen lett, csak egyvalami hiányzott.- Nincsenek égők a fán - állapították meg egyhangúlag. Sötét volt a padláson, nem látta mindenki a remekművet, de nem jutott idejük a szomorúságra.- Majd én világítok - mosolygott be a Hold, mikor meg- neszelte gondjukat. - Nem túl nagy ez az ablak, de elég ahhoz, hogy ha ideállsz, fényemmel egész éjjel megvilágítsalak, s mindenki megcsodálhatja karácsonyi díszeid. A ruhafogas olyan boldog volt, amilyen még soha. De a többiek szívében is megmozdult valami régi érzés, mely betöltötte az egész padlást. A gyerekek éneke felhallatszott és ők is bekapcsolódtak az ünnepi kórusba. Utána a copfos baba odament a karácsonyfához és a gyönyörű holdfényben kicsomagolta a lovacskát a dobozából. Mindenki nagyon boldog volt, és mivel a lovacska volt az egyetlen ajándék, ö is volt a legszebb. Éjfél fele aludtak csak el. A lovacska a baba mellett pihent.- Tényleg szeretsz? - kérdezte félig álmosan. Nem kapott feleletet. A copfos baba átölelte egyik karjával, magához húzta és így aludt reggelig. Nem is kellett válaszolnia. Érezte. Belülről, egészen a szíve mélyéből. Azon az éjszakán a kopott falovacska ismét vágtatott álmában csodálatos réteken keresztül. Hát így van ez, nem másként, mikor fontossá válunk valakinek; az egész világgal békét tudnál kötni, egyetlen szív szeretetéért. TŐRÖKIPAPP ERZSÉBET
