Kelet Magyarország, 2014. december (71. évfolyam, 279-303. szám)
2014-12-11 / 288. szám
2014. DECEMBER 11., CSÜTÖRTÖK KEHI Üzenet Veres Zoltánná eperjeskei olvasónktól: Arany palást borítsa gyönge válluk, mely görnyedez, mint gyümölcstől a fák, legyen az ősz szebb, mint volt ifjúságunk, ez jár nekünk, ugye, kis ősz anyák. VÁRNAI ZSENI Kultúra Versek, prózák „bíborfényben” nyíregyháza. A napokban jelent meg Vengrinyák János szépirodalmi alkotásait felvonultató kötete, Bíborfényben címmel. A szerző így mesélt az előzményekről:- Már kisgyermekként érdekeltek a felnőttek beszélgetései, mindig szívesen hallgattam tapasztalataikat, történeteiket. Amint megismerkedtem a betűk világával, hatalmába kerített az olvasás szeretete, ám írással csak a nyugdíjazásom után kezdtem foglalkozni.- Az ezredforduló táján lelkesen jártam az irodalmi köröket, alkotótáborokat, sokat tanultam az ott hallottakból, az alkotótársak segítettek felállítani a „mércét”, amelyet azóta is igyekszem tartani. Sokat köszönhetek a barátaimnak, akik közül bizony többen már égi tintával írják műveiVengrinyák János fotó: km két. A második, Bíborfényben című verses, elbeszéléses kötetem összeállításában sokat segített Bartha Dénes igazgató, köszönet érte! Az új kötettel december tjén 16.30 órától ismerkedhetnek meg az érdeklődők Nyíregyházán, a Móricz Zsigmond könyvtár kamaratermében; dr. Sallai József nyugalmazott főiskolai tanár fogja bemutatni. KM Olvasónk úja A Mikulás és lelkes segítői fotó: alvégesi nyugdíjas klub Névnapi buliba csöppent a Mikulás Nagyot gondolt az idén a nyíregyházi Alvégesi Nyugdíjas Klub, és úgy döntött: a negyedéves névnapi ünneplést összeköti a szintén aktuális Mikulás-bállal. December 6-án így együtt ropta a fehér sza- kállú öregúr az Erzsébetekkel, Jolánokkal, Évákkal, Katalinokkal, Emmákkal, Judtokkal, Imrékkel, Ferencekkel, Jánosokkal és Istvánokkal a közel százfős bulin. A névnaposok köszöntését finom ebéd követte, majd megérkezett a Mikulás, akit verssekkel és énekekkel vártunk. Jó zenére jártuk a csárdást, a tangót, a keringőt, a rockyt. Legközelebb január 10-én találkozunk a bátyus jellegű pótszilveszteri mulatságon. BRÁZ KATALIN VEZETŐSÉGI TAG <§> Bosszankodnak a Sátor utca lakói Bár a Nyíregyháza külterületén található Sátor utca elejét lekövezték, beljebb hatalmas tócsákkal, kátyúkkal kell megküzdeniük az ott lakóknak. fotó: olvasónktól Olvasóink írják Miért éppen az én drága fiam? Bár közeleg a szeretet és az ajándékozás ünnepe, az én történetem szomorú. A 38 éves fiam ez év februárjában meghalt, azóta egyedül élek. Ő is beteg és egyedülálló volt, velem élt egy háztartásban. Azóta semmi nem olyan, mint azelőtt. Mély fájdalmat érzek a szívemben, s ez így is fog maradni az életem végéig. Nincs rosszabb egy anya számára, mint saját gyermekét eltemetni, elveszíteni.- Szerény ünnepem lesz, nem csak a díszítés, a fenyőfa is elmarad. Alig tudom szavakkal kifejezni a fájdalmam. Nagyon rossz az egyedüllét és a betegségek, amelyekkel küzdők. Folyton azt kérdezem: „Istenem, miért éppen az én fiam?” Erre soha nem kapok választ. EGY ÉDESANYA Elveszett iratok Nyíregyházán, a Sóstói úti kórház pszichiátriai épületének földszintjén, a büfé előtt felejtettem a sárga műanyag szatyromat december 5-én. Benne voltak az irataim, a zárójelentésem és a kulcsaim is. Azóta sem kerültek elő, nagy gondot jelent a hiányuk. Kérem, aki megtalálta, adja le a kórházban vagy hívjon fel! 70/558-8969 így ünnepeltünk Hetefejércsén az idén hamarabb járt a Mikulás, mert ajándéknak is beillett, ahogyan az idősek napjáról megemlékeztek. Volt sürgés-forgás, jó volt látni, ahogyan fogadták a A találkozó résztvevői fotó: olvasónktól Mindenki vitte valamire! Ötven éve léptünk ki, nyolcadikosként búcsúzva, a jakusbokori „ócska” iskola kapuján. Akkor tizenhatan vágtunk neki a jövőnek, tele reményekkel, bizakodással. Először öt év múlva jöttünk újra össze boldogan, fiatalon, a „nagybetűs életbe” éppen csak belekóstolva. Aztán már csak húsz év múltán találkoztunk, akkor már megfogyva, de még mindig erőnk teljében. Most, ötven év után immár nyugdíjas nagyszülőkként elevenítettük fel a múltat, a diákéveket. Tanáraink közül sajnos már senki sem él, osztálytársaink közül is öten az égből figyeltek bennünket. Értük gyertyát gyújtottunk, s emlékeinkben megidéztük őket. Hárman betegség és egyéb okok miatt nem jöttek el, így mi nyolcán nosztalgiáztunk. A Tirpák Csárdában vacsora mellett beszélgettünk, előkerültek a régi fényképek is. Megállapítottuk, hogy bizony sokat változott a világ, de hála akkori tanárainknak (Kazárnénak, Takácsnénak és Hatvani János bácsinak), a környező tanyákról ösz- szeverődött gyermeksereg minden tagjából „ember” lett, vitte valamire! Jó iskola volt a jakusbokori, büszkék vagyunk rá, hogy a diákjai lehettünk! A SZERVEZŐK vendégeket. A férfiak (ki ünneplőben, ki kötényben) telt tálcákkal forgolódtak. Nem maradt senki szép szó, kedves kínálás nélkül. Előbb az óvódások, iskolások köszöntötték az időseket, a Bokréta énekkar és a Surányi vendégcsoport emelte az ünnep hangulatát. Az ellátás kifogástalan volt, főleg a kemencében sült rétes és túrós bélés. Szólt a zene, volt, aki táncra perdült. Az idősebbek az asztalnál beszélgettek múltról és jövőről. Igaz, mifelénk nem látni nehéz kamiont, vonatot, de nyáron látunk legelésző juhnyájat, delelő gulyát. Az autókmel- lett jól megférnek a lovasfogatok is. Büszkék vagyunk a kis könyvtárunkra és a kis „tájházunkra”, ahol régi használati tárgyak találhatóak, gondosan elrendezve. Konyha, tisztaszoba, esztováta és az ágy mellett a bölcső. JUSZTUSJÓZSEFNÉ Tisztelt Olvasónk! Ezen az oldalon a Kelet- Magyarországhoz érkező olvasói leveleket, fényképeket közöljük. Lehetőségeinkhez mérten minden olyan írást megjelentetünk, amelynek tartalma nem ütközik érvényes jogszabályba, valamint nem sért személyiségi és kisebbségi jogokat, jó ízlést. Ha a levelet részleteiben találjuk ilyennek, azokat a részleteket kihagyjuk. <§> Egykori bajtársak találkoztak Az 1964-ben bevonult, Nyírteleki MN 4163 alakulat, katonái tartottak találkozót a közelmúltban Nyíregyházán. Az egykori bajtársak felelevenítették a katonaemlékeiket, majd meséltek az azóta eltelt évtizedekről. Tizennégyen voltak jelen, ugyanennyien sajnos már elköltöztek az élők sorából - mesélte Balogh Albert főszervező. FOTÓ: OLVASÓNKTÓL Postánkból Levelesládánkból Haláli ez aFacebook! Hazánk legismertebb közösségi portálja olyan, mint egy öreg, magyar falusi utca, ahol az emberek rendszeresen nemcsak a por és a falevelek összeseprése miatt mennek ki a portájuk elé, hanem azért is, hogy valakinek köszönjenek, s valakit köszönthessenek. Ha a beszélgetni nem is sikerül, legalább életjelet adott magáról az ember. Szörnyű lehet az, amikor a világ több milliárdnyi embere között valaki teljesen magányosnak, magára hagyatottnak érzi magát. Amikor naponta azt éh át, hogy senkinek sincs rá szüksége, tehát mindegy, hogy felkelt-e, megérte-e a reggelt, milyen az élete, mi az öröme és a gondja. Persze, családban élve, iskolában ülve is lehet valaki magányos. A közelmúltban olvastam egy Magyarországtól távol élő nő hozzászólását, miszerint évente egyszer látogat haza, ám itt már nem várja őt senki. Virtuálisan kínálnak egymásnak kávét, tortát, fagylaltot. CSELÉNY! GYÖRGY Van egy kis háza, ahol fiéhány napot eltölt, majd utazik vissza. A szavaiból kitűnt, hogy boldog lenne, ha várná valaki. Érdekes látni, amikor az ország és a világ különböző pontjain élő emberek kívánnak egymásnak jó reggelt, szép napot, kellemes délutánt, jó estét, szép álmokat, emellett virtuálisan kínálnak egymásnak kávét, tortát, fagylaltot, egyebet. A mindennapi, „hagyományos” kapcsolatainkból ugyanez kiveszni látszik. Számos okot tudnék mondani, miért népszerű a Facebook, ám arra a kérdésre nem mernék egyértelműen igent mondani, hogy valóban előnyünkre válik-e a létezése. CSELÉNYI GYÖRGY, NYÍREGYHÁZA Tető alá hozták a templomfelújítást Mint ismeretes, Csenger- sima egy olyan Árpád-kori református templommal büszkélkedhet, amely túlélte a Rákóczi-szabadság- harc rombolását, a tatárok gyújtogatását, s a mai napig rendeltetésének megfelelően működik Bélbász-Szücs Andrea lelkipásztor áldozatos erőfeszítéseinek köszönhetően. Amikor kiderült, hogy a mi kis templomunkat - amely történelmi jelentőségű az 1861-ben készült kazettás mennyezetével - tatarozni kellene, mielőtt beáll az esős, fagyos évszak, a tetőszerkezet és a külső falazat rendbe hozatala érdekében adománygyűjtést hirdettek. A közösségből mindenki hozzájárult valamivel, valamennyivel a nemes célhoz (a megyei egyházközösség is), így sikerült a templom tetőszerkezetét lefesteni. A külső falazaton önkéntesek dolgoztak. Köszönjük az áldozatos munkát és a felajánlásokat! KRISZTIÁN MAGDOLNA Megszépült a település temploma fotó: olvasónktól
