Kelet-Magyarország, 2014. október (74. évfolyam, 229-254. szám)
2014-10-29 / 252. szám
2014. OKTÓBER 29., SZERDA KELET Üzenet Kormos Andrásné hűséges olvasónktól: A legnagyobb hatalom birtokosait a velük szemben megfogalmazott bírálattal és az átláthatóság kikényszerítésével kell korlátok között tartani; a sajtó feladata, hogy a hatalom által, önmaga védelmében folyamatosan terjesztett valótlanságokat megcáfolja. GLENN 6REENWAL0 Postaládánkból A Kertváros egykor és ma Bár az újévi pezsgőbontás még odébb van, időszerűnek érzek egyfajta számvetést, értékelést Nyíregyháza-Kertváros múltjáról, jelenéről. Nézzük a helyi civil szervezetek, klubok működését: én 17 éve vagyok a Kertvárosi Polgárőrség Egyesület vezetője, az elmúlt években sajnos csak az erkölcsi támogatottságunk nőtt, az anyagiak megfogyatkoztak. Megszűntek a május elsejei kertvárosi majálisok, pedig ezeken a rendezvényeken korábban több ezer ember is megfordult. „Romhalmazzá” vált a közösségi házunk, feloszlott a koráb- biakban kiválóan működő nyugdíjas klub, a tánccsoportjával egyetemben. A LEGO- gyárat elkerülő út megépülése elismerésre méltó eredmény, mely az előző és a jelenlegi városvezetők és országgyűlési képviselők érdeme. A kertvárosi piac létjogosultságáról megoszlanak a vélemények. Szerintem olyan projektként lehetne jellemezni, mintha a Kovács Aladár FOTÓ: KM sivatagban hoztunk volna létre homokárusító helyet. Bár a több tízmillió forintos beruházás megvalósult, megépült a vásártér, lényegében kong az ürességtől, mert nincs vásárló, nincs kereslet az árukra. (Tegyük hozzá, hogy az orosi és a borbányai piac is ugyanígy haldoklik.) Úgy vélem, sokkal fontosabb, hasznosabb, ésszerűbb fejlesztésekre kellett volna költeni a beruházás(ok) árát, például gyalogosátkelőt lehetett volna kiépíteni a kertvárosi óvodánál a gyermekeinknek. KOVÁCS ALADÁR ELNÖK, NYÍREGYHÁZA-KERTVÁROSI POLGÁRŐRSÉG EGYESÜLET Olvasóink írják Lendüljünk ki a holtpontról! Ezer tonnás nagyságrendben gyártottuk az acélszerkezeteket a híres magyar találmány, a Heller-Forgó-féle erőművi hűtőtornyokhoz iráni exportra, az Energiagazdálkodási Intézet (ÉGI) megrendelésére. Rendszeresen jártak le a megrendelő képviselői a gyárba, így aztán - ahogy lenni szokott - idővel már baráti volt velük a kapcsolatunk. Évek múlva hasonló örömmel üdvözöltük egymást, amikor a Kapolyi-féle erőmű tervezőiként látogattak el hozzánk. A projekttel kapcsolatos fórumok, engedélyezések után a megye legnagyobb (és az összes magas szintű minősítéssel rendelkező) acélszerkezet-gyártó cége elkezdte a gyártást. A lakosság egyre nagyobb érdeklődéssel, optimista várakozással figyelte a folyamatokat. Beindult az erőmű leendő dolgozóinak képzése (műszerészek, elektrotechnikai szakemberek stb.), majd az erőműben termelődő olcsó hulladékhőre alapozva a kétezer dolgozónak kenyeret adó fóliás zöldségtermesztés. Aztán mindenki megdöbbenésére leállt a projekt, ott maradt a torzó, benne úgy 16 milliárd forintnyi magánvagy közpénz. Azt csak találgatni lehet, hogy gazdasági vagy politikai okok álltak a történtek hátterében. Műszakilag menthető - mondja az EGI-ből a kolléga - a trafó, a turbina, a generátor, a kazánt viszont felül kell vizsgálni. Szép feladat, hiszen így vissza lehet hozni a rendszer- váltás után csak az iparban Nemzeti ünnepünk alkalmából, október 23-án Nyírbogát lakosai is megemlékeztek az 58 évvel ezelőtt történtekről. Ilyenkor a kommunista diktatúrával szemben fellázadt nép és az erőszak ellen felvett küzdelem előtt hajtunk fejet. A legkisebbektől a nagyokig méltóságteljesen emlékeztünk az ’56-os eseményekre, a sortüzekre, a börtön és a halál elől menekülőkre, Nagy Imre miniszterelnökelveszett 3500 munkahelynek egy tetemes részét. Csak követni kell a miniszterelnök határozott elvárását, aki már az előző ciklus kezdetén kijelentette, hogy 10 év alatt 1 millió munkahelyet kell létrehozni Magyarországon, és munkaalapú társadalmat kell teremteni. Azóta „ráerősített” minderre azzal, hogy idővel el kell érnünk az 5 millió munkahelyet, és kijelentette, hogy igazi re, aki nem futott el saját és nemzete sorsa elől. Megemlékezésünk a Mesekert óvoda műsorával kezdődött, az 1956-os események főszereplői a Vántus István iskola fiataljai voltak. Ők mondták ki, hogy elég volt a hazugságból, a félelemből, a jogfosztottságból. Dr. Simon Miklós országgyűlési képviselő beszédében rávilágított, hogy a rendszerváltás óta eltelt 24 év tapasztalásai fényében tudjuk csak igaértékteremtő munkával Európa termelési központja lehetünk. Az elmúlt 4 év alatt ennek szellemében dolgozott a kormány, végigjárták a keleti nyitás politikájának állomásait (Kína, Oroszország, Kazahsztán, Azerbajdzsán) egy-egy repülőgépnyi üzletember kíséretében. Az eredmények pedig, a növekvő kivitel, konkrét százalékokban mérhetőek. A miniszterelnök az összes zán értékelni 1956 csodáját. A történelmi egyházak képviselői, Szerencsi Imre református lelkész, Terdik Mihály görög katolikus parochus, Horváth János római katolikus plébános imát mondtak mindazokért, akik az 1956-os forradalomban és szabadságharcban vesztették életüket. Ezután a Béke téri emlékműnél elhelyeztük az emlékezés koszorúit. GULYÁS JÁNOSNÉ, NYÍRBOGÁT külföldre akkreditált diplomatának jelezte azt is, hogy nem a protokoll a lényeg, hanem a gazdaság; mindenki köteles a hazája termékeit a fogadó országba elhelyezni. A feladat tehát itt, a halmozottan hátrányos helyzetű térségünkben is adott: a nyomor szintjén tengődő ezrek érdekében ki kell mozdítani a gazdaságot a holtpontról! TOLDY KÁLMÁN, VÁSÁROSNAMÉNY Események képekben A vásárosnaményi II. Rákóczi Ferenc Gimnázium 1964-ben végzett növendékei csoportképet készítettek az 50 éves érettségi évfordulójukon fotó: tóth károly A Nyírbátori Határőr Igazgatóság Nyugdíjas Egyesülete a bátori szüreti felvonuláson fotó: vincze istván A régi 4-es iskola (a mai Kodály elődje) 1969-ben végzett nyolcadikos, énekzenei tagozatos osztálya az egykori tantermükben fotó: sashegyi Éva Az Ópályiban élő, egykor kőművesként dolgozó, 90 éves Csombók János is átvehette nemrégiben a magyar kormány emléklapját fotó: erdélyi Miklós A tarpai öregdiákok sem feledkeztek meg a 30 éves osztálytalálkozó megszervezéséről fotó:S!monné Negyvenöt éves érettségi találkozónkat tartottuk nemrégiben a nagykállói Budaiban. Volt osztályfőnökünk, Bökönyi Sándor tanár úr ez alkalommal is kihangsúlyozta, mennyire büszke ránk. Sokan követtük őt a tanári pályán, vajon közülünk lesz-e valaki gyémántdiplomás? fotó: kelemenné balogh Katalin Postánkból Hetven éve számolták fel a kisvárdai gettót Csak remélni lehet, hogy a szabadultak közül napjainkban is élnek néhányan. nyírmada. A cigány holokauszt a megye lakói számára szinte ismeretlen, csak a zsidóho- lokausztról beszél mindenki, pedig szembesülnünk kell azzal a ténnyel, hogy ebben az időszakban a magyar cigányok közül is sokan váltak a fasizmus áldozatává. A cigánykérdés csak 1944 nyarán vált fontossá Magyarországon. Augusztusban rendelték el a cigány munkásszázadok felállítását, de a kontingenseket teljesen nem töltötték fel. A cigányok összegyűjtése a kisvárdai gyűjtőtáborba is tervszerűen történt 1944 szeptembertől október 31-éig, amíg a szovjet csapatok el ném foglalják Kisvárdát. Egy 1957-ben keletkezett dokumentum alapján a szovjet és román csapatok hadműveletei során 70 évvel ezelőtt, 1944. november l-jén a kisvárdai gettót felszámolják, ahonnan 27 nyírmadai, és egy eperjes- kei lakost szabadítanak ki. További sorsukról szinte nem tudunk semmit, csak remélni lehet, hogy a szabadultak közül napjainkban is élnek néhányan. Miért nem tudtunk erről eddig semmit? Az érintettek miért nem beszéltek róla? Talán féltek? Tapasztalt levéltáros lévén elgondolkodtam azon, hogy nem sértem-e valakinek a személyiségi jogát, ha közzéteszem a névsort 70 év elteltével? A megemlékezések alapján most már nem látom akadályát annak, hogy az érintett személyek korabeli lakóhelyét és nevét közzétegyem. ROSTÁS ZOLTÁN NYUGDÍJAS LEVÉLTÁROS Szabadultak névsora A 27 nyírmadai lakos: Jóni Gusztáv, Lakatos Dezső, Jóni Bertalan, Samu Miklós, Zámbó György, Orgován Sándor, Algács Lajos, Erdei Sándor, Aranyos István, Rózsa János, Jónás István, Horváth István, Mici Mihály, Ponczók István; ifj. Poncók István, Aranyos Ferenc, Zsigó József, Balogh István, Samu Gyula, Samu Lajos, Horváth József, Horváth Béla, Balogh Bertalan, Jóni István, Balogh Károly, Rózsa Ferenc, Jáni Gyula. Lakhelyük 1957-ben továbbra is Nyírmada volt. A 28. személy eperjeskei lakos, Sugár Pál volt, aki 1957-ben már Budapesten lakott. Lakóhelyem: Ön is lehet szerkesztői Tisztelt Olvasóink! Bizonyára sokan ismerik és böngészik lapunk internetes portálját, a Szabolcs 0nline-t ( www.szon.hu ) is. Megyei hírportálként fontosnak tartjuk, hogy településeinkről minél több információ jusson el az ott élő emberekhez, ezért indultak el a „lakóhelyem” aloldalak, melyeken az olvasók megtalálhatják a saját településükről szóló híreket. A Szabolcs Online-on jelenleg 21 település aloldala szerepel. Ezek a felületek interaktívak, azaz bárki feltölthet rá képeket, cikkeket, információkat, amelyeket meg akar osztani lakóhelye közösségével, illetve kereshetik az oldalak „felelőseit”, akiknek elérhetőségeit feltüntetjük az oldalakon.
