Kelet Magyarország, 2014. szeptember (71. évfolyam, 203-228. szám)
2014-09-08 / 209. szám
KELET 2014. SZEPTEMBER 8., HÉTFŐ Üzenet Zsoldos János hűséges nyíregyházi olvasónktól: Adj, Uram, humorérzéket! Segíts, hogy értsem a tréfát," hogy vidám legyek, és másokat is fel tudjak vidítani! MORUS TAMÁS Postaládánkból A résztvevők egy csoportja FOTÓ: OLVASÓNKTÓL Jótékonysági est a tánccsoportért A nyíregyházi Konzervgyári Nyugdíjas Egyesület jótékonysági estet szervezett a „Százszorszép Tánccsoport” javára. Augusztus végén a Vasutas étterembe hívtuk a segíteni és kikapcsolódni vágyókat, köztük a város néhány közéleti szereplőjét is. Utóbbiak sajnos nem tudtak eljönni, de a tánccsoportnak szánt ajándékaikat eíküldték, amit hálás szívvel köszönünk mindannyian. Köszönet a jelenlevőknek is, akik szintén sokat tettek azért, hogy a nemes célunkat elérjük. JUHÁSZ LÁSZLÓNÉ, EGYESÜLETI ELNÖK Vigyázz rám is! Steinbinder.Dzsenifer----------------------ji Vigyázzunk a gyerekekre! Tisztelt Olvasónk! Ezen az oldalon a Kelet-Magyarországhoz érkező olvasói leveleket, fényképeket közöljük. Lehetőségeinkhez mérten minden olyan írást megjelentetünk, amelynek tartalma nem ütközik érvényes jogszabályba, valamint nem sért személyiségi és kisebbségi jogokat, jó ízlést. Ha a levelet részleteiben találjuk ilyennek, azokat a részleteket kihagyjuk. A levél megjelentetése azonban nem jelenti azt, hogy szerkesztőségünk bármilyen részletében egyetértene az abban leírtakkal. Szerkesztőségünk nem késztet levélírásra és nem szervez levélírókat - csak a beérkező levelekkel foglalkozunk. A leveleket az élvezhetőbb olvashatóság érdekében általában rövidítjük, az azonos mondandójúakat összevonjuk. Az oldalt civil vélemények számára tartjuk fenn, politikusok leveleit csak abban az esetben közöljük, ha személy szerint szólították meg őket, és erre kívánnak válaszolni. Ott találkoztak, ahol több mint fétszáz éve elköszöntek egymástól fotó: olvasónktól Keressük a gyökereinket! Olvasóink írják Álom és ébredés Nem szoktam „nagyot álmodni”, de megtanultam, hogy sok minden lehet értékes. Legalábbis számomra. Felnézek arra a nagymamára, aki gyermekei, unokái érkezésére készülve süt, főz, elkészíti szerettei kedvenc ételeit, és boldog, ha mindenki jóllakot- tan szuszog. Példaértékű, ha mindenki ott és akkor teljesít, ahol kell, ha úgy végzi az ember a munkáját, hogy az eredményes, hiszen ez sikerélménnyel tölti el, és erőt ad a továbbiakban. Igen, szükség van jövőképre, kellenek a távlatok! Én nagyon sokáig csak a mára gondolhattam, nem „álmodhattam”. Nem dúskáltam sosem a javakban, ugyanakkor soha nem irigykedtem másokra. Nekem is vannak sikerélményeim, mégsem vagyok elégedett. Van egy kötetnyi versem, sokat publikáltak már belőlük, de együtt egy egészet még nem sikerült megosztani másokkal. Hogy miről szólnak? „Életemből mosolygások, olykor fájó kis szilánkok.” Immár vannak álmaim. Szeretnék például egy jól fizető állást, merthogy a pénz nem boldogít, nem old meg mindent, de jó, ha van! Mert amire igazán vágyom, nem más, mint a kiszámítható holnapok. Idővel pedig én is „sütikézős” nagyi szeretnék lenni. Addig is igyekszem úgy álmodni, hogy ne fájjon a felébredés... DEMETER BEÁTA „Koncertturizmus” Hálás vagyok azért, hogy Nyíregyházán évről évre megrendezik a Vidor feszA tiszaadonyi iskolában 1962-ben végeztük el az általános iskolát. Az élet az ország különböző részeire sodort bennünket. Voltak kezdeményezések a találkozásra, de mindig elmaradt. Most, 52 év után végre sikerült megszervezni! Voltak, akik már nem lehettek jelen, tivált, mert szinte ez az egyetlen nivós, tömegeket vonzó, nagy rendezvényünk egész évben. A szeptember közepétől augusztus végéig tartó „kulturális holtszezonnak” köszönhetően az elmúlt években megismertem a megyeszékhely 100 kilométeres körzetében található ki- sebb-nagyobb településeket, ahová egy-egy falunap, fesztivál alkalmával nem tátogó tévécelebeket és ismeretlen művészeket hívnak fellépni, hanem közismert és elismert j együtteseket, akik élőben, szívvel-lélekkel játsszák a mások egészségi okok miatt maradtak távol. Egyetlen élő, 90 éves vasdiplomás tanár nénink, Fazekas György- né mindannyiunk örömére eljött a rendezvényünkre. Lakatos József polgármester is meglátogatott bennünket, ajándékkal kedveskedett mindenkinek. Dióhéjban dalokat. Legutóbb oda-visz- sza 170 kilométert utaztam, éjjel kettőkor értem haza Esztárról. Maradhattam volna itthon is, akkor megnézhettem volna a Vidoron koncertező Toques Dop Caramulo-t, mi mégis a Bikini együttes és a 3+2 mellett döntöttünk. Világzenei fesztivál Nyíregyházán? Bármikor elcserélném egy lecsófesztiválra, ahol ilyen fellépők „ízesítik” a rendezvényt! Számomra ez volt az idei nyár egyik legemlékezetesebb bulija! „Bikinis” Viktor szétvert egy pergőt koncert közben, Peta mindenki elmesélte, mi történt vele, hogyan alakult az élete az elmúlt 52 év alatt. Jó volt találkozni ott, ahonnan elindultunk az éíet útjára. Elhatároztuk, hogy ameddig erőnk és egészségünk engedi, minden évben szervezünk ilyen összejövetelt. BODNÁRENDRE gitárszólója pedig úgy szólt az „őrtoronyban”, hogy öröm volt hallani. Aztán jött a 3+2 együttes, ez is szinte történelem sokaknak, magnókazetták, bakelit lemezek őrzik a dalaikat. Óriási élmény volt ez a zenei időutazás! A legmegkapóbb pillanat (ami zenészként is megfogott) az volt, amikor az „Egy asszony miatt vagyok ilyen íéha„ című számnál megjelent mellettünk, a nézőtéren egy bácsika, kezében a régi tan- góharmónikájával, és együtt játszotta a daít a zenekarral. TÓTH PÉTER, NYÍREGYHÁZA @ Jól kisütötték a nyárbúcsúztatót! A Gyertyafény Nyugdíjas Klub tagsága szalonnasütéssel búcsúztatta a nyarat a nyíregyházi erdei tornapályán. FOTÓ:GYUKA FERENC Vendégsorok Angyal Sándor Alma a fán A sors most bő almaterméssel veri a szabolcsi gazdákat. Az idén bőséggel termett a finom gyümölcsből, de úgy tűnik, a termelők nyakán marad sok tízezer tonna jonatán meg jonagold. Ebben nagy szerepe van annak (is), hogy az ukrán helyzet miatt az orosz piac erre a gyümölcsre is embargót hirdetett, pedig ott nagy a felvevőpiac. Emiatt szinte bagóért kénytelenek megválni a terméstől a gazdák, nagyon elkelne a gyors állami támogatás, különben padlóra kerülnek. Két ismeretlen húzott ki a bajból Nem tudom, meddig csücsültem volna a pocsolyában, ha a két „sporttársban” nem él a segítőkészség szelleme. NYÍREGYHÁZA. Amikor azt kérdeztem attól a fiatal férfitól, aki szorult helyzetemből szó szerint kihúzott, mivel tartozom, a válasza így hangzott: „Az az egy liter gázolaj nem visz csődbe, inkább majd beszélgessünk itt a Tisza-par- ton! Tudja, hogy hány hor- • gász kocsiját vontattam már ki innen?” Az előzményekről: augusztus utolsó szombatján Nyíregyházáról Tiszaeszlárra indultam. Ott akartam szerencsét próbálni, az éppen zavaros Tiszában, éjszakai harcsafogásban reménykedve. Igyekeztem mihamarabb odajutni arra horgászhelyre, amely tavasszal megajándékozott egy gyors szakítással végződő „randevú” élményével. (Álmomban azóta is számtalanszor látom a botom lendülését, majd érzem a nagybajuszú ellenállhatatlan húzását.) Nem tudtam kiszabadítani Vígan gurultam az ártéri réten, a már ősziesen bágyadt napfényes délutánon. Elérve a partot szegélyező erdőt, az út mélyedései egyre nagyobb tócsákkal jelezték az elmúlt hetek esőzéseinek nyomait. Sikerült ügyesen kerülgetnem, közölgetnem a kellemetlen, agyagos terepen a vendégmarasztaló kátyúkat. Álmaim helye túl az erdőn található. Az utolsó előtti akadálynál kiszálltam, hogy gyalog vegyem szemügyre a Nyilván rohant volna pecázni, de nem tette. TÓTH NÁNDOR terepet, mikor merre is kell majd legalább fél kerékkel szárazon manővereznem. Egyúttal megnéztem az alig tizenöt méterre lévő utolsó „dagonyát” is. így felkészülve ültem vissza a volánhoz és vágtam bele a sártengerbe. Kissé csúszkálva, de sikerrel vettem az első akadályt, ám a másodiknál valamin úgy megcsúszott a kocsi, hogy már képtelen voltam fél kerékkel száraz talajt fogni. Mindegyik kerék a sárba süppedt, sőt, a kocsi alja fennakadt középen, az út száraz és kiemelkedő gerincén. Száraz ágakat tördeltem a kerekek alá, hogy kiszabadítsam az autót - eredménytelenül. Telefonos segítséget kért Egy horgász jött a falu felől motorkerékpárral. Megállt, megkérdezte, segítsen-e? Felszerelését lehámozva magáról, előbb tanácsokkal látott el, majd nekifeszülve az autó farának, próbált kimozdítani a reménytelen helyzetből, amibe a saját ügyetlenségem miatt kerültem. Nyilván rohant volna pecázni, azóta már lehet, hogy fogott is volna valamit, de nem tette. Zihálva az erőfeszítéstől, végül előkapta a mobilját és felhívta egy cimboráját, mondván: egy srác elakadt a kiserdőben. A cimbora hamarosan egy nagyon „takaros traktorral” meg is érkezett. Nagy körültekintéssel fűzte a vonóhorgomra a kötelét, és a problémám megoldódott. Nagyon hálás vagyok nekik Ha ők ketten híján lettek volna az önzetlen segítőkészségnek, nem tudom, meddig csücsültem volna a pocsolyában... Köszönöm, ismeretlen sporttársak! Remélem, találkozunk még, s akkor lesz időnk pecázás közben beszélgetni egy jót. TÓTH NÁNDOR, NYUGDÍJAS SPORT- HORGÁSZ, A TISZA SZERELMESE Eszembe jut, hogy volt már ehhez hasonló helyzet, közvetlenül a rendszerváltás, az orosz csapatok kivonulása táján, amikor a „Továrisi konyec” plakát megtette a magáét: megszűnt a Beregen átvezető mesés almaút, Szabolcs „aranyát” élelmes újabb államok foglalták el az orosz nagyvárosok piacain. Ám arra is jól emlékszünk, hogy akkor az almáskertek tulajdonosai nemcsak tövestől tépték ki géppel a fákat, hanem igyekeztek új megoldásokkal is segíteni magukon. Akkoriban terjedt el például a „Szedd magad” mozgalom: nagyon sok városi ember élt a lehetőséggel, hogy a család téli alma szükségletét saját munkával, a piaci árnál lényegesen olcsóbban szerezze be, szállítsa haza zsákokban vagy a csomagtartóban. Azt sem felejtettük el, hogy nagyobb városaink szélesebb útjain, terein teherautók jelentek meg, teli s tele gyönyörű almával, amit szintén olcsóbban, elérhető áron lehetett helyben megvenni. Mi van most? Egyrészt: annyiért vennék/veszik át a termést a felvásárlók, ami a gazdáknak még a költségeit sem fedezi. Másrészt: a piacon az olcsóbb alma kilóját kétszáz alatt alig látni, míg a multik zöldség-gyümölcs részlegein közelíti a négyszázat is a minőségibb alma. így aztán nem csoda, hogy a gazdag termés vagy a gazdák nyakán marad, vagy a kiváló minőségűt is kénytelenek léalmaként eladni, szégyenszemre. sandor.angyal@inform.hu Nem csoda, hogy a gazdag termés vagy a gazdák nyakán marad, vagy a minőségit is kénytelenek léalmaként eladni.
