Kelet Magyarország, 2014. szeptember (71. évfolyam, 203-228. szám)
2014-09-25 / 224. szám
2014. SZEPTEMBER 25., CSÜTÖRTÖK KELET Interjú: Pars Krisztián olimpiai bajnok kalapácsvetövel Dobásban legyünk nagyhatalom! Beszélgetőpartner Bodnár Tibor Az olimpiai bajnok számára a következő években is biztosított a motiváció a versenyzéshez. ATLÉTIKA. Pars Krisztián megmutatta, milyen az, amikor repül a nehéz kalapács. A szombathelyi Dobó SE olimpiai bajnok kalapácsvetője nemcsak ott volt az NYVSC Tiszavasvári úti dobóbázisán, az 5. Nyírség Kupán, hanem versenyzett, és persze nyert is, ahogy azt tőle az idén és az utóbbi években megszokhattuk. Nem győzte osztogatni az autogramokat, sorra állt oda a közös fotókhoz azokkal a fiatalokkal, akik egyszer majd az örökébe léphetnek. Öröm, hogy ilyen népes és lelkes a magyar- országi dobószakág tábora? PARS KRISZTIÁN; Látni kell, hogy az atlétikán belül egyedül a dobószakágban vehetjük fel a versenyt a világ legjobbjaival. Éppen ezért szükség van az ilyen versenyekre, no meg arra is, hogy még több pénz és fejlesztés áramoljon a dobóműhelyekbe. Ezek közül a szombathelyi, a veszprémi és a nyíregyházi jár az élen; utóbbinak a vezetője, Kerekes László nagyon jó barátom, megtiszteltetés, hogy meghívott, hogy itt lehetek és népszerűsíthetem a dobóatlétikát, azon belül is a kalapácsvetést. Tavaly csak külső szemlélő volt. Ezúttal hogyan tudta a programjába illeszteni a Nyírség Kupát? pars KRISZTIÁN: A marrákesi Kontinentális Kupa miatt edzésben voltam, hogy mire leszek képes, nem tudom. (Pars Krisztiánnal a verseny előtt beszélgettünk, végül 79,30 métert dobott, nagyobbat, mint a marokkói versenyen - a szerző) Azt ugyanakkor fontosnak éreztem, hogy a fiatalok itt Nyíregyházán is láthassák, hogyan dobok, és hová lehet eljutni Magyarországról is. Említette a három dobóbázist, amelynek jól ismeri a körülményeit. Járva a világot, ezeknek a műhelyeknek a felszereltsége, mennyire állja meg a helyét? PARS KRISZTIÁN: Minden olyan eszközzel rendelkeznek, amelyek a dobó szakághoz szükségesek. A lényeg, legyen dobókör és háló, persze, az megint más kérdés, hogy hány embert képes befogadni egy-egy műhely. Nem lehet például száz versenyzőt kiküldeni egyetlen dobókörbe, de úgy gondolom, ez a három klub mindenütt a világban megállja a helyét. Ezt bizonyítják az eredményeik is, hiszen ezek az egyesületek az utóbbi időben neveltek olyan versenyzőket, akik világversenyen remek eredményeket értek el. Ez mindennél beszédesebb. Ebben az évben Nyíregyházán versenyzett utoljára, így hát megvonható a 2014-es mérlege. Milyen esztendőt zárt? PARS KRISZTIÁN: Minden év fantasztikus, amikor az ember megnyeri a fő versenyét, de azért ott van bennem, hogy az olimpia a fő cél, az ott megszerezhető aranyérmet semmi nem múlhatja felül. Az idei évem minden szempontból jól sikerült, leginkább pedig azért örülök, mert sikerült egyéni csúcsot dobnom. Nyolc éve próbálkozom ezzel, de mindig közbejött valami, leginkább sérülés, ami meggátolt ebben. Tavaly megoperálták a vállamat, a műtét jól sikerült, nem fájt semmim, így elérhetővé vált az új egyéni rekord. Emellett pedig az Európa-bajnokságra címvédőként érkeztem, ami mindig nagy terhet rak a sportolóra. Mindig nehezebb megvédeni a címet, mint megszerezni azt, de szerencsére Zürichben sikerült elviselni ezt a terhet. Arról pedig nem beszélve, mindig is vágytam arra, hogy egyéni csúccsal nyerjek egy világversenyen, és most ez is összejött. A Kontinentális Kupán, Mar- rákesben elért sikerére is úgy tekint, mint nagy viadalon aratott győzelemre? pars KRISZTIÁN: Mindenképpen, már csak azért is, mert kicsit „karcos” lett a vége. Négy dobásunk lehetett csak, holott mi minden versenyre úgy készülünk, hogy hatot dobhatunk. Azt hiszem, a különbséget nem kell megmagyaráznom, a száz méteres futók esetében sem szokták megállítani az órát nyolcvan méternél... A végén tíz centivel sikerült nyernem, kicsit megijedtem, aztán fellélegezhettem, hogy ez a cím is megvan. Egyre inkább úgy tűnik, hogy kétszereplősre szűkült a kalapácsvetés esélyeseinek köre, hiszen a lengyel Pawel Fajdek- kel vív rendre késhegyig menő harcot. PARS KRISZTIÁN: A nyolcvankét métert valóban ketten tudjuk, ezzel együtt azt mondanám, világviszonylatban négyen tartozunk a szűk elithez. Éppen a Kontinentális Kupán derült ki, hogy a tádzsik Dil- sod Nazarovval és az egyiptomi Musztafa el-Gamellel is számolni kell, ő volt az, akit tíz centivel tudtam legyőzni. Róla eddig csak hallottuk, dé nem hittük el, hogy képes lehet nagy eredményre, hiszen világversenyen csak hetven- négy-hetvenöt métereket dobott, de kezd belerázódni, és most is közelített a hetvenkilenchez. Igaz, ez még mindig nem nyolcvanegy, amit hazájában már elért. Az ő példája is bizonyítja, hogy a nemzetközi viadalok másabbak, mint a hazaiak, az embernek nemcsak saját magára, hanem az ellenfélre és a legtöbb esetben egyéb más j tényezőkre is figyelnie kell. Pedig azt hihetnénk, hogy a kalapácsvetőnek csak önmaga az ellenfele. Éppúgy készülni kell a riválisokból, mint egy futónak, és létezik taktika is? PARS KRISZTIÁN; Persze, minden világversenyen van taktika. A tavalyi világbajnokságon például Fajdek nem csak engem, hanem az egész mezőnyt meglepte azzal, hogy hatalmas dobással kezdett, gyakorlatilag sokkolt mindenkit. Akkora dobással talán még sosem kezdtek világversenyen döntőt, de azóta tudjuk róla, hogy képes lehet hasonlóra. Bele lehet ebbe menni, hogy az elején nagyot akarok dobni, de ha bejön a hibapont, akkor máris más színezete van a folytatásnak. Az idén már nem tudott meglepni, és az látszott rajta, hogy egydobá- sos versenyzővé vált, én meg jelen pillanatban kettő vagy három vagyok. Kettőnk harcát várom a következő évektől is, de a másik két említett versenyző is beleszólhat az érmek elosztásába. És mi a helyzet Jurij Szedih 1986-ban felállított 86,74 méteres világcsúcsával? Megdönt- hető lesz az valaha is? PARS KRISZTIÁN: Áh, nem hiszem, alighanem örök időre szól az a rekord. De hát azok más idők voltak... Az olimpiai ciklus éppen a felénél tart. Jövőre már Rio kerül célkeresztbe, vagy az a legfontosabb, hogy a kollekciójából egyedüliként hiányzó világbajnoki címet megszerezze? PARS KRISZTIÁN: A legfontosabb mindig az adott évbeli világverseny, persze valahol tudat alatt már az olimpiára készülünk. Nekünk annyiban más a helyzetünk, hogy már jövőre szintet dobhatunk, és személyesen nekem valóban azért fontos a világbajnokság, mert szeretném teljessé tenni az aranykollekciómat. A motivációm megmarad a folytatásra, hiszen én lehetek a magyar atlétika egyetlen kétszeres olimpiai bajnoka. És az is fontos, hogy nehogy megsérüljek. Pontosan ezért ilyenkor, az olimpia előtt nem szükséges egy olyan évet beiktatni, amelyet úgymond lazábban vesz? PARS KRISZTIÁN; Nem szabad! I A pihenés nekem az év végi Pars Krisztián Született: Körmend, 1982. február 16. ____________._________,________ Sportig«: atlétika, kalapácsvetés ___________ Egyesülete: Dobó SE Szombathely ______ _ Kiemelkedő eredményei: olimpiai bajnok (2012), világbajnok! 2. (2011.2013), Euró- pa-bajnok (2012,2014), Eb-3. (2010), U23-as Európa-bajnok (2003), junior Európa-baj- nok (2001), Ifjúsági világbajnok (1999), tízszeres felnőtt magyar bajnok (2005-2014). Atlétikában a kalapácsvetés a legeredményesebb olimpiai versenyszámunk; ha Rióban nyer, Magyarországon Pars Krisztián lehet a sportág első kétszeres olimpiai bainoka fotó: pusztai Sándor két-három hónap, amikor feltöltöm a szervezetet, és a karácsonyi névnapok után indul újra a munka, amelynek egyik fontos állomása a dél-afrikai edzőtábor. Oda évről évre több nyíregyházi atléta is jár. Terhet jelent, hogy évek óta egyedül tartja az ernyőt a magyar atlétika felett, és ön által elért eredmények határozzák meg a sportág eredményességét? PARS KRISZTIÁN: Abból a szempontból nagyon jólesik ez, hogy olyan szintű támogatást kaphatunk ezáltal a sportágnak, amellyel tudjuk ösztönözni a fiatalokat. Mert azt itt, Nyíregyházán is láthattuk, hogy rengetegen vannak. Itt kanyarodnék vissza arra is, amit az elején mondtam: mi, magyarok a dobó szakágban tudunk kiemelkedni, ebben lehetünk igazi nagyhatalom, olyan, mint amilyenek most a lengyelek. Az viszont kétségtelen, hogy elég nagy az űr mögöttem. Ennek egyik oka, hogy nagyon nehéz megtartani a versenyzőt huszonkét-hu- szonhárom éves kofában, ám most vannak erre vonatkozó lehetőségek. Ráadásul most minden dobószakágban látok összesen tíz-tizenkét olyan versenyzőt, akik a világversenyeken meghatározó eredmények elérésére képes sportolókká válhatnak. Nekem kötelességem őket segítenem, hiszen rutinos versenyzőként megéltem már jót is, rosszat is. Az ön számára ugyan a nemzetközi porond az elsődleges, de mennyire üdvözli az itthoni szuperliga-versenyeket és a csapatbajnokságot? PARS KRISZTIÁN: Mindenképpen jó ez az irány. Az egyik az, hogy a nemzetközi porondra nehezebben kijutó atléták versenyeztetése is megoldott ezáltal, ráadásul a motiváció is biztosított, hiszen ezek a viadalok pénzdíjasok, és ez a másik, ami nem elhanyagolható, hiszen manapság már ez is szempont. A csapatversenynek a szellemisége is üde színfoltot hozott és a versenyidőszakot is sikerült ezáltal meghosszabbítani.
