Kelet Magyarország, 2014. szeptember (71. évfolyam, 203-228. szám)

2014-09-25 / 224. szám

2014. SZEPTEMBER 25., CSÜTÖRTÖK KELET Üzenet Buús György hűséges olvasónktól: A lelkesedés diktálja az iramot, de a kitartás éri el a célt. DAN MILLMAN Postaládánkból Százhuszonöt éve született Erőss János A demokrata állam­férfinak 1947 után nem volt helye a magyar közéletben. NYÍREGYHÁZA. Az erdélyi ere­detű, lengyelfalvi előnevű nemesi család a 16. század­ban telepedett le Szatmárban, majd Szabolcsban. Az évtizedek alatt elszegé­nyedtek, de hitüket mindvé­gig megtartották. Erőss Lajos és Kolozsy Borbála fia, János 1889. december 23-án szüle­tett Tiszaeszlár Zoltán-tanya részén. A125 éve született Erőss Já­nos középiskoláit Nyíregyhá­zán és Sárospatakon végezte, majd Budapesten jogból dok­torált. 1913-ban önkéntesként vonult be a munkácsi 65. nép­felkelő gyalogezredhez. 1915- ben hadnagyként esett orosz hadifogságba, 1921-ben tért haza, ekkor szerelt le. Támadások kereszttüzében állt Nyíregyházán magánügyvédi irodát nyitott és megnősült. Politikai pályáját 1906-ban a Függetienségi és ’48-as Pártban kezdte. A Független Kisgazdapárthoz 1936-ban csatlakozott, tagja lett a párt országos nagyválasztmányá­nak. A német megszállás után az ellenállás sajtóját irányí­totta, Nyíregyháza szovjet megszállása után megbízták Szabolcs vármegye főispáni teendőivel, majd négy hóna­pig szatmári főispán is volt, emellett nemzetgyűlési, majd országgyűlési képviselő. A Tisza-Dunavölgyi Vízügyi Társulat központi bizottságá­nak elnöke, az Ecsediláp-Sza- mosbalparti Társulat minisz­teri biztosa, ekkor már mint államtitkár. 1946-47 között közellátásügyi miniszter a Nagy Ferenc-, illetve a Diny- nyés-kormányban. A Kisgazdapárt vezetésé­ben 1947. június elején bekö­A lengyelfalvi Erőss-címer FOTÓ: A SZERZŐ. vetkezett baloldali fordulat után szembekerült a Dobi István-Gyöngyösi János-féle irányzattal, így a jobbszámy egyik vezetője lett. Jellemző a korra: Dinnyés Lajos maga kiáltott fel: „Milyen ország az, ahol én vagyok a miniszterel­nök?” A bábminiszterelnök- ről pedig saját neve volt a leg­sokatmondóbb; olyan, mint a neve: kívül zöld, belül piros. Az FKGP volt a gyűjtőpárt­ja azoknak a polgári erőknek, akik soha nem szavaztak vol­na a kommunistákra, ezért volt Erőss János állandó tá­madások kereszttüzében. Megérdemelné az emléktáblát 1948 márciusa után visz- szavonult a politikai élettől, majd illegálisan Olaszország­ba távozott, amiért az FKGP politikai bizottsága kizárta a pártból. Erőss az Egyesült Államokba emigrált. Az ’50- es évek elején az Amerikai Magyarság szerkesztője volt, majd sokáig a lap résztulaj­donosa. Buffalóban, 1962-ben fejezte be küzdelmes földi életét. Életútja mutatja: egy de­mokrata államférfinak nem volt helye a magyar közélet­ben 1947 után. Talán egyszer majd szülőfaluja is méltatja annyira a munkásságát, hogy emléktáblát állítson az emlé­kére. KOMISZÁR DÉNES Aki csak tudott, jelen volt a jubileumi találkozón fotó: olvasónktól Nem várunk újabb 50 évig! Olvasóink írják Kiváló dolgozók Elismerésemet és köszöne- temet szeretném kifejezni a Nyíregyháza, Toldi utca 67. szám lakóközössége nevében Hajas Istvánnak és brigádjá­nak, akik a felújítási munká­latokat végzik a tömbünknél. A dolgozók illedelmesek, tisztelettudók, segítőké­szek, a munkájuk precíz és gyors. Nem csoda, hogy soha nem unatkoznak, ilyen munkaerőkre lenne szükség mindenütt! A LAKÓKÖZÖSSÉG Sehol sem találom a kulcsaimat... Szeptember 19-én, pénte­ken 16 óra körül a Szarkaláb utcával szembeni buszmeg­álló felé sietve elhagytam a kulcsaimat. Aki rábukkant a kulcsokra és a Togo feliratú, fekete, 4 fehér nyomógom­bos kapunyitóra, kérem, hívjon fel! 20/971-5506 Ötven éve ballagott el a csenged általános iskola 8. a osztálya. Az utóbbi évek­ben egyre többen szorgal­mazták, hogy ideje lenne osztálytalálkozót szervezni, ami az idén, az 50. évfordu­lónkra sikerült is. Az egyko­ri osztályunk több mint fele el tudott jönni az ünnepség­re. Sajnos három diáktár­sunk már elhunyt az évek során. Osztályfőnökünk, Szaniszló Ferencné egész­ségi állapota miatt maradt távol tőlünk. Elsőként meg­látogattuk a régi osztályter­münket, majd következett a finom borjúpörköltből készült vacsora. Az igen jól sikerült összejövetel majd’ éjfélig tartott. Mindannyian fogadalmat tettünk arra, hogy ezután már sűrűbben, lehetőleg évente egyszer találkozni fogunk. ASZERVEZŐK <8> Generációs foglalkozás A sóstóhegyi Szabó Lőrinc Tagintézmény kisdiákjai és a sóstói, sóstóhegyi nyugdíjasok generációs foglakozás keretében közösen ké­szítettek őszi asztali dí­szeket a közelmúltban. A diákok büszkén és boldogan vitték haza a színes virágkosárkákat. FOTÓ:LŐKÖSIMRÉNÉ Megemlékezés édesapjától, aki az akkori idők nagymestere volt. Szakértel­mét és keze munkáját dicséri például a dombrádi szivattyú­ház építése és megszámlálha­tatlan családi ház. A telepü­lésvezetés megrendelésére készült el az irányítása alatt két iskola, egy orvoslakás és több templom is. 90 évesen még dolgozott a Kossuth utcai zöldségbolton. Szerette Kótájt, ahol mindenkit ismert, ahol élt és dolgozott, a közsé­get, amelynek arculatát leg­jobb tudása szerint formálta. CSALÁDJA Arckép -äs; : - Az örökifjú kőműves büszkén említi a dombrádi szi- vattyűházat, ami szintén az ő keze munkáját dicséri. No, meg a rengeteg családi ház, amit szerte a megyében felhú­zott. — 1974-ben lettem nyugdí­jas. de azóta talán még többet dolgozom — fűzi a szót to­vább ravaszkás mosollyal. Ha hívnak, megyek, nem tudom abbahagyni a munkát. Meg hát a nyugdíj nagyon rövid. Nyolc-kilencezer forintból ne­migen tudnánk kijönni a má­sodik feleségemmel. Persze, ezt az orosi házat már inkább csak a barátság kedvéért vál­laltam fel, de most már végig­csinálom. Hoítv aztán mi lesz A Vass Miklóst bemutató KM-portrá a kilencvenes évekből FOTÓ: KM-REPRODUKCIÓ Elhunyt „az örökifjú kőműves” Kótaj apraja-nagyja készült a nagy alkalomra, nevezetesen, hogy 100. születésnapján köszöntse pénteken Vass Mik­lóst, „az örökifjú kőművest”. A sors azonban közbeszólt, s a korához képest jó egész­ségnek örvendő szakembert és családapát a közelmúltban elragadta a halál. Kertje, por­tája mindig arról árulkodott: itt dolgos, rendszerető, precíz ember lakik. Tizenévesen sajátította el az ács szakmát az Nvfregyháza-Oros — Kó­taj (KM - K. J.) — Fürge lép­tekkel siet felénk, amint meg­látja. hogy megérkeztünk. Le­porolja a nadrágját, megigazít­ja a sapkáját, aztán hellyel kí­nál egy deszkacsomón. Vass Miklósnak hívnak, ács és kő­műves mester vagyok — mu­tatkozik be készségesen, s még hozzáteszi: egy év híján nyolcvan esztendős. Eiámu- lok, mert olyan jó hatvanasnak néztem. — Az apám is ács volt, mellette kezdtem elsajátí­tani tizenkét évesen a szakmát. Hat évig ácskodiam, de aztán úgy láttam jobbnak, ha más után nézek: Kótajban kitanul­tam a kőműves szakmát. A : "w.rw-2&"—:—m i ' Vass Miklós Harasztosi Pál felvétele váltottam az ipart, és 70-ig mint önálló kisiparos dolgoz­tam, vagyis a maszekvilágra Levelesládánkból Mitévők legyünk, kinek higgyünk? Telefonon, levélben és e-mailben is érkezhetnek csábító ajánlatok ILLUSZTRÁCIÓ: INTERNET Ráérős nyugdíjasokból toborozzák a néző- és vásárlóközönséget. NYÍREGYHÁZA. Megcsörren a telefonom. Az anonim hí­vómtól megtudom, hogy 20 ezer forintot nyertem, csak el kell mennem érte, ja, és pár órán át hallgatni az ott elhangzó előadást. További jó hír, hogy ingyenes lézer- és egyéb vizsgálatokra is vendé­gük vagyok, sőt, a diagnózist is megtudhatom! Bevallom, megígértem, hogy elmegyek a programra, de eszem ágá­ban sem volt teljesíteni a vállalásom. Kaptam is érte, amikor előtte való napon rá­kérdeztek, hogy ott leszek-e! Kabaréba illő jelenetek vol­tak, komoly dilemmák­kal. DOMBÓVÁRI ISTVÁN Kérdőre vontak, hogy miért nem, és mi a kifogásom. Nem adományoztunk Valljuk be, jól csinálják, tud­ják, hogy a nyugdíjasok dél tájban ráérnek, otthon van­nak, hát belőlü(n)k toboroz­zák a néző- és vásárlóközön­séget. Ez a korosztály (is) félti az életét, egészségét, és mit nem adna, ha olcsón juthatna diagnózishoz, gyógyírhez! A közelmúltban egy „há­zaló” csengetett be hozzánk, és pénzt kért egy nemes cél érdekében, beteg gyereknek. Mivel ekkoriban pont arról szóltak hírek, hogy így, trük­kösen szedik rá az otthon ülő időseket, nem adományoz­tunk, bármennyire is bizony­gatta az idegen, hogy mások­nak segítenek. Kértünk tőle csekket, amelyen rajta volt a karitatív civil szervezet neve, címe és e-mail címe is. Megérdeklődtem, hogy va­lóban járnak-e „házalni”, így gyűjtve pénzt a betegeknek. Mit ad Isten, jött is válasz a kuratóriumuk elnökétől, hogy „igen, csinálják” ezt is. Mellesleg ő volt a „házaló”, így a megnyugtató válasz nem igazán nyugtatott meg, inkább meglepett. Beenged­jük vagy sem? Adjunk vagy sem? EÍjut a célcsoporthoz vagy sem? Mitévők legyünk? És végül, mikor ezeket a sorokat megírtam, a másik szobából érkező feleségem közölte az „örömhírt”: megint nyertünk! Nagy szerencsénk van, csupán el kell menni érte, és a többi... „A párját is hozza!” - taná­csolták neki, de nekem ezúttal sincs kedvem útnak indulni. Kabaréba illő jelenetek voltak ezek, komoly dilemmákkal! Átlátható, tiszta, ellenőrizhe­tő rendszerre lenne szükség, hogy az emberek valóban nyertesnek, ne pedig palima­dárnak érezzék magukat! DOMBÓVÁRI ISTVÁN, NYÍREGYHÁZA Olvasónk írja Egerben jártak a kertbarátok A Nyíregyházi Vasutas Kertbarátok Körének tagjai Egerben jártak a közelmúlt­ban, viszonozva az otta­niak három évvel ezelőtti, nyíregyházi látogatását. Tóth Zoltán titkár azért szervezte szeptember elejére az uta­zást, mert ilyenkor Egerben szinte minden a szőlőről és a borról szól, hasznos tapasz­talatokat lehet szerezni a saját tevékenységünkhöz. A kertbarátok jártak példá­ul a Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetben, ahol sok kérdésük volt a szőlőfajták kezeléséről, a kártevők elleni védekezésről és más szakmai témákról. Különösen sokat tanultak abból, amit az egri szőlősgazdák a helyszínen mutattak be számukra, per­sze nem hiányzott a gazdag vendéglátás, a borkóstolás és az azt követő nótázás sem. ERDÉLYI TAMÁS Hasznos tapasztalatokat szereztek a kirándulás résztvevői fotó: a szerző

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents