Kelet Magyarország, 2014. szeptember (71. évfolyam, 203-228. szám)
2014-09-11 / 212. szám
2014. SZEPTEMBER 11., CSÜTÖRTÖK KELET Egy labda a férfi, egy a női szakágnak - Szalay Ferenc számára mindkettő egyformán fontos FOTÓ: BODNÁR TIBOR Interjú: szalay Ferenccel, a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetségének elnökével A piramis széles alján lehet minőségi a Beszélgetőpartner Bodnár Tibor A csarnokok épülése azt bizonyítja, hogy jó helyre kerülnek a sportág által lehívható összegek. KOSÁRLABDA. Ragaszkodott hozzá, hogy az ünnepi ruháját sportosra cserélje, és kosaras szerelésbe öltözve nyilatkozhasson azelőtt, hogy a múlt szombaton átadott Szent Imre Katolikus Gimnázium küzdőteret ő maga is kipróbálta. Szalay Ferenc, a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetségének elnöke a csarnokavatás jelentőségéről és más kérdésekről is beszélt egy igazán sportos interjúban. Mit jelent a sportágnak, amikor ilyen és ehhez hasonló csarnokokat tudnak felavatni, mint a nyíregyházi Szent Imre Katolikus Gimnáziumban? SZALAY FERENC: A sportágnak azt jelenti, hogy az a pénz, ami társasági adós felajánlásokból a kosárlabdának jut, az úgy hasznosul, hogy reményeink szerint hosz- szú-hosszú évtizedekig megoldja a létesítményhelyzetet. A szülők álláspontja már nagyon régóta az: szívesen hozzák a gyerekeiket sportolni,, de akkor a körülmények legyenek olyanok, hogy érdemes legyen nap mint nap edzésre vinni őket. Ez a sportcsarnok nagyon modern és nagyon szép, nemcsak a küzdőtere, hanem az öltözői és a kiszolgáló részei is. És azt is gondolom, hogy egy- egy városnak, így Nyíregyházának, vagy a közelmúlt és a közeljövő beruházásait illetően Pannonhalmának, Oroszlánynak, Szolnoknak, Körmendnek azt jelentik, hogy méltó helyekre kerülnek ezek a létesítmények. A sportcsarnokokba sportoló gyermek is kell, és a kosárlabda-szövetség a sportágfejlesztési programját a tömegesítés útján indította el. Hol tart most ez? SZALAY FERENC: Három esztendeje úgy gondoltuk, nagyon jó az, hogy évi hétmilliárd forint került a kosárlabdába, de ha a piramis alját nem tudjuk a lehető legszélesebbre nyitni, akkor ugyan már, minek. Ezért elindítottuk a „Dobd a kosárba!” programot, ami kétszázötven iskolában nyolcezer gyereket szólított meg. Emellett a B33, vagyis az utcai kosárlabda némileg szigorított keretei közé szorított változata is hozzájárult a tömegesítéshez, hiszen az ebben a műfajban meghirdetett középiskolai bajnokságban négyszázhetven csapat állt rajthoz. Úgy gondolom, női vonalon már mérhető, hogy a mennyiség átment minőségbe. Alighanem a nyári korosztályos világversenyeken elért sikerekre gondol. Ezek szerint ilyen gyorsan lehet eredményt felmutatni? SZALAY FERENC: A lány válogatottak, a tizenhat, a tizennyolc és a húszéves korosztályban mind a sportág élvonalát jelentő A divízióban szerepelnek, vagy most jutottak be oda, a tizenhét esztendősek pedig harmadikok lettek a világbajnokságon. Erre azt kell mondanom, hogy szélesedik a piramis, amiből adódóan a minőség is javul, ez az edzőket is komoly munkára kell, hogy sarkallja. Ha már itt tartunk! Évtizedekig az volt a teljes magyar sport legfőbb problémája, hogy az utánpótlásban dolgozó edzők nem voltak megfizetve. Ezen a téren a kosárlabdában sikerült előrelépni? SZALAY FERENC: Az edzői bérek ma már alkalmasak arra, hogy családot lehessen belőlük fenntartani, több főállású edző dolgozik az utánpótlásban, mint korábban bármikor. Amiben még előre kell lépnünk, az az edzőképzés, ebben nagyon számítunk a Testnevelési Egyetemre, illetve a testnevelés szakos főiskolákra is. A legtöbb sportágat azonban a férfi válogatott eredményessége határozza meg, hiszen eladhatóság és presztízs szempontjából is a férfi szakág mindenhol a zászlóshajó. A magyar válogatott a nyáron egyetlen kétpontos kosárral maradt le a jövő évi Európa-bajnoki részvételről. Mit kell tenni annak érdekében, hogy legközelebb ne nüanszokon múljon a sorsunk? SZALAY FERENC: Kellő dilemma, hogy a nemek közötti arányokat, az ott elért eredményeket hogyan kell tudni helyükön kezelni. Éppen az előbb említett korosztályos sikerekből adódóan a jövő évi, románokkal közösen rendezett Európa-bajnok- ságon olyan eredményt kell sZctldy r EfCflC Kosárlabdázó, edző, tanár, politikus, Szolnok polgármestere SzületettEsztergom. 1955. március 30. ____________■ Sportolólés sportvezetői páTyafutásangai és 1988 között NB les kosárlabdázó, az 1991-ben bajnoki elmet szerzett szolnoki csapat másodedzője Rezák László mellett. 1993 és 1998 között a szolnoki Városi Sportiskola tantestületét irányította, 1997-1998- ban a szolnoki Olajbányász felügyelő testületének elnöke. 2010-től a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetségének elnöke. ______________________________~ Politikusként:]994-től szolnoki önkormányzati képviselő, 1998UÓI napjainkig Szolnok polgármestere. 2006-tól 2014-ig országgyűlési képviselő, a sport és turisztikai bizottság tagja. tudnunk felmutatni, ami kontinensszerte már jegyzett. A férfiaknál ez a mostani szereplés valami csoda volt. Ha az elején valaki nekem azt mondja, hogy az itthoni meccseket mind megnyerjük és idegenben is lesz egy győzelmünk, akkor arra azt felelem, biztos a továbbjutás. Egyébként is bíztam benne, de arra nem számíthatott senki, hogy a remek szereplés ellenére mindössze két ponton múlik a kontinensbajnoki döntőnk. Ugyanakkor nagyon fiatal csapatunk van, és végre egy olyan szövetségi kapitányunk Sztojan Ivko- vics személyében, akinek a mentalitása, a habitusa, a harcossága átragadt a csapatra. A válogatottra lehetett mondani bármit, de azt nem, hogy ne szedte volna fel a parkettát a győzelem érdekében. Nagyon fontos, hogy a küzdeni tudásban és a lelkesedésben nagyon elöl voltunk, ez korábban nem mindig volt így, sőt... A jövő évivel együtt immár három vagy négy női Európa-baj- nokságot rendez Magyarország, míg férfit 1955 óta egyet sem. Szóba jöhet a közeljövőben a férfi kontinensbajnoki rendezés? SZALAY FERENC: Ha majd nemzetközi szinten olyan erősek leszünk férfi, mint női vonalon, akkor valószínűleg igen. Ehhez nagyon komoly erőket kellene megmozgatnunk, a női rendezés elnyeréséhez viszont elég erős a sportdiplomáciánk. A célunk az, hogy nálunk is legyenek nemzetközi versenyek, akár korosztályos szinten, fiú és lány vonalon egyaránt. Idővel pedig illő lenne férfi Eb-t rendeznünk, ez nem kétséges. Hogy ez mennyire létesítményfüggő? Budapesten a BS rendben varf, de más létesítmények is megújulnak, Szombathelyen és Debrecenben megfelelő a csarnok és Nyíregyházán, a bujtosi csarnok felújításába is beleraktunk néhány száz millió forintot, hogy az is megfelelő állapotban legyen. Ha rendben lenne a bujtosi csarnok, és nem kellett volna a románokat is befogadnunk házigazdának, akkor Nyíregyháza is Eb-helyszín lenne jövőre. Mennyire segíti akár a válogatott, akár az utánpótlás ügyét, hogy szinte naponta honosítják a külföldi kosarasokat, akik aztán a pályán magyarként tűnnek fel? Ők nem a fiatalok és a válogatottban szóba jöhető játékosok elől veszik el a helyet? SZALAY FERENC: Akkor én visz- szakérdezek: miként van az Magyarországon, hogy lehet honosítani tanárt, orvost bányászt vagy bárkit? Kosárlabdázót miért ne lehetne? Szerte a világban az élcsapatokban nagyon sok nem az anyaországban született kosaras lép pályára. Nekünk még szerencsénk is van az- ügyben, hogy így nem kevés magyar származású játékos jött a bajnokságunkba. Azon valóban el kell gondolkodni, hogy olyan kvalitású kosarasokat érdemes csak honosítani, akik példaképek lehetnek és tanulni lehet tőlük. A gyerekeinknek, a fiataljainknak meg kell adni a lehetőséget, ezért is van érvényben a három külföldi játékos korlátozására vonatkozó szabály. Figyelnünk kell arra, nehogy valóban elvegye a helyet a honosított, egyébként meg alacsonyan képzett kosaras a jó képességű magyaroktól. Ez a szabály viszont sokat segít a nemzetközi porondon már évek óta aktív, kétszer az Eurochallenge-sorozat négyes döntőjébe is bejutott Szolnoknak, amely városnak ön a polgármestere. Hogyan teljesedhet ki még inkább az Olaj nemzetközi szereplése? szalay Ferenc: A klubvezetés úgy gondolta, hogy fontos a munka nemzetközi tapasztalat, és ez segíti a válogatott ügyét is. Elég csak arra gondolnunk, hogy egy év rutinnal a háta mögött milyen teljesítményt nyújtott a nyáron a nemzeti csapatban Vojvoda Dávid vagy Keller Ákos. A Szolnok még egyet lépett felfelé azzal, hogy az Európa-kupában is indul, és mellette szerepel az Adria-ligában is. Szövetségi vezetőként azon dolgozom, nem is keveset, hogy a magyar csapatok közül minél többen lépjenek ki a nemzetközi porondra, mert ennek csakis jó hatása lehet a válogatottra. A férfibajnokság létszáma változott az elmúlt évhez képest. Mit gondol, mit érdemes tenni, hogy ne ismétlődhessen meg a tavaszi szituáció, amikor a nyíregyházi férficsapat papíron kiesett az élvonalból? SZALAY FERENC: Azt, és erről dr. Kovács Ferenccel, Nyíregyháza polgármesterével is beszéltem, amikor közöttünk szóba került a sportág, hogy a lépcsőfokokat nem szabad átugrani egyetlen nagy lépéssel, és használni kell a nyíregyházi erőt. Annak idején együtt dolgoztam a nyíregyházi utánpótlás-nevelésben korszakos egyéniségnek számító Sallai József és Elek Tamás barátaimmal, de hiába brusztoltak és nyertek meg mindent az országban, a gyerekeiket egész egyszerűen nem fogadta a felnőttcsapat, hanem mindenhonnan jöhettek ide levezetni. Ez az idő már elmúlt, de nagyon észnél kell lenniük a nyíregyháziaknak. Úgy ítélem meg, hogy az edzőkérdés Sitku Ernővel rendben van, a klub körüli források valószínűleg rendben vannak, de a lépcsőket nem szabad kihagyni. Nem kell mindenáron bajnoknak lenni, előbb a stabil középcsapat státuszát kell kiharcolni, onnan majd feljebb lehet lépni. km
