Kelet-Magyarország, 2014. augusztus (74. évfolyam, 178-202. szám)

2014-08-27 / 199. szám

2014. AUGUSZTUS 27., SZERDA KELET FOTÓ: H. SZABÓ SÁNDOR Interjú: Róka Lászlóval, a Megakom Stratégiai Tanácsadó Iroda Kft. ügyvezetőjével Végre el kell indulni a fejlődés útján! Beszélgető­partner Bednárik Mónika A megyei területfejlesztési ter­vet bemutató sorozatunkban a koncepciót kidolgozó cég ügy­vezetőjével, területfejlesztési szakértővel beszélgetünk. A koncepció elkészítésekor szakmai szempontból kihívás volt az, hogy Szabolcs évszáza­dok óta az elmaradott megyék közé tartozik? róka László: A kihívás az, hogy el lehet-e mozdulni valaha is ebből az állapotból. Ha csak a rendszerváltás óta eltelt időszakot nézzük, azt látjuk, hogy hiába voltak kor­mányzati szándékok, most is . a legelmaradottabb megyék közé tartozunk. Az itt élők jogos igénye, hogy tartozzon ez a megye is a fejlettebb ré­giókhoz. Nem rögtön az a cél, hogy a legfejlettebb legyen, de induljon el a fejlődés. Ez a vágy hajtja a szakembereket is. Mi is ezzel indultunk el, és hiszünk abban: igen, most végre sikerülhet. A múlt feltárása nélkül nehéz egy fejlődést hozó jövőképet felvázolni. sóka László: A múltat és a té­nyeket nézve le kell szögezni: sok mindenben nem tarto­zunk az elmaradott megyék közé. Ha a kötelező önkor­mányzati szolgáltatásokat vesszük, ami minden lakost érint - oktatás, egészségügy, szociális ellátás, kommunális infrastruktúra és közigazga­tás -, akkor azt látjuk, hogy ez a megye a fejlettebb régiók között van, mert az elmúlt évtizedek alatt kiépültek azok az infrastruktúrák, amelyek szükségesek voltak ahhoz, hogy egy kulturált XXI. századi szolgáltatás jöjjön létre. A lényeg azonban az egziszten­ciális biztonság... RÓKA LÁSZLÓ: Valóban. Az, hogy az egyén, a családtagjai, a gyermekei hogyan tudnak biztonságos, kiszámítható és tervezhető családi életet élni. Ehhez nagyon fontos a munkahely. Nem csak egy munkahely, hanem a mun­kahelyek színessége. Aki­nek van münkája, az tudja biztonságban érezni magát, az gondolja úgy, hogy itt megvan a jövője, itt akar élni, és a gyermekei is. Ezért megpróbál a koncepció különbséget tenni fejlett és fejletlenebb régiók között? RÓKA LÁSZLÓ: A világ már nem írható le fehéren és feketén, árnyaltabb. Azért, mert a megye egésze elmaradott, ez nem igaz minden városá­ra, térségére. A megyében is vannak olyan területek, amelyek fejlettebbek, és a munkához való lehetőség is adott. A koncepcióban is azt mondjuk: van, ahol érdemes sok pénzzel üzleti infrastruktúrákat létrehozni. Van egy centrum, Nyíregyhá­za, és vannak decentrumok, Mátészalka, Nyírbátor és Kisvárda. Itt érdemes eről­tetni az üzleti, profitalapú és piacgazdaság által vezérelt munkahelyteremtést. Itt kell megpróbálni piaci eszközök­kel segíteni a befektetésösz­tönzést. Viszont a megye minden lakója szeretne stabil, kiszámítható életet élni, ezért ahol üzleti alapon nem lehet, ott a szociális gazdaság és foglalkoztatás erősítésén keresztül legyen biztosítható a munkához jutás. Ez nem olyan értékű, mint amikor valaki egy jól prosperáló cégnél jól fizető álláshoz jut, de jobb, mint a munkanélküliség. És remény van arra, hogy egy szociális vállalkozásból idővel kinőhet egy profitalapú vállalkozás. A koncepció a fejlettebb terü­leteket egyfajta tengelyekhez is köti. RÓKA LÁSZLÓ: Ilyen tengely a Záhony, Kisvárda, Nyíregyhá­za, Újfehértó vonal egészen Debrecenig, és a Nyíregy­háza, Nagykálló, Nyírbátor, Mátészalka, Csenger tengely. Ezeken a településen és a vonzáskörzetükben, vala-; mint a járásközpontokban élők jó eséllyel munkához tudnak jutni, de az ezen kívül Róka László területfejlesztési szakértő a szerkesztőségünkben FOTÓ: RACSKÓ TIBOR lévő települések lakóinak nehezebb a munkához jutás, a bejárás. Ezért kell kitörési pontokat találni, ami a me­gyében az élelmiszer-gazda­ság lehet. Erre mindenki mondhatná azt, hogy eddig is ez volt: mezőgaz­daság és élelmiszer-feldolgo­zás. róka László: Itt is árnyaltabb a kép. Olyan élelmiszer-gaz­daságnak kell létrejönnie, amely többlet hozzáadott értéket ad, amelyhez kuta­tás-fejlesztés is kapcsolód­hat. Tehát jelentős profittal értékesíthető és képes magá­val húzni a mezőgazdasági termesztést is. Másik jelentős probléma, hogy még az a kevés pénz, ami itt terme­lődik, és az a kevés képzett humánerőforrás is kimegy a megyéből. Hogyan lehet ezt megállítani? RÓKA LÁSZLÓ: Az a problé­ma, hogy ezt csak az uniós forrásokkal nem igazán lehet megállítani, ám lehet segíteni kisebb intézkedésekkel. Csak egy példa: az emberek itt megtermelik a pénzt, majd a kívülről hozott élelmi­szerekre költik. Megpróbál a koncepció arra választ adni, hogyan lehet legalább mintaként néhány helyen a helyi piacarajutást segíteni, a helyben megtermelteket a közellátásba bevinni. Erre van már példa. RÓKA LÁSZLÓ: Valóban van jó példa, de ez nem elég. Rendszerszinten kell, hogy működjön. Most sincs annak akadálya, hogy ezt egy tele­pülés megszervezze. Uniós támogatással pedig a folyama­tot lehet támogatni. Óvatos­nak kell azonban lenni, hiszen nem lehet cél, hogy a piaci alapon működő helyi kisvál­lalkozókat tönkretegyük. Van egy másik jelenség, amikor a szolgáltatások mennek ki a megyéből. RÓKA LÁSZLÓ: Van számtalan jelenség, ami az utóbbi évti­zedekben segítette a negatív folyamatot: hanyagság, nemtörődömség, vagy nem fektetnek energiát a közbe­szerzési kiírás előkészítésére, időnként úgy tűnhet, szemé­lyes, privát anyagi érdekek is lehetnek a háttérben... Nem törvényt sértünk, amikor kihasználjuk a lehetősége­ket például a közbeszerzési kiírásoknál. Száz egységnyi uniós támogatás jelentős része kimegy a megyéből, ha a szolgáltatók (tervezők, mérnökök, kivitelezők, szállítók) megyén kívüliek. A kérdést mindig így kellene feltenni: itt nincs ugyan- ilyenxninőségű szolgáltató? Ha vári akkór miért nem az~ ' ittenit vesszük igénybe? Az unió több országában már így teszik fel a kérdést. Nálunk még nem mindig. Korábban úgy fogalmazott: a kiképzett emberekkel is pazarló módon bánunk. róka László: Nem lehet azt mondani, hogy gyere ide, ha nincs megfelelő alternatíva. Hogyan lehet anyagilag és szakmailag is vonzó munka­helyeket létrehozni? Nehéz a válasz, de az biztos, hogy kell egy nagyon jó felsőoktatás, ami a fiatalok egy részét itt tartja. A Nyíregyházi Főiskola kínáljon piacképes, jó mi­nőségű képzéseket! Legyen olyan kutatás-fejlesztési tevékenység, ami a főiskolai képzésbe is átsugárzik, és maradjon itt az erre fordít­ható pénz. A XXI. században egy város nem mondhat le az egyetemi, főiskola oktatásról, mert az egy intellektuális többletet ad. Nem önmagá­ban a főiskoláról van szó, hanem a megye és Nyíregy­háza jövőjéről. Ha azoknak sem vagyunk képe­sek ilyen munkát ajánlani, akik itthon vannak, milyen üzenetet tudunk küldeni? róka László: Meg kell próbál­ni olyan ösztöndíjrendszert bevezetni, ami segíti a fiatalt abban, hogy visszajöjjön a megyébe. Szükség van a sikersztorikra, történjenek innovatív dolgok, amelyek csalogatóak. Élhető, vonzó települések jöjjenek létre, mert ezáltal lesznek szeret- hetőek és élhetőek. Három nagy szereplő jut EU-s forrásokhoz: az önkormány­zatok, a vállalkozók és a civil szféra. A legnagyobb szelet az önkormányzatoké, s valószínű, ez a jövőben is így lesz. róka László: Az önkormány­zatoknál a szolgáltatások infrastruktúrája a legtöbb he­lyen már kiépült. A látványos időszak lezárult, váltani kell, és olyan közösen szervezett programokat, tevékenysége­ket kell létrehozni, amelyek javítják az ott élők életminő­ségét. Nem egy falunapról beszélünk, ez ettől sokkal többMfözwtett, önkent - vállalt közösségi eszközökkel kell segíteni az életminőség javulását és az ott élő vállal­kozók helyzetét. Az uniós források másik nagy kedvezményezettje a vállalko­zói szféra. róka László: Arra tesz kísér­letet a megyei program, hogy ne tömegtermékek gyártásá­hoz adjunk pénzt, hanem a piacra jutáshoz. Mi legyünk azok, akik olyan terméket állítanak elő az élelmiszer- iparban, amit kiviszünk a megyéből és a kinti emberek fizetnek érte, ami az itteni vállalkozónak hoz profitot. Ezt kell közösségi eszközök­kel, uniós támogatásokkal segíteni. Ha a gazdaságfej­lesztést sikerül erősíteni, ak­kor lehet, hogy nem leszünk az elsők között, de élhető és vállalható életet tudunk majd nyújtani az embereknek. A civil szférát pedig az önkor­mányzatoknak kell segíteni, hogy megerősödjenek és be tudjanak kapcsolódni a pályá­zati források megszerzésébe. Nagyon szépen hangzik, de vajon mennyi a megvalósulás esélye, hiszen egy ez hosszú­távú, kormányokon, választási ciklusokon átívelő folyamat. róka László: Valóban vannak kockázatok. Az egyik, hogy az előre meghatározott for­rásokat - miközben kiszámít­hatóságot és tervezhetőséget jelentenek - mennyire lehet majd a célok megvalósítását szolgáló projektekre fordíta­ni. A másik kockázat a kevés saját erő. Ebben kormányzati segítségre lesz szükség. A meglévő kockázatok ellenére optimista vagyok, hiszen ez a fejlesztési terv őszinte, reális és végrehajtható. Ebben a folyamatban azonban min­denkinek a maga területén aktívan, sőt proaktívan kell részt vennie. A Szamos hídja Szamosbecs közelében

Next

/
Thumbnails
Contents