Kelet-Magyarország, 2014. augusztus (74. évfolyam, 178-202. szám)

2014-08-08 / 184. szám

2014. AUGUSZTUS 8., PÉNTEK

KELET

Dicső régmúlt...

KISTISZAHÄT. Egykoron virágzó kis falu Dombrád és a Tisza ölelésében. Mára már csak egy halódó zsáktelepülés. Egykoron pezsgett az élet a közel nyolcvan házból álló faluban, mára alig húszán lakják. Egykoron volt itt kis- templom, kisiskola az alsósoknak, tejcsarnok, kuglipályával büszkélkedő kocsma, kisbolt, és minden földi jó. Pláne nyaranta, amikor még Kisvárdáról is idejártak strandolni a népek.

Mára a házak nagy része romokban, a templomból nemrég még a harangot is elvitték. Kísértetjárta vidék ez. Egykoron volt, hogy hosszú perceket kellett várni, míg a hazafelé tartó csorda végigvonult a főutcán utat engedve az autóval közlekedőknek; mára csak elvétve jár erre idegen.

Az itt élők megérdemelnének egy új esélyt! Dolgosak, hűségesek szeretett közegükhöz, ám legtöbben elkeseredettek, hiszen a fénykorban a környéken működő három TSZ mindenkinek tudott munkát adni, ám a ’8o-as évek vége óta megszűnésükkel a szép jövő is elillant.

Maradt a remény, hogy egyszer talán ismét rájuk mosolyog a jó Isten. Ha lesz még kire.

RACSKÓ TIBOR KÉPRIPORTJA