Kelet Magyarország, 2014. július (71. évfolyam, 151-177. szám)

2014-07-04 / 154. szám

2014. JÚLIUS A.. PÉNTEK KELET Üzenet Mirgai Zita hűséges olvasónktól: Néha a legkisebb dolgok foglalják el a legnagyobb helyet a szívedben. MICIMACKÓ A nap előfizetője Estók Lajosné nyíregyháza. - Hosszú évti­zedek óta járatom a Keletet, az újság mára családtag lett, amihez nagyon ragaszkodom - mesélte Estók Lajosné Marika néni, akit ajándékcsomaggal jutalmaztunk hűségéért.- Asztalos dinasztia leszár­mazottja vagyok, büszke a felmenőimre és a leszárma- zottaimra is. Három lányom, hét unokám és kilenc déduno­kám van, ők jelentenek nekem mindent, amióta - 61 év házas­ság után - meghalt a férjem.- Megérne egy cikket, hogy milyen nehéz megélnie ma­napság egy nyugdíjból az öz­vegyeknek! - vetette fel Mari­ka néni, aki büszke arra, hogy férjével együtt becsületes, kemény munkával megterem­tették az egzisztenciájukat, sőt Estók Lajosné Marika néni az aján­dékcsomaggal FOTÓ: PALICZ ISTVÁN gyermekeiket is segíteni tud­ták. - Szívesen nézegetem a régi, megsárgult fotókat úgy a Keletben, mint a családi fény­képalbumban, s igyekszem boldogan, szeretetben élni a jelenben - mesélte. km-pi Események képekben Beteg gyermekeken segített a Reformátusok Szatmárért Közhasznú Egyesület: az égési sérülésekre használható bőrregeneráló készítményt Fülöp István elnök adta át a Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórháza képviselőjének fotó: egyesület A tunyogmatolcsi özv. Dávid Menyhértné Laura nénit 90. születésnapján családja mellett a község elöljárói is köszöntötték fotó: széles Szabolcs Mese a vízilóról, aki félt az oltástól. Ezt a tanulságos, bátorságra buzdító mesét hallhatták a Nyuszi csoport óvodásai Kléninger Lászlómé előadásá­ban a jósavárosi Nyírség Könyvtár Alapítvány mesetermében fotó: nyka Sószobát szeretne kialakítani a vajai Tavirózsa Óvoda, ennek érdekében rendeztek képaukciót a közelmúltban fotó: óvoda Sok helyen megfordultak a kirándulók fotó: kovács oávid Hortobágyra kirándultunk Olvasóink frják Anne Frank naplójából Nyolcvanöt évvel ezelőtt, 1929. június 14-én született Anne Frank német zsidó di­áklány, aki 1933-ban a szülei­vel Amszterdamba emigrált. 1942-től 1944-ig édesapja üz­letének raktárában rejtőzött, az itt vezetett naplója világ­hírű lett. Anne Frank 1945 márciusában Bergen-Belsen- ben, az SS által létrehozott koncentrációs táborban halt meg. Rá emlékezve szeret­ném az olvasók figyelmébe ajánlani három gondolatát: 1. „Bármi történjék is, kitar­tok elhatározásom mellett, mindig a saját utamon járok, és elfojtom könnyeimet.” 2. „Életem jobbra, sokkal jobbra fordult. Isten nem hagyott el, és nem megy el a jövőben sem.” 3. „Menj ki a földek­re, a szabadba, a természet ölére, a napfényre, menj ki a szabadba s próbáld keresni a boldogságot magadban és Istenben.” ZSOLDOS JÁNOS NY. KÖZÉPISKOLAI TANÁR, NYÍREGYHÁZA Elhúzta a csíkot a karcoló autó(s) Vásárosnamény egyik áruhá­zában vásároltam a minap. Mire visszaértem a parko­lóba, valaki megkarcolta az autójával az enyémet. Mint kiderült, a történtekért egy Opel Astra sofőrje a felelős, aki nem foglalkozott a kárral, amit nekünk okozott, hanem nyugodtan elhajtott. Ami igazán bosszant, az emberte­lenség. Vállalnia kellett volna a felelősséget a vétkesnek, meg kellett volna várnia Élménydús kiránduláson vannak túl a Baktalórántházi Református Egyházközség idősek klubjának tagjai. Dr. Kovács Kálmán tisztele- tes szervezésében előbb a Múzeumok Éjszakája, majd a Hortobágyi Lovasnapok nyűgözték le az időseket. Debrecenben a Déri Múzeu­mot néztük meg. Az em­lékbirodalom alapítója Déri engem, hogy aztán felnőtt emberek módjára, nyugod­tan megbeszéljük a dolgot. Remélem, az illető magára ismer, és tanul a hibájából! CZINE JÓZSEFNÉ Bosszantó ügyek Az ésszerűtlenség és a pénzle­húzás nagyon fel tud bosszan­tani, a közelmúltban mind­kettőhöz „volt szerencsém”. Lejárt az utánfutóm forgalmi­ja, ezért elvittem levizsgáztat­ni. Kifizettem az árát, minden György ezredes volt, ő kezdte gyűjtögetni a Hortobágyon élő emberek ősi használati tárgyait. Az első teremben 9 vitrinben megtekintettük a pásztorok, betyárok hasz­nálati eszközeit, majd a női matyó viseleteket, diszcsiz- mákat, népviseleti ruhákat. A Hortobágyi Nemzeti Parkban pásztormúzeum, kézműves kiállítás, és csárdamúzeum rendben volt, a rendszámot mégis le kellett vennem, majd időpontra befáradni vele az okmányirodába, hogy újabb befizetés árán felragasszák rá a kis érvényesítő címkét. - A törzskönyvet majd postázzuk - mondták búcsúzóul. Nem értem, hogy ha valaki jogosult a vizsgáztatásra, miért nem bízzák rá a címkézést is? így három napomba és sok utánajárásba telt az ügyinté­zés. A másik: kitalálták, hogy a nagybani piacon már csak olyan őstermelő árulhatja a várt minket. A hortobágyi szafaribuszon a valamikor itt élt állatok néhány ma is élő példányát láthattuk (őstulok, vadló, vadszamár, sakál, farkas, szárnyasok). Kerestük a délibábot, de már nem találtuk, ezért hát elénekeltük a szafaribusz­ban. Élmény volt látni a lovasnapok főpróbáját is. TÓTH ISTVÁN terményeit, aki rendelkezik NÉBIH-regisztrációval. Persze ezt nem adják ingyen, 5000 forint (illetékbélyeg) az ára. A kisebb piacokon enélkül is értékesíthetem a zöldséget, gyümölcsöt, akkor minek ez a kivételezés? Rendelkezem ős­termelői igazolvánnyal, agrár- kamarai befizetéssel, adó- és személyi igazolvány számmal, permetezési naplóval, a bőr viszont, úgy érzem, egyre vé­konyabb rajtam és a hozzám hasonló őstermelőkön. SZEKERES ANDRÁS, NYÍREGYHÁZA Tisztelt Olvasónk! Ezen az oldalon a Kelet- Magyarországhoz érkező olvasói leveleket, fény­képeket közöl­jük. Lehetősége­inkhez mérten minden olyan írást megjelentetünk, amelynek tartalma nem ütközik érvé­nyes jogszabályba, valamint nem sért személyiségi és kisebbségi jogokat, jó ízlést. A levél megjelentetése azonban nem jelenti azt, hogy szerkesztősé­günk bármilyen részletében egyetér­tene az abban leírtakkal. Szerkesztő­ségünk nem késztet levélírásra és nem szervez levélírókat - csak a beérkező levelekkel foglalkozunk. A leveleket az élvezhetőbb olvashatóság érdeké­ben általában rövidítjük, az azonos mondandójúakat összevonjuk. Az olvasói oldalon továbbra is csak a teljes névvel és címmel érkező, telefonszámmal is ellátott, így tele­fonon leellenőrizhető, valós feladóval rendelkező leveleket közöljük. Levelesládánkból Kanadából tért haza, 23 év után Kiss László lapcsoport-főszer­kesztő Kelet-Magyarország- ban megjelent június 30-ai jegyzete egész nap foglalkoz­tatott. Eszembe jutott róla József Attila Hazám című gyö­nyörű verse, amelynek (mint sok más versének) ma is van aktualitása. Aztán eszembe ju­tott az apai nagyapám (1885- 1972), ő is a kitántorgó másfél millió egyike volt. 1925-ben hátrahagyva feleségét és négy gyermekét (a legkisebb még karonülő volt), sok viszontag­ság után Kanadában kötött ki, ahol 23 évet élt „vendég- munkásként”. Állítólag nem szeretett beszélni a kint töltött évekről a hazatérése után. Amikor 1948-ban hazatért, gyermekei nem ismerték, így vissza kellett illeszkednie a családjába. A Magyarmen in New York záróbekezdését olvasva feltettem a kérdést: mit hozott a messziségből az én nagyapám, vajon mi vál­tozott a hazatérését követően a környezetében? Elment fia­talon, jó reménységgel, néha küldött egy kis pénzt, levelet a családjának, de nem tért haza gazdagon, hiszen egy nagy hajóbőröndben elfért minde­ne, aztán még nyugdíjat sem kapott. Nem tudom megítélni, mert én csak a következő évben születtem meg, és gyermeki fejjel fel sem foghat­tam, mit jelentett az ő nagy utazása, majd a hazatérése. Magyarmen in New York Sokaknál kiverte a biztosítékot Geszti Péter új zenéje/klipje, | amiben Sűng klasszikus szántót (Englishman ín New Yotk) itta át a magyar kivándorlók dalává.. Vannak, akik zeneileg, müvésüi éitelemhen vélik nullának, gkcsnek. másokat az ügyhöz való viszonyulása, hozzáayúlása háborított fel. De beszélnek róla sokat és sokas», az alkotó máris elérte célját. Az úgy: a hazánkból külföldi« távozó honfitársaink. Ki, miért fedte, ;eszl - ez vegyes, de többnyire nem a nyugdíj»» korosztály, hanem a képzettebb fiatalok. Szokás szerint a lőptobléma, hcjgynem tudunkem’í! az egészről úgy beszélni, hogy ne kavarodnánk akutálpolilizáiásba. hogy amit mondunk, az ue váljék valamiféle véli állásfogla­lássá a (jéleníeg kormányzó , / i>oíüik;i) kurzus ellen vagy mellette. Pedig ez az a nézőpont, amit t Kutyagolni * kellene, meri ha a távozókkal v , . ,, . beszélgetünk, a vonzások í\e?i nCSüK aZ uí U, 0 onnan kintről és a taszítások munkaerő áramlik ttti»on«5l. amelyek szárnyai j-v ir reptetik áh*'részire, nem Sajnálom, hogy amíg élt, nem faggattam többet, talán most másképp látnám, ítélném meg a Magyarrmen in New York-ot. GANZLERISTVÁNNÉ Az egyiknek sikerült, a másiknak nem Mire a készterméket ex­portálják, addig nagyon sok ember kap igazi, értékteremtő munkát és megélhetést. VÁSÁROSNAMÉNY. Adott volt a rendszerváltáskor két tele­pülés, Nyírbátor és Namény, mindkét helyen egy-egy me­zőgazdasági nagyüzemmel és egy-egy karizmatikus vezető­vel, akiket ott dr. Petisnek, itt Zentainak hívtak. Volt azonban egy döntő különbség: Bátorban társult ehhez egy kreatív és hozzá­értő városvezetés, akik nem elsősorban a városból, hanem a városért akartak élni. A vég­eredményt bárki megtekint­heti, akit ez érdekel; autóz­za körbe a piricsei úton azt a hatalmas mezőgazdasági kombinátot! Csak a saját sze­mének higgyen, és látni fogja, hogy mire képes az emberi akarat! Nyolc lábon áll ez a nagyüzem: tehenészeti telep­pel, biogázüzemmel (amelyet a világ több pontjáról jöttek tanulmányozni), baromfi- feldolgozóval és így tovább, ezres nagyságrendben adva munkát, boldogulási lehető­séget az embereknek. Sokak kenyérkeresete Ettől lényegesen több a be­szállítók létszáma, csak gon­doljunk bele a baromfifeldol­gozásba. Az csak az utolsó művelet, ahogy a szupermo­dern gépsorokon levágják a csirkék millióit, előtte azokat fel is kell nevelni, a takarmá­nyukat megtermelni, istálló­kat építeni stb. Tehát amire a készterméket exportálják, addig nagyon sok embernek ad igazi értékteremtő munkát és megélhetést. Ha esélyt kaptak volna... Aki látni akarja ennek a kont­rasztját, menjen ki a naményi telepre, ide elég egy bicikli is. Kerekezzen át rajta, nézze meg ezt a lepusztított telepet, és meggyőződhet arról, hogy mire képes a tehetetlenség, a dilettantizmus. Óriási a kont­raszt a nyír­bátori és a naményi telep között. TOLDY KÁLMÁN Egyúttal megértheti, hogy adott esetben miért kell neki vagy a hozzátartozójának közhasznúként nyomorog­nia, megpróbálva a lehetet­lent: beosztani filléres jöve­delmét élelemre, gyógyszerre vagy fűtésre. Pedig itt is ki­alakult egy magas szakmai szintű vezetőgarnitúra, akik képesek voltak a szedéstől a csomagoláson át almásvago­nok százait indítani a keleti piacra, az iparból nézve is pél­damutató szervezettséggel! Ha esélyt kaptak volna rá, itt is ki tudtak volna alakítani - összhangban a kormányzat jelenlegi koncepciójával - fel­dolgozó üzemeket és alap­anyagokat termeltetni Tarpá- ig, Surányig, Lónyáig. TOLDY KÁLMÁN, VÁSÁROSNAMÉNY

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents