Kelet Magyarország, 2014. július (71. évfolyam, 151-177. szám)

2014-07-31 / 177. szám

2014. JÚLIUS 31., CSÜTÖRTÖK KELET Üzenet Somogyi Józsefná, nyíregyházi olvasónktól: Mindenki az emberiséget akarja megváltoztatni, senki sem önmagát. LEV TOLSZTOJ FOTÓ: OLVASÓNKTÓL Postaládánkból A résztvevők jól érezték magukat Közös filmnézés, séta a Tiszához A „Kiút a szegénységből” pályázati programja keretében a Fordulópont Kiemelke­dően Közhasznú Egyesület felnőttek számára szervezett nyári tábort Tokajban. Olyan szegénységben élő családok számára szeretnének a prog­ram keretein belül segíteni, akik valóban készek, és akar­nak tenni azért, hogy jelen­legi helyzetükből pozitívan előremozdulhassanak. A Meg­alapozó Tábor tematikus fel­építésű volt, a program részét képezték a játékos feladatok, reggeli torna, közös filmnézés, séta a Tiszához valamint a hegyre, és a fagyizás is. SZABÓNÉ KISS TÜNDE, FORDULÓPONT EGYESÜLET ELNÖKE Olvasónk írja Hölgykoszorú a Bencs-vitlában fotó: pusztai Sándor A közösséghez tartozás feledtet mindent NYÍREGYHÁZA, Kétszázötven kilométert utaztam, hogy halljam és lássam a Nyír­egyházi Hölgykoszorút; és külön megnézzem köztük anyukámat a Bencs-villában. Itt mindegy, ki hány éves, mert a szívük átlagéletkora úgyis körülbelül húsz év. Pe­dig van köztük hetvenes és harmincas, felszabadultan táncoló kismama. A közös­séghez tartozás - ha egy órára is - feledtet mindent. Arra az időre nem éreznek derék- és hátfájdalmakat, gyanítom, még a csontritkulás is megáll, a hölgyek a reumatológia és kardiológia szakrendelés, és otthoni önsajnálat helyett in­kább a próbákra járnak. Könnyen és olajozottan mo­zognak a végtagok, büszkén kihúzzák magukat, és meg­emelik a fejüket: „Tessék, itt vagyunk, hallgassatok min­ket!” Ha a lélek kezelve és si­mogatva van, akkor csökken­nek a testi tünetek, kisimul az arc, csillog a szem. Valaki kö­zülük azt mondta, nem lehet elég hálás, mert a hölgykoszo­rú jóval többet ad, mint amit ő viszonoz. A hölgyeknek volt részük szerencsétlenségben, betegségben, összeomlottak már legalább egyszer, de min­dig felálltak, arcukon emlék­térkép, tenyerükön hosszú és szerteágazó sorsvonal... Az előadás címe ez volt: Nőkről nőktől. És tényleg: valóságos nőura­lom volt. A két meghívott vendégművész férfi vers- és novellarészleteket olyasva megtiszteltetésnek vehette a meghívást. A karnagyuk, Kazár Ticiána énekművész egyáltalán nem bánik hímes tojásként velük. Ráérzett: a hölgyeket nem kell pátyolgat- ni, a kor nem igényel különle­ges bánásmódot. Nem hagyja őket lelassulni, lankadni. Ók hálásak is érte, mert éppen erre van szükségük. Ticiána tud valamit, és én is hihetetlenül hálás vagyok neki azért, hogy így összerántja a csoportot. Mert a Hölgykoszo­rú lelket simogat. És ott van köztük az édesanyám. Énekel­jetek még sokáig együtt! KIRÁLY ILDIKÓ ESZTER, BUDAPEST Fogadónap: kedden és pénteken Továbbra is várjuk olvasóinkat észrevételeikkel szerkesztőségünkben! Ügyfélszolgálati időben, lehetőleg minden kedden és pénteken 10-14 óráig Dankó Mihály újságíró fogadta az aktuális problémafelveté­sekkel, információkkal érkezőket Nyíregyházán, a Dózsa György utca 4-6. szám alatt, az első emeleten. Olvasóink írják ! ...Az üveghegyen innen és túl... „Az Óperenciás tengeren, az üveghegyen is túl, ott, ahol a kurta farkú kismalac túr...” Gyerekkoromban általában így kezdődtek a felnőttek meséi, amit gyakran száj- tátva hallgattam, az ő nagy örömükre. Az istállónk ki volt adva az állami gazdaság lovainak, és a kocsisok min­dennapos vendégek voltak nálunk. Szerencsémre sok mesét és történetet tudtak, édesapámat is beleértve. Im­már felnőtt fejjel visszaem­lékezve az üveghegyet csak a mesék elején említették, azonban a történetek min­dig másról szóltak. Akkor, gyerekfejjel, az üveghegynél mindig elkalandoztam. Egy magas, piramis alakú, rendkí­vül sima felületre gondoltam, tűhegyes csúccsal és borotva élekkel. Ma, ha meghallom, még öregedő fejjel sem tudok azokra az üveghegyekre gondolni, melyeket az alko­holbetegségben szenvedők hagynak maguk után. Az alkohol mértéktelen fogyasz­tása (főleg a pancsolmány) az agysejtek sorvasztására, a gyomor, az idegrendszer, a kiválasztó szervek tönkreté­telére „kiválóan” alkalmasak. Ezek az emberek, ha idejében nem képesek változtatni, elég korán eltávoznak. Nem a kupica stresszoldó, igazi pálinkára gondolok, vagy a vacsora utáni pohár borra, laza fröccsre. Ha az ember ennyinél képes megállni, az egészséges. Tehát kellő mér­téket tartva, azt a minimális | alkoholt, mely a szervezet háztartásának szinten tar­tásában segít, szerintem el Volt mire emlékezni fotó: olvasónktól Értékekkel ruházott fel Ötven éve érettségiztünk a Nyíregyházi Közgazdasági Technikum IV. A., utolsó fiú osztályában. Ötévente találkozunk, de mindig egyre kevesebben, őszülőn, gyengülőn, ámde „szebben”. Volt mire emlékezni most is. Miközben felidéztük fiatalsá­gunk négy szép évét, tanára­inkat, elhunyt osztálytársa­inkat, eltűnődtünk, milyen gyorsan elrepült ez az ötven esztendő. Hálásak vagyunk tanárainknak, iskolánk nem csak ismereteket közvetített, hanem értékekkel ruházott fel bennünket. Olyan tartást adott, ami hozzásegített, hogy az életben megálljuk helyünket. Egy finom ebéd í közben elhatároztuk, hogy egy kis könyvecskét készí­tünk az életünk történései­ről, s ezután évente fogunk találkozni. DR. FAZEKAS SÁNDOR lehet fogyasztani, de az üveg­hegyek hátrahagyása nélkül. VENGRINYÁK JÁNOS Zsúfoltan Három gyönyörű kisgyer­meket nevelünk nagyon nehéz körülmények között. A párom július 14-étől kapott munkát a Lego Kft.-nél. Eddig albérletben laktunk, de a tulajdonosnak sikerült eladni a házat, és 8 napon belül ki kell költöznünk. Édesanyámnál egy egyszobás házban húzzuk meg magun­kat, velük együtt így már nyolcán vagyunk. Sürgősen szeretnénk albérletet, vagy szociális átmeneti bérlakást, de bármilyen megoldás jó lenne. Nyíregyházához közeli településen is megfelelne. Te­lefonszámom: 20/954-6892. Gyógyulásom sikeréért Szeretném megköszönni a Jósa András Kórház bel­gyógyászati és kardiológiai osztálya orvosainak és ápoló- személyzetének lelkiismere­tes, fáradságot nem kímélő, odaadó munkáját, melyet éjjel-rtappal tanúsítottak irán­tam. Köszönetemet fejezem ki a belgyógyászati osztály főorvosának, dr. Fórizs Erzsé­betnek, aki a kezdeti kezelé­semet végezte, a kardiológiai osztály főorvosának, dr. Kun Erzsébetnek, aki a műtétemet előkészítette, majd visszaté­résem után folytatta gyógy­kezelésemet a kórházban, majd bejáró betegként, szinte a mai napig. Nagy öröm volt, amikor tudatták velem, hogy a gyógyulásom sikerrel járt. Remélem, hogy a jövőben az illetékesek is felismerik és elismerik áldozatos munkáju­kat, melyhez erőt, egészséget kívánok! huczik lajos Hajóval a viharos tengeren Köszönet a kirándulás szervezőinek fotó: a szerző Felejthetetlen napokat tölthetett együtt mun­katársi közösségünk. TISZAKERECSENY. Háromnapos kiránduláson vett részt a ti- szakerecsenyi Mécses Refor- { mátus Szociális Szolgáltató Központ munkatársi közös­sége. Megtekintettük Balatonfü- red kulturális értékeit: a Tag- ore sétányt és környékét, a j vitorláskikötőt, a Jókai-villát. Tihanyban a közel ezer éves bencés apátság a díszített ba­rokk templommal, a XI. szá­zadi altemplommal és I. And­rás király kriptájával volt a célpontunk. Vasárnap sétaha­józtunk, s megízleltük, hogy milyen is a „viharos tenger”. Szállásunk Kőröshegyen volt, a Borkúti Lovaspanzió­ban, ahol szeretettel fogad­tak bennünket. Köszönettel tartozunk a kirándulás szer­vezőinek, hogy felejthetet­len napokat tölthetett együtt munkatársi közösségünk. VERESS RÓBERT, TISZTELETES Segítünk Reménykedem NYÍREGYHÁZA. Harminchét éves hölgy vagyok, sajnos munkanélküli. Bolti eladó a szakmám. Szinte naponta kerekezek be Vajdabokor­ból a rossz kerékpárommal Nyíregyházára. Már nagyon sok helyre beadtam a pályá­zatomat, de eddig még nem találtam állást. Válásomkor * a gyermekeket nem nekem ítélték, mivel nincs állásom. Harmincezret kellene fizetni havonta, s már közel egymil­lióval tartozom. Bárhol, bár­milyen munkát elvállalnék. „B” kategóriás jogosítványom is van. Nem vagyok italozó. 06-30/210-8661. Ötven éve léptek be az élet kapuján Nagy öröm volt látni egymást és felidézni a diákévek eseményeit. NYÍRBÉLTEK. Találkozót szer­veztek nemrégiben azok a tanulók, akik ötven évvel ez­előtt hagyták el a nyírbélteki Szent László Általános Iskola padjait és léptek be az élet is­kolájába. A 35 tanulóból 18-an voltak jelen. Amikor a jelentést adó „he­tes” a halottak számát emlí­tette, elhalkult a hangja és a kilenc tanulónak a nevét csak könnyek kíséretével tudta kiejteni. A többi hiányzó a betegségekre hivatkozva iga­zolta távollétét a telefonon keresztül. A jelenlévők joggal mondhatták el: „szétszórt az élet, mint szél a port”, hisz az ország minden részéből érkeztek, hogy érezzék a sző­kébb szülőföldjük „illatát” és szeretetét. Nagy volt a meg­hatottság akkor is, amikor az élménybeszámolóra került a sor. Szinte mindenkinek a tablóra és a kis tablóra (amin a halottak fényképei voltak, mögöttük a mécsesekkel) sze- geződött a tekintete, s igye­keztek úgy beszélni, hogy lélekben érezték, ők is itt van­nak velünk. Nagy öröm volt látni egy­mást és felidézni a diákévek eseményeit. Kovács József - aki a találkozó főszervezője volt -, a beszámolók után a pe- nészleki Dózer-tóhoz invitált bennünket, ahol folytatjuk tovább a visszaemlékezést. A közös, finom, sziklakerti ebéd mellett már felszabadul­tan folyt az eszmecsere, ami­nek a zenei aláfestés külön hangulatot adott. S termé­szetesen a tánc sem marad­hatott el, ami még élmény- dúsabbá tette a találkozót. A mulatságot vacsora zárta. Nem maradhatott el az ilyenkor szokásos címek és a telefonszámok cseréje sem. Azzal búcsúztak el egymás­tól az egykori osztálytársak, hogy a következő találkozóig is, melyet szintén öt év múlva tervezünk, a kapcsolatot még szorosabbá teszik. Szeretetben, s feitöltődve váltunk el egymástól. MUSZTA JÁNOS, OSZTÁLYFŐNÖK Az ország minden részéről érkeztek fotó: olvasónktól

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents