Kelet Magyarország, 2014. július (71. évfolyam, 151-177. szám)
2014-07-30 / 176. szám
2014. JÚLIUS 30., SZERDA KELET Üzenet Dobos Eszter hűséges olvasónktól: Sokszor nehezebb liberá-, lisnak maradni, mint zsarnoknak lenni. A zsarnoknak legalább ritkán akadnak kételyei. WILBUR SMITH Postaládánkból Nagyszerű élmény volt megismerni a megyénket! nyíregyháza. „Ismerd meg megyédet!” címmel kirándulást szervezett tagjainak nemrégiben az Örökzöld Egyesület vezetősége. Megtekintettük Fehérgyarmat főterét és a református templomot. Nagy László tiszteletes elmesélte a templom történetét, majd a téren, Kossuth Lajos szobránál Kossuth-nótákat énekeltünk. Túristvándiban a vízimalomnál megnéztük a Túr folyót. Utunk Szatmár- csekére vezetett tovább, ahol megtekintettük a kopjafás temetőt és Kölcsey-emlék- helyet. Megálltunk Tarpán, a szárazmalomnál és a főtéren is, majd Beregsurányba érkeztünk, ahol az Uray-kastély és a Bay család kastélya várt minket. Utolsó állomásként Beregdarócra érkeztünk, ott a református templom melletti fogadóban húslevest ettünk csigatésztával és beregi töltött káposztát (volt, aki kukoricakásával kérte, ajánljuk a receptet az ízvilág oldalba). Ezzel a kirándulással egyesületünk lezárta az esztendő első félévét, augusztus első csütörtökjén találkozunk újra. SZONDYBARNA, ELNÖK, ÖRÖKZÖLD EGYESÜLET Megtekintettük a kopjafás temetőt és a Kölcsey-emlékhelyet is FOTÓ:EGYESÜLET Tisztelt Olvasónk! Ezen az oldalon a Kelet-Magyarországhoz érkező olvasói leveleket, fényképeket közöljük. Lehetőségeinkhez mérten minden olyan írást megjelentetünk, amelynek tartalma nem ütközik érvényes jogszabályba, valamint nem sért személyiségi és kisebbségi jogokat, jó ízlést. Ha a levelet részleteiben találjuk ilyennek, azokat a részleteket kihagyjuk. A levél megjelentetése azonban nem jelenti azt, hogy szerkesztőségünk bármilyen részletében egyetértene az abban leírtakkal. Szerkesztőségünk nem késztet levélírásra és nem szervez levélírókat - csak a beérkező levelekkel foglalkozunk. A leveleket az élvezhetőbb olvashatóság érdekében általában rövidítjük, az azonos mondandójúakat összevonjuk. Az oldalt civil vélemények számára tartjuk fenn, politikusok leveleit csak abban az esetben közöljük, ha személy szerint szólították meg őket, és erre kívánnak válaszolni. Ha olvasóink közül valaki nem ért egyet egy itt megjelent levél tartalmával, természetesen válaszolhat a levélírónak. Az olvasói oldalon továbbra is csak a teljes névvel és címmel érkező, telefonszámmal is ellátott, így telefonon leellenőrizhető, valós feladóval rendelkező leveleket közöljük. Életre szóló élményekkel gazdagodtunk fotó: olvasónktól A kor dicsőséges hangulata Olvasóink írják Vigyázz, csalók! Ma Magyarországon sok a hiszékeny ember. Hiába a figyelmeztetés, nem használ. Saját kárán tanul az ember - szokták mondani, de amit a csalók okoznak, az nagyon nagy kár! Vannak olyanok, akik a pénzt veszik el, de vannak, akik az életet is. Óvakodjunk az ilyen idegenektől! Ha valakihez ismeretlen személy érkezik, legyünk bizalmatlanok, ne engedjük be a házunkba, utcán ne álljunk meg beszélgetni velük! Csak úgy tudjuk megállítani a csalókat, ha nem hiszünk nekik, távol tartjuk magunkat tőlük. MOLNÁR ÁGNES, NYÍRLÖVŐ Szomorú látvány Nem kell ahhoz csillagjósnak lenni, anélkül is megmondom mi van. Bizonyos dolgokat, eseményeket tudományos ismeretekkel előre lehet prognosztizálni. Vannak olyan esetek, amikor a tudomány nem támasztja alá ezeket az előrejelzéseket, az csupán megfigyeléseken alapszik, de hellyel-közel megbízhatóan működik ez a módszer is. Gondolok itt az időjárás-előrejelzéssel: ha vörös az ég alja, szél várható, a termésmennyiséggel kapcsolatos: ha megcsordul Vince, tele lesz a pince típusú jóslatokra. Ezek egy része szájhagyomány útján terjed. Én egy olyan megfigyelést szeretnék közre adni, mely még soha, sehol nem hangzott el, de állítom, hogy működik. Évek óta figyelem a meggy felvásárlási árának alakulását. Nem megyek ez ügyben a piacra, nem járok felvásárlótól felvásárlóig, nem A Jókai Idősek Klubja és a Sóstói Kálvineum lakói buszkiránduláson vettek részt Szatmárban. Először Penyigén ismerkedtek a református templommal és a hitélettel. Ezután a falu lekvárfőző múzeumában ismerkedtek a nemtu- dom-szilva történetével és a feldolgozás műhelytitkaival. A falumúzeumban Kormány Margit elmesélte a Szenke vizébe veszett kilenc kislány tragikus böngészem a sajtót, csak állok az ablakban és figyelek. Július közepén azt látom, hogy kertvárosi utcánkban, ahol végig meggyfa díszíti az út két oldalát, megindul a kerékpáros turizmus. A turisták nagy- nagy figyelemmel nézegetik az út mentén lévő meggyfákat. Annyira megtetszik nekik a látvány, hogy szürkületkor már a családot is hozzák, vödrökkel, ládákkal felszerelkezve „szedd magad akciót” játszanak. Na ekkor tudom, történetét. Az ebédet követően a temetőben meg is néztük az emlékműveket. A visszaúton a vajai vár következett, ami kivételes élményt jelentett, hiszen a szépen és korhűen felújított várkastélyban valaha Vay Ádám gróf II. Rákóczi Ferenc fejedelmet látta vendégül. Mindnyájunkat áthatott annak a dicsőséges kornak a hangulata. Akkor a magyarságnak még volt bátorsága szembefordulni hogy a meggy ára az aranyéval vetekszik. A másik eset, amikor reggel létrazörgésre ébredek, az utca lakói szedik az érett bogyókat. Telnek a ládák, estére a fák megszabadulnak terhűktől, a gazda pénztárcája kissé meghízik. Megfigyelésem alapján ez azt jelenti, hogy a meggy felvásárlási ára elfogadható. Van olyan is, amikor világos, mint a nap, hogy nálunk az árak a földön járnak. Nemhogy a „turistáknak”, de még a gazdának az elnyomóval és volt karizmatikus vezetője. A szépen felújított, régi református templomban is megfordultunk, a parkban pedig gróf Vay Ádám kancellár turulmadárral koronázott emlékművét tekintettük meg. Bár fáradtan, de szép élményekkel gazdagodva tértünk haza. Legközelebb Szatmár újabb gyöngyszemei, Tarpa, Kölese és Túristvándi lesz az úti célunk! JÓKAI IDŐSEK KLUBJA sem éri meg begyűjteni a jobb sorsra érdemes gyümölcsöt. Szomorú látvány! DOMOKOSNÉ NAGY KATALIN Találkozzunk! Várjuk azon katonabajtár- sak jelentkezését, akik 1964 novemberében vonultak be Nyírtelekre, a 4163-as alakulathoz. Szeretnénk megünnepelni az 50 éves évfordulót! Jelentkezni a 06-70/323-7861- es telefonszárhon lehet. @ Jó hangulatú délután A nyíregyházi Gyertyafény Nyugdíjas Egyesület teadélutánnal zárta a programokban gazdag első félévét. Megünnepeltük a névnapokat, a születésnapot is. fotó: gyuka ferenc Vendégsorok Angyal Sándor Sodró lendülettel Hol van már az az idő, amikor fiatal újságíróként úgy mentem anyagot gyűjteni, hogy előtte vettem háromféle cigarettát egy-egy dobozzal, felkészülve a munkásbrigád kínálására riportkészítés közben? Olcsó volt a füstölnivaló, tellett még a gyakornoki fizetésből is. Most meg azt hallom, hogy havonta több mint egymilliárd szállal csökken a cigifogyasztás hazánkban. Aminek valójában örülnünk kellene, hiszen kevesebb ember szervezetét teszi tönkre a nikotin. Tirpák találkozó Mandabokorban A rendezvény célja az volt, hogy a tirpák emberek találkozzanak, felelevenítsék hagyományaikat, szokásaikat. NYÍREGYHÁZA-MANDABOKOR. Tirpák találkozót tartottunk július közepén Mandabokorban. Az eseményre nemcsak a Nyíregyházát körülölelő tanyavilágból, hanem az ország távolabbi településeiről, sőt külföldről is érkeztek vendégek. A hagyományőrző program egyik fénypontja dr. Bodnár Zsuzsanna néprajzkutató előadása és a házigazda Új lógót készítettem, újabb fotók születtek a bokortanyákon! - újságolta lelkesen András. GYEBRÓSZKi JÁNOS Bokortanyák Lakosságáért Egyesület ének- és néptáncegyüttesének műsora volt a Mandabokori Közösségi Házban, a másik pedig a lovaskocsis utazás a tirpák tanyavilágban. Az estébe nyúló, hangulatos, táncos rendezvény célja az volt, hogy a tirpák emberek találkozzanak, felelevenítsék hagyományaikat, szokásaikat, hiszen Nyíregyházához és környékéhez szorosan kapcsolódnak a tirpákok. Új ötletekkel érkezett A derűbe sajnos ború vegyült, mert aznap tudtuk meg a szomorú hírt: elhagyott minket valaki, Fodor András, a Bokortanyák Lakosságáért Egyesület tagja. Egyperces néma felállással emlékeztünk szeretett barátunkra, akiről hisszük, hogy nem halt meg, csupán álmodni ment új ötleteket. András minden alkalommal, amikor megérkezett az irodánkba, új viccet mesélt. A vicc amolyan bevezetője volt az új ötletének, javaslatának. „Új lógót készítettem az egyesületnek! Újabb fotók születtek a bokortanyákon! Tirpák család szobortervet készítek a sétáló utcában kiírt 60 darab bokortanyanév közepébe!” - újságolta lelkesen. Az utóbbi esztendőben már nem járt felénk, május elején telefonált, amikor elmondta, kezelésre jár Debrecenbe... Aztán jött a temetésről szóló gyászhír Fodor Andrásról, akire éppúgy szeretettel emlékezünk most, mint amikor a vicceket és az ötleteit sorolta. GYEBRÓSZKI JÁNOS ELNÖK, BOKORTANYÁK LAKOSSÁGÁÉRT EGYESÜLET Lovaskocsin jártuk be a tirpák tanyavilágot fotó: egyesület Csakhogy ebből egy szó sem igaz. Voltak ugyan kevesek, akik a trafikmutyival együtt járó drágulás miatt végleg (?) letették a tüdőmaró mérget, de a füstölés lényegileg maradt a megszokott szinten, legfeljebb kevesebb nyilvános helyen, néhány méterre a boltok és kocsmák előtt, vagy a parki séta közben. Leleményes nép a magyar, hiszen alighogy drasztikusan csökkent a nemzeti dohányboltok száma - főleg vidéken -, rögvest megugrott az addig sem kevés csempészcigaretta mennyisége. Hozták - s ma is hozzák - csomagtartókban, áteveznek á több milliós szállítmányokkal a Tiszán, s ha a határőrök a nyomukba erednek, döntik a kerítést a kanyarban, vagy a házfal állítja meg a menekülő sofőrt a gyarmati főutcán. Ám így is többeknek sikerül átsiklaniuk az ország belsejébe, s a piacok környékén - hogy a rendőr ne hallja - suttogják halkan a járókelők fülébe: „Cigi...?” Hanem mifelénk még ennél is élelmesebbek egyesek: maguk termelik a dohányt, szárítják, aztán felvágják, majd papírba sodorják vagy töltik a később füstté váló terményt, és nem kell dobozáért ezret kiadni a közhasznú bérből vagy a gyógyszerre is kevés nyugdíjból. Hallani, hogy egy kivételével a dohánygyárak is veszteségesek, s hogy számos újtrafikos húzta már le a rolót. Ez az a rossz hír, ami kedvet csinál a magamfajta antidohányosnak. sandor.angyal@kelet.hu Egyesek maguk termelik a dohányt, szárítják, aztán felvágják, majd papírba sodorják vagy töltik a füstölnivalót.
