Kelet Magyarország, 2014. június (71. évfolyam, 127-150. szám)
2014-06-05 / 130. szám
2014. JUNIUS 5- CSÜTÖRTÖK____________________■ KEQET H ■ 1 IS! Il||§§ 1© m. Pihenő a székelykapunál fotó: olvasónktól Nyeregbe pattantak a hatvan évesek is! OKOS, Az Őrösért Közéleti Egyesület 5. alkalommal szervezett kerékpártúrát. Szombat reggel 10 órakor indultunk az orosi Posta elől. Első pihenőhelyünk a régi Pompás úti iskola épülete előtt volt, ahol néhány gondolat erejéig felelevenítettük az elnevezésével kapcsolatos történetet, majd Kőlapos utcáit karikáztuk körbe. Voltak, akik nem helyi születésűek, így érdekességként szolgált számukra, hogy Kőlapos a település része volt a ’70-es évekig. Kabaláson át Sóstóhegyre és Sóstógyógyfürdőre vezetett utunk. A közel 40 kilométert minden résztvevő becsülettel teljesítette, a 8 évestől a 60 évesig. Túránk végén az egyesület lelkes férfi tagjai meleg étellel és frissensült lapcsánkával vártak bennünket. SZÉCSIJÓZSERFNÉ ELNÖK Köszönet és hála a tanáraimnak Tollat ragadok Racskó Tibor, illetve Juhász Bence leveleire reagálva, melyek jóleső érzéssel emlékeztetnek azokra a tanáraimra, akiknek a jó irányba alakult életem köszönhetem. Belénk nevelték a tanulás szeretetét, a tudás tiszteletét, embertársaink elfogadását és megbecsülését. Ahhoz a szerencsésnek mondható korosztályhoz tartozom, akit még tanítottak azok a tanárok, akik a háború előtt vagy közben, illetve közvetlenül utána diplomáztak. Azok a pedagógusok, és hatásukra Olvasóink írják Fogjanak össze a megválasztottak! Kissé csalódottan vettem tudomásul, hogy kevesen mentek el szavazni a legutóbbi választáson. Nem volt nehéz kitalálni, miért. Hazánkban az emberek jó része el van keseredve az egyre nehezebb megélhetés miatt. Az átlagnak nagyon nehéz azt a kevés jövedelmet beosztani. Sokan úgy gondolják, hiába szavazunk akárkire, nem lesz könnyebb az életünk. Sajnos ez már hosszú évek óta így van. Megkérgesedik a szívük, s azt már semmilyen ígéret nem tudja meggyógyítani. Nem szeretnék csalódni a megválasztott EP-képvise- lőinkben. Több hazai párt képviselői lesznek ott, azt szeretném, hogy Brüsszelben fogjanak össze minden magyarért! Próbálják jobbá tenni az életünket, ha egyáltalán még lehetséges... JUHÁSZNÉ, TISZALÚK Üzenet Zsoldos János hűséges olvasónktól: A belső függetlenség azt jelenti, hogy (az ember) győzni a nehézségeket, és ezáltal mélyebb, tisztább, nyugodtabb és békésebb emberré válik. ALBERT SCHWEITZER Postánkból Mindenki számára emlékezetes maradt ez a nap fotó: a szerző Június elsején az Ópályi Református Gyülekezetben két fiatal, Bónis Kevin és Simon ! Levente Barnabás életére kérték a Szentlélek megszentelő és hitet erősítő áldását a konfirmációval. Ezzel együtt a 7. évfolyamos „kiskátésok” egy-egy kérdésre adott válaszon keresztül mutatták be, hogy a tanévben hogyan sajátították el és miként alkalmazták az egyháztörténeti ismereteket. Az ünnepség végén a „kiskátésok” és a konfirmált fiatalok szüleikkel, valamint Bodnár-Enyedi Éva és Bodnár-Enyedi Zsolt lelkipásztorokkal közös fotót készítettek. ERDÉLYI MIKLÓS a fiatalabb társaik is, nagy lelkiismerettel, felelősségtudattal neveltek bennünket, falusi gyerekeket. Rendkívül hálás vagyok a pedagógusoknak, akiktől tenyereseket, körmösöket, pajesz húzogatá- sokat kaptam, nem volt ritka a sarokban állás sem. Ezen büntetések a tanárok szokásaitól, illetve a csínytevések súlyosságától függtek. E valóban nevelő hatású módszerek „megtörténtét” otthon el sem mertük mondani, mivel nagy valószínűséggel jött az áldás, a jóval keményebb „második felvonás” a szülőktől: „Ha kaptál a tanító úrtól, annak megvolt az oka!”. Nem tudok arról, hogy az olykor előforduló fenyítéseket az akkori szülők kifogásolták volna, sőt, voltak, akik arra kérték a tanárokat (köztük édesapám is), hogy a lehető legszigorúbban bánjanak velünk. A nevelési módszer egységbe kovácsolt bennünket, nem voltak stréberek, árulkodók, kiálltunk egymásért. Természetesen léteztek olyan tanárok is, akik nem fenyítettek, de tapasztalataim szerint előbbiek tették ki inkább értünk a lelkűket. Mi 1957-ben végeztünk. Nem lett köztünk senki „elveszett ember”, legalább egy szakmát mindenki tanult. Többen már családosán, esti, levelező tagozaton képezték magukat tovább, így mintegy féltucat diplomással büszkélkedhet az osztályunk. A három gyerekemre én sem emeltem soha a kezet. Ez is az ő érdemük, mert az életre neveltek bennünket, és tették ezt nagy odaadással és tisztességgel. VENGRI NYÁK JÁNOS, SÓSTÓHEGY Jelentkezzetek! Az 1976-ban végzett nyíregyházi Gépíró és Gyorsíró Iskola II. b tanulói számára osztály- találkozót szervezek. Sok meghívó visszajött („a címzett ismeretlen”), ez úton kérlek benneteket, egykori osztálytársaim, jelentkezzetek! 30/325-0352 @ Érettségi találkozó Csengerben az Ady Endre Gimnáziumban 40. érettségi találkozóját tartotta meg június 2-án az 1974-ben végzett osztály. FOTÓ: CSORVÁSI PÁL Postaládánkból Hadat üzentek az állástalanságnak Karrierutak címmel ifiúsági csereprogramot szervezett a Volt Állami Gondozottak Országos Egyesülete május 11-20. között Leveleken. A Fiatalok Lendületben Program támogatásával négy országból (Magyarország, Azerbajdzsán, Törökország, Szerbia) 8-8 résztvevő és l-l csoportvezető érkezett a táborba. A fiatalok megismerkedtek a munkaerő-piacra jutáshoz kapcsolódó jó gyakorlatokkal, de hasznosnak bizonyult a nemzetközi tapasztalatcsere is. Olyan módszereket sajátítottak el a résztvevők, amelyek segítséget nyújtanak számukra a munkanélküliség megelőzésében és kezelésében, a helyes pályaválasztás, az esetleges pályakorrekció és az ideális karrierút megvalósításában. Tudatosan hatékony, a mindennapokban is jól alkalmazható módszerek átadására törekedtünk, szakítva a formális tanítási-tanulási módszerekkel. Nagykállóban járva a munkaügyi központ vezetője bemutatta nekünk az intézmény működését. JUHÁSZ SÁNDOR, SZERVEZŐ Négy ország fiataljai cseréltek tapasztalatot Leveleken fotó: vagoe Lakóhelyem: Ön is lehet szerkesztő! Tisztelt Olvasóink! Bizonyára sokan ismerik és böngészik lapunk internetes portálját, a Szabolcs Online-t (wvyw.szon.hu) is. Megyei hírportálként fontosnak tartjuk, hogy településeinkről minél több információ jusson el az ott élő emberekhez, ezért indultak el a „lakóhelyem” aloldalak, melyeken az olvasók megtalálhatják a saját településükről szóló híreket. A Szabolcs Online-on jelenleg 21 település aloldata szerepel. Ezek a felületek interaktívak: azaz bárki feltölthet rá képeket, cikkeket, információkat, amelyeket meg akar osztani lakóhelye közösségével, illetve kereshetik az oldalak „felelőseit”, akiknek elérhetőségeit feltüntetjük az oldalakon. Az idén is megünnepelték a templomszentelés évfordulóját a nyírkércsi hívek. NYÍRKÉRCS. Tizenhét évvel ezelőtt a kis falu népének teljes összefogásával templomot építettek Nyírkércsen, amit Május Királynője tiszteletére szenteltek fel. Minden év májusának utolsó vasárnapján búcsúval ünnepelik meg a szép eseményt, és újítják meg a nyírkércsi hívek a Máriához való hűségüket, tiszteletüket. Ez a legszebb alkalom arra, hogy az elsőáldozó gyermekek égő gyertyával megerősítsék hűségüket a katolikus egyház mellett, és először vegyék magukhoz a hófehér ostyát, Krisztus testét. Három elsőáldozó gyermek részesült a szentségben Hajdú István római katolikus káplán közreműködésével. A templombúcsút az ünnepi körmenet és a himnuszok eléneklése tette még meghittebbé. A lélek töltekezése után a helybeliek szeretetvendégséggel kedveskedtek a jelenlévőknek. NÉMETHNÉ CSUBÁKÉVA Elsöáldozók a nyírkércsi templomban FOTÓ: A SZERZŐ A legnagyobb magyar Nyíregyházán Nyíregyháza történetének kevésbé ismert része, amikor gróf Széchenyi István a városba látogatott. NYÍREGYHÁZA. A Hessen-Hom- burg huszárezred kapitányaként 1823. május 23-án dandárparancsnokával, gróf Illésy Sándor vezérőrnaggyal báró Máriássy András altábornagy hadosztályparancsnoknál tettek tisztelgő látogatást. Széchenyi azért látogatta meg parancsnokait, hogy megnyerje őket őrnagyi előléptetésének támogatására. A tettek mezejére lépett A Máriássyról és általában véve az osztrák hadseregről alkotott lesújtó véleménye is azt erősítette meg benne, hogy a Habsburg Birodalom és benne Magyarország megérett a reformokra. Széchenyi ebben az időben már komolyan kezdett foglalkozni az ország állapotával, figyelme egyre inkább a problémák felé irányult. Elege lett a katonatisztek mulatozó életmódjából, megcsömörlött az élvezetek hajhászásától, nem akart többé „felesleges” ember lenni, a tettek mezején kell ezután megvívni nagy csatáit. Magyarország nem volt, lesz! Bár sem a hőn óhajtott őrnagyi rangot, sem a Mária Terézia- és a Szent István Rendeket nem kaphatta meg, leszerelése után is mindig büszkén viselte katonai és diplomáciai kitüntetéseit, a reformkori Magyarország, a Batthyány-kormány egyik legszebben „dekorált” államférfija volt. Portréin is jól láthatók ezek, a Barabás Miklós festette megyeházi festményen is megfigyelhetőek. A család gondosan megőrizte az értékes érmeket a nagycenki Széchenyi István 1812-ben FOTÓ: INTERNET kastélyban, ahonnan a „felszabadító” szovjet katonák vitték magukkal. „Magyarország nem volt, hanem lesz” - írja 1830-ban a Hitel című művében. Ez már nem jelszó, hanem valódi program. A Széchenyi-kul- tusz egyik első megnyilvánulása volt, hogy már 1839-ben utcát neveztek el róla Nyíregyházán. Nevét nemcsak a régi térképeken hol parknak, hol ligetnek nevezett, mai Országzászló tér viselte, hanem szakközépiskola is, a „kefe”. A Nyírvíz-palota sarkát domborműve díszíti. Az ipartestület is sokáig ápolta emlékét kegyelettel, arcképét Bánovszky Miklós festette meg székházuk számára, az iskolának pedig Éber Antal városi képviselő ajándékozta saját kezű arcképét Széchenyiről. A dédunoka is megfordult itt A nagy gróf dédunokája, Géza, évekkel ezelőtt gyakran megfordult városunkban a Krúdy Vigadó felújítása idején, a Rabóczki házaspár vendégeként. Talán egyszer majd egy szerény emléktábla is hirdetni fogja, hogy Széchenyi István Nyíregyházán járt... KOMISZÁR DÉNES
