Kelet Magyarország, 2014. június (71. évfolyam, 127-150. szám)
2014-06-13 / 136. szám
2014. JÚNIUS 13., PÉNTEK Interjú: Bartha Dénessel, a nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnázium és Kollégium testnevelGhedzőjével Egy élet munkája az elismerés-zuhatag Beszélgető partner \ ^ :Í|S% Tamavölgyi , ) Gergely % Bartha Déneséhez hasonló sikereket senki nem ért még el a nyíregyházi kézilabdás utánpótlásban. NYÍREGYHÁZA, Nem mondhatjuk, hogy unalmas napokat tudhat maga mögött Bartha Dénes, a Zrínyi Ilona Gimnázium és Kollégium testnevelő tanára, aki (ki ne tudná) több mint harminc éve dolgozik kézilabdaedzőként is. Ám haladjunk csak sorjában. Előbb a megye legjobb testnevelője címmel jutalmazta meg őt a Testnevelő Tanárok Országos Egyesületének megyei szervezete, majd a Magyar Kézilabda Szövetség emlékérmét vehette át. Mindez azonban még nem volt elég, hiszen Bartha Dénesnek a legutóbbi nyíregyházi közgyűlésen a Bencs László-díjat nyújtotta át dr. Kovács Ferenc polgár- mester. Három rangos elismerés. Melyikre a legbüszkébb, lehet-e a díjak közt rangsorolni? BARTHA DÉNES: Igazából nem, hiszen mindhármat más szervezet, más jellegű munkámért adta. A Magyar Kézilabda Szövetség díja egy életműdíjnak is felfogható. Az elmúlt évben hívta életre a szövetség, most is és tavaly is négy-öt ember kapta meg az elismerést. Elég ha csak Marosi István, Csenki Györgyné vagy Nádori Pál nevét említem. Ebbe a társaságba bekerülni azt gondolom, nem kis dicsőség. Az odaítélésnél sokat nyomott a latba, hogy több mint harminc éve dolgozom az utánpótlásban középiskolai és sportiskolái csapatokkal, emellett hét éven át voltam edzője valamely korosztályos nemzeti válogatottnak, legutóbb például a serdülő fiúknak. A Testnevelő Tanárok Országos Egyesületének megyei szervezete a tanári pályán eltöltött harminchat év munkája mellett a szaktanácsadói és szakfelügyelői tevékenységemet ismerte el. Ezt semmivel sem tartom kevesebbre, mint a kézilabda-szövetség díját, hiszen nagyon sok jó testnevelő dolgozik a megyében. A nyíregyházi önkormányzat pedig a hatvanadik születésnapom apropóját is kihasználva adományozta nekem a Bencs László-díjat, elismerve a megyeszékhelyen elvégzett szakmai munkámat. Edzőként főként fiatalokkal foglalkozott, de volt a helyi felnőtt kézilabdacsapat vezető- és másodedzője is. Melyik munka állt közelebb a szívéhez? bartha DÉNES: Nagyon sokáig csak az utánpótlásban tevékenykedtem, ettől egyébként egy percig sem szakadtam el. Amikor a felnőtteket is edzettem, az iskolai vagy a sportiskolái csapatokról sem mondtam le. Rácz Sándor és Szőke István mellett dolgoztam az első osztályban, de mellette nem hagytam magára a serdülő és az ifjúsági csapatot. A harminc év szakmai tapasztalatának távlatából mondhatom, talán a Kárpát-Hús fémjelezte időszakon kivül sohasem volt kolbászból a kerítés, mindig „máról holnapra” élt az első osztályú kézilabdacsapat, így nem mertem otthagyni a tanári pályát és elkötelezni magam a profi edzősködés mellett. A fiatalokkal szállítottuk az eredményeket, jöttek a sorozatos sikerek, hisz a Zrínyi gimnázium csapatával negyven országos diákolimpiái döntőn szerepeltem az elmúlt 35 évben, ezeken 14 aranyérmet szereztünk. Tíz éven át mindkét korcsoportos csapatommal döntőz- tünk, ami országos szinten is egyedülálló. Mi volt a siker titka? BARTHA DÉNES: Hosszú éveken át működött az a fajta rendszer, amellyel sikerült elérnem azt, hogy amikor már volt egy döntős csapatom, melléjük mindig megtaláltam azt az öt-hat embert, akik az előkészítő fázis után a következő esztendőben a korosztályt ugró játékosok helyére tudtak lépni. Ők pedig mentek tovább az idősebbek által kikövezett úton, azaz az ifjúsági csapat kapujába értek. Büszke vagyok arra, hogy több játékosom bemutatkozhatott a legmagasabb osztályban és a felnőtt válogatottban. Ez a jól működő rendszer adta az alapját annak, hogy soha nem szakadtam el az utánpótlástól. Ennek ellenére mégis több olyan időszak is volt, amikor egyedül vezette a nyíregyházi felnőtt csapatot. BARTHA DÉNES: Igen, egy rövid ideig vezetőedzője voltam a Boczák Józsi, Jankovics Rudi-féle csapatnak, vagy például - alátámasztva azt, hogy mennyire bíztam az utánpótlásban - 2001-ben megmentettük a megszűnés szélén táncoló felnőtt csapatot azzal, hogy az ifjúsági csapattal lejátszottuk a NBI-es bajnokság hátralévő fordulóit. Ezek után is ültem a felnőttek kispadján vezetőedzőként, de már csak a másodosztályban. Ebből az időszakból a legszebb emlékem az, amikor 2011 tavaszán átvettem a csapatot, majd egy irtózatos hajrával sikerült elkerülnünk az előtte biztosnak tűnő kiesést. De hangsúlyozom, sosem akartam elszakadni az utánpótlástól és a tanári pályától. A korosztályos válogatottakkal elért eredmények közül melyikre a legbüszkébb? bartha DÉNES: Egyértelműen az 1999-es portugáliai ifjúsági Eb-arany kívánkozik az élre, melyet Káló Sándor kollégámmal közösen értünk el. Ezzel a Nagy László, Buday Dániel, Harsányi Gergely fémjelezte generációval egy évvel később ötödikek lettünk a junior Eb-n, majd 2001-ben negyedikek a junior világbajnokságon. De büszke vagyok az 1996-os korosztályra is, akiket én választottam ki és edzettem serdülő korukban, és most - más tréner felkészítésével ugyan- de junior világversenyre készülnek. Hogy látja a mostani kézilabdás utánpótlást? BARTHA DÉNES: Egyre nehezebb összefogni a gyerekeket, manapság nagyobb az elszívó erő, mint mondjúk öt-tíz éve. A huszonnegyedik órában Nyíregyházán is sikerült beindítani az akadémiai képzést, ami itt tarthatja a fiatalokat és megnövelheti a közös edzések számát. Az is pozitívum, hogy bekerültek az edzői gárdába azok az egykori első osztályú kézilabdázók, akiknek a tapasztalata előremozdíthatja a munkát. Sajnos még hiányzik a piramis csúcsa, azaz az NBI-es felnőtt csapat, ami hatalmas motivációt adna az utánpótlásnak. Biztató, hogy rövidesen megújul a bujtosi csarnok, bízom benne, hogy hamarosan első osztályú kézilabda meccseknek ad majd otthont. A sok külföldi és hazai versenyt hogy tolerálta a családja? BARTHA DÉNES: Nagyon sokat köszönhetek a szintén pedagógus feleségemnek, aki a két fiammal kiskorukban nagyon sokat foglakozott. Dénes és István a Zrínyiben kézilabdáztak, mindketten többszörös korosztályos válogatottak lettek, játszottak több első osztályú mérkő- • zést is. Piroska, a feleségem nagyon sok áldozatot hozott és segítette az én, majd a gyerekek pályáját, amit ezúton is megköszönök neki. A fiúk ma már nem kézilabdáznak, Dénes a Vidékfejlesztési Minisztériumban dolgozik, István pedig a DHL-nél regionális vezető. István révén néhány hónapja már büszke és boldog nagypapának mondhatom magam. Jól bizonyítja a kézilabdás társadalom összetartó erejét az, hogy néhány alkalomtól eltekintve minden évben sikerült megrendezni az öregfiúk találkozót. BARTHA DÉNES: Ez így van. Még Mádi Zoltánnak jött az az ötlete a nyolcvanas évek elején, hogy visszahívjuk egy mérkőzés erejéig az elballagott évfolyamokat. Ez annyira jól sikerült, hogy a mai napig megszervezzük a most már öregfiúk találkozónak emlegetett összejövetelt. Erre manapság több csapat, több generáció érkezik és játszanak egymással barátságos hangulatú meccseket, melyeknek nem elsősorban a sportértéke a hangsúlyos, hanem az, hogy találkoznak egymással a régi játszótársak. A nap végén pedig kötetlen, baráti hangulatú vacsorát rendezünk. Külön érdekesség, hogy az idén a kézisek szervezik az iskolai bált is. Az utánpótlásban szinte mindent elért, felnőtt edzőként is sokat tett Nyíregyháza kézilabda sportjáért. Hatvanévesen adja magát a kérdés: mi várhát még önre a pályán? BARTHA DÉNES: Van azért még valami, ami foglalkoztat. Tervezem, hogy írok egy tanulmányt, ami a tehetségkutatásról szól. Érdekes lenne azt vizsgálni, hogy milyen esélyekkel indul egy olyan fiatal, aki csak középiskolás korában kezd el kézilabdázni, de jó fizikai alapadottságokkal rendelkezik. A Zrínyiben is számos olyan játékosom volt, aki nálam kezdett el kézizni, de teljesítményben végül beérte és meghaladta a nála régebben kézilabdázókat. Ez egy nagyon izgalmas aspektusa a tehetséggondozásnak. Bartha Dénes Születési idő, hely: 1954.05.24. Szamosszeg Foglalkozás: testnevelő-edző Legnagyobb sikerei: hét éven át dolgozott valamely korosztályos válogatott mellett, ifjúsági Európa-bajnoki I. helyezést ért el Portugáliában 1999-ben; a 2001-es junior világbajnokságon Svájcban IV. helyezést ért el; 14 aranyérmet szerzett az iskolai csapataival a korosztályos diákolimpiákon, több korosztályos és felnőtt válogatott sportolót nevelt fel Család: felesége, Piroska matematika szakos tanár a Zrínyi Ilona Gimnáziumban, 2 fia van (Dénes és István), mindketten korosztályos válogatottak voltak, István fia révén büszke nagypapának vallhatja magát
