Kelet Magyarország, 2014. május (71. évfolyam, 101-126. szám)

2014-05-05 / 103. szám

2014. MÁJUS 6., KEDD REDET ba 7 ■■■■■■■ Iff. Pál Tibor Édesanya Te vagy a hajtás, én csak kicsinyke sarja, Ki kezét ma is fáradt nyakadba varrja, Te esztendő vagy, benne én csak egy hónap, Ki tőled vár választ: Mit hoz majd a holnap? Méhedből nőttem erre a zord világra, Ahol kezed kutatott jól termő ágra, Melyről már felhőtlenül falatozhat­tam, S a boldogság madarait megfoghat­tam. Sosem óhajtottad számtól a kenyeret, Nem ordítottad, hogy derekam levered, Csak szemem szigetén eveztél hajódon, Benned nem kellett életemben csalódnom. Mert bölcsője vagy dús-dobbanó szívemnek, S álmod, hogy utaim felfelé ívelnek, Szeretsz, mint Teremtő a gyarló, gaz embert, S én is megrekeszteném érted a tengert. S ha hajadba hull a hófehér dér szeme, Fonja kendőd a hosszú lét zúgó szele, Mert lesznek még unokáid, zsibongóak, Kik benned látják forrását a szép szónak! Földházi lözseíné Tóth Piroska Valaki hazavár Valaki vár, valaki hív, valahol a húrján megszakad a szív. Valahol dalolnak, valahol sírnak, valahol a lélek szól, engem haza hívnak. Neked elmondom, vannak éjszakák, amikor titkon megcsókol a bánat. Mert valaki ellopta a lelkemet, és most üres körülöttem minden. Vihar van, az ég széltől megremeg, a házban az óra csendesen ketyeg. A vihar eltűnőben, én örülök a napnak, örülök az őszben a dalos tavasznak. Elmúlik az ősz, és eljön a tavasz, valahol a húrján egy hű szív megsza­kad. Neked, ha kell, dalban mondom el, milyen nagy bánat nyomja a szívemet. Mikor dalolok, akkor tudok sírni, éjszaka egymagámban a versszakokat írni. A versszakban ez a mondat áll: Valaki hív, és valaki mindig hazavár. C http://www.kelet.hu Hírek. A régió és a világ hírei. Mindenki sorsa meg van írva egy könyvben „Fogadjuk el a körü­löttünk lévő világot. Segítsünk jobbá tenni, értékesebbé...” NYÍREGYHÁZA. Valahol min­denkinek a sorsa meg vagyon írva. Ki e titkot olvasni akarja, messzebb kerül annál, mint ki gondolatban a jövőt tudni sose vágyta. S ha azt hisszük, hogy sorsunk folyását más irányba terelhetjük, téve­dünk. Minden olyan lépés, amely- lyel változtatni szeretnénk az addig történtek menetén, ugyanabba a sodrásba lép vissza, melyből reményünk szerint kiszakadni igyeke- zénk. S ha ezáltal jobb vagy rosszabb útra térünk, ellene semmit nem tehetünk. Minden igyekezetünk önmagunk megváltására, ugyanazon a lapon vagyon megírva. Mégis mit kezdjünk e tehetetlen tudatlansággal? Fogadjuk el önmagunk min­den bűnét és bűntelenségét, s fogadjuk el a körülöttünk lévő világot. Segítsünk jobbá ten­ni, értékesebbé, maradandób­bá, mint azt addig a múltban tettük. Ki így, ki úgy építi a jö­vőjét, de megváltoztatni azt, hiú remény és kétségbeesés. TÖRÖKIPAPP ERZSÉBET <§> Ernest Hemingway gondolata Olvassa, amit írtam, az olvasás öröméért! Bármi egyebet talál benne, arról árulkodik, amit magával hozott az olvasás­hoz. ILLUSZTRÁCIÓ: THINKSTOCK Senior: Anyák napi rapszódia Anyák napi rapszódia, Édesanyák új só díja, Örök, nagy és kitüntetett: Irántuk való Szeretet! Ez a legelvetemültebb Bestiálisán kergültet Is áthat, ha Anyját bántják, Rázza Prométheusz-láncát! Ó, mégis előfordulnak, Kések Anya-szívben dúlnak, Bánatok, könnyek, bősz sírás, S nem jő megváltó, Messiás! Ki elveszti a gyermekét, Vagy míg él, óvja betegét, Vagy belé vetett reményét Veszti, látva szenvedését! Látva, nem boldog gyermeke, Ki volt szemfénye, remeke, Mivé lett, ó, jaj, mivé lett, Mily súlyt, bajt mért rá az élet! Virágot várt, és karóval Jön gyermeke, riadóval, Boldogtalan, rossz frigy, bajban, Munkája sincs, s otthontalan! Ó, ez vérzi Anyák szívét, Gyermek-kínnak ha vészhírét Veszi, érzékli, s szenvedi, Búból, ma ki engeszteli? Anyák napi legszebb virág, Lehet bármennyi, miriád, Ha nem látja sújtva Fiát, Ez a legfőbb, gyermek, mit ád! Üdvével boldogít Anyát, S örökkön örökké imád, Zeng hozzá legszentebb imát, Anyák napi alleluját! m <§> Váci: a szívekben * és a polcokon Az ezer szállal a megyé­hez és Nyíregyházához kötődő Váci Mihály műveit a fiatalok és az idősebbek egyaránt szívesen forgat­ják, hisz írásai örök érvé­nyűek, és mindannyiunk a magáénak érezheti egy kicsit. Az ország minden könyvtárában megtalál­hatóak és kölcsönözhető- ek a kötetei, népszerűsége töretlen, fotó: racskó tibor Fiúból holló: egy új esély Jó családból szárma­zott, megvolt mindene, de követeléseinek tár­háza sohasem apadt ki. nyíregyháza. Álmosságot ki­törölve a szeméből lépett ki a tornácra, és mélyet lélegzett a friss erdei levegőből, mely olyan kellemesen töltötte el, hogy szinte el is felejtette, ki is ő. Hosszú ideje él már itt az alaszkai erdő legmélyebb pontján, ahol számára a kiút logikával nem megfejthető, csak cselekedetekkel. Még gyerekként érte el azt, hogy ide kerüljön, az erdő tanítóiskolájába. Jó csa­ládból származott, megvolt mindene, de követeléseinek tárháza sohasem apadt ki. Bántotta kortársait, belekö­tött még az élő fába is, míg egyszer csak betelt a pohár. Minden ok nélkül megtépá­zott egy ártatlan fehér nyu- lat, mert elugrált előtte a birtokuk egyik sétányán. A fiú hirtelen szédülni kezdett, érezte, hogy minden meg­változik. Az erdő sötétjében, egy lakatlan kunyhó előtt tért magához. Zsibbadt végtagja­ira néz, és észreveszi a ron­gyos, kopott, fekete gúnyáját. Hirtelen az arcához emeli a kezét, és elszömyülködve tapogatja. Az orra hatalmas és horgas, szemei aprók, mé­lyen ülők, a haját mintha a szél és a jég cakkozta volna. Azonnal segítségért kiáltott, de torkán csak éles, rikácsoló Az orra hatalmas és horgas, szemei aprók, mélyen ülők, a haját mintha a szél és a jég cakkozta volna ILLUSZTRÁCIÓK: THINKSTOCK hang jön ki, amire a környék összes dögevő hollója felfigyel, és azon­nal felé tart. Megijed, berohan a házba, és az ablak­ból figyeli, miként gyűlnek oda a madarak. Vár, hogy végre kimehessen a szürke, pókhálókkal teli falak közül, de a madarak sokasága nem tűnik el. Vet néhány pillan­tást a körülötte lévő ódon bú­torokra, de a düh, a félelem és a bizonytalanság elálmosítja őt. Észre sem veszi, de elal­szik az ablak alatt összekuco­rodva. Másnap reggel azon tűnő­dik, hogy mikor kerülhetett ide a láda. Kinyitja: tele van magvak­kal, belsejére egy hollót rajzoltak, melyet megpil­lantva rohan is az ablakhoz, s látja, hogy a tornácon még mindig ott van a seregnyi holló. Kiszór pár marék­nyit a magvak­ból. A madarak minden magot megesznek, amit csak oda­dob eléjük. A fiú is meg- éhezik, úgy gon­dolja, rak eltűntek. Elindul tehát, bár még ő sem tudta, éppen menekülni próbál vagy élel­met keres. Nem talál a renge­tegből sem kiutat, se bármit, amit megehetne, de egy ku- tyakölyökre lel, ami azonnal mellészegődik. Visszatérnek a kunyhóba, ahol más táplá­lék hiányában a magvakból falatoznak. Meglepő módon ízlik nekik. Következő nap reggelén a hollók ismét meg­jelennek, kapnak a magvak­ból, esznek, elrepülnek. A fiú foglalkozik a kiskutyával, készít néhány pokrócból fek­helyet maguknak. így ment ez az elkövetke­ző, években, míg a ládában napról napra kevesebb mag maradt. A fiú gondoskodott a hollókról, a kutyáról és saját magáról is.' Rájött arra, hogy az állatoknak nem számít a külseje. Egyik reggel szinte el is felejtette holló mivoltát, csak arra gondolt, hogy egy­szerre boldog és szomorú. Az­nap nem jöttek a madarak. A ládához sietett, belenézett, a magvak elfogytak. Helyükön csak egy borítékot talált. A le­vélben választ kapott az eddi­gi összes kérdésére, és kapott még egy térképet, melynek segítségével visszajuthatott kis városkájába, Elmoba. Már csak a külseje tartotta visz- sza. Szakadt szürke ruhájá­ból tépett egy darabot, ezzel rejtette el az arcát és orrát, amennyire csak tudta. Mi­kor megfogta a kilincset, forogni kezdett vele a világ, és a régi testében találta magát. Örömmel nyugtázta, hogy visszatért az emberi beszé­de, és megtanulta értékelni az életet, a gondoskodást és a törődést. Hűséges kutyája is vele tartott vissza a múltba, hogy együtt hozzák helyre a fiú hibáit. IZSVÁK NOÉMI Az origami csodálatos világa A papírvadász még mindig fel és alá rohan­gál a lakásban, kemény kis papírgalacsinokat lődöz a sarkokba. NYÍREGYHÁZA. A hú egy képes könyvre bukkan a szekrény alján. Az origami csodálatos világa - hirdetik a borítón a betűk. Kinyitja, az első ol­dal bemutatja, hogyan lehet papírból élethű galambot hajtogatni. A hú keres egy papírt, és követi az utasítá­sokat. Meglepetésére, amikor elkészül, a madár kiröppen | a keze közül, és kisuhan a J nyitott ablakon. A hú ezen fellelkesül, a következő ol­dalra lapoz. Ezúttal egy őzet hajtogat. Amikor befejezi, a papírgida kinyújtóztatja vé­kony lábait, és nyargalni kezd a szobában. A harmadik oldal instrukcióit követve most egy vadászt kreál. Morcos képű, beesett tekintetű papírférh, mihelyst elkészül, a vállához emeli a puskát, lövés dördül, az origami őz pedig sebe­sülten rogy össze, a szakadt szélű lyukból vér csordogál a padlóra. Ekkor nyílik az ajtó, s belép a hú barátnője. Ijedt tekin­tettel próbálja kikapni párja kezéből a könyvet, mintha valami titkos, tiltott dologra bukkant volna. Az hátra ug­rik, és a következő oldalra hajt. Az bemutatja, hogyan hajtogassunk hút magunk­nak. Az ábrán szereplő papír­emberben önmagára ismer. Délután sok a hallgatás. A lány éjszaka hozzábújik és vi­gasztalja:- Na és, hogyha én hajtogat­talak papírból. Szeretlek. A hú látszólag megenyhül. Szeretkeznek. - a lány magá­ra teríti a hút. Papírpénisze átázik, ahogy szerelmébe ha­tol, csak reggelre szárad ki. Gyűrötten kel ki az ágyból. Á papírvadász még mindig fel és alá rohangál a lakásban, kemény kis papírgalacsinokat lődöz a sarkokba. A hú most a tükör előtt áll, és vizsgálgatja magát. Majd bontogatni kezdi a karját. Szavak bontakoznak ki a szeme előtt. Kenyér. Fel­vágott. Sajt. El sem hiszi, hogy párja, élete szerelme összera­gasztott számlákból és bevá­sárlólistákból készítette őt. Micsoda szégyen. A nyitott ablakhoz lép, és kiveti ma­gát rajta. De ahelyett, hogy a földbe csapódna, felkapja egy szellő, és messzire repíti a vá­ros fölött. Kék konfettipötty -könnyei a városlakók fejére potyognak. Azok kisöprik a hajukból, miközben azt mo­tyogják: - Ej. Valaki nagyon ünnepel. komor Zoltán ^ ‘

Next

/
Thumbnails
Contents