Kelet Magyarország, 2014. május (71. évfolyam, 101-126. szám)
2014-05-05 / 103. szám
2014. MÁJUS 6., KEDD REDET ba 7 ■■■■■■■ Iff. Pál Tibor Édesanya Te vagy a hajtás, én csak kicsinyke sarja, Ki kezét ma is fáradt nyakadba varrja, Te esztendő vagy, benne én csak egy hónap, Ki tőled vár választ: Mit hoz majd a holnap? Méhedből nőttem erre a zord világra, Ahol kezed kutatott jól termő ágra, Melyről már felhőtlenül falatozhattam, S a boldogság madarait megfoghattam. Sosem óhajtottad számtól a kenyeret, Nem ordítottad, hogy derekam levered, Csak szemem szigetén eveztél hajódon, Benned nem kellett életemben csalódnom. Mert bölcsője vagy dús-dobbanó szívemnek, S álmod, hogy utaim felfelé ívelnek, Szeretsz, mint Teremtő a gyarló, gaz embert, S én is megrekeszteném érted a tengert. S ha hajadba hull a hófehér dér szeme, Fonja kendőd a hosszú lét zúgó szele, Mert lesznek még unokáid, zsibongóak, Kik benned látják forrását a szép szónak! Földházi lözseíné Tóth Piroska Valaki hazavár Valaki vár, valaki hív, valahol a húrján megszakad a szív. Valahol dalolnak, valahol sírnak, valahol a lélek szól, engem haza hívnak. Neked elmondom, vannak éjszakák, amikor titkon megcsókol a bánat. Mert valaki ellopta a lelkemet, és most üres körülöttem minden. Vihar van, az ég széltől megremeg, a házban az óra csendesen ketyeg. A vihar eltűnőben, én örülök a napnak, örülök az őszben a dalos tavasznak. Elmúlik az ősz, és eljön a tavasz, valahol a húrján egy hű szív megszakad. Neked, ha kell, dalban mondom el, milyen nagy bánat nyomja a szívemet. Mikor dalolok, akkor tudok sírni, éjszaka egymagámban a versszakokat írni. A versszakban ez a mondat áll: Valaki hív, és valaki mindig hazavár. C http://www.kelet.hu Hírek. A régió és a világ hírei. Mindenki sorsa meg van írva egy könyvben „Fogadjuk el a körülöttünk lévő világot. Segítsünk jobbá tenni, értékesebbé...” NYÍREGYHÁZA. Valahol mindenkinek a sorsa meg vagyon írva. Ki e titkot olvasni akarja, messzebb kerül annál, mint ki gondolatban a jövőt tudni sose vágyta. S ha azt hisszük, hogy sorsunk folyását más irányba terelhetjük, tévedünk. Minden olyan lépés, amely- lyel változtatni szeretnénk az addig történtek menetén, ugyanabba a sodrásba lép vissza, melyből reményünk szerint kiszakadni igyeke- zénk. S ha ezáltal jobb vagy rosszabb útra térünk, ellene semmit nem tehetünk. Minden igyekezetünk önmagunk megváltására, ugyanazon a lapon vagyon megírva. Mégis mit kezdjünk e tehetetlen tudatlansággal? Fogadjuk el önmagunk minden bűnét és bűntelenségét, s fogadjuk el a körülöttünk lévő világot. Segítsünk jobbá tenni, értékesebbé, maradandóbbá, mint azt addig a múltban tettük. Ki így, ki úgy építi a jövőjét, de megváltoztatni azt, hiú remény és kétségbeesés. TÖRÖKIPAPP ERZSÉBET <§> Ernest Hemingway gondolata Olvassa, amit írtam, az olvasás öröméért! Bármi egyebet talál benne, arról árulkodik, amit magával hozott az olvasáshoz. ILLUSZTRÁCIÓ: THINKSTOCK Senior: Anyák napi rapszódia Anyák napi rapszódia, Édesanyák új só díja, Örök, nagy és kitüntetett: Irántuk való Szeretet! Ez a legelvetemültebb Bestiálisán kergültet Is áthat, ha Anyját bántják, Rázza Prométheusz-láncát! Ó, mégis előfordulnak, Kések Anya-szívben dúlnak, Bánatok, könnyek, bősz sírás, S nem jő megváltó, Messiás! Ki elveszti a gyermekét, Vagy míg él, óvja betegét, Vagy belé vetett reményét Veszti, látva szenvedését! Látva, nem boldog gyermeke, Ki volt szemfénye, remeke, Mivé lett, ó, jaj, mivé lett, Mily súlyt, bajt mért rá az élet! Virágot várt, és karóval Jön gyermeke, riadóval, Boldogtalan, rossz frigy, bajban, Munkája sincs, s otthontalan! Ó, ez vérzi Anyák szívét, Gyermek-kínnak ha vészhírét Veszi, érzékli, s szenvedi, Búból, ma ki engeszteli? Anyák napi legszebb virág, Lehet bármennyi, miriád, Ha nem látja sújtva Fiát, Ez a legfőbb, gyermek, mit ád! Üdvével boldogít Anyát, S örökkön örökké imád, Zeng hozzá legszentebb imát, Anyák napi alleluját! m <§> Váci: a szívekben * és a polcokon Az ezer szállal a megyéhez és Nyíregyházához kötődő Váci Mihály műveit a fiatalok és az idősebbek egyaránt szívesen forgatják, hisz írásai örök érvényűek, és mindannyiunk a magáénak érezheti egy kicsit. Az ország minden könyvtárában megtalálhatóak és kölcsönözhető- ek a kötetei, népszerűsége töretlen, fotó: racskó tibor Fiúból holló: egy új esély Jó családból származott, megvolt mindene, de követeléseinek tárháza sohasem apadt ki. nyíregyháza. Álmosságot kitörölve a szeméből lépett ki a tornácra, és mélyet lélegzett a friss erdei levegőből, mely olyan kellemesen töltötte el, hogy szinte el is felejtette, ki is ő. Hosszú ideje él már itt az alaszkai erdő legmélyebb pontján, ahol számára a kiút logikával nem megfejthető, csak cselekedetekkel. Még gyerekként érte el azt, hogy ide kerüljön, az erdő tanítóiskolájába. Jó családból származott, megvolt mindene, de követeléseinek tárháza sohasem apadt ki. Bántotta kortársait, belekötött még az élő fába is, míg egyszer csak betelt a pohár. Minden ok nélkül megtépázott egy ártatlan fehér nyu- lat, mert elugrált előtte a birtokuk egyik sétányán. A fiú hirtelen szédülni kezdett, érezte, hogy minden megváltozik. Az erdő sötétjében, egy lakatlan kunyhó előtt tért magához. Zsibbadt végtagjaira néz, és észreveszi a rongyos, kopott, fekete gúnyáját. Hirtelen az arcához emeli a kezét, és elszömyülködve tapogatja. Az orra hatalmas és horgas, szemei aprók, mélyen ülők, a haját mintha a szél és a jég cakkozta volna. Azonnal segítségért kiáltott, de torkán csak éles, rikácsoló Az orra hatalmas és horgas, szemei aprók, mélyen ülők, a haját mintha a szél és a jég cakkozta volna ILLUSZTRÁCIÓK: THINKSTOCK hang jön ki, amire a környék összes dögevő hollója felfigyel, és azonnal felé tart. Megijed, berohan a házba, és az ablakból figyeli, miként gyűlnek oda a madarak. Vár, hogy végre kimehessen a szürke, pókhálókkal teli falak közül, de a madarak sokasága nem tűnik el. Vet néhány pillantást a körülötte lévő ódon bútorokra, de a düh, a félelem és a bizonytalanság elálmosítja őt. Észre sem veszi, de elalszik az ablak alatt összekucorodva. Másnap reggel azon tűnődik, hogy mikor kerülhetett ide a láda. Kinyitja: tele van magvakkal, belsejére egy hollót rajzoltak, melyet megpillantva rohan is az ablakhoz, s látja, hogy a tornácon még mindig ott van a seregnyi holló. Kiszór pár maréknyit a magvakból. A madarak minden magot megesznek, amit csak odadob eléjük. A fiú is meg- éhezik, úgy gondolja, rak eltűntek. Elindul tehát, bár még ő sem tudta, éppen menekülni próbál vagy élelmet keres. Nem talál a rengetegből sem kiutat, se bármit, amit megehetne, de egy ku- tyakölyökre lel, ami azonnal mellészegődik. Visszatérnek a kunyhóba, ahol más táplálék hiányában a magvakból falatoznak. Meglepő módon ízlik nekik. Következő nap reggelén a hollók ismét megjelennek, kapnak a magvakból, esznek, elrepülnek. A fiú foglalkozik a kiskutyával, készít néhány pokrócból fekhelyet maguknak. így ment ez az elkövetkező, években, míg a ládában napról napra kevesebb mag maradt. A fiú gondoskodott a hollókról, a kutyáról és saját magáról is.' Rájött arra, hogy az állatoknak nem számít a külseje. Egyik reggel szinte el is felejtette holló mivoltát, csak arra gondolt, hogy egyszerre boldog és szomorú. Aznap nem jöttek a madarak. A ládához sietett, belenézett, a magvak elfogytak. Helyükön csak egy borítékot talált. A levélben választ kapott az eddigi összes kérdésére, és kapott még egy térképet, melynek segítségével visszajuthatott kis városkájába, Elmoba. Már csak a külseje tartotta visz- sza. Szakadt szürke ruhájából tépett egy darabot, ezzel rejtette el az arcát és orrát, amennyire csak tudta. Mikor megfogta a kilincset, forogni kezdett vele a világ, és a régi testében találta magát. Örömmel nyugtázta, hogy visszatért az emberi beszéde, és megtanulta értékelni az életet, a gondoskodást és a törődést. Hűséges kutyája is vele tartott vissza a múltba, hogy együtt hozzák helyre a fiú hibáit. IZSVÁK NOÉMI Az origami csodálatos világa A papírvadász még mindig fel és alá rohangál a lakásban, kemény kis papírgalacsinokat lődöz a sarkokba. NYÍREGYHÁZA. A hú egy képes könyvre bukkan a szekrény alján. Az origami csodálatos világa - hirdetik a borítón a betűk. Kinyitja, az első oldal bemutatja, hogyan lehet papírból élethű galambot hajtogatni. A hú keres egy papírt, és követi az utasításokat. Meglepetésére, amikor elkészül, a madár kiröppen | a keze közül, és kisuhan a J nyitott ablakon. A hú ezen fellelkesül, a következő oldalra lapoz. Ezúttal egy őzet hajtogat. Amikor befejezi, a papírgida kinyújtóztatja vékony lábait, és nyargalni kezd a szobában. A harmadik oldal instrukcióit követve most egy vadászt kreál. Morcos képű, beesett tekintetű papírférh, mihelyst elkészül, a vállához emeli a puskát, lövés dördül, az origami őz pedig sebesülten rogy össze, a szakadt szélű lyukból vér csordogál a padlóra. Ekkor nyílik az ajtó, s belép a hú barátnője. Ijedt tekintettel próbálja kikapni párja kezéből a könyvet, mintha valami titkos, tiltott dologra bukkant volna. Az hátra ugrik, és a következő oldalra hajt. Az bemutatja, hogyan hajtogassunk hút magunknak. Az ábrán szereplő papíremberben önmagára ismer. Délután sok a hallgatás. A lány éjszaka hozzábújik és vigasztalja:- Na és, hogyha én hajtogattalak papírból. Szeretlek. A hú látszólag megenyhül. Szeretkeznek. - a lány magára teríti a hút. Papírpénisze átázik, ahogy szerelmébe hatol, csak reggelre szárad ki. Gyűrötten kel ki az ágyból. Á papírvadász még mindig fel és alá rohangál a lakásban, kemény kis papírgalacsinokat lődöz a sarkokba. A hú most a tükör előtt áll, és vizsgálgatja magát. Majd bontogatni kezdi a karját. Szavak bontakoznak ki a szeme előtt. Kenyér. Felvágott. Sajt. El sem hiszi, hogy párja, élete szerelme összeragasztott számlákból és bevásárlólistákból készítette őt. Micsoda szégyen. A nyitott ablakhoz lép, és kiveti magát rajta. De ahelyett, hogy a földbe csapódna, felkapja egy szellő, és messzire repíti a város fölött. Kék konfettipötty -könnyei a városlakók fejére potyognak. Azok kisöprik a hajukból, miközben azt motyogják: - Ej. Valaki nagyon ünnepel. komor Zoltán ^ ‘
