Kelet Magyarország, 2014. május (71. évfolyam, 101-126. szám)

2014-05-31 / 126. szám

2014. MÁJUS 31., SZOMBAT KELET Akire igazán fel lehet nézni Válogatott társaság: Bodó Richard (balról) és földije, Harsányi Gergely együtt szerepelhet a nemzeti együttesben FOTÓ: PUSZTAI SÁNDOR Ünnepi hetek után is tűzben a szegedi hetek Bodó Richárd nem csupán a 204 centis magassága miatt érde­melte ki a válogatott meghívót. KÉZILABDA. Ilyen legény nem terem minden bokorban. Rá tényleg fel lehet nézni. Bodó Richárd egy szálfatermetű titán - Szatmárból. A balátlö­vő pályafutása Mátészalkán indult, Nyíregyházán pallé- rozódott, Dunaferrben to­vább acélosodon, két teljes szezon óta pedig a Tatabánya élvonalbeli kézilabdacsa­patának betonbiztos tagja. Olyannyira felhívta magára a szakma figyelmét, hogy a magyar válogatott keretében is helyet kapott, eképpen - szűkebb hazájában, a bujtosi csarnokban letudott - a Ro­mánia elleni felkészülési ösz- szecsapásra is nevezték. Felfelé ívelő pályafutás Bár nem lépett pályára a csü­törtöki, hivatalos mérkőzésen (amelyet a mieink 34-30-ra nyertek meg), mindazonáltal már átesett a tűzkeresztsé­gen. A Németországgal ví­vott tavaszi dupla találkozón bevetette Mocsai Lajos szö­vetségi kapitány: a második meccsen húsz percet játszott a nemzeti együttesben. Mind­össze huszonegy évesen, ami számára valóban nyerőszám­nak tűnik...- Úgy hiszem, jó úton ha­ladok, pályafutásom felfelé ível - taglalta Bodó Richárd, aki akár le is kopoghatná az eddig történteket. - Fantasz­tikus dolog a válogatott tag­jaként hallgatni a himnuszt, istenigazából még most sem akarom elhinni, hogy idáig jutottam. Noha csak rövid időt töltöttem el a srácokkal, elfogadtak, mindenki nagyon segítőkész, arról nem is be­szélve, mennyit tanulhatok a tőlem rutinosabb, nagy ered­ményeket elért társaktól. Túl a premieren De még mennyire. A 204 centire nőtt ifjú - az emlege­tett németekkel szembeni - mérkőzések előtti összetar­tás során a veszprémi Nagy Lászlóval volt egy szobában, méghozzá négy napig. Hogy stílusosak legyünk, természe­tesen nem hagyta ki a ziccert, naná, alaposan kifaggatta a világ legjobbjai között jegy­zett magyar klasszist.- Jó lenne stabilizálni a he­lyem a válogatottban, persze egyértelmű, ennek érdeké­ben még sokat kell fejlődni - jelezte Bodó Richárd, hogy nincs elszállva magától.- Nem tudom, mit hoz a holnap, igyekszem beállni a sorba, a lehető legjobb telje­sítményt nyújtani. Családtagok, barátok előtt Világos, hogy Bodó Richárd otthonosan mozgott a szabol­csi megyeszékhelyen, ezzel együtt a Buszacsa küzdőterén ő sem sűrűn fordult meg.- Amikor Nyíregyházán az ifiben játszottam, a hazai meccseket a Bem-iskolában rendezték, talán, ha egyszer szerepeltünk a bujtosiban. De akkortájt nap mint nap elmentem a csarnok mellett, így nem mindennapi érzés ezen a pályán, ennyi néző előtt a válogatott mezben visszatérni. Ráadásul ren­geteg ismerős köszöntött, a szüleim, a barátnőm család­ja, és sok barát ült a lelátón. Jó volt a régi csapattársakat látni, remélhetőleg lesz még alkalom ebben a városban ilyen szintű mérkőzésre ha­zajönni. KM-KT Zárt kapuk Pénteken délben is találko­zott egymással a két válo­gatott - immár zárt kapuk mögött. Mocsai Lajos ígérete szerint Bodó Richárd ezen a mérkőzésen lehetőséget ka­pott. Az eredményt hétpecsé­tes titokként kezelték a felek, sokkal fontosabb volt, hogy a két válogatott a vb-selejtezős ellenfél játékát modellezze egymásnak. kézilabda. Fura ez a hely­zet. A klubtörténet talán leg­nagyobb sikerét érték el a Pick-Szeged kézilabdázói az­zal, hogy a két héttel ezelőtti EHF-kupa négyes döntőjében megszerezték az elsőséget, és hazahozták a trófeát Berlin­ből. A keret hét játékosa so­káig nem ünnepelhette a dia­dalt, a kapus Mikler Roland és Tatai Péter, az átlövő Ancsin Gábor, Balogh Zsolt, és Ilyés Ferenc, a beállós Zubai Sza­bolcs valamint a szélső Vad­kerti Attila nem is ereszthe­tett le a klubszezon befejezése után, hiszen szinte azonnal a nemzeti csapat rendelkezésé­re kellett állniuk. Csütörtökön pedig felkészülési meccsen gyarapíthatták válogatottsá­gaik számát a szegedi hetek.- Érdekes mérkőzés volt, hozzáteszem, kicsit nehezebb találkozóra számítottam an­nál, hogy végig vezetve nyer­jünk - árulta el a székelyud­varhelyi származású Ilyés Ferenc, akinek édesapja jó viszonyt ápol az apagyi ping- pongozókkal, és ezt kihasz­nálva, rajtuk keresztül némi ajándékot is küldött fia, illetve csapattársai számára. - A mi csapatunkból még hiányoztak a veszprémiek, éppen ezért mindenki megpróbált úgy hozzáállni a mérkőzéshez, ahogy az magyar válogatott játékoshoz illik, és talán szép búcsút szereztünk a Busza- csának. Nagyon nehéz felpö­rögni, de itt a válogatotton belül nem tehetjük meg, hogy ne pörögjünk fel az edzésekre, felkészülési mérkőzésekre - folytatta Ilyés Ferenc. - Kívül­ről talán nem látszik, de óriási respektje van annak, aki be­kerül ebbe a körbe, egymással szemben sem tehetjük meg, hogy lazsáljunk, és akkor nem beszéltem az előttünk álló fel­adatok fontosságáról vagy a nemzeti érdekről. Egymást is kiválóan tudjuk motiválni. A szegedi csapatot itthon már-már mindenki elkönyvel­te örök másodiknak. A berlini kupagyőzelemmel ki lehet törni ebből a skatulyából?- Bízom benne, hogy az első lépést ezzel megtettük azirányba, hogy jövőre arany­érmet tudjunk végre szerezni vagy a bajnokságban vagy pe­dig a kupában. Ezért fogunk dolgozni - zárta Ilyés Ferenc. KM-BT Csapatnyi szegedi a kapuban, balról: Tatai Péter, Vadkerti Attila, Balogh Zsolt, Ancsin Gábor, Ilyés Ferenc, Zubai Szabolcs és Mikler Roland FOTÓ: SIPEKI PÉTER KELET 2014. június 1. vasárnap, 10 óra Nyíregyháza, erdei tornapálya Óvodások es 1-4. osztályosok: 5-8. osztályosok: CüülBBSI Családi verseny (1 fő felnőtt + l gyerek): Felnőtt futam: ram!« 550 méter 550 méter Programok: Közös bemelegítés • T-Dance zumba Tomiékkal Ingyenes eü-mérés • Arcfestés • Büfé • Tombola HIRDETÉS

Next

/
Thumbnails
Contents