Kelet Magyarország, 2014. május (71. évfolyam, 101-126. szám)
2014. MÁJUS 2., PÉNTEK KEur Üzenet Dudás Gáborné, nyíregyházi olvasónktól: Az olyan helyre vezető utakat, ahova érdemes eljutni, nem lehet lerövidíteni. HELEN KELLER Postaládánkból Termést hozott a citromfa kisvárda. Rakoncza Józsefné, Kisvárdán, a Nagyboldogasz- szony utcában lakó hűséges olvasónk jó kertésznek bizonyul. Büszkesége ez a csodálatos citromfa, mely nemrégiben terméssel honorálta meg a gondoskodást. L. JUDIT Rakoncza Józsefné fotó: a szerző Közelebb kerülnek a mindennapi élethez NYÍREGYHÁZA. A Sz.-Sz.-B. Megyei Család, Esélyteremtési és Önkéntes Ház program keretében „Ne légy előítéletes!” címmel esélyteremtő, szemléletformáló órát tartottak a nyíregyházi Dialóg Nyugdíjas Egyesület tagjai. Első alkalommal Nyíregyházán, a Bem József Általános Iskola, majd Bujon, a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola 7. osztályos tanulóit kerestük fel osztály- főnöki, illetve etika óra keretében. Téma volt, hogy miként tudják elfogadni a tanulók azokat az embertársaikat, akik fogyatékkal élnek, más származásúak vagy idősek? Hogyan lehet velük együtt élni? A generációk közötti kapcsolatnál kiemelt szerepet szántunk a tolerancia értelmezésének. Sikerült a gyerekek kíváncsiságát — gondolkodásukat — felkelteni, tapasztalatokat adni és gyűjteni. Ráirányítani a figyelmet olyan dolgokra, melyek mellett a mindennapi életben elmennek és nem figyeltek eddig oda. Megfogalmazódott a tanulók és saját részünkről is, hogy mennyire szükség van ezekre a beszélgetésekre. Az internet világa, az elgépi- esítés eltávolítja a generációkat, nincs idejük egymásra. Az együttlét sok tanulságot adott pedagógusnak, nyugdíjasnak és a tanulóknak egyaránt. Reméljük, más szemmel nézik a gyerekek az elesett társaikat, az idős nagyszülők fogyatékosságait. KARDOS LÁSZLÓNÉ, ELNÖK Szükség van a beszélgetésre FOTÓ: ERDÉLYI TAMÁS Olvasónk írja Helló Nyíregyháza: nagyszerű nap volt NYÍREGYHÁZA. A SÓStÓ-SÓS- tóhegyi nyugdíjasok is tevékenyen részt vettek a Helló Nyíregyháza „Mosoly utcza”-i rendezvényén. A Szabolcs Néptánc Együttes táncház bemutatója után a „Vidám nagyik” női énekkarunk szereimes dalcsokrot adott elő, a „Sóstóhegyi öregfiúk” katonadalokat énekeltek. Vadrózsa tánccsoportunk nyírségi viseletben Asszonycsárdás hyírségi viseletben asszonycsárdást, majd sárközi viseletben üveges táncot mutatott be. Nagyon tetszett a többi nyugdíjas klub programja is. Nagy sikere volt a „Buszmegállóban” című pantomim jelenetnek, Erdélyi Tamás szavalatának, az óvodások, kisiskolások táncainak is. Köszönjük a meghívást és a szép napot! LŐKÖSIMRÉNÉ FOTÓ: OLVASÓNKTÓL ■■■jl Családjuk, szeretteik keresztjeit is vállunkra vették fotó: a szerző Keresztút a szenvedőkért Olvasóink írják Együtt emlékezünk Kedves János! Nagyon sokan kérdezték tőlem, ott a temetéseden és azóta is, miért nem hallhattunk többet arról, hogy dr. Kuknyó János, a megyei művelődési osztály vezetője is volt. Ezt igyekeztünk most pótolni. Hisz mi még emlékezünk arra, hogy mit tettél egy nehéz időben, nehéz területen, az oktatásért, a kollégákért, a gyerekekért. Ne vedd dicsekvésnek, de én, mint volt szakszervezeti vezető, közelről tudom mindezt, mert hosszú évekig, mint partner, szinte minden nap figyelhettem, adott esetben segíthettem, munkám révén áldásos tevékenységedet. Oldalak kellenének munkád, humánus viselkedésed ismertetésére. A barátok, ott a temetőben, kértek, hogy együtt emlékezzünk meg rólad, és a nyilvánosság előtt is köszönjük meg, amit tettél hosszú éveken keresztül, értük és velük együtt az oktatásért, s hogy mint példakép tekinthettek Rád. Az ő nevükben is búcsúzunk, nem felejtünk, míg élünk! OLÁH GÁBOR Mennyiért? Nagyon tetszett a KM-ben megjelent „Adni és követelni” című jegyzet, mellyel teljesen egyetértek. Eszembe jutott, hogy amikor még dolgoztam, élve a lehetőséggel, az adóm 1%-át az egyházunknak, a másik 1%-ot pedig a „Gyermek- rák-alapítványnak” ajánlottam fel, remélve, hogy jó Baktalórántházán 2000 óta hagyomány, hogy Keresztutat járunk be Jézus Golgotái kereszthordozásának emlékére. A Hajdú István káplán atya vezette lelkes kis csapat városunk Árpád-korabeli római katolikus templomból indult el. A fekete palásttal letakart Jézus-feszületet elöl, felváltva vittük, Jézus kínszenvedésének, • megcsúfolásának, a nehéz keresztnek a cipeiésében osztozva vele, egyben saját ügyet szolgálok! A legutóbb kirobbant botrány pedig mélységesen felháborított, hogy az alapítvány vezetője kijavította a riportert, amikor nyilatkozott: tévedés, ő ezért a tevékenységéért nem 567 ezer forintot kap, csak 512 ezret! Hát nem bicskanyi- togató ez az eset, ezek után gondolom, hogy más alapítványoknál is „előfordulhat” magunk, családunk, szeretteink keresztjeit is vállunkra véve. A stációkon megállva, imádkozva, énekelve, felelevenítettük Jézus hosszú kálváriájának 2 ezer éves történelmi eseményeit. Megpróbáltunk azonosulni azzal a kínnal, amit Jézus átérezhetett, azzal a fájdalommal, amelyet Mária, Jézus édesanyja, a tanítványok átéltek a Golgota hegyéig. Bár a mai keresztény ember számára valamiféle nagy titok a Nagypéntek ilyen eset, ismerve azok laza pénzügyi szabályozását. A törvényalkotók erre is jobban figyelhetnének! SZABÓ TIBOR Jutalom a megtalálónak Április 27-én délelőtt, 9-10 óra között Sóstóhegyen, a és Húsvét misztériumának a megértése, mégis annak üzenete kell, hogy éltessen bennünket: A Szent Kereszt, egyetlen reményünk, ahová mindig visszatérhetünk, az élet győzelme a halál felett. Városunkért, annak békéjéért, magyar hazánként, egyházunkért, saját magunk lelki üdvösségére, bűneink bocsánatára végeztük ezt a küldetést, amely a temetőben, az ott álló feszületnél ért véget. Csárda utca 81. szám alatti hétvégi házunkból elloptak egy fekete vászon táskát. Benne voltak az irataim (jogosítványom, személyim stb.), a telefonom, a szemüvegem. Elképzelhető, hogy a tolvaj eldobta később, ezért kérem a becsületes megtalálót, szíveskedjen értesíteni a 06-20/5627-187-es telefonszámon. NÉMETHNÉ CSUBÁK ÉVA Leveleinkből Otthonra vágyik NYÍREGYHÁZA. S.O.S., örök- befogadó gazdit keres egy kislány kutyus, Pepike. Megkezdjük az oltási programját és chipet is kap, amint sikerül összegyűjteni rá a pénzt. A legapróbb segítséget is hálás szívvel fogadjuk. Pepit a tokaji Penny-állomás környékéről mentettük, ahol napok óta kóborolt. Biztosan kitették... Jelenlegi helyén sokáig nem maradhat. Pepi fiatal kistestű szuka, valószínűleg nem is nő sokkal nagyobbra. Olyan helyre ajánljuk, ahol ásásbiztos a kerítés és a gazdi nem rázza le magáról a simo- gatásért kuncsorgó szeretet- bombát. Érdeklődni a 70/322- 9293-as telefonszámon lehet. KOCSIS KINGA Otthonra vágyik fotó: olvasónktól # Együtt készültek A Borbányai Margaréta Nyugdíjas Egyesület a helyi általános iskola tanulóival együtt készült az ünnepre. A gyerekek nagy érdeklődéssel fogadták a tojásfestést, kisbárány-készítést. FOTÓ: LOVASSISTVÁNNÉ A celeb ma és annak kontrasztjai! Szánalmasak mind a ketten, nem egy „szívderítő” látni őket. nyíregyháza. Kapcsolgatok a televízió esti adásában ide- oda, keresem a csatornákon azt, melyben nem a gyilkos, a rabló és általában a tragikus témák a dominánsak, hanem valami más. Van „kínálat” bőven, nem mondom. Olykor leragadok pár percre, s látom a „vacsora csaták” egy részét, az úgymond celebeket, akiket én bevallom, nem is ismerek, de ez legyen az én bajom.Plety- kamagazinok ontják a híreket, s némelyeknél „ordítani” lenne kedvem. A tv-ben bevallja a „Celeb Űr”, hogy tényleg a közelmúltban egy nap volt olyan, hogy egymillió forintért vásárolt ezt-azt. Ezen a szolid hírnek nem nevezhetőn, a csatorna közönsége jót nevet. Eb és gazdája Akkor most jöjjön most két kontraszt. Egyiknek felnőtt szereplője Ilonka, míg a másik egy kisgyerek, Renáta. Előbbit több mint 16 éve ismerem, és ismerik sokan, akik Nyíregyházán, az Érkertben laknak, vagy ott gyakran meg fordulnak. Ilonka nem sokat változott, korát nem tudnám megmondani, mert „jól tartja magát”, megkérdezni pedig tőle sem illik. Rendületlenül megjelenik majdnem minden nap egy gyerekkocsival és gyűjtöget abba ezt, azt, in- nen-onnan szelektíven. Nem kis dolog a Guszev teleptől ezt a távot oda-vissza, megtenni. Ismerjük egymást, beszélgetni is szoktunk. Én őt az „Érkerti kukázók Madonnájának” tartom, mert igenis, van neki tartása. Pár éve még ugyancsak adott magára, így aztán az öltözéke alapján ki sem nézett belőle, hogy gyűjtöget és a szemetes kukákban turkál. A napokban kicsit beszélgettünk, mellettünk volt az őt mindig elkísérő kutyája is. Az eben jobban meglátszik az idő múlása, lerí róla, hogy „kutyaidősebb” a gazdinál. Általában csak kenyérféleséget gyűjtöget, meg használható ruhaféleségeket. A kenyérből jut a kutyusnak is, de ha originált konzerv van a kukában, akkor azt felhasználja. Renáta anyját még azóta ismerem, mikor éppen a nyíregyházi piac Új utcai sarkán pont őt szoptatta és közben kére- getett. Ma már van egy még kisebb testvére is. Szerintem az anyja most sem több mint 20 éves, de nem is ez a lényeg. Már „ismerjük egymást”, s ha találkozunk, néhány forintot kap tőlem, amit legutóbb a kislánynak adtam oda. Nagy volt az öröme, szaladt is az anyjáEzek az emberek is köztünk élnek, vegyük őket ítészre! DOMBÓVÁRI ISTVÁN hoz és vitte neki a tényleg csekély összeget. Bevallom, hogy én azokhoz tartozom, akik a fentieknek nem csak szemlélője vagyok, hanem van róla véleményem is: a vacsoracsatáról is, meg a kéregetőkről, a kukázókról. Nem lehet életcél Az előbbit hivalkodónak tartom, viszont jócskán vannak, akik ezt nézik. Azt mondom, hogy nézzék, de akkor lássák azt is, amiről én szóltam. Emberek ezek is, köztünk élnek, vegyük észre őket, és tegyen érte mindenki annyit, ameny- nyi tőle telik. Ilonka lehet, hogy amíg csak bírja, tolni fogja a babakocsiját. Áztán remélem, hogy „más Ilonkák” egyszer majd nem lesznek, és Renáta anyja is „felhagy” a koldulással, mert ez életcél nem lehet. Nem vitás, hogy ez olyan társadalmi probléma, amellyel jó lenne minél előbb „haragban” lenni. DOMBÓVÁRI ISTVÁN
