Kelet-Magyarország, 2014. április (74. évfolyam, 76-100. szám)

2014-04-04 / 79. szám

2014. ÁPRILIS 4., PÉNTEK Hármas interjú: Politikai elemzőkkel a választási kampányról Programok helyett inkább kommunikáció A legvégéhez közeledik az április 6-ai országgyűlési választások előtti kam­pány. Ez ad alkalmat arra, hogy mérleget készítsünk a kampányidőszakról. Szakértőinktől, Veres Edit és Fekete Sándor politoló­gusoktól és Fazekas Csaba történésztől - mások mel­lett - azt kérdeztük, hogy fogalmazzák meg, milyen üzenetek voltak kiolvasha­tók a kampányból. Összességében hogyan fogalmazhatóak meg a jelenlegi parlamenti pártok választási kampá­nyának üzenetei? A legutóbbi közvélemény-kutatások részben követik a korábbi tendenciát, illetve a Jobbik erősödésére utalnak. Mi lehet ez utóbbi oka? Befolyásolhatja és hogyan a vasárnapi vokso­lást, ha beigazolódik a feltételezés, hogy tízez­res nagyságrendben másoltak ajánlási íveket? Megfelelő volt-e az ajánlás Ilyen módja? Fazekas Csaba történész fazekas CSABA: Az idei kampány nem elsősorban a versengő programokról szól. Sokkal inkább előtérbe került a negatív kampány, felértékelődtek bizonyos bot­rányelemek. Jelzésértékű, hogy a nagy pártok részletes programok helyett inkább rövid jelszavakkal próbáltak a nyilvánosság előtt megjelenni. A kormánypárt tömören a „folytatásban” (a hatalom megtartásá­ban) jelölte meg lényegi törekvését, annak pontos tartalmáról alig beszéltek (milyen gazdaság-, oktatás-, szociál- stb. politikát képzelnek el), a kommunikációjuk központi mondanivalója a rezsicsökkentés folytatásá­ra és „megvédésére” irányult - nyilván ettől várják a minél több szavazatot. Az ellen­zéki pártok (Kormányváltók, Jobbik, LMP) részletesebb üzeneteket fogalmaztak meg, de fő törekvésük maga a (rendszerváltással felérő) kormányváltás, vagyis a 2010 óta kiépülő új politikai rendszer korrekciója, az Orbán-kormányhoz köthető negatívumok visszafordítása. Az üzenetek ütköztetése (pl. miniszterelnök-jelölti vita) sajnos a Fidesz magatartása miatt elmarad. fazekas CSABA: Lassan kiderül, hogy az úgynevezett „rejtőzködő” szavazók egy része a szélsőjobb szimpatizánsai voltak korábban is, s a Jobbiknak megvan az esélye arra, hogy megőrizze 2010-ben megszerzett támogatását. Gyanítom, hogy a jobboldal azon szavazói, akik a Fidesszel is szimpatizálnak, egyre inkább megszó- líthatóvá váltak a Jobbik által. Utóbbi párt továbbá sikeresen próbál profitálni a „két nagy”-ból egyaránt kiábrándult szavazók magatartásából. A közvélemény-kutatások ugyan hasonló tendenciájú pártpreferen­ciákról számolnak be, de a végeredményt nagyban befolyásolhatják a döntésüket az utolsó pillanatig halogató szavazók. Minél nagyobb számban értik meg, hogy a voksolás valódi tétje a kormány mara­dására vagy leváltására irányul, annál nagyobb lesz a mozgósító hatás és így a választási részvétel. Különösen, hogy tel­jesen új összetételű kormány alakítására és az alapvető irányváltásra valóban reális esélye csak az MSZP-vezette kormányváltó szövetségnek lehet. FAZEKAS CSABA: Az új választási rendszer egyik legérzékenyebb és minden bizony­nyal módosítandó pontja az ajánlási rendszer, az esetleges visszaélések kiszű­résének követelménye. Nyilvánvaló, hogy a lehetséges indulók számának majdnem parttalanná tétele önmagában nem teszi demokratikusabbá a választási rendszert, pláne, ha valóban másolások eredményez­ték a jelöltállítást és a jelentős kampány­pénzekhez való hozzáférést. Mivel az új választási szisztémát egy politikai erő alakította ki, nem megkerülhető a feltéte­lezés, hogy a kormánypárt úgy gondolja: ez is hozzásegítheti a sikeres szerepléshez. A frissen alakult és jórészt ismeretlen formációk nyilván csekély támogatottsá­got élveznek, a szavazólapon való megje­lenésük bizonyára kevéssé befolyásolja a végeredményt. A rájuk leadott, összesen legfeljebb néhány százaléknyi szavazat is részben a megtévesztett vagy figyelmetlen szavazók „mellényúlásának” lesz köszön­hető - azonban kiélezett helyzetben ezek szerepe is felértékelődhet. Veres Edit politológus VERES EDiT: Az üzenetek tartalma helyett én picit az üzenetek kommunikálásának stratégi­áját elemezném, mert a jelenlegi kampányban erősen keverednek az ethoszok, üzenetek, szlogenek. Négy párt tudott minden körzet­ben jelöltet állítani, a Fidesz és Jobbik kom­munikációs és választási kampánystratégiája időben és tematikában jobban felépített, ter­vezett, tesztelt, üzenetei érettek, jól célozzák a célcsoportot, ellenfeleket. Az LMP üzenetei letisztultak, a párt kialakított és megszokott arculatával harmonizálnak. A baloldali szövet­ség kommunikációja meglepő: a felek sokszor nem egyeztek meg abban, hogy egy-egy üggyel, témával kapcsolatban mi a közös álláspont, üzenet, a szlogen pedig rengeteget változott. Ahogyan a választási szövetség formálódott, először volt az Együtt, majd az Összefogás szlogen (amelyet más pártok kis módosulásokkal névként birtokolnak és így jelennek meg a szavazólapon), majd ez a kampányhajrában kényszerűen megváltozott Kormányváltókra - a plakátokon hol egyik, hol másik, hol egyik sem jelenik meg - válasz­tó legyen a talpán, aki ezt követni tudja! veres edit: A Jobbik kampánya a társada­lom lefojtott problémáira reflektív. A pártot támogató több százezer ember úgy érzi, az ő hangja nem jut el a 20 éve kormányzó politikai-értelmiségi elitek szintjére. A Jobbik ezek közé az emberek közé megy: beszél­get, kérdez, eleddig suttogott problémákat emel be a nyilvános politikai vitákba - és kínál rájuk megoldási javaslatokat. A többi párt a Jobbikkal, mint nem demokratikus erővel nem kíván foglalkozni (így nem tudja megszólítani a Jobbik támogatóit sem, nem tud „elvenni” a táborból), és médiakarantén­ba zárja: az országos médiumokban a Jobbik szinte nem is létezik. Ennek viszont követ­kezménye, hogy az országos szinten a Jobbik nem is kap olyan erős és intenzív támadá­sokat, mint a többi párt. A negatív kampány htlyi színtereken, az „aszfalton” zajlik - ott, ahol a Jobbik viszont (változó támogatott­sággal) mindenhol jelen van. Mindezen túl a pártnak erős mozgósítási potenciálja van, az tehát, hogy a kampányban erősödnek szinte tendenciaszerű. VERES EDIT: Sajnos az tudható, hogy visz- szaélések a korábbi rendszerben is voltak a jelöltállítások során, a különbség annyi, hogy eleddig a visszaélések a versenyt korlátozták, nehézzé tették a pártok egymás számára a jelöltállítást, tízezres nagyságrendben gyűjtöttek össze „kopog­tatócédulát” akkor, amikor az induláshoz elég volt 750 érvényes is. Ezzel a gyűj­téssel a „kicsik” már nem tudtak verse­nyezni, ami olyan szintű koncentrációt eredményezett, hogy 2006-ban arról szólt a politológiai vita, vajon kétpárti lesz-e a magyar parlament. A jelenlegi rendszer a többes jelölés lehetősége miatt élesíti a versenyt, megnyitja a kapukat, többen állhatnak rajthoz - komolyabb és komoly­talanabb jelöltek is. Én személy szerint hiszek a versenyben és abban is, hogy a választó tud és képes választani - ehhez persze az kell, hogy kialakuljon kötődése, preferenciája valamelyik párt felé. Aki elmegy szavazni, valahova behúzza az x-et - a politikai pártok feladata, hogy elérjék: ezt az ő négyzetükbe tegyék. Fekete Sándor politológus fekete SÁNDOR: A Fidesz kampánya elsősorban a rezsicsökkentésről és a sikeres folytatásba vetett hitről szól, komoly szerepet szánva Orbán Viktor népszerűségének. Valamennyi „billegő” választókerületben hangsúlyos, helyi ígéretekkel is jelentkeztek. A baloldali Kormányváltók 8 pontban foglalták össze ígé­reteiket, s az 5 vezető előre leosztott szerepet követ: Gyurcsány a „nagyhangú”, radikális megmondóember; Bajnai a szakszerű, nyu­godt technokrata; Mesterházy pedig kettejük között lavíroz. Szabó Tímea a nőknek szóló üzeneteket hangsúlyozza, míg Fodor Gábor a liberális szavazatok begyűjtéséért „felel”. A Jobbik a hagyományosan képviselt témái mellett a külföldön munkát vállalni kénysze­rülők felé nyitott a kampány során. Az LMP az egyenlő távolságtartás jegyében kezdte meg kampányát, s „hálás” lehet a Fidesznek a pak­si bővítés napirendre kerülése miatt, hiszen ezzel új lehetőséget kapott a „zöld” témák képviseletére. Összességében megfigyelhető, hogy ismét komoly szerepet kapott a negatív kampány, amelyben elsősorban a „miért NE A MÁSIKRA szavazzunk?” - kérdés dominált. fekete Sándor: A Jobbik - elhivatott törzs­szavazóinak talán kevésbé tetsző módon, ugyanakkor teljesen tudatosan - rendkívül merészet „húzott” a választási kampány félidejében: a politikai szélsőjobbról elindult a politikai közép felé, előtérbe helyezve a kevésbé radikális, az átlag-szavazó számára is vállalható nézeteit. Ráadásul ez a konkrét váltás egy időben történt Vona Gábor újrapo- zícionálásával, Orbán Viktor valódi kihívója­ként történő megjelenítésével. így kerülhet­tek Vona mellé az elhíresült kutyakölykök, a családi fotók, vagy éppen megjelenthettek a párt színeiben idilli családi képet festő óriásplakátok, amelyek egy teljesen új imázst kölcsönöznek a Jobbiknak. Ezzel az előre nem várt lépéssel elsősorban a Fideszből és a baloldalból kiábrándult szavazók azon részét sikerült megszólítaniuk, akiknek a korábbi Jobbik-hangnem radikalizmusa miatt nem volt vállalható. Ráadásul a párt továbbra is a 18-30 évesek korosztályában a legnépsze­rűbb, amit az is bizonyít, hogy Vona Gábor Fa- cebook-lájkolói között a 18-24 évesek vannak többségben. FEKETE SÁNDOR: A jogalkotó szándéka az volt, hogy színesebbé tegye a politikai kínálatot, s ezzel is megossza a „bárki vagy bármi ellen” leadott úgynevezett protest-szavazatokat, ugyanakkor - amennyiben beigazolódik a feltételezés a tízezres nagyságrendben másolt aláírásokról - az ajánlási ív, mint eszköz, véleményem szerint megbukott. Erre mindenképpen új metódust kell találnia a következő Országgyűlésnek. Az országos lis­tát állító szervezetek száma 18, ami az eddigi országgyűlési választásokkal összehasonlítva rendkívül nagy szám, s vélhetőleg szabályos (vagy a korábbi jogszabályi környezetnek megfelelő) körülmények között ez nem tör­ténhetett volna meg. Nagyon jelentős kérdés, hogy a releváns politikai erők mellett felso­rakozó „törpepártok” vajon milyen arány­ban lesznek képesek szavazatot „rabolni” a jelenlegi parlamenti pártoktól. Úgy vélem, a parlamenten kívülről ma senkinek sincs reális esélye a bekerülésre, azonban a kis pártokra leadott szavazatok összmennyisége érzékeny veszteséget jelenthet a Kormányváltóknak, a Jobbiknak és az LMP-nek is. KELET BT 45 üjB IS IS SM ü *v 4"' /

Next

/
Thumbnails
Contents