Kelet-Magyarország, 2014. április (74. évfolyam, 76-100. szám)
2014-04-01 / 76. szám
2014. ÁPRILISI., KEDD Országgyűlési választás 2014 5 Hármas interjú Politikai elemzőkkel a választási kampány finiséről A mozgósítás a kampányfinis fő célja Utolsó hetébe, azaz finisébe érkezett az április 6-ai országgyűlési választások előtti kampány. Politikai elemzőinktől, választási szakértőinktől - a Nézőpont Intézet, a Magyar Progresszív Intézet és a Political Capital vezető elemzőitől - ezúttal azt kértük, hogy elemezzék a múlt hétvégi nagygyűléseket, illetve arra vártunk választ, milyen kampányfinis várható, és mit kellene még tenniük a politikai erőknek, hogy a lehető maximumot hozzák ki híveikből. A múlt hétvégi békemenet és a baloldali összefogás nagygyűlése alkalmas volt-e arra, hogy mozgósítson és érdemben befolyásolja a választási végeredményt? Mit kellene még tenniük a pártoknak az utolsó kampányhéten, hogy fokozzák a hatást? Milyen új üzenetek fogalmazódtak meg a kampány utolsó heteiben? Szomszéd Orsolya, Nézőpont Intézet SZOMSZÉD ORSOLYA: A nagygyűlések főként erődemonstrációként szolgálnak, hogy a pártok megmutassák, mekkora támogatottsággal rendelkeznek. A békemenet hagyományosan nagy tömeget képes megmozgatni, ezt nyilván meg kellett ismételniük, illetve a választások előtt felülmúlniuk. A baloldalon a sokat hiányolt valódi egységet kellett demonstrálni és óriási szükségük volt szimpatizánsaik lelkesítésére. Egyetlen esemény nem befolyásol érdemben egy választást, ám az most is megmutatkozott; hogy a jobboldal szervezettség, összetartás és mozgósítás tekintetében sokkal jobban áll, és ennek óriási szerepe van a szavazás kimenetelében. SZOMSZÉD ORSOLYA: A kampány utolsó szakasza nem a meggyőzésről, hanem a mozgósításról szól. A pártoknak már nincs lehetőségük arra, hogy új üzenetekkel próbáljanak szavazókat szerezni, vagy elérjenek olyanokat, akiket korábban nem sikerült. A már meglévő szavazóikat kell rávenniük arra, hogy elmenjenek szavazni. A kormányoldal ugyan hatalmas táborral rendelkezik, ám a szimpatizánsokból valódi szavazó kell, hogy váljon, őket kell még elérni az utolsó héten, például az országjárás során. A baloldalon egyértelműen már csak a törzstábor mobilizálására koncentrálnak, illetve a várható vereség fényében készülnek a kiéleződő hatalmi harcra a vezetők, azaz már a kudarc felelősét keresik. szomszéd ORSOLYA: Ilyenkor a legfontosabb a választások tétjének megfogalmazása a szimpatizánsok, vagy a még bizonytalanok számára. A Fidesz a kormányzás folytatására kér újabb felhatalmazást. Orbán Viktor sorsdöntő választásnak nevezte április 6-át, nem egyszerűen a választás megnyerését tűzte ki célul, hanem az erős felhatalmazást, ugyanis kormánya komoly előnye a stabilitás és az egység. A szavazatok megosztása pedig az egységet veszélyezteti Orbán Viktor szavai szerint, ami egyértelműen a Jobbikról szóló üzenet. A kormányváltó összefogás fő üzenete kezdettől ugyanaz: le kell váltani Orbán Viktort. Ezért hangsúlyozta a baloldal, hogy aki otthon marad, az a kormányra szavaz. Ellentmondásos ugyanakkor az az üzenet, miszerint azért kell a kényszer szülte szövetségre szavazni, hogy később ne kelljen összefogniuk, hiszen ez végképp megkérdőjelezi a baloldal kormányzóképességét. Filippov Gábor, Magyar Progresszív intézet FILIPPOV GÁBOR: Mindkét rendezvény célja a saját tábor felrázása volt egy igen csendes kampány végén. A Fidesz-KDNP érdekeinek megfelelően kezdettől fogva sikerrel tartotta alacsony hőfokon a választási küzdelmet, és elkerült minden olyan konfliktust, amely feleslegesen bolygathatná meg a számára jelenleg kedvező status quót. A kampányhajrában azonban már arra koncentrál, hogy meglévő szavazóit feltüzelje. A pénz-, médiafelület- és infrastruktúrahiányban szenvedő baloldal láthatóan az utolsó hétre tartogatta erőforrásai koncentrált felhasználását. A hétvégi ellenzéki demonstráció nagyjából úgy zajlott, ahogy egy ellenzéki tüntetésnek zajlania kell. A jelenlegi helyzetben a pártot nem választó, de részvételüket valószínűnek tartó választók akár több százezres tömege jelenti a legnagyobb bizonytalansági tényezőt. A kormányváltók elsősorban rájuk koncentráltak, amikor a jelenlegi kormány népszerűtlen vonásait hangsúlyozva arra biztatták az összefogás konstrukciójával elégedetleneket, hogy „befogott” orral mégiscsak szavazzanak a „kisebbik rosszra”, és járuljanak hozzá Orbán leváltásához. Filippov GÁBOR: Jelenleg mindkét nagy oldal legfőbb legyőzendő ellensége a remény: az ellenzék számára annak hiánya, míg a kormányoldal szempontjából a túltengése. Előbbieknek el kell hitetniük a kormánnyal elégedetlen bizonytalanokkal, hogy a két blokk közötti különbség kisebb, mint amennyinek ma látszik. A Fidesz-KDNP ezzel szemben várhatóan továbbra is 2002 „rémével” próbálja ébren tartani a jobboldali szavazótábort, míg a baloldal növekedését a 2010 előtti korrupciós botrányok újramelegítésével. Az idei választás nagy kérdőjele az LMP, amely hosszas bénultság után, egy meglehetősen erős kampány eredményeképpen esélyessé vált az ismételt parlamentbe jutásra. A választási részvétel döntő fontosságú lesz vasárnap. A kormányoldal alacsony részvétel esetén, pusztán meglévő szavazóinak mozgósításával jó eséllyel számíthat kétharmados győzelemre az új választási rendszernek köszönhetően. Ezzel szemben minden ellenzéki párt egyedül magas (hozzávetőlegesen 65 százalék körüli vagy annál nagyobb arányú) részvétel esetén számíthat a vártnál jobb szereplésre. Filippov GÁBOR: A kampány rendkívül témaszegény volt, még a 2010-eshez képest is. Az ellenzék a választási hajrában nem is annyira új üzenetekkel állt elő, inkább a lanyha kampány intenzívebbé válásáról beszélhetünk. A hétvégi kormányváltó demonstráció mintha azt mutatta volna meg, hogy a rendkívül heterogén baloldali választási szövetség szereplői az utolsó hetekre szoktak össze igazán. Ha a kormányváltók pár hónappal ezelőtt is ilyen összhangot és hatékony koordinációt tudtak volna felmutatni, talán az egész kampány másképp nézett volna ki. Kérdés, hogy az „egyhetes kampány” elegendő lesz-e annyi új szavazó mobilizálására, amennyivel sikerül legalább megszorongatni a választás jelenlegi esélyesét. A felmérések szerint a Fidesz-KDNP nem minden alap nélkül értékeli úgy, hogy az újabb kétharmadot elsősorban szavazótáborának jobb széle fenyegeti, amely a biztos győzelem tudatában az utolsó pillanatban átpártolhat a szélsőjobboldali párthoz. Ezért a kormányfő kommunikációja végig az egység fontosságára, a szavazatok megosztásának veszélyeire koncentrált. László Róbert, Political Capital László Róbert: Egy nagygyűlés önmagában kevéssé alkalmas arra, hogy mozgósítson. Ez a kampány egészének a célja, és ennek a politikai tömegdemonstrációk csak egy elemét képezik. Ezeken a rendezvényeken főként a saját, már meglévő tábor aktivizálása lehetséges. Erre mind a Fidesz, mind az ellenzék rendezvénye alkalmas volt. LÁSZLÓ RÓBERT: Ebben az időszakban nem feltétlenül csak a nyilvánosság előtt látható eszközök játsszák a főszerepet. A választók személyes elérése, szavazásra való motiválása az aktivisták legfőbb feladata az utolsó héten, a kampánycsend eltörlése után beleértve immár a szavazás napját is ez a pártok legfontosabb teendője. László RÓBERT: A kormány részéről a „Csak a Fidesz” üzenete tűnik a legfontosabbnak, azaz a kormánypárt azt szeretné elérni, hogy szavazói ne osszák meg a szavazataikat, ez nyilvánvalóan főként a Jobbikra való átszava- zás kockázatát igyekszik csökkenteni. Ellenzéki részről, az „aki otthon marad, a kormány maradására szavaz” üzenet a kiemelt, az ellenzéknek ugyanis jelentős számú további szavazatra van szüksége ahhoz, hogy esélye legyen legyőzni a Fideszt. KELET
