Kelet Magyarország, 2014. március (71. évfolyam, 51-75. szám)
2014-03-20 / 66. szám
2014. MÁRCIUS 20., CSÜTÖRTÖK KELET fftr fwif ■■ I Acs iiál^iCTtác 9 illád '] iJábWl.fcjfc wmmySmmßm W «SImiiÍmSÍIimP h VI ii / Hármas interjú Politikai elemzőkkel a választási kampányról Az április 6-i országgyűlési választások előtti kampányidőszak lassan finisébe ér. Az eddig történtek és külföldi példák tükrében három hazai intézet, a Nézőpont, a Progresszív és a Political Capital egy-egy elemzőjét kértük arra, hogy mondja el véleményét a kampányról és adjon prognózist a várható eseményekre. > A . Szomszéd Orsolya, Nézőpont Intézet Filippov Gábor, Magyar Progresszív Intézet László Róbert, Political Capital A mostani szlovák választás eredményei nagyban eltértek a közvélemény-kutatások előzetes adataitól. Ez egy helyi sajátosság vagy vannak a magyarországi választásra is érvényes tanulságai ? A mérések esetleges pontatlanságának oka a pártpreferenciájukat elrejtők nehéz elérése. A legnagyobb probléma akkor van, mikor azon személyek pártpreferenciája, akik nem kerülnek be a mintába (mert például nincsen telefonjuk, vagy csak elküldik a kérdezőt) különbözik a többiekétől. Az is egy létező probléma, mikor ugyan sikerül lekérdezni valakitől a kérdőívet, de nem mondja meg a pártpreferenciáját, ezt azonban még esetenként lehet kezelni (például potenciális szavazótábor kategóriával). Ha több kutató cég ugyanazon populációra hasonló adatokat mér (nagyjából ez a helyzet most Magyarországon is), akkor a választási eredmény csak abban az esetben fog számottevően különbözni a méréstől, ha volt egy réteg, amely nem árulta el a preferenciáját. 2002-t leszámítva jól vizsgáztak a közvélemény-kutató cégek,‘valamint a technikák is fejlődtek. A közvélemény-kutatásoktól nem szabad azt várni, hogy pontosan megjósolják egy választás eredményét. Magyarországon például a végeredményt nagyban befolyásolják az egyéni választókerületenkénti helyi erőviszonyok és részvételi hajlandóság, vagy az alkalmasint csak a kampány utolsó heteiben megmozduló „bizonytalan” szavazók. Ráadásul minél távolabb vagyunk időben a választásoktól, annál nehezebb modellezni azt a lélektani atmoszférát, amely a laza pártkötődésű szavazókat a választások napján motiválhatja. A különböző módszertannal készülő, országosan reprezentatív felmérések ezeket a tényezőket csak korlátozottan tudják számításba venni, ehelyett sokkal inkább időbeli trendeket, az általános erőviszonyokat és ezek elmozdulásait tudják bemutatni. Az erősorrend tekintetében nem, a jelöltek közötti különbségek tekintetében viszont valóban jelentősnek bizonyult az eltérés. A mindenkori legnagyobb politikai erő felül- mérése ismert jelenség - nálunk is ebben bízik az ellenzék, és ettől tart a Fidesz. A kormányzó párt előnye azonban annyira jelentősnek tűnik, hogy ha felül is mérik, akkor is meggyőző a fölénye. A rendkívül összetett választási rendszerünk miatt azonban nehezen prognosztizálható, hogy a parlamenti mandátumarányok tekintetében mire is elég ez. A legtöbb felmérés a Fldesz-KDNP győzelmét prognosztizálja, legföljebb az arányokban mutatkoznak az eltérések. Ilyen mértékben lefutott az országgyűlési választás kimenetele? Hogyan hathat ez a választási hajlandóságra? Elengedhetetlen a kormánypártok számára a jobboldali szavazótábor motiválása, hiszen a közvélemény-kutatásokban mutatkozó jelentős előny könnyen elaltathatja szimpatizánsaikat, vagy esetleg szavazatuk megosztására késztetheti őket. A választók folyamatos készenlétben tartásának hatékony eszköze volt a számos aláírásgyűjtési akció, például a népszerű intézkedésnek számító rezsicsökkentés mellett. A lakossági fórumok ugyancsak azt a célt szolgálták, hogy mozgósítsák a szimpatizánsokat. A Fidesz-KDNP tehát nagy energiát fordított a mobilizációra, és a baloldallal szemben hatékony, jól szervezett mozgósító gépezettel, így jó eséllyel tudja április 6-án „elvinni” szavazni szimpatizánsait. Komoly előny a jobboldal számára, hogy a Fidesz tábor aktivitása eleve nagyon magas, 70 százalék feletti, míg a baloldali pártoké 50-60 százalék körül mozog. Közhely, hogy a választás mindig csak a választás napján tekinthető lefutottnak, bár tény, hogy a két fő rivális közötti mért ekkora különbség esetén nehezen képzelhető el, hogy a hátralévő két és fél hét alatt döntően módosulhassanak az erőviszonyok. A korábbi kampányok alatt azonban láttunk már olyan szarvashibákat egyik-másik fél részéről, amelyek jelentős elmozdulást tudtak okozni. Az ellenzék emellett azért is beszél arról, hogy valós támogatottsága magasabb lehet a közvélemény-kutatásokban mértnél, mert a növekedésének az is előfeltétele, hogy a választók egyáltalán elhiggyék: van esély a kormány leváltására. Ennek a reménynek a felkeltése nélkül nemcsak bővülni nem lesznek képesek, de a már meglévő kormányváltó szavazók aktivitása is a várt alatt maradhat. Lefutottnak bizonyosan nem lefutott: ha pontosak a mérések, akkor is kérdéses például, hogy meglesz-e a Fidesznek újra a kétharmada; ez nüanszokon is múlhat. Az egyfordulós, relatív többségi rendszerben a régi közhely, miszerint minden szavazat számít, még inkább igaz. A „lefutottság” érzetét pedig nem annyira a közvélemény-kutatási adatok, mint inkább a kampány lanyha mivolta kelti. Ellenzéki oldalról szorgalmazzák, kormányoldalról szükségtelennek tartják a miniszterelnök-jelöltek vitáját. A korábbiak tapasztalatai alapján melyik oldal profitálhatna a vitából és mit tud eldönteni egy ilyen eszmecsere? Tekintve, hogy a kormányoldal magasan vezet, a status quo fenntartásában érdekelt, kockázatkerülő stratégiát folytat, azaz nem érdeke úgy általában véve új vitákba bocsátkoznia, így egy miniszterelnök-jelölti vitában való részvétel sem érdeke. Ezáltal „felemelné” ellenfeleit, lehetőséget adna számukra, hogy felülethez jussanak, megmutassák magukat. Egy ilyen vita mindig kockázattal jár, hiszen el is lehet veszíteni. Viszont nyilván a hátrányba lévő ellenzéknek van kevesebb veszíteni valója, így minden eszközt ki kellene használniuk, hogy behozzák hátrányukat, egy ilyen vita erre kínálna esélyt. A miniszterelnök-jelölti vita kampányszempontból mindig annak a félnek jelent lehetőséget, amely módosítani kíván a kiinduló helyzeten. A jelenlegi erőviszonyok egyértelműen a Fidesznek kedveznek. Ráadásul a felmérések szerint nem is rendelkezik jelentős tartalékokkal a ma még pártot választani nem tudók körében, így vélhetően nem sokat nyerhetne egy kormányfőjelölti vitával. Látható is, hogy a kormányoldal 2010-hez hasonlóan inkább vállalja a gyáva megfutamodás vádját az ellenzék részéről, mint hogy ennek a kiinduló helyzetnek a módosulását kockáztassa. Akár azzal, hogy saját jelöltje gyengébben szerepel, akár azzal, hogy túl nagy teret enged az egyébként döntően általa uralt nyilvánosságban az ellenfél programjának. Az ellenzék nem is számíthat komolyan arra, hogy a kormányfő végül kötélnek áll. A legutóbbi két vitát Orbán Viktor elveszítette, ezért is igyekszik elkerülni azt. Az utókor úgy tartja számon, hogy 1998-ban még legyőzte Hóm Gyulát, de ez sem teljesen igaz: az első fordulóban ugyanis az MSZP még 3,5 százalékponttal többet szerzett a Fidesznél, csak a második fordulóra fordított Orbán Viktor pártja a Kisgazdákkal való váratlan együttműködés eredményeképp. Jelen politikai helyzetben Orbán Viktor még ha kiválóan szerepelne, akkor sem sokat nyerhetne egy vitával, viszont ha kicsit is rosszul szerepel, sokat veszíthet. A Fidesz politikája ugyanis az elkötelezett szavazótáborra épül, aminek fontos eleme, hogy a bizonytalan, apolitikus választók ne mobilizálódjanak. Erről szól a kampány visszaszorítása, és ezt célozta volna az előzetes regisztráció is. Egy miniszterelnök-jelölti vita megmozdíthat kiszámíthatatlan választókat is, ami felesleges kockázat a Fidesz számára. Az eddigieket is figyelembe véve milyen kam- pányfinisre számít? A mostani aszimmetrikus politikai helyzetben, amikor a Fidesz ennyire vezet, és a baloldal ilyen rossz állapotban van, nem képes összehangoltan, hatékonyan kampányolm, a kormányoldal politikailag megteheti, hogy nemet mond a vitára, hiszen láthatóan nincsen azt kikényszerítő erő, kommunikációs értelemben nem tudják rászorítani arra, hiszen valójában senki sem számít arra, hogy létrejön a vita a fenti okok miatt. Azaz a kormányoldal a vita elutasításával nem szenved kárt, hacsak nem tudja folyamatosan napirenden tartani az ellenzék a „vita vitáját”, a kormányfő megfutamodásaként értelmezve azt. Igencsak kétséges, hogy erre képesek-e, hiszen eddig sem tudtak ütőképes üzeneteket megfogalmazni. A jobboldal saját jelenlegi előnye miatt csendes, hűvös kampányban érdekelt, ezért kormányoldalon nem valószínűsíthető a kampány felpörgetése. A Fidesz-KDNP láthatóan nem is csupán a győzelemért, hanem a kétharmados újrázásért küzd. A kampány hajrájában ezért annyi irányváltást mutat, hogy a baloldal mellett egyre inkább a Jobbikra koncentrál, amelynek egy erős kampány esetén esélye lehet arra, hogy elcsábítsa, de legalábbis szavazata megosztására motiválja a kormányoldali szavazótábor jobb szélét. A baloldal egyrészt saját belső rivalizálásának elhúzódása, másrészt erőforrásai bevallott szűkössége miatt eddig alig észrevehetően kampányolt. Korábban maguk is azt ígérték, hogy március 15-e után fognak nagyobb sebességbe kapcsolni, aminek ezen a héten látszanak is az első jelei. Nem valószínű, hogy a jelenleg tapasztaltnál magasabb fokozatba kapcsolna - hacsak nem történik valamilyen váratlan esemény.
