Kelet Magyarország, 2014. január (71. évfolyam, 1-26. szám)
2014-01-07 / 5. szám
2014. JANUÁR 7., KEDD r Ö la egendás tanáraink l™ HH um Épített, szervezett, maradandót alkotott Bódis Rudolf, a Demecseri Általános Iskola és a Demecseri Gimnázium legendás testnevelő tanára, igazgatóhelyettese 1954 augusztusától, immáron 60 éve Demecser megbecsült, köztiszteletben álló tanára, az 1963-ban indult gimnázium alapító tagja, igazgatóhelyettese. 1955. szeptember l-jétől, első elemista koromtól csodáltam, tiszteltem tanár urat. A közös iskolaudvaron, nagy gyermekszeretettel, törődéssel, biztatással, kiváló szakmaisággal tartotta a felsősöknek a testnevelés órát, a versenyeket, a sportrendezvényeket. A legenda hamar elkezdődött, a nagyok már csasztuskát is írtak róla az '50- es évek végén. „Rajta Rudi, te bajnokhős, a Rudi minden sportban győz, egy életen át, a gátfutás, a gerelydobás, a foci meg a ping-pong!” Életünkben először láttunk talajtornát, gátfutást, gerelydobást. Az ötvenes évek második felében, poros, szeles iskolaudvaron, olajos padlós tanteremben is öröm volt a testnevelés óra. Igazzá vált a közmondás: „A tanítás az élete, az élete a tanítássá vált.” Személyesen törődött minden tanulóval. Tőle kaptuk a legtöbbet tanáraink közül a közösséggé válás, egymás tisztelete, segítése, megbecsülése terén. Pályát épített, csapatokat szervezett, maradandót alkotott. Az 50 éve indult első gimnáziumi osztály a mai napig hálával, tisztelettel említi nevét. A heti rendszeres órák, kézilabda, néptáncpróba, hétvégi versenyek, fellépések, programok rendszerében vált teljessé személyisége, emberi-szakmai kiválósága, közösségteremtő ereje. Az általános iskolában kétszer is országos első helyezett lett tánccsoportja, számunkra is örök élmény a szentléleki kirándulás, a fellépések, táborok. Többek lettünk általa, kitartóbbakká, önzetlenebbekké, összetartóbb közösséggé váltunk. Személyes életutam, történelemtanári, pedagógiai pályafutásomban szintén ott van Rudi bácsi legendája, az erős osztályközösség, a sport, a néptánc hatása. LUCZA JÁNOS „Többek lettünk általa” nfi amit értünk tettek Petró József és felesége munkássága ma már legenda. Homoktanya legendás tanítói Petró József és felesége Petró Józsefné Katika néni-voltak. Mi, a volt tanulóik 60-70 évesen legendákat tudnánk arról mesélni, hogyan tanítottak bennünket, gyermekeinket szeretettel, türelemmel. Még a leggyengébb tanulóval is addig foglalkoztak, amíg az meg nem értette a történelmet, matematikát és minden tantárgyat. Az ő munkásságuk ma már legenda. Homoktanya lakosai nagyon szerették őket, mert nemcsak az iskolai tanulókkal törődtek, hanem a tanya egész lakosságával is. Karácsony előtt mindenki nagyon várta, hogy a tanító néni és a tanító bácsi milyen kis színi előadást fog a gyerekekkel bemutatni. Bizony, mert a két fáradhatatlan tanítónak még arra is volt ideje, ereje, hogy szerepeket, verseket tanítson meg nekünk, de kirándulást is szerveztek, hogy megismerjük hazánk nevezetességeit. Amit eddig leírtam, csak egy kis töredéke az ő munkájuknak. Hivatástudatukat, munkásságukat senki nem kérdőjelezheti meg, annyira szerettek jóra nevelni és tanítani, okosítani. Amit tőlük Embersége tette legendássá írókká vált tanítványai nagy tisztelettel s meleg szavakkal emlékeznek volt szeretett, tisztelt tanárukra. Az én jelöltem Petraskó László, a Nyíregyházi Királyi Katolikus Gimnázium testnevelő tanára, aki szinte a gimnázium megalakulásától annak megszűnéséig volt legendás alakja. A fia vagyok, s hogy ne illessenek elfogultsággal, ezért ismerősei, volt kollégái s volt tanítványai véleményeire, s a helyi korabeli Nyírvidék hasábjain megjelent írásokra szorítkozom. Emberi magatartása, tanári elhivatottsága tette őt legendássá. Sajó László, aki jelentős író lett, osztályuk történetében a következőket írta: „A tornateremben nem unatkoztunk. Petraskó tanár úr a szabadgyakorlatokat el nem mulasztotta soha. Még a tőrvívás lépéseit is gyakoroltuk. A kötél- s rúdmászás sokunkon kifogott, csak úgy lógtunk a szeren, ahogyan azt Karinthy írta.” Dr. Vécsei Antal gimnáziumunk nyugalmazott igazgató-tanára (volt tanítványa) iskolatörténeti munkájában így ír: „Petraskó László versenyeredményeit minden iskolai értesítő és évkönyv csak több oldalon tudta felsorolni, ezért részletezésükre nem vállalr kozhatok, be kell érnünk azzal, hogy a tanulók minden jelentős helyi, megyei, sőt gyakran országos versenyen .j A tanáregyéniségek emlékét diákok ezrei őrzik is ott voltak és jó eredményeket értek el, bajnoki címekkel tértek haza. Az összevont tornabemutató ünnepségeiről a korabeli Nyírvidék című lap is beszámolt: „Felejthetetlenül szép, mozgalmas, színes és katonás pontossággal pergő sportünnepély zajlott le vasárnap délután a NYETVE buj- tosi sportpályán. A férfias erő, ügyesség, pontosság s iíjú lelkesedés, tettrekészség napja volt ez az alkalom. Az elismerést megérdemelték a fiúk és megérdemelte testnevelő tanáruk, Petraskó László egyaránt. Nyíregyháza a jövő tornászgárdájának tekintélyes részét a Királyi Katolikus Gimnázium növendékeinek soraiból fogja nyerni.” Megható, hogy írókká vált tanítványai, Galambos Lajos: Hideg van tegnap óta és az Isten őszi csillaga című regényeiben, Ruttkay Arnold Ausztráliában élt író pedig az Én című regényében évtizedek múltán is nagy tisztelettel s meleg szavakkal emlékeztek meg volt szeretett, tisztelt tanárukról. Mindig nagy örömmel ment az érettségi találkozókra. Az egyik ilyen találkozón Zent- he Ferenc neves színművészünk a gimnáziumi évekről szólva azt mondta: „Nagyon sok kedves, kiváló, nagy tudású tanárunk volt, de ki kell emelnem Petraskó László testnevelő tanárunkat, mert tőle tanultam a kard- s tőrvívás alapjait, s azt továbbfejlesztve kamatoztattam A Tenkes kapitánya s a Gábor diák című filmjeimben. Talán valamennyiILLUSZTRÁCIÓK: THINKSTOCK ünk véleményét mondom el összefoglalóan: Ő tanított meg minket a rendre, a fegyelemre, a bátorságra, az ügyességre, pontosságra, szorgalomra, kitartásra, becsületre, bátorságra, egyszóval emberségre”. Sajnos e legendás életút 1972-ben véget ért. Dr. Margócsi Józseftől, aki a közelmúltban hunyt el, a következő levelet kaptam: „Megrendüléssel értesültem Édesapád elhunytáról. Vele egy régi, talán az utolsó kiváló, legendás tanáregyéniség dőlt ki a sorból, fogadd őszinte részvétemet”. Síremlékén a következő felirat áll: Non omnis moriar - Nem hal meg az, ki milliókra költi Dús élte kincsét, ámbár napja múl... (Arany János). PETRASKÓ ZOLTÁN tói Hivatástudatukat senki sem kérdőjelezheti meg kaptunk, soha nem fogjuk szellem, a tanítás, a tanulás elfelejteni, olyan mélyen be- fontossága fémjelzi még ma is lénk ivódott, amit tettek és a nevüket számomra és min- ahogyan tették. Petró tanító denki számára, akiket a 40 év bácsi és Katika tanító néni alatt tanítottak, már idősek, de éljenek még a tanya lakói És egykori sokáig egészségben! A tanítói tanítványai w #)áJ‘)(noi>l r. ma is sokan csodálják Az én legendás tanárom Ma- har Péter fehérgyarmati irodalomtörténész, filmesztéta. Kollégiumi nevelőként a '60-as években ő vezetett be az Élet és Irodalom világába. Filmklubot szervezett, általa ismertem meg a mozgókép-kultúra nagyjait. Óraadó volt a főiskolán, a Kölcsey Társaság titkáraként is lelkesen dolgozott. Könyvet írt Móricz Zsigmond utolsó szerelméről. Mátészalkán, a kultúra napján a Kölcsey szobor előtt felejthetetlen emlékbeszédet tartott. Ragyogó tekintetét, szellemét, műveltségét sokan csodálják. Isten éltessen sokáig! HOLLÓNÉ TÓTH TERÉZIA A munka az óra végén nem fejeződik be Tisztesség, következetesség Felelősségtudatot, igényességet, hivatás- szeretetet tanultunk tőle. Bachát László tanár úr a szó legnemesebb értelmében volt legendás, felejthetetlen alakja ennek a városnak, megyének. Az egykori Bessenyei György Tanárképző Főiskola Magyar Nyelvészeti Tanszékének megszervezője és hosz- szú évtizedekig vezetője volt. Páratlan emberi tisztessége, igényessége, következetessége, a magyar nyelvészet és annak tanítása iránti elkötelezettsége a megye határain túlra is elvitte a hírét. Megalkuvás nélküli szigorúsága sokszor talán félelemmel töltötte el hallgatóit, de gyakorló tanárként már mindenki a Tisztesség, igényesség, következetesség - a jó pedagógus tulajdonságai legnagyobb hálával és tisztelettel emlékezett vissza rá, hiszen olyan biztos szaktárgyi ismeretekkel vértezte föl hallgatóit, ami egy életre szóló szakmai biztonságot adott. A szigorú külső mögött mélyen érző szív lakozott, szívesen és szeretettel segítette tanítványait. Hol nászutas szakszervezeti beutalóval, hol pályázati lehetőséggel, hol ajánlólevéllel, hol jó tanáccsal. Csak a nyelvészetben nem ismert tréfát, de kirándulásokon, szakesteken, magánbeszélgetések alkalmával remek humorát is megcsillantotta. Sokat tanultunk, tanulhattunk tőle. S nem csupán nyelvtant, hanem felelősség- tudatot, igényességet, hiva- tásszeretetet; tartást, meg nem alkuvást. MOLNÁR GÁBORNÉ, URBÁN TERÉZ, VEISZ JÁNOSNÉ Tanárnak, barátnak a legjobb Mindenkihez kedves, halk szavú, igazi humanista. Élő legendánk Bartha Dénes általános iskolai osztályfőnökünk (Nyíregyházán, a Bessenyei Tanárképző Főiskola Gyakorló Általános Iskolájában), matematika-fizika tanárunk. Mi hárman lányok egyfajta triumvirátussá kováA mókában is benn? vannak csolódtunk. A legidősebb lány tavalyelőtt ősszel érte el az ő bűvös hatvanát. Útjára indult három gyönyörű születésnapi átverés, melyben Dénes bácsi teljes odaadással részt vett. Szerencsések vagyunk Az első: Képzeljék el, amint az összeesküvők három hatalmas, lufikkal megtöltött zsákkal bepréselődnek egy kicsi Suzukiba, célba venni a meglepni szánt barátnő otthonát! És próbálják azt is elképzelni, amint e délceg úr panda-álarcot öltve becsenget a mit sem sejtő, születésnapját családi körben ünneplő barátnőnk ajtaján... Tavaly középső barátnőnk is megkezdte hatvanadik tavaszát. Ártatlanul Dénes bácsi névnapját jött megünnepelni, énekelte a dalt, hallgatta a verset, csillogó szemmel nézte osztályfőnökét, ahogy majd átnyújtják neki a virágcsokrot... melyet azonban az ő kezébe nyomtak... hiszen nem is osztályfőnökét ünnepelték, hanem őt magát... És harmadikunk, aki mindig pünkösdkor kezd új évbe? Nosza, utazzunk Szolnokra! Két barátnő Budapestről, a harmadik Nyíregyházáról. Később megérkezik osztályfőnökünk is Nyíregyházáról, és virágcsokrával már vár ránk az előre lefoglalt étteremben. S mikor pincérünk odavezet az asztalunkhoz... nos, akkor barátnőnk könnyeit látva mi is igen pillogunk... Van egy osztályfőnökünk. Kikiáltjuk a világba, milyen szerencsések vagyunk! Azok voltunk, amikor a tanárunk volt, és most is azok vagyunk, amikor a barátunk. Embernek egyenes, tanárnak legjobb, léleknek legtisztább, barátnak a legmegértőbb. Tartson meg minket együtt minél tovább a sors!
