Kelet Magyarország, 2013. december (70. évfolyam, 281-304. szám)

2013-12-04 / 283. szám

2013. DECEMBER 4., SZERDA KEHI Üzenet Zsoldos János, nyíregyházi olvasónktól: Másik szívhez soha el nem érsz, ha nem szívedből indulsz magad is! LORENZ K,Z. Nekrológ Búcsú Szabó György Illéstől Eltávozott közülünk lapunk egykori tördelőszerkesztője, Szabó György Illés. Kivételes ember volt, hatalmas tudású, segítőkész és barátságos a mindennapi életben, a munkájában azonban szigorú és következetes - elsősorban önmagához. Életútja is kivé­teles volt, 1930-ban született Újfehértón. AII. világháborút az ő családja is megszenved­te, ez világnézetileg neki is utat mutatott. Már sajtótör­téneti emlék szinte minden újság, ahol dolgozott: a mai Kelet-Magyarország elődjénél, a Szabolcs-Szat- mári Néplapnál kezdett ifjú toliforgatóként 1950-ben. Innen behívták katonának; öt évig szerkesztette Budapes­ten „A Hazáért” nevű lapot. Leszerelése után, 1956-tól 1963-ig újra Nyíregyházán élt és dolgozott az újságnál. 1963-tól 1975-ig Budapesten töltötte be a „Lobogó” című lap főszerkesztő-helyettesi posztját, majd visszajött Nyíregyházára, és nyugdí­jazásáig (1984) a Kelet-Ma- gyarországot tördelte. írói tehetsége már korán megmu­Szabó György Illés FOTÓ:OLVASÓNKTÓL tatkozott. A Nyíregyházáról megjelentetett „Porba hullott gyöngyszem” című kötet az általa írt várostörténetről kapta a címét, emellett sok monográfia szerző-mun­katársa volt. Tájleírásai, amellyel a „Varázsos tájak” útikönyv-sorozatot gazda­gította, a magyar irodalom legszebbjei közé tartozik. 2009-ben látott napvilágot az „Istenek árnyékában” című nagyregénye, ebben - nem rútítva, és nem szépítve - belülről láttatta a szocializ­mus fényét és árnyait. Sajnos már nem várta meg, hogy megjelenhessen talán élete fő műve, a „Szépasszonyok fürdője” című kétkötetes regény. Emlékét megőrizzük. TÓTH M. ILDIKÓ Olvasóink írják Örök hálára kötelezve írásra késztet Bartha Dénes iskolaigazgató úr - akit is­merek és végtelenül tiszte­lek - a Kelet-Magyarország november 20-ai számában megjelent „A szakmunkások nem tanoncok” című olvasói levele. A saját életembpl sze­retném példaként megírni azt a két évet, melyet 1959-1961. között Diósgyőrben töltöttem a 114-es számú Ipari Tanuló Intézetben mint kőmű­ves tanuló, és ahol sikeres szakmunkásvizsgát tettem. Az életemet megalapozó, leg­fontosabb időszaknak tartom, ahol tisztességesen fölkészült nevelők, tanárok, szakoktatók a szívüket tették ki, hogy az ország három-négy megyéjé­ből összesereglő, 14-16 éves fiatalokat tisztességes szakmai tudással, neveléssel lássák el. Ez az élet későbbi szakasza­ira is kiterjedt, immár öreg fővel, de még mindig tudok táplálkozni az ott tanultak­ból! A szakmán túl, gondjuk volt arra is, ha majd keresni fogunk, fizetéskor az első utunk ne a kocsmába vezes­sen, komolyan véve az „úri­ember fizetéskor nem iszik” törvénnyé vált szállóigét. Az osztályfőnöki órákon sokat foglalkoztunk a jelenkori, illetve, a felnőtté válás, felnőtt életvitel ajánlatos viselkedési formáival: bizonyos szituáci­ókban hogyan viselkedjünk, öltözködjünk, keresetün­ket takarékosan osszuk be. Felhívták a figyelmünket a FOTÓ: A SZERZŐ Meghittséggel, jókedvvel Az adventi és karácsonyi vá­rakozásról, a november-de­cember jeles napjairól meg­emlékezést és évértékelést tartott a Nyírbátori Határőr Igazgatóság Nyugdíjas Egyesület egy zenés-tán­cos összejövetel keretében. Az asztalokon elhelyezett babérkoszorúk és a mézes süteméhyek a várakozást, az eljövetelt, míg az égő lila gyertyák a hitet, reményt és szeretetet, a rózsaszínű­ek pedig az örömöt, a be­teljesülést szimbolizálták. A résztvevők hangulata is fokról fokra haladt a meg­hittségtől a jókedv irányá­ba. Janovics János elnök megnyitó beszédében elé­gedettségének adott han­got, hogy a magunk mögött hagyott időszak a gazdag, színes programok mellett a közösségépítés sikeres esz­tendeje volt. Gyenes József- né ezotérikus horoszkópok és csillagjelek segítségével humorosan jellemezte a jeles névnapok viselőinek személyiségét. Nagy sikert aratott az „Életet az évek­nek” megyei kulturális se­regszemlére készülő férfi kórus főpróbaként bemuta­tott produkciója, a határőr dalcsokor. Megnevettetett bennünket csattanós jeleite- tével a Harascsák-Gyarmati duó, a Dóka házaspár 50 évvel megkésett menyasz- szonytánca közben pedig szem nem maradt szárazon. Az Orbán László tagtársunk által a tombolasorsolásra fődíjként felajánlott karikás ostort ezúttal Gyenes József nyertesnek volt szerencséje megcserdíteni. Ezt követő­en másnapba átnyúló mula­tozás vette kezdetét, amely­hez a talpalávalót Pásztor István zenész szolgáltatta, valamennyiünk megelége­désére. VINCZE ISTVÁN megfontolt családalapításra is. Mindenkit lelkiismeretesen fölkészítettek a nagybetűs életre, hitet adtak, ne legyen kisebbségi érzésünk, mivel „csak szakmunkások” va­gyunk. A lelkűnkbe öntötték: aki szereti a szakmáját, az tudja is, és tisztességgel végzi a dolgát!' VENGRINYÁK JÁNOS, „ARANYKO­SZORÚS” KŐMŰVES MESTER A szakemberek segítségével leemelték a harangot fotó: a szerző A kölcsön harang szólt érte a temetésén FOTÓ: OLVASÓNKTÓL USZKA. Mint arra emlékezhet­nek olvasóink, a harangjaik megmentése miatt kérték a lapunk segítségét az uszka- iak. Nos nagyon sokan ada­koztak a megyéből, de az egész országból is. A törött harang helyett így új készül, s a másik tartószerkezetét is felújítják. - November 14-én Gombos Miklós öntőmester és csapata elvitte a harango­kat, így most egy csere harang szól a templom tornyában. Március végén, április elején egy ünnepség keretében sze­retnénk visszahelyezni a ha­rangokat. Köszönjük minden­kinek a segítséget! Sajnos egy nagyon szomorú esemény is beárnyékolja ünnepünket: a főszervező, a harangok meg­mentésének elindítója, Mes­ter Miklós tragikus hirtelen­séggel elhunyt. A temetésén is a kölcsön harang szólt, de emlékét megőrizve, bízunk benne, hogy akarata nem volt hiábavaló, álma jövőre meg­valósul - mondta Pálinkás Gyula református lelkipász­tor. KM ♦ Tisztelt Olvasónk! Ezen az oldalon a Kelet-Magyaror- szághoz érkező olvasói leveleket, fényképeket közöljük. Lehetőségeink­hez mérten minden olyan írást megjelentetünk, amelynek tartalma nem ütközik érvényes jogszabályba, valamint nem sért személyiségi és kisebbségi jogokat, jó ízlést. A levél megjelentetése azonban nem jelenti azt, hogy szerkesztőségünk bármilyen részletében egyetértene az abban leírtakkal. A leveleket az élvezhetőbb olvashatóság érdekében általában rövidítjük, az azonos mondandójúakat összevonjuk. Az olvasói oldalon továbbra is csak a teljes névvel és címmel érkező, telefonszámmal is ellátott, Így tele­fonon leellenőrizhető, valós feladóval rendelkező leveleket közöljük. A múlt eredményeinek számbavétele, értéke­lése szükséges a to­vábblépéshez. NYÍREGYHÁZA. Fontos a kez­detekre való emlékezés. Az 1970-80-as években a tör­vények kötelezővé tették a fogyatékosok iskoláztatását. A ldsgyermekek, az óvodás­korúak fejlesztése még nem kezdődött el. Nyíregyházán is csak az iskolások nevelése folyt szervezetten, a kisgyer­mekeknél csak az orvosi el­látás, diagnosztizálás történt meg. Dr. Princzinger Ágota gyermekideggyógyász és dr. Sátorhegyi Éva gyermekpszi­chiáter tevékenykedtek a kór­házban - példaértékű szak­mai elhivatottsággal. Önkéntes munkával A gyógypedagógusok már felismerték és sürgették a legérzékenyebb időszakban lévő korosztállyal az intenzív fejlesztés szükségességét. A szülők igényei alapján, 1988­Levelesládánkból Felnőttként már ami harcunk volt Csak egy osztály voltunk. Egy, a sok végzős közül. Akkor, 1973-ban a megszűnő mándoki gimnázium utolsóként ballagó 4. a osztálya. Ott, az élet küszö­bén a tanáraink, az ismerősök, néhányunkról túl sokat hittek, másokról keveset. Később - ha szóba került - talán belátták, hogy tévedtek. De senki nem tudta, mivé válunk valójában, mire leszünk képesek a ma­gunk választotta úton, milyen emberek tudunk maradni. Fel­nőttként ez már a mi harcunk volt, nekünk kellett megvívni. Van, aki győztesként került ki ebből a csatából van, aki vesz­ti T» Kell a segítség fotó: olvasónktól ban Nyíregyházán kezdődött el a kicsinyekkel a foglalkozás a Gyógypedagógiai Intézet (a mai Bárczi Gusztáv iskola) pinceklubjában Tárnái Ottó- né gyógypedagógus (aki egy­ben az Értelmi fogyatékosok Megyei Egyesületének titkára volt) vezetésével, valamint a Bessenyei György Tanárkép­ző Főiskola óvodapedagógus és tanító szakos hallgatóinak önkéntes munkájával. A fej­lesztést igénylők létszámának növekedése miatt, a helyisé­get kinőve, a Szabolcs utca 2. szám alatti házban kaptak Felejthetetlen találkozás volt tesként. 40 év boldog kíván­csisága, az egymásra találás fe­ledhetetlen pillanata, a véget nem érő vidám csevegés való­ban meghatározó élmény volt. E délutánon itt volt a múltunk, a jelenünk és a jövőnk. Közel hatvan évesen, még 18-an jöt­tünk el az osztályból. Három társunk iskolapadján most új helyet a városvezetéstől a siketek, a nagycsaládosokkal közösen. A munkában Békési Istvánné gyógypedagógus és Szabó Istvánné gyógytornász is részt vettek. Az érdeklődés annyira megnőtt, hogy rö­videsen Ibrányban is indult egy csoport Tóthné Rádai Éva gyógypedagógus vezetésével. Nőttek az igények 1994-ben jelent meg az első törvény, amely a korai fej­lesztést kötelezővé tette. Az igények egyre nőttek, így amikor 1996-ban megszűnt a Vécsey köz 4. szám alatti óvoda, azt az egyesület kapta meg. Azóta folyamatos itt a fejlesztő munka az Egységes Pedagógiai Szakszolgálat ke­retében. Évente átlagosan 70- 80 gyermeket látnak el. Mivel sokszor nagy távolságokból utaznak a szülők, az egye­sület igyekezett a megyében máshol is korai központokat létrehozni, így tudják megol­dani Újfehértón, Nábrádon, Jármiban is az ellátást. gyertya égett, de gondolata­inkban, ők is ott voltak velünk. Köszönet a jogutód iskola igaz­gatójának, Bodnár Attilának, osztályfőnökünknek, Bakajsza Andrásnak, a szervezésben segítő osztálytársaknak, hogy lehetővé tették ezt a felejthe­tetlen találkozást. RÁKOSI KATALIN, ZÁHONY 2000-től viszonylag sok Down-kóros gyermek je­lentkezett, ezért azokban az években Down-klubot is működtettek a speciális ellátás érdekében. Később az autizrríussal diagnoszti­zált gyermekek számának növekedésével (a szülők igényei alapján és az egye­sület kezdeményezésével) 2001-ben megszervezték a gyógypedagógiai intézetben az első autista iskolai cso­portot. Nyíregyházán a sú­lyosan, halmozottan sérül­teknek az egyesület indított fejlesztő iskolát 2006-ban. A múlt áttekintése A múlt áttekintése során ki­emelném a szülők igényeinek növekedését, a szakemberek szociális érzékenységét, a sú­lyosabban, halmozottan sé­rültek és autisták felé fordu­lást. Ugyanilyen súllyal folyik a rehabilitáció, az integráció és a beilleszkedés segítése is. ÚJÉFOÉSZ TÁRNÁI OTTÓ EGYESÜLET <§> Reneszánsz dallamok Az egri Musica Aulica Régizene Együttes adott koncertet a nyíregyházi Vécsey Károly Tagintézményben. A tanulóknak nagyon tetszettek a reneszánsz idők dallamai, valamint a korabeli hangszerek. fotó: orosz józsefné Immár huszonötéves a korai fejlesztés

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents