Kelet Magyarország, 2013. december (70. évfolyam, 281-304. szám)

2013-12-28 / 302. szám

Csattanó 5 2013. DECEMBER 28., SZOMBAT______________________________________ _____ KELET ■ Néha egy törött kilincs adja a „legjobb” ötleteket Az utazás, a kilincs és egy jókor jött szipirtyó nyíregyháza. Papa elmúlt 85 éves, szellemileg olykor még friss, de egyre gyakrabban előfordul nála az emlékezet­kiesés, mozgásán is meglát­szik a mögötte hagyott idő. Kisvárosi első emeleti lakásá­ban egyedül él. Mi naponta felmegyünk hozzá, telefonon állandóan tartjuk a kapcsolatot. Nyár derekán erdélyi körútra in­dultunk, s a papát rábíztuk a közelben lakó jó ismerősünk­re, Piroska nénire, így aztán nyugodtan tölthettük el azt a csodálatos néhány napot. Ha­zaérkezve első dolgom volt, hogy a papát felhívjam.- Mi szerencsésen, élmé­nyekkel feltöltve megérkez­tünk. Ha kipakolunk a kocsi­ból, rögtön átugrok hozzád, de addig is mondd, hogy érzed magad? - kérdeztem a telefonban.- Nagyon ideges voltam, de már jobban vagyok - hangzott a kissé vontatott válasz.- Miért? Mi történt? - ré­müldöztem.- Nem tudtam kimenni a la­kásból, mert a kezemben ma­radt a kilincs.- Miért nem hívtál telefo­non segítséget? A szomszé­dokat, ismerősöket, esetleg a rendőröket vagy a tűzoltókat?- Tudod, gyermekem, nem akartam senkinek a terhére lenni. Azon gondolkoztam, hogy kimászok az ablakon és leereszkedek összekötö­zött lepedőkön - mondta mindezt úgy, mintha ez len­ne a világ legtermészetesebb dolga -, de amíg a lepedőket keresgéltem, amik biztos di­rekt elbújtak előlem, meg­jött Piroska, az a szipirtyó, és kiszabadított a börtönből. HANKÓANDRÁS Nem minden esetben jobb az új, mint a régi NYÍREGYHÁZA. Még az 1930-as évek elején történt, amikor az Eötvös utcában szüleim vásá­roltak egy házat nagy telek­kel, kerttel. Új kerítést kellett építeni, s a kerítés építésének befejezte után édesapánk a szomszédba maradt. Bátyám - lehetett úgy 5 év körüli kis- legény - egyszer csak meg­szólalt: „Édesapa hogy jön haza?” A szomszéd néni vette a lapot, és viccesen felelte: „Apukád nem megy haza, itt marad, neked meg új apukád lesz!” A bátyám először csak szi­pogott, aztán keserves sí­rásba kezdett, s azt mondta: „Nekem nem kell az új apuka, nekem az ócska apuka kell, a régi!”, és vigasztalhatatlanul toporzékolt. Ragaszkodtunk is hozzá mind a négyen, mert három testvérem volt, s még felnőtt korunkban is hoz­zá fordultunk tanácsért. Ő megfontoltan, magas röptű, mélyen szántó gondolatok­kal segített a döntésünkben, és ha két út állt előttünk, és tudni akartuk, melyiken in­duljunk, mindig az ő taná­csát fogadtuk el. így jó úton jártunk egész életünkben. PETRASKÓ ZOLTÁN „A bátyám először csak szipogott, aztán keserves sírásba kezdett” Hamarosan kiderül, ki nyerte pályázatunkat NYÍREGYHÁZA. Néhány nap múlva kiderül, ki nyerte Csattanó elnevezésű pályá­zatunkat, melyben arra kér­tük olvasóinkat, ragadjanak klaviatúrát, és küldjék el ne­künk e-mailben saját vidám, csattanóra végződő történe­tüket. Szerkesztőségünkbe több mint félszáz pályamű érkezett, ezek közül választ­juk ki azt a három jó tollú, szerencsés indulót, akik aján­dékkal térhetnek haza szer­kesztőségünkből, valamint fotójuk és nyertes történetük megjelenik a Kelet-Magyaror- szág hasábjain. km Egy letűnt kor csodadoktorai A gyógyítás egy rendhagyó módját választották az önjelölt orvosok Minden létező nyava­lyára volt gyógymód­juk: megnyújtották a törpét, zsugorították a hórihorgast... NYÍREGYHÁZA. A SZOVjetizmUS i agóniájának, majd elmúlásá­nak napjaiban-hónapjaiban szaporították az újdonságo­kat a gombamód sokasodó „csodadoktorok”. Önjelölt mindentudók (volt traktoris­ták, kéményseprők, leszerelt tisztesek) járták a települése­ket, ahol is hangosan és színe­sen kínálták tudományukat - jó pénzért. Minden létező nyavalyára volt gyógymódjuk: leszed­ték a rontást, bestoppolták a gyomorsebeket, megnyújtot­ták a törpét, zsugorították a hórihorgast, leverték a magas vérnyomást, gyermekáldás­sal kecsegtették a meddőket. Hogy milyen eredménnyel, milyen hatással kezeltek, az más kérdés. Általában csak néhány napig kúráltak egy helyen, ahova aztán soha nem mentek vissza, miután megkönnyebbítették a hiszé­kenyeket néhány vaskos ban­kóval. A pórul járt betegek pe­dig visszatértek a „normális” medicinához. Az egyik ilyen csodadoktor városunkba érkezve előde­iktől homlokegyenest eltérő eljárással kezelte pácienseit: résnyire nyitott ajkain kiöltött nyelvével végigszánkózott a beteg testrészen és kész! A re­ményekkel teli delikvensnek kijelentette: „Most már egész­séges, mehet!” Kollégám ne­vetve mesélte, hogy az egyik idült betegségben szenvedő páciense esküdözött, hogy néhány ropogós ezres elle­nében végignyalta fájós lábát mintha kicserélték volna.- Miért nevetsz?! Ezek a sar­latánok... - kezdtem, de nem ILLUSZTRÁCIÓK: THINKSTOCK folytathattam, mert hahotáz- va egészítette ki mondaniva­lóját:- Egye a fene azt a pénzt! Holnap én is felkeresem a csoda-kollégát - persze mint beteg, aki hisz a terápiájában, és meggyógyíttatom vele a makacs, többéves aranyere­met. DR.SZÖLLŐSY TIBOR Bármerre járunk, a szükség nagy úr-mindenhol C http://www.szon.hu Hírek. A régió és a világ hírei. rint a szövetkezet összessé­gében jól működik, felsorolva az elnök minden érdemét: ő egy jó vezető, tehát a „felsőbb szervek” egyöntetűen java­solják a tagság felé munkája folytatására. Elharapott mondat Vezetői szinten azonban száz- százalékos ember nem léte­zik, ezért a felolvasó kissé fé­lénken egy félmondat erejéig megjegyezte az elnök egyet­len kis hibáját, mely szerint néha iszogat. Ha lehet, a jövő­ben ezt korlátozza! A mondatot azért is harap­ta félbe, mert már a gyűlés utáni vaddisznó pecsenye ízére gondolt inkább, meg a szatmári szilvapálinkára. A nép az előadóval szokás szerint teljesen egyetértett, majd átadták a szót az elnök elvtársnak.- Szinte meg vagyok ha­tódva attól, amit a szövet­kezetről és rólam az imént hallottam. Igyekszek ezután is jól dolgozni. Elismerem egyben a hibámat is, mely szerint iszogatok. így igaz! Ki tudhatná ezt tőletek job­ban, kedves elvtársak? Hisz mi általában együtt iszunk... EPERJESY FERENC Szinte a szánkban érezzük a szatmári szilvapálinka ízét... A leendő téeszelnök egyetlen hibáját emel­ték ki: néha kicsit iszogat. nyíregyháza. A szatmári fa­luba igen gyakran jártak ki a korabeli társadalom megyei, járási és körzeti politikai és gazdasági vezetői, főleg a téeszbe. „Ügy” mindig volt. Ezúttal tényleg igen fontos dologban jelentek meg, mert a helyi téeszelnök minősíté­sét kellett a tagság elé terjesz­teni, ez az ő dolguk volt. Közülük valaki felolvasta a sablonos szöveget, mely sze­Nincs jobb tükör a „barátnál” NYÍREGYHÁZA. A boldogkői várban kicsiny kiránduló cso­portunkkal nézelődtünk, sé­tálgattunk, gyönyörködtünk a kilátásban, a táj szépségében. Egyszer arra lettem figyelmes, hogy egy fiatal pár megáll, s a férfi jó tíz méterre tőlünk há­tat fordítva csurgatja „fáradt vizét” a bástyafokon. Abban a pillanatban felsza­ladt a pumpám, rögvest ráför­medtem:- A brigantiját! Nem szé- gyelli magát ennyi ember előtt, fiatalember? Különben is, ott jelzi a nyíl, hogy merre található a vécé - mondtam, és mutattam abba az irányba, ahol a vár felújított részében valóban található illemhely. A pár férfitagja nagy nyugi­sán megfordult, kellemes ba­ritonhangján válaszolt:- Miért szégyellném ma­gam? Csak a kulacsomból öntöttem ki a felmelegedett vizet, hogy majd frissel tölt- hessem meg - és a nyoma­ték kedvéért kulacsát fel­tartva csepegtette ki a még benne maradt folyadékot. HANKÓ ANDRÁS Tömeges szerelmi légyott a gyengélkedőn Az ügyeletes tiszt az első három szobát kulcsra zárva találta. NYÍREGYHÁZA. Az Újonc SZa- kasz tisztesei mindent ala­posan elterveztek. Vasárnap a délelőtti látogatás alatt az újoncok beosztás szerint fel­csempészik a feleségeiket, I barátnőiket a gyengélkedő szobáiba, egy félórát biztosí­tanak mindenkinek. Cserébe piát, sült húst és gyümölcsöt J hoznak a nők. Az ügyeletes tisztet, Cerfók (majom) őrna­gyot lefoglalja Béni tizedes, akivel rendszeresen együtt sakkoztak minden hétvégén. Azon a vasárnapon az ér­kező látogatók módfelett sok befőttet hoztak. Konyakban vagy rumbap „pácolt” megy­gyet vagy szilvát, ami az el­lenőrzésen nem tűnt fel sen­kinek. A baj akkor kezdődött, amikor Béni tizedes többször hagyta nyerni Cerkófot. Az ügyeletes tiszt dühösen fel­borította a bábukat a táblán, és visszazavarta a körletbe. Ezután elhatározta, hogy el­lenőrzésképp körbekerékpá- rozza a laktanyát. Először a park mögött fet- rengve dalolászó betegeket fedezte fel, akik célbadobást játszottak az üres sörös üve­gekkel. Azonnal a gyengélke­dő épülete felé vette az irányt, ahol éppen a második „du- gi-transzport” kvártélyozta be magát a hat betegszobába. Az első három szobát kulcsra zárva találta. A negyedikből a vaságy nyiszogása hallat­szott, ezért bekopogott. Majd lenyomta a kilincset. Zárva volt.- Kuss! Van még ne­gyedóránk! - kiáltott belülről egy öblös hang. Cerkóf arca elvörösödött és az 5. szoba ajtaját nagy lendü­lettel belökte. Valójában nem volt zárva, az odatámasztott széket - amit szükség-zárként illesztettek a kilincs tövéhez - sikerült eltolnia és megzavar­ni a Talpas házaspár szerelmi életét a leghevesebb pillanat­ban. Kirohant a folyosóra és elki­áltotta magát:- Riadó az újonc századnak! Figyelem! A látogatók azon­nal hagyják el laktanyát! A gyakorló riadót csaknem félórás késéssel hajtották végre, a fél tucat piás tisz­test a vállukon hozták be az ügyeletesek. Másnap titkos parancsban tizenhét katona kapott harminc nap laktanya­fogságot a „szocialista erkölcs megsértése” és a laktanyai ti­toktartás megszegése címén. R. KOVÁCS LÁSZLÓ Egy kis gyengédség a katonáknak is jár * <

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents