Kelet Magyarország, 2013. december (70. évfolyam, 281-304. szám)

2013-12-23 / 299. szám

2013. DECEMBER 23., HÉTFŐ KELET UI0VAOOVM IMHNHHMNNMHHHHHHHHHHHHHMHMNHiiiNMPÍfiiMS Üzenet Vass Aranka hűséges olvasónktól: A szeretetet megélni azt jelenti, hogy nem a saját érdeke­inket keressük, hanem viseljük a leggyengébbek és legszegényeb­bek terheit. FERENC PÁPA Nekrológ Szombaton, 64 éves korában, elhunyt Kalenda Zoltán új­ságíró, az MTI egykori tudó­sítója, kiadványszerkesztő', a Nyíregyházi Állatpark Kom­munikációs vezetője. SziaZooli! Megette a fene az egészet! Tu­dod, én ahhoz voltam szokva, hogy te írod a frappáns dol­gokat, én csak bele - belekon- tárkodom a szövegeidbe. ...és tessék, most helyetted dolgo­zom! Csak az a nagy baj, hogy nehéz a kezem, meg tudod, a szívem is! Nem megy az írás, valami furcsa fátyol van a szeme­men. Zoli! Én sírok! Most szólj hozzá, az MTI kiadta a halál­híredet! Nem is igen hinném el, ha csütörtök este nem lettem volna ott melletted a kórház­ban. Búcsúzkodtunk? Tudja, a fene! Reménykedtünk az utolsó percig, hiszen te már kétszer feltámadtál. Jókat de­rültél, ha eszedbe jutott, mi­lyen traumát okoztál az orvo­soknak évtizedekkel ezelőtt, amikor már lemondtak rólad. Te pedig másként döntöttél. Mint ahogy a szíved sem tudott kifogni rajtad. Sápadt arccal rohantam a kórházba, utánad, néhány éve, a legrosz- szabbra számítva. Te pedig a sörfőzés rejtelmeiről meséltél a melletted fekvőnek. Laci bátya! Megvagyok! Megint összeraktak! Semmi baj! Akkor most, meg mi a fene történt egy hónap alatt Zoli? Szeretném még látni, hogy kirohansz a világból! Őszin­tén szólva, ülni még sosem láttalak. Futva gépeltél, és iszonyú gyorsan járt az agyad. Na, és persze a nyelved is. Aki nem vette fel a fordulatot, az a kanyarban lemaradt. Szóval Zoli bácsi! Most mire emlékezzünk? Az MTI-s évekre? Az országos lapok tudósítójára? A turisztikai szakújságíróra? Rád, aki talán a legtöbb fajta kiad­ványt készítetted az ország­ban? Hiszen minden szóról beugrott egy szlogen, egy fő­cím. így született a LAPOZOO is, az Állatpark időszaki kiad­ványa. Én tudom, volt sok gondod, bánatod is az utóbbi évek­ben. De azt mi nem láttuk. A pozitív kisugárzásod volt a fegyvered. Mindenkit levettél a lábáról, és jó volt kicsit mel­letted lenni, együtt, veled. Feltöltődött a közeledben öreg és fiatal. Zoli! Téged nagyo® sokan szeretnek! Csodaszépeket mondanak rólad! Piszkosul hiányozni fogsz! A városnak is! Nyíregyházi jelenség vol­tál, a szó igazi erejével. Nézegettük Attilával a ké­peket. Tudod, egy ilyen írás­hoz kép is dukál! 15 év állat­kerti archivumából lehetne választani. De maradjon meg mindenkinek emlékül, a hob- bysta! A söröspohár gyűjtő! A sörmániás, aki Európa vala­mennyi sörgyárába bekérez- kedett. Emlékszel, mennyit versengtünk, hogy ki tud több - zoora végződő szót kreálni? ....Egy bohém, kalandos életút. A vidám ember és a nehéz lélek. Zoli bácsi, ha odafönt lapot szerkesztesz, ebből a 64 éves kalandból, találj ki egy jó címet! Nekem csak erre futotta! ÖLEL GAJDOS LACI Olvasóink ívják Felragyogtak az ünnepi fények Nyírbogáton „Útra kélt az erdő ezer fenyő­fája örömet szerezni szerte a világba. Meghittség, boldog­ság, szeretet és béke Legyen a család örökös vendége!” Ezekkel a jókívánságokkal hívta és várta Nyírbogát önkormányzata a falu kará­csonyfájának díszítő ünnep­ségére a lakosságot, mely már hagyomány településün­kön. A községháza udvara teljesen megtelt. Nem csak az ovisok és iskolások, hanem a felnőttek is megérkeztek a karácsonyfa öltöztetésére a gyerekek által készített karácsonyi díszekkel. Jutal­mul a télapók szaloncukrot osztogattak. Az ünnepségre a Mikulásokat a Krampusz is elkísérte, de a fenyőfát csak jó gyerekek díszíthették, ezért senki nem kapott virgá­csot... Az óvodások betlehe- mes játékokkal, az iskolások csengő hangú karácsonyi énekekkel melegítették át mindenki szívét. Karácsony szent ünnepére készülődve - Jézus születésére emlékez­ve - betlehemünk is van. Az ünnep fényei a jászol körül, a falu fenyőfáján és a község­házán ragyogtak fel. GULYÁS JÁNOSNÉ Díszítsünk karácsonyfát! Az én gyermekkori karácso­nyaim, pont olyan sziru­posak, és kedvesek voltak, mint ahogyan azt levetítik a tévében. Apukám körülbelül 2 óra szerencsétlenkedés után, a talppal együtt felál­lította a fát, majd a bátyám, az anyukám és én, kapásból bírálni kezdtük, hogy görbe, hiányos, túl kicsi, túl nagy, túl kövér, túl sovány, de konstatáltuk, hogy jó az illa­ta. Ezután anya visszament a konyhába a sütemények és a vacsorafőzés fogságába, mi pedig nekiláttunk a díszítés­nek. Apámnak a szaloncukor felaggatására, egy több évti­zedes módszere volt: elvette anyám hímző gombolyag­jából a zöldet -ha elfogyott, jöhetett bármilyen színű-, és egy szál mentén, úgy 10-15 centiméterenként felkötötte rá a szaloncukrot. Összességében 1,5-2 méte­res „szaloncukorszálakat” készített, és ezt/ezeket tekerte körbe a fán. Mivel nagyon szerettük a szalon­cukrot, így nagyon sok ilyen szaloncukorsorok lettek. Ez feltéve, felcsavarva a fára ritka rondán nézett ki, mert a cérnák pókhálóként szőtték be a karácsonyfát, és mivel egészen biztos, hogy nem szín azonos cérnát választott a fenyőfával, így a végered­mény, egy színes káosz. Míg otthon laktam, mindig így díszítettük. Aztán jött a szaloncukor akasztó, mert az mennyire szép, és divatos... Mióta nincs apukám, min­den évben kísért a gondolat, hogy készítsek egy túlki- csi-túlnagy-túlsovány-túlkö- vér-görbe és hiányos színes pókhálóval beszőtt káosz-ka­rácsonyfát, mert annak olyan jó az illata... vaskóilona Az alkalmi író-olvasó találkozón két kötettel ismerkedhettek meg az egyesület tagjai fotó: tudósítónktól Vacsoraest, könyvbemutató Hangulatos vacsoraestet rendezett december 10-én a sóstóhegyi egészségház­ban a Nyíregyházi Aranykor Nyugdíjas Klub Egyesület. Az ízletes disznótoros va­csora elfogyasztása után irodalmi élményben is ré­szesülhetett a mintegy öt­ven fős tagság. Az alkalmi író-olvasó találkozón Bod­nár István újságíró és Kul­csár Attila építész mutatta be közelmúltban megjelent kötetét. A város részéről Petneházi Attila, Sóstóhegy önkormányzati képviselője is részt vett a könyvbemu­tatón, és az ő tolmácsolá­sában ismerkedhetett meg a hallgatóság a kiadványok egy-egy részletével. Az est egyik vendége volt dr. Sal- lai József főiskolai tanár is, a közeljövőben megjele­nő, Sóstóhegyet bemutató könyv szerkesztője. MÓRÉ MIHÁLY, A NYÍREGYHÁZI ARANYKOR NYUGDÍJAS KLUB EGYESÜLET ALELNÖKE Tisztelt Olvasónk! Ezen az oldalon a Kelet-Magyarországhoz érkező' olvasói leveleket, fényképeket közöljük. Lehetőségeinkhez mérten minden olyan írást megjelentetünk, amelynek tartalma nem ütközik érvényes jogszabályba, valamint nem sért személyiségi és kisebbségi jogokat, jó ízlést. Ha a levelet részleteiben találjuk ilyennek, azokat a részleteket kihagyjuk. A levél megjelentetése azonban nem jelenti azt, hogy szerkesztőségünk bármi­lyen részletében egyetértene az abban leírtakkal. Szerkesztőségünk nem késztet levélírásra és nem szervez levélírókat - csak a beérkező levelekkel foglalkozunk. A leveleket az élvezhetőbb olvas­hatóság érdekében általában rövidítjük, az azonos mondandójúakat összevon­juk. Az oldalt civil vélemények számára tartjuk fenn, politikusok leveleit csak abban az esetben közöljük, ha személy szerint szólították meg őket, és erre kívánnak válaszolni. Ha olvasóink közül valaki nem ért egyet egy itt megjelent levél tartalmával, természetesen válaszolhat a levélírónak. Az olvasói oldalon továbbra is csak a teljes névvel és címmel érkező, telefon­számmal is ellátott, így telefonon leellenőrizhető, valós feladóval rendelkező leveleket közöljük. <§> Mikulásjárás A Nyírbátor és Vonzáskörzete Többcélú Kistérségi Társulás 20 településen indította útnak minden gyermek örömére a Mikulásokat december 5-én és 6-án. Csilingelve érkeztek lovas és pónifogatos hintóval, és édességet osztogattak. FOTÓ: OLVASÓNKTÓL Nem árult zsákba macskát A nap előfizetője Papp Zoltán Nyírbátor. A Papp család 1974 óta előfizetője a Kelet-Ma- gyarországnak. Hűségüket ajándékcsomaggal jutalmaz­tuk.- Lassan 40 éve nem tud­juk nélkülözni a lapot. Ez idő alatt sokat változott az újság tartalmában és formájában egyaránt. Lényegre törőbb lett. Szeretünk tájékozottak lenni a város, a megye, az or­szág, a világ történéseiről, és ezt mind megkapjuk hitele­sen és naprakészen.- Szívesen nézegetjük a régi fotókat, elszomorodik a szí­vünk, amikor a segítségkérő leveleket olvassuk. Délután és este a rejtvényeket, sudo- kut fejtjük a feleségemmel. A sportrovat minden betűjét elolvasom. A feleségem ked­veli az ízvilágot, az apróhir­detéseket. Már nyugdíjasok vagyunk, gépkocsioktatóként dolgoztam. Egy lányunk és egy unokánk van. Papp Zoltán szerkesztőségünkben FOTÓ: KM- Az ajándékcsomagot kö­szönjük, továbbra is marad­jon a lap független, írásai mindig valósághűen tájékoz­tassanak, ehhez kívánunk sok sikert és jó munkát az egész kollektívának! - mond­ta a nyírbátori Papp Zoltán. KM „Valószínűleg már nem egyszer verték át, s várta hiába a tartozás megfizetését.” nyíregyháza. Az egyetemista lány vonattal késő este érke­zett Nyíregyházára. Az utóbbi időben ritkán fordult elő, de akkor pont esett az eső. Az Ady Endre utcán lakik. A 6-os busz már csak reggel jön. A nagy bőröndjével fá­radtan nem volt kedve neki­vágni az útnak, továbbá éjjel baktatni a kihalt mellékutcá­kon nem élet- és vagyonbiz­tosítás. Jómagam a lányt nem bocsátottam volna útjára éjnek idején. CSELÉNYI GYÖRGY A szüleinek nem tudott telefonálni, mert a mobilját nem vitte magával. A nyilvá­nos telefon használata eszébe sem jutott. Menjen tovább, ahogy tud! Nem maradt más hátra, mint taxival hazamenni. Igen ám, de annak díja egy ezres szo­kott lenni, viszont a pénztár­cájában már csak 500 forint volt. Ez teljes kutyaszorító, csőd- és csapdahelyzet. Megkérte az egyik taxist fuvarozza őt haza, s a viteldíj hiányzó ré­szét megkapja, miután pénzt kért a szüleitől. A Szarvas utcán jártak, ami­kor a sofőr meggondolta ma­gát, s közölte, az 500 forintba ennyi út fért bele, sőt, ha jól meggondolja, még ennyi se, mert kiállási díja is lett volna. Közölte a lánnyal, szálljon ki, s a továbbiakban menjen, ahogyan tud. Az egyetemista mi mást tehetett volna? Ment. Kicsit ázottan, de hála istennek, vé­gül is szerencsésen hazaért. Jogilag talán nincs ezzel nagy gond. A taxis gondolta, a Szarvas utcáig tartott az utas pénzkerete, s ő a további utat nem hajlandó meghitelezni, annál is inkább, mivel való­színűleg már nem egyszer verték át, s várta hiába a tar­tozás megfizetését. Mivel a lány nem árult zsák­ba macskát, a fuvart nem is lett volna köteles elvállalni. Hol marad a lovagiasság? Akárhogy hányom-vetem a történteket, hiányolom a gép­kocsivezető lovagiasságát. Jómagam a lányt nem bo­csátottam volna útjára éjnek idején, s a lakásáig vittem volna. De lehet, hogy azért gondolkozom így, mert nem voltam taxis és még nem jár­tam pórul. CSELÉNYI GYÖRGY Lakóhelyem: ön is lehet szerkesztő! Tisztelt Olvasóink! Bizonyára sokan ismerik és böngészik lapunk internetes portálját, a Szabolcs Online-t (www.szon.hu) is. Megyei hírportálként fontosnak tart­juk, hogy településeinkről minél több információ jusson el az ott élő embe­rekhez, ezért indultak el a „lakóhe­lyem” aloldalak, melyeken az olvasók megtalálhatják a saját településükről szóló híreket. A Szabolcs Online-on jelenleg 21 tele­pülés aloldala szerepel. Ezek a felüle­tek interaktívak: azaz bárki feltölthet rá képeket, cikkeket, információkat, amelyeket meg akar osztani lakóhelye közösségével, illetve kereshetik az ol­dalak „felelőseit”, akiknek elérhetősé­geit feltüntetjük az oldalakon. Kvízmegfejtés Hol láthatunk Szabolcs-Szat- már-Bereg Megyében tűzoltótörté­neti kiállítást? b) Nyíregyháza <é> http://www.szon.hu Hírek. A régió és a világ hírei.

Next

/
Thumbnails
Contents