Kelet Magyarország, 2013. december (70. évfolyam, 281-304. szám)
2013-12-19 / 296. szám
2013. DECEMBER 19., CSÜTÖRTÖK KEQEj Jeruzsálemben nem könnyű összetéveszteni a helyieket a turistákkal, de az autentikus öltözet valóban csalóka lehetett Nyíregyházi arab teljes harci díszbe öltözve „Ki ez a jó csaj? Mutass már be neki! Szergej, te hülye vagy, két hónapja vele élsz!” nyíregyháza. Vannak mérkőzések, amik kiütéssel végződnek. Ezeknek az eseményeknek vannak utózöngéi... Uliganyec Szergej, aki akkor már nyíregyházi versenyző volt, egy ázsiai túra során belenézett egy forgó rúgásba. Húsz perccel utána az öltözőben megkérdezte, hogy Nyíregyen vagyunk, Ungváron, vagy hol? Amikor bejött aggódva a csapat egyik nőtagja, azt mondja az én lábadozom:- Ki ez a jó csaj? Mutass már be neki! - Szergej, te hülye vagy, két hónapja vele élsz! - mondom én. Soha nem felejtem el a pofát, amit vágott a srác, aki a ringből kiesett, egyenesen a zsűri asztalára, és az iránt érdeklődött, hogy került oda. De én is vághattam egy arcot, amikor egy rigai gálaműsorban kamuverekedés közben Szergej véletlenül úgy megrúgott, hogy lejött a függöny... Befogtam, egy nagyívű válldobással földre vittem, és mind a százhúsz kilómmal (akkor még sovány voltam) ráestem könyökkel. Tisztultam, felálltam, hajlongtam, kerestetem Szerdzsót, akkor láttam, hogy a földön agonizál. Egyszer arabnak is néztek! Jeruzsálemben, a jaffai kapunál teljes harci díszben, arabnak öltözve vártam a lányokat, és egy éppen arra járó turistacsoport egyik nőtagja a férjéhez fordulva megszólalt: - Apa, láttad azt a nagy kan arabot? Pont olyan, mint Miló mester! SIFU MILÓ ANDRÁS Ernán honvéd, a fűtőolaj és a negyven liter rum Ernán honvéd nagy hírnévre tett szert, de tíz nap fogdát is kapott. nyíregyháza. Az őrszázad egyik legelfuseráltabb katonája volt, sovány, hórihor- gas testalkata miatt hamar kiszúrták lompos járását a menetgyakorlatok alatt. Az Ernán csúfnév onnan ragadt rá, hogy mindenre két szóval igyekezett reagálni: Ernán a jó. Ernán a klassz...! Ernán honvéd egyik kilengését az alkohol okozta. A leszerelő állomány katonái kibicet kerestek és megbízták, szerezze be búcsúestjük italszükségletét. Hivatalosan fűtőolajért küldték ki a barakkba; két húszliteres kannát pakoltak a szolgálati kerékpár csomagtartójára, elvégre a tisztek nem feltételezhették a dandár legbambább olajbogyójáról, hogy negyven liter rumot csempészne be a laktanyába. Az ellenőrzést már amúgy is megszigorították egy hónappal a leszerelés előtt. Hamza - ahogy az öreg harcsák betanították - a feltankolás után bekoszolta a kannákat és Bacsó őrnagyot utánozva felhívta a bázis főkapujánál őrködő részleget.- Ho... hol van már Ha-ham- za...?! Piszok hi... hideg van az iro... dában...! Kül... küldjék azt az olajat azzal a félnótás- sal! Amikor Hamza unott képet vágva a 40 liter rumot betolta a kapun, a kapusok sürgetve ráripakodtak:- Igyekezz azzal a fuvarral, mert az öreg csóka fortyog a dühtől, annyira fázik! A rumtól azon az estén, csúnyán lerészegedett a leszerelő állomány. A hazafelé vezető úton az egyik civillé átvedlett tizedes kotyogta ki Ernán honvéd hőstettét, hogyan statisztált az öregek orgiájához, így Ernán honvéd nagy hírnévre tett szert, de tíz nap fogdát is kapott. R. KOVÁCS LÁSZLÓ A katonáskodás komoly hivatás és felelősség, de néha a bakáknak is lehet egy jó napja Mari mama „új” ismerőse Mari mama állandóan jelen volt, amolyan beszédszivacsként asz- szisztált. tíszadada. Tiszadada kis község a volt Tiszalöki járásban, itt volt postás Mari mama. Nap mint nap hordta a leveleket, újságokat, pénzküldeményeket, sőt, kisebb csomagokat is. Ugyan nem tartozott szorosan a munkájához, mégis szívesen tette, hozta-vitte a hírt. Nem volt olyan esemény, amiről nem értesült, nem volt olyan, akit nem ismert, vagy aki Mari mamát ne ismerte volna. Napi hírek, friss pletyók A szombat akkortájt még munkanap volt, vasárnap azonban ő sem dolgozott. Ilyenkor a délelőttöt istentisztelettel, jó idő esetén a délutánt temetőjárással ütötte el. Ezt azért tette szívesen, mert ott találkozhatott Bállá Juliskával, Tóth Jóskánéval, Pecsenyénével meg a többiekkel. Itt ki tudták cserélni a napi híreket, a friss pletyót. Az ötvenes években teljes virágzásában élő asszonyka felett, mint mindenki más felett, eljárt az idő. A mindennapos kulizás, a jövés-menés, a sok biciklizés, az időjárás viszontagságai az ő járókáit is megviselték. Szellemileg viszonylag friss volt a nyolcvan éve ellenére, s a szóbeszéd még mindig fölöttébb érdekelte. Lábai állapota miatt azonban már nagyon helyhez volt kötve, így inkább azoktól kapta az információkat, akik eljártak hozzá, no meg a családtagoktól. Lánya és két, már a húszas éveiben járó unokája vele lakott. Hely volt, nagy volt a ház, volt elég szoba. A családi tanácskozás mégis a konyhában zajlott, ahol Mari mama kevés kivételtől - mert a szükség olykor az illemhelyre szólította - és az éjszakától eltekintve állandó jelenlevő volt, mondhatjuk azt, hogy megfigyelő, amolyan beszédszivacsként asszisztált. Ha technikai dologról beszélt a két fiú, nemigen értette, nem tudott a beszéd fonalába belegabalyodni, még beleakasz- kodni sem. Egy alkalommal a két srác a 124-es Polskiról meg a kis Polskiról beszélgetett. Mari mama számára kissé zavaros volt, de szívta magába a szót. Egyszer csak megszólalt: - Gyermekeim! Én majdnem mindenkit ismerek a faluban, de Polszki fiát nem ismerem. Igaz, Polsz- kit sem. Most költöztek ide? A két fiú csak nézett egymásra, majd Mari mamára, aztán felálltak, szó nélkül kimentek az udvarra, ahol aztán kitört belőlük az elfojtott nevetés. Várta őket a hétvégi autópiacon vásárolt kis Polski, mely a tegnapi eső csinálta sár miatt eléggé maszatos lett. MANKÓANDRÁS „Nesze neked, Széchenyi!” Még elküldhetik történetüket a Csattanóra! nyíregyháza. Lassan véget ért Csattanó című pályázatunk. Még december 20-án, pénteken 12 óráig várjuk Olvasóink vidám, csattanóval végződő történeteit (max. 1500 karakterben) az alexandra.csaki@ inform.hu e-mail címre. írásaik megjelennek a Kelet-Ma- gyarország hasábjain, a legjobbak pedig az újság internetes oldalán, a www.szon.hu-n. Az első három helyezett ajándékot vihet haza, valamint a december 30-ai lapszámunkban közzétesszük a fotójukat, km Csend legyen! Pszt! Csit! Cött! - egyik sem volt nyerő. nyíregyháza. Szeretem a keresztrejtvényeket,mert szórakoztatók, naprakész „tanítók”. Sajnálatos tény: a „klasszikus” rejtvénylapok kínálatát felhígítják a bóvli-füzetek, melyek tartalmi és formai szempontból kifogásolhatók. Nemrég egy ilyen - más híján - lap késztette pluszmunkára szürkeállományomat. Az elrejtett gondolat csodálatos volt: „Nemzet nemzeti nyelv nélkül képtelen nem-lény” egy mindenkori aktuális Szé- chenyi-aranymondás. Megszokott ritmusban „etettem” a betűkre éhes kockákat, mikor is egy egyszerű meghatározásnál letettem toliamat. Csend legyen! - felszólításnak négy betűs szinonimáját kellett (volna) beírnom. Próbálkoztam pszt-tel, nem illett oda, a csit-el (így, egy t-vel), az sem volt jó, a cött-tet is próbáltam az ásítozó kockákba tuszkolni, de eredménytelenül. Adrenalinban tocsogó agyamban ismert és alig tudott idegen nyelvek azonos szavai után kutattam, de rendre árnyékra vetődtem. Ám dafke-buzgalmam meghozta gyümölcsét, azaz a szomszéd kockák betűi rám kényszerítették a várva várt megoldást. A megfejtés: KUSS volt. Sokáig merengtem a megfejtett kockák felett, sajnáltam és szégyelltem magam Széchenyi helyett (is), miközben kezeimet, azaz ujjaimat nézegettem: nem vettem volna eddig észre, hogy a vágott körmű- ek alosztályába tartozom!? DR.SZŐLLŐSY TIBOR Sátorozni az egyik legjobb dolog a világon: játék és pihenés a szabadban, sütés-főzés, nagy alvások... A koma, a cica és a nyári sátorozás nyíregyháza. Friss házasok voltunk, a gyermekünk is kicsi volt, így csak otthon nyaraltunk. Hétvégén szabad tűznél sütöttünk-főztünk, és az udvaron felállított 4 személyes sátorban töltöttük az éjszakát a fiam keresztszüleivel. Mi, nők a két szélén aludtunk, a férfiak középen, csak egy anyagfal választotta el őket. Éber alvó vagyok, így egyik este észrevettem, hogy egy cica beosont a sátorba, és végigsétált a komámon, aki félálomban azt hitte, a férjem taperolja. Elkezdte bökdösni, hogy hagyja békén, aztán rájött, hogy a macska a bűnös. A komám egyébként megérte a pénzét, hol a kanálisból mászott elő, hol a meggyfa alól. Amikor elkóborolt a 3 lábú kutyája, kolbásszal a kezében hajkurászta. A kutya azóta sem került elő... SZŐNYISÁNDORNÉ Röhögött az egész osztály „Amikor az orra hegyéhez vagy az állához értünk, szikrázott...” NYÍREGYHÁZA. Kora diákéveim egyikén fizikaórán a tanár úr „csuda dolgokat” mutatott be. Ő nem volt más, mint szép emlékű édesapám, aki ugyan testnevelő tanár volt, de az 1950-es évek elején nagy volt a szaktanárhiány, mert sokan odavesztek a második világháborúban, ezért az igazgató úr megkérte, hogy tanítson fizikát és földrajzot is, s mivel az egyetemen természettudományt is hallgatott, elvállalta. Már a testnevelésórái is hangulatosak voltak, mert mindig beállított valamilyen játékos foglalkozást, például bukfenc előre-hátra, aztán talicskázás, végül zsákban futás. Valamennyi mutatvány bőven adott lehetőséget a nevetésre, mert sokunk bizony hasra esett. A fizikaórák is jókedvvel teltek. Az elektromosság tanításakor behozott egy „influenza gépet”, s kihívta az egyik osztálytársunkat, aki gumicsizmába volt, amely tudvalevőleg jól szigetelt, és azt mondta: „Fogd meg, fiam ezt a gombot!”, majd meghajtotta a bakelitkorongot, így gyenge áram keletkezett. Amikor az orra hegyéhez vagy az áliához értünk, szikrázott, s ez már kiváltotta a kacagást, de amikor észrevettük, hogy a haja égnek áll, kitört a nagy röhögés, mint ahogyan azt Karinthy a Tanár úr, kérem! című regényében megírta. petraskó Zoltán Egy jó pedagógus úgy adja át a tudását, hogy közben a diák is jól szórakozik
