Kelet-Magyarország, 2013. november (73. évfolyam, 255-279. szám)
2013-11-04 / 256. szám
2013. NOVEMBER 4., HÉTFŐ REUET „Csapataink harcban állnak” A Corvin köznél FOTÓ: INTERNET Ma van Az emlékezés napja: 57 éve e napon indított inváziót a szovjet hadsereg a magyar forradalom leverésére. BUDAPEST. Az október 23-án kirobbant és 28-án győzedelmeskedő forradalom sorsa már az intervenció megindítása előtt négy nappal, október 31-én megpecsételődött, ekkor ugyanis Hruscsov és a szovjet pártvezetés a fegyveres fellépés mellett tette le a voksát - hívja fel a figyelmet a Rubiconline-on megjelent írásában Tarján M. Tamás. A forradalom szempontjából döntő jelentőségű nap eseményeit így foglalja össze a Wikipédia: Hajnalban az ország egész területén megindult a szovjet támadás. Reggel 5 órakor az ungvári rádió a Szovjetunió által kinevezett ellenkormány (Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány) Nyílt levél a dolgozó magyar néphez című közleményét sugározta, melynek aláírója Kádár János „miniszterelnök” volt. 5 óra 20 perckor a Kossuth Rádióban Nagy Imre mondta el a következő drámai szavakat. Drámai szavak „Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy meg- döntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. Csapataink harcban állnak! A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével!” Az adás különböző felhívások beólvasásával folytatódott, és Nagy Imre rádiószózatát ismételték. 8 óra előtt néhány perccel Háy Gyula és felesége Segítsetek! Segítsetek! Segítsetek! végű segélykiáltását sugározta a rádió magyarul, angolul, németül és oroszul. Ezt követően a Kossuth-rádió adása 8 óra 7 perckor zene közben megszakadt. Miután Jugoszlávia menedéket ajánlott fel a magyar kormánynak, végül Nagy Imre és a kormány többi tagja a családjukkal együtt a jugoszláv nagykövetségre érkeztek. Három irányból A szovjet csapatok hajnalban bevonultak a fővárosba egyszerre három irányból ellenőrzésük alá vonva, majd Budára is átkelve. A harcot a- Budaörsi úti laktanya megtámadásával kezdték, majd a város számos más megjelölt célpontja ellen is támadásba lendültek. Hamarosan valódi háborús helyzet alakult ki, és a kora reggeli órákban a város szinte minden kerületében a szovjet ágyúk és harckocsilövések robaja hallatszott. Reggel 8 körül a Parlamentet védő magyar egységek a szovjet támadás nyomására letették a fegyvert. A kormánytagok közül ekkor már csak Bibó István államminiszter maradt a Parlamentben, ahonnan kiáltványát szétküldte a nyugati országok nagykövetségeinek: ... A magyar népet felszólítom, hogy a megszálló hadsereget vagy az általa esetleg felállított bábkormányt törvényes felsőbbségnek ne tekintse, s vele szemben a passzív ellenállás összes fegyverével éljen... „Magyarország népe elég vérrel adózott, hogy megmutassa a világnak a szabadsághoz és igazsághoz való ragaszkodását. Most a világ hatalmain van a sor, hogy megmutassák az Egyesült Nemzetek alapokmányában foglalt elvek erejét és a világ szabadságszerető népeinek erejét. Kérem a nagyhatalmak és az Egyesült Nemzetek bölcs és bátor döntését leigá- zott nemzetem szabadsága érdekébert.” Levertnek nyilvánította November 7-én hajnalban Kádár János és kormányának tagjai szovjet harckocsik kíséretében megérkeztek Budapestre. Csepel november 11-ei elfoglalásával a szovjet csapatok a fővárosban felszámolták a fegyveres ellenállást. Ekkor mondta el Kádár János azt a rádióbeszédét, amelyben a felkelést levertnek nyilvánította - írja a Wikipédia. ékn ■ Többezerszeres túlerő Magyar szabadságharcos fotója az amerikai Life magazinban. Az október 23-a után vívott fegyveres harc felkelői november 4-én hajnalban visszatértek az utcákra, és megpróbálták a lehetetlent, bátran szembeszálltak a többezerszeres túlerővel. Budapesten több ponton is elkeseredett harc kezdődött, ezzel egy időben pedig a vidéki városok - egyebek mellett Pécs, Miskolc, Keszthely és Sztálinváros - polgárai szintén fegyvert ragadtak - idézi a Rubiconline. FOTÓ: INTERNET Fegyverrel a kezben - kemény küzdelem volt Budapest. A november 4-ei szovjet beavatkozást követő helyzetet így írja le a Wikipédia ezzel foglalkozó fejezete: Óbudán és Csepelen a nemzetőrök álltak ellen a szovjet támadóknak, Soroksárnál, a Jászberényi úton, a Kőbányai úton, a Csajkovszkij parknál pedig a hivatásos katonák kerültek szembe a szovjetekkel. A szovjet csapatok délig elfoglalták a Honvédelmi Minisztériumot, a Belügyminisztériumot, a Budapesti Rendőr-főkapitányságot és a rádiót. A szovjet páncélosok nem tettek különbséget a katonai és a polgári célpontok között. A lakosság az óvóhelyekre menekült. Budapest szovjet katonai parancsnoka kijárási tilalmat rendelt el, de a fegyveres ellenállást ez nem tudta megakadályozni. A hivatásos magyar katonai alakulatok csak szórványos és összehangolatlan ellenállást tanúsítottak, bár egyetlen olyan egységről sem tudni, amely átállt volna a szovjetek oldalára. A nap során a szovjet csapatok lefegyverezték valamennyi hivatásos katonai alakulatot. Budapest védelmére a hivatásos hadsereg részéről csupán a Mecséri János alezredes által vezetett esztergomi hadosztály tett kísérletet. Vidéken is harcoltak A védelmi harcok ezután áttolódtak a felkelési gócpontokra. A legerősebb fegyveres ellenállás a város ipari övezeteiben bontakozott ki, ezek ellen a szovjet hadvezetés egyidejűleg vetett be légicsapást és erős tüzérségi támadást. November 5-én a szovjetek összehangolt Utcai harcban fotó: internet támadást intéztek a Kilián laktanya és a Corvin közi harcosok ellen, akik azonban visszaverték őket. Kőbányán, Óbudán, a VIII. kerületben (Baross tér), a IX. kerületben (Ferenc tér, Tűzoltó utca, Tompa utca), a Széna téren és a főpályaudvarokon az ellenállók szintén tovább tartották magukat a szovjet támadással szemben. A küzdelem jóval keményebb volt, mint amire a szovjetek számítottak. Budapesten kívül Magyarország számos más helységében is komoly katonai ellenállás bontakozott ki, a legjelentősebb Sztálinváros- ban (ma: Dunaújváros). Csak november 6-án omlott össze az óriási túlerővel szemben a vidéki ellenállás. ékn Vérbe fojtott magyar forradalom A magyar történelem egyik legsúlyosabb leszámolása követte az 1956-os forradalmat és szabadságharcot. BUDAPEST. A fegyveres ellenállás 1956. november ll-ére tehető megtörését követően elsősorban a munkástanácsok, de más forradalmi szervek is december elejéig folytatták a politikai sztrájkot. Romániába internálták Tárgyalóasztalhoz kényszerítették a Kádár-kormányt, szívósan képviselték a forradalmi célkitűzéseket. A Miért nem segítettek? Világpolitikai szempontból a másik legnagyobb jelentőségű esemény ezekben a napokban az úgynevezett szuezi válság, a Szuezi-csatorna államosítása miatt Egyiptom ellen folytatott közös izraeli- brit-francia háború volt. Bár számosán úgy tartják - és a nagyhatalmak is előszeretettel hivatkoznak erre presztízsokokból -, hogy a Nyugat várva várt közbeavatkozása Magyarországon a szuezi válság miatt maradt el, ez kétséges. A szovjet iratanyagból kitűnik, hogy Moszkva reakciója mindenképpen az intervenció lett volna, és a nyugati hatalmak beavatkozása sokkal súlyosabb konfliktusba sodorta volna a hidegháborús világot.(Forrás: Wikipédia) november 14-én megalakult Nagy-budapesti Központi Munkástanács az ellenállás központja lett. November 21-én megalakult a Magyar Értelmiség Forradalmi Tanácsa. A jugoszláv követségen tartózkodó Nagy Imre nem mondott le a kormányfői tisztségről (néhány nap után az Elnöki Tanács „felmentette”). November 22-én a büntetlenség ígéretével kicsalták a menedékből és átmenetileg Romániába internálták - ösz- szegzi a Wikipédia. Tüntetések és sortüzek A forradalom egy hónapos fordulóján, november 23-án egy órára elnéptelenedtek Budapest utcái. December 4-én gyászruhás asszonyok sok ezres menete vonult végig a városon. December elején több városban került sor tüntetésekre és a tüntetőkre leadott sortüzekre: Budapesten, Salgótarjánban, Miskolcon - a borsodi megyeszékhelyen tízen veszítették életüket. Az ellenállásra a szovjetek nyílt támadással válaszoltak. Az MSZMP december elején ellenforradalomnak nyilvánította az októberi eseményeket, és egyre erőszakosabban léptek fel az ellenállókkal szemben. Bevezették a rögtönítélő bíráskodást, letartóztatták a munkástanácsok vezetőit és betiltották a Magyar Értelmiség Forradalmi Tanácsát, felfüggesztették az író- szövetség működését. Hamarosan statáriumot hirdettek és megkezdődött a magyar történelem egyik legsúlyosabb politikai leszámolása. A leszámolás évei A következő három évben mintegy 400 embert végeztek ki a forradalomban való részvételért, több mint 21668 embert börtönöztek be, 16-18 ezer Az emlékezés napja Az emlékezés napja alkalmából több településen szerveznek rendezvényeket ma. Budapesten reggel 8-tól helyezhetik el az emlékezés virágait és mécseseiket az emberek a rákoskeresztúri Új Köztemető 301-es parcellájánál. embert internáltak. Mindezt az amnesztia ígérete után, és úgy, hogy a résztvevők jelentős része elmenekült az országból. A börtönökben sokakat brutálisan vallattak, megkínoztak, köztük számos nőt és kiskorút is. Az 1957. évi 4. törvénnyel lehetővé tették a 16 év feletti fiatalkorúak esetében is a halál- büntetés kiszabását. A szovjet hadsereg által elfogottak közül további több száz főt szovjet hadbírósági eljárás során végeztek ki, mintegy 860 embert a Szovjetunió kényszermunkatáboraiba deportáltak. Megkésett amnesztia 1958. június 9. és 15. között zajlott le az úgynevezett Nagy Imre-per. Nagy Imre volt miniszterelnököt, Gimes Miklóst és Maiéter Pált halálra ítélték, Kopácsi Sándort életfogytiglani börtönre, Donáth Ferencet 12 évi, Jánosi Ferencet 8 évi, Tüdy Zoltánt 6 évi börtönre, Vásárhelyi Miklóst pedig 5 évi börtönre ítélték. Június 16-án hajnalban Nagy Imrét, Maiéter Pált és Gimes Miklóst a budapesti Gyűjtőfogház udvarán kivégezték. Az első részleges amnesztia 1959-ben volt, majd 1963. március 21-én egyszerre 3480 embert engedtek szabadon. A forradalmárok egy jelentős csoportja, mintegy 600 ember csak az 1970-es években kerülhetett szabadlábra. ékn SülftiSl Nagy Imre fotó: internet
