Kelet Magyarország, 2013. október (70. évfolyam, 229-254. szám)
2013-10-31 / 254. szám
ZSIBONGÓ/2013/ŐSZ OKTOBER! CSÜCSÖK (a restaurátor) C gy hatalmas kanapén feküdt. Délután hat óra. Minek kell nekem itt feküdni? Hova ment ez az ember. Mióta várat már? Tíz perce? Tizenöt? Lehet, hogy több is? Mit keresek én itt? A telefonkönyvből nézte ki a nevet. Aztán beütötte még a google-ba is. Kihozott vagy két tucat találatot. Majdnem mindenki jót írt róla. Az egyik azt írta amióta idejár nem kergetik a.hangok. Biztos ezt a hülyeséget is a hangok súgták neki, hogy írja bele a vendégkönyvbe. Tehát az is hülye maradt. Nem baj, ő nem hülye, gondolta. Ha meg hülye, nem fogja hagyni, hogy kiderüljön. De mi van, ha a doktor is hülye, akkor, hogy deríti ki másokról, hogy hülye. És ha fellebbezést nyújt be valamilyen hatóságnál, hogy ő nem is hülye, csak a hülye doktor gondolja azt, akkor majd kijelölnek egy másik hülyét, aki szintén hülyének nézi, az elsőnek ad igazat. Nincs menekvés, én is hülye leszek, gondolta. De akkor már hárman leszünk, az első hülye, a második hülye és én. Amúgy meg mindenki hülye, csak én nem annyira, dörzsölte meg a szemét. Azt is olvasta az interneten, hogy ez az ember milliókat gyógyított ki a bajból. Hogy lehet milliókat kigyógyítani, ha csak mindenkire tíz percet is szán, az napi tíz óra munkával hatvan ember. Az egy héten át háromszáz bajtól hemzsegő ember. (Most nem hiszel nekem? Számolsz? Számolj utána! Hatvan perc alatt hat, napi tíz órával hatvan, öt munkanappal számolva hatvan ember egy héten.) Az egy év alatt is csak tizenötezer-hatszáz ember és még arról nem is beszéltem, hogy mi van, ha egy embernek többször is kell jönnie, mert egy kezelés nem elég. Legalább hatvanöt évig kellene dolgoznia, ha egy ember csak egyszer jön és rögtön kigyógyul. Minek írogat olyan ember az internetre, aki még számolni sem tud? Azt is írta valaki, hogy neki a már évek óta állandósuló baloldali fejfájása átment jobb oldalra, majd teljesen elmúlt. Milyen fejfájás az, ami egy ideig bal oldalon, majd egy ideig jobb oldalon állandósul, majd eltűnik, néhány idióta beszélgetés miatt? Nem is kellett volna elolvasnia, mit írnak róla az interneten. Most már eltelt vagy fél óra mióta elment, nem tudom mire kell még várni, mindjárt hazamegyek, várja a fene! Mit várok én itt egy orvosra, aki hülye, milliókat gyógyít, lehet, hogy nem is alapos, nem is jut elég idő a betegekre. Biztosan milliók várnak kint az ajtóban, ha már fél óra eltelt mióta kilépett az ajtón, azóta már a váróban vagy három beteget biztos meggyógyított, azokat, akik járó betegek, nem ilyen fekvők, mint ő. A könyvek a polcon, mind szín szerint csoportosítva, méret szerint sorba rakva. Az asztalon a tárgyak gondosan elrendezve, a szék szépen a helyére tolva. A falon a képek túl színesek, szinte begolyózik tőle az ember. Hat óra tizenhat perc. Hogy lehet az, nem telt el csak egy-két perc? Biztosan megállt az idő, vagy valami ijesztő kísérletet végeznek rajta, gondolta, nyugtalanul forgolódni kezdett, felült, összeszedte a kabátját, felkapta a táskáját és a kijárat felé szaladt, épp a doktor lépett be rajta. Valami baj van? Kérdezte az orvos. Honnan tudja, hogy baj van, amikor még csak most jöttem? Válaszolta vissza, majd arrébb lökve a férfit, kiszaladt a rendelőből, ki az utcára, percekig rohant, majd egy kapualjba bújt, hozzásimult a falhoz, zihált, kilazította a nyakkendőjét. Lässari megnyugodott, a szíve már nem vert olyan gyorsan, megnyugodott. Sose kaptok el. Mindig elmenekülök. Gondolta. (Béres Tamás) Felismerni a tehetségeket Egyén és csoportos felkészítő tréningek, érzékenyítő foglalkozások, műhelybeszélgetések és „Láthatatlan kiállítás" is támogatja a tehetségek felismerését és segítését abban az Emberi Erőforrások Minisztériuma által meghirdetett programban, amelynek megvalósításához a Nyíregyházi Főiskola 700 ezer forint támogatást kapott. „A tehetségsegítő programokban korábban vagy jelenleg részt vevő tehetséges fiatalok kortárs tehetségsegítővé válásának támogatása" címet viselő pályázat célkitűzései fogyatékkal élő hallgatók és kortárs segítők bevonásával teljesülnek 2013. november 15-ig az Esélyegyenlőségi Iroda koordinálásában. Családi napközibe várják a „cseperedő palántákat" Október 1-jétől a Nyíregyházi Főiskola területén megnyitotta kapuit a Cseperedő Palánták Családi Napközije. A Krétakör Alapítvány egy pályázatnak köszönhetően megpróbál segíteni azoknak az anyukáknak, akik minél hamarabb szeretnének visszatérni a munka világába. Számukra kínál megoldást a három csoporttal illetve szobával működő napközi, ahol családias hangulatú, kis létszámú (maximum 7 fős) csoportokban, egyéni bánásmóddal foglalkoznak a bölcső- dés és óvodás korú gyermekekkel. A gyermekközpontúság mellett tapasztalt szakemberek garantálják a sokoldalú készségfejlesztést. Igény szerint nyelvoktatásra, zeneovira, baba-mama tornára és légzésterápiára is lesz lehetőség. A későbbi tervek között szerepel egy hétvégén és éjszaka is nyitva tartó bébihotel is. . Szeretettel várják a gyermekeket. Bővebb információt kérni a 0670/322-5883 telefonszámon lehet. Shakespeare-Nádasdy: Hamlet Díszletek között Huszthy Edit, látványtervező 1977-ben született. 1995-ben végzett a Nyíregyházi Művészeti Szakközépiskola, díszlet- és jelmeztervező szakán. Ezt követően, két éven keresztül a Bessenyei György Tanárképző Főiskola Rajz- Vizuális Kommunikáció szakának hallgatója volt. 2002- ben, látványtervezőként diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. 2001 óta tanít rajz- és szakmai tárgyakat az ország különböző iskoláiban. (Budapesti Dekoratőr Iskola 2001-2002, Miskolci Bölcsész Egyesület Nagy Lajos Király Magánegyeteme 2002-2003, Szent-Györgyi Albert Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium Művészeti tagozata 2003-2005, Wesselényi Miklós Szakiskola, Szakközépiskola és Kollégium 2009-2011, Debreceni Egyetem, Műszaki Kar, Építész Tanszék 2010- ) 2004-től az ALTAMIRA grafikai ügynökség látványtervezője. 2000-től szabadúszó díszlet- és jelmeztervezőként dolgozik az ország különböző színházaiban, illetve dramaturgiai alapokból kiinduló mobilok és installációk tervezésével (drámai szituációkat szöveg, zene vagy színészi alakítás nélküli, pusztán képzőművészeti eszközökkel való megjelenítésével) foglalkozik. Színházi munkáit végigkísérte az avantgárd színjátszás hagyományainak felelevenítése és újraértelmezése. Jelenleg a temesvári Nyugati Egyetem doktorandusz hallgatója, a színház- és képzőművészet kapcsolatával foglalkozik. A főiskoláról irányítja az országos szövetséget Új elnöke lett a Magyar Gyorsírók és Gépírók Országos Szövetségének (akabné dr. Zubály Anna személyében, aki a Nyíregyházi Főiskola Nyelv és Irodalomtudományi Intézetének docense. Megválasztása alkalmából arról beszélgettünk, hogy a szövetségben és a főiskolán párhuzamosan végzett munkája hogyan segítheti az ügyviteli terület újjáéledését. Milyen kapcsolat van a szövetség és a főiskola között? A Magyar Gyorsírók és Gépírók Országos Szövetsége az egyik legrégebbi szakmai szövetség az országban, 1925-ben alakult. A főiskolán pedig az országban egyedüliként 1975-ben indult el a gyors- és gépírás szak, illetve annak jogutódja, az ügyviteli szak. s az intézmény nemcsak a tanárképzés folytatója, hanem egyfajta tudományos bázis is lett ezen a területen, így a szövetség és a főiskola között nagyon szoros és régi a kapcsolat. Tanárnő korábban milyen szerepet vállalt a szövetségben? Évek óta az oktatásért és a tudományos ügyekért felelős választmányi tag voltam, illetve a pedagógus csoport tanácsadójaként koordináltam a munkát. A pedagógusoknak a szövetségben is kulcsszerep jutott, hiszen az utánpótlás szempontjából ők az igazi mozgatórugók, ők tudják bevonni a fiatalokat a szövetség munkájába, ők motiválják és készítik fel a tanulókat a szövetségen belül megrendezett versenyekre. Úgy vélem, ha a pedagógus lelkes, akkor a tanulója is azzá válik, tehát a pedagógus munkája, jelenléte elengedhetetlen a szakmai szövetség életében is. Kiket tömörít a szövetség? A szövetség nemcsak a gyorsírók, gépírók és szövegszerkesztők szakmai érdekképviseletét vállalja fel, hanem az ügyvitel területén dolgozók széles körét is (ügyintézők, titkárok, asszisztensek stb.) képviseli. Megalakulásakor az adminisztráció két legfontosabb területe a gyorsírás és a gépírás volt, azóta az ügyvitel és az irodakommunikáció jelentősen kiszélesedett, tartalma bővült. A Nyíregyházán végzett „gyorsgépesek" amellett, hogy helyt álltak a munka világában, rendre dobogósok lettek a különböző versenyeken. A szövetség hogyan veszi ki részét ezekből a megmérettetésekből? A szövetség egyik legfontosabb feladata a szakmai versenyek megszervezése, amelynek közel évszázados hagyománya van. Évente három típusú versenyt koordinálunk, egy országos és egy bajnoki versenyt a legjobbaknak, illetve a tanulói versenyeket. Ebben a munkában fontos a nemzetközi szakmai szervezettel való kapcsolattartás is. Az országos szövetségeket az Intersteno nemzetközi szakmai szövetség fogja össze, a szervezésükben kétévente világkongresszusra és világbajnokságra kerül sor, melyen a magyarok a hazai szövetségen keresztül tudnak részt venni. A Nyíregyházi Főiskoláról az elmúlt három évtizedben rendkívül sok fiatal képviseltette magát ezeken a versenyeken, az intézménynek több világ- és országos bajnoka volt, s a mai napig is sok az olyan versenyző, akinek valamilyen kötődése van a főiskolához. A szövetség elnökeként milyen reményeket táplál a hagyományok újjáélesztésére? Amikor megkerestek, hogy vállalnám-e a szövetség elnökségét, úgy gondoltam, hogy a számos kimagasló versenyeredménnyel rendelkező, kiváló szakemberek érdekeit megtiszteltetés, ugyanakkor kötelesség is képviselni, ha a tagság megtisztelt bizalmával. Nagyon bízom abban, hogy a Nyíregyházi Főiskolán újraindulhat az ügyvitel területén a tanárképzés, és egy országos szervezet elnökeként sokat tehetek majd azért, hogy a fiatalok meg is találják ezt a fajta képzést. A hagyományok folytatása annál is inkább fontos, mert ilyen jellegű tanárképzés a mai napig sincs az országban. Mutatkozna rá kereslet? Nagy lenne az igény, mert az idei tanévtől a középiskola kilencedik osztályától a fiatalok ügyviteli ágazatos szakképzésben tanulhatnak, és érettségi vizsgát is tehetnek ügyviteli tantárgyakból. Az ő oktatásuk mellett két erős és közkedvelt szakképzés az ügyviteli titkár és az irodai asszisztens, oktatásukhoz szintén várják a pedagógusokat. A tanév elején több megkeresés is érkezett hozzánk, hogy tudnánk-e ajánlani ügyviteli szakos tanárt, de sajnos a bolognai rendszerű felsőoktatás bevezetése óta ezen a területen nincs tanárképzés. Az egységünknek ezért rendkívül fontos törekvése a tanárképzés újraindítása, melyet a szövetségünk is támogat. Milyen nehézségekkel kell eközben szembesülni? A képzés indításához nagyon szigorú feltételeknek kell megfelelni, az Akkreditációs Bizottság nem tesz különbséget az egyes szakterületek között, az ügyvitel pedig eleve hátránnyal indul, hiszen lassan már négy évtizede csak főiskolai szinten volt képzés, a nálunk végzett pedagógusoknak nem volt esélyük továbblépni egyetemi szintre majd doktori iskolába. A minősítettséget tekintve tehát nagyon nehéz megfelelni az akkreditációs elvárásoknak. A másik nehézség a szakterület besorolásából adódott. Korábban a bölcsészekhez soroltak bennünket, de az ügyvitel területe nem bölcsész szakterület, sokkal inkább gazdasági. Az ügyviteli tanár szak most a közgazdasági szakmai terület tanári szakja, s az erőforrásainkat velük összegezve próbáljuk meg újraéleszteni a szakot, melyben a megszerezhető szak- képzettség megnevezése is más lenne: közgazdász tanár ügyvitel szakirányon. Ha ennek a szaknak az indítása sikerül, akkor reményeink szerint az utánpótlás lehetősége hosszabb távra is megteremtődik. Milyen új feladatokkal jár még a szövetség elnöki szerepe? A legnagyobb feladat összefogni az ügyvitel széles területén dolgozó embereket, akiknek az érdekeit egy szervezeten keresztül lehet képviselni. Az oktatás, a szakképzés, a pedagógusokkal való kapcsolat továbbra is szívügyem marad. A pályán lévő pedagógusok nagyon várják a szakmai tanácsokat, javaslatokat, konzultációkat. A folyton változó, megújuló szakképzés pedig megkívánja, hogy a szövetség tagjai aktívan vegyenek részt ebben a munkában, hiszen azok a leghozzáértőbbek egy szakterület tartalmi munkájának megítélésében, akik nap mint nap ezen a területen dolgoznak. A harmadik fontos feladat a szakmai hagyományokból eredő versenyzés segítése mind hazai, mind nemzetközi színtéren. Nagy kihívás, hogy a szövetségnek is alkalmazkodnia kell a környezet folyamatos változásaihoz és a tagság igényeihez. Fontos az utánpótlás kérdése, be kell vonni a fiatalokat a munkába, akikre nagymértékben számítok majd. A Nyíregyházi Főiskola egykori és jövőbeli ügyvitel is hallgatóit is szeretnénk megnyerni a közös munkának. Egy szakma ugyanis addig él, ameddig a jövő nemzedék éltetni tudja. (Nagy Balázs)
