Kelet Magyarország, 2013. október (70. évfolyam, 229-254. szám)
2013-10-24 / 248. szám
2013. OKTÓBER 24., CSÜTÖRTÖK KEÜT Üzenet Kopácsi Józsefné, vásárosnaményi olvasónktól Az egészség nem egyetlen tett, hanem szokásaink összessége. Azzá válunk, amit rendszeresen teszünk. ARISZTOTELÉSZ Minden reggel tornával kezdődött FOTÓ: OLVASÓNKTÓL Egészségheti salátabár szülőkkel Rozsréton nyíregyháza. A rozsréti Váci Mihály Tagintézményben a napokban egészséghetet rendeztek. A friss indítását reggeli tornával alapozták meg. A tanulók l-l gyümölccsel, zöldséggel történő belépőjük után egészség-totót töltöttek ki. Az 5-6. osztályosok az újraélesztésről és egyszerű balesetek ellátásáról, a 7-8.-osok a drogfogyasztásról hallhattak előadást. Emellett a gyerekek különleges ásványokat, kaktuszokat tekinthettek és vásárolhattak meg. Első nap a meghűlés gyógyítására való gyógyteákat kóstolhattak. Az alsósok a fogápolási,tudnivalókat is elmélyíthették. Második nap gyümölcsleveket ízlelhettek, délután kerékpáros ügyességi versenyen vettek részt. Szerdán kinyitott a „Salátabár”, a hozott zöldségből, gyümölcsből készítették a nevelők az ízletes salátákat. Az alsós családi sportvetélkedőn a szülők is együtt versenyeztek a gyerekeikkel. Csütörtökön a péksütemények és sajtok kóstolója aratott sikert. A felsős osztályok közötti fociverseny az 5. osztályosok diadalával végződött. Utolsó nap az ízesített joghurtok nyertek a natúrokkal folytatott versenyben. Végül mindenki futott az iskolai tornapályán egy kört az egészségéért. Köszönet a szülőknek, előadóknak, résztvevőknek a hét sikeres lebonyolításáért. NAGYSÁNDORNÉ, TAGINTÉZMÉNY VEZETŐ <§> Levélrózsát készítettek A Sóstó-sóstóhegyi nyugdíjasok és a helyi Szabó Lőrinc tag- intézmény diákjai a többgenerációs együttműködés keretében falevelekből levélrózsát készítettek. fotó: lőkös imréné Elhunyt társaikra is emlékeztek a túrán Mátészalka. Gyalogtúrával emlékezett az eddig elhunyt klub tagjairól a mátészalkai rotarisok. Az elmúlt 20 év alatt öt tag távozott az élők sorából, közülük a túra névadója volt az első. A szép időben a klubtagok mellett a hozzátartozók is részt vettek a gyalogtúrán. Jó döntés volt az eddigi zempléni helyszín felcserélése az ősz színeiben pompázó baktai erdőre. Érdeklődéssel nézegették az erdő élővilágát, a növényeket, a gombákat, a rovar, az emlős és a madárvilágot bemutató tablókat. Az erdőben található emlékműnél Katona István, a klub soros elnöke méltatta az elhunytak munkáját. A túrázók néma főhajtással gondoltak szeretteikre, egykori társaikra. ERDÉLYI MIKLÓS Főhajtás az emlékműnél FOTÓ:OLVASÓNKTÓL Volt látnivaló bőven az úton fotó: olvasónktól Élménydús őszi kirándulás Olvasóink írják Lelkiismeretesen Köszönetünket és hálánkat fejezzük ki a Sóstói Szivárvány Idősek Otthona orvosainak, nővéreinek, vezetőinek és minden dolgozójának, akik édesanyánkat odaadó szeretettel, hozzáértéssel ápolták, gondozták. Lelkiismeretes munkájukat elismerve kívánunk mindannyijuknak jó egészséget, személyes boldogságot. ASZONDY TESTVÉREK Kis győzelmek, csatavesztés Nemrégiben hallottam az örvendetes hírt, a Nyíregyházi Köztemetőt bekameráz- ták. Végre, a halottainknak vitt kegyeleti virágok nem néhány rossz szellemű emberforma martalékává válik. Valahol, tudat alatt felvetődhet az emberekben, hogy hol van az a határ, amikor még a kamerák a társadalmunk biztonságát szolgálják. Mi van akkor, ha a sok csepp tengerré változik? Határainkra kitesszük a „be- kamerázott ország” táblát? Sajnos, a bűnüldözés szinte megoldhatatlan probléma előtt áll. Közben a nemzeti vagyonunk jelentős része az őrző-védő technikába kerül át. Születőben van egy új iparág, és az erre épülő extra jövedelmű szolgáltatások. A biztonság lassan áruvá változik. Remélhetően nem Orwell rémálma felé araszolunk, ahol lényegében a kamerákat is bekamerázták, a társadalom megfigyelőkre és megfigyeltekre szakadt szét. Magánélet nélkül nem élet A napokban őszi kirándulására indult a Lengyel-Magyar Baráti Társaság. Szlovákián átutazva Nyíregyháza testvérvárosában, Eperjesen álltunk meg elsőként, városnézésre és egy templomi orgonamuzsikára. Ótátrafüreden a napfényes az élet! Egy felmérés szerint a magyarok biztonságérzete rossz, csupán a 110. helyre soroltak be bennünket. Sereghajtókból lehetnénk élcsapat! Hogyan? A technikai védelemnek is van valamilyen szinten optimuma. Társadalmi tudatosság nélkül nem érhetünk el eredményeket. Sajnos, sok közösségben a társadalomra veszélyes tagok gyakran Robin Hoodot megszégyenítő tiszteletnek örvendenek. A végleges megoldás tehát e gyökerek szintjén keresendő. A pénz Magas-Tátrában gyönyörködhettünk. Lengyelországban Nowy Targot - a jövőre várossá avatásának 650. évfordulóját ünneplő - kereskedővárost kerestük föl, majd egy hajókirándulást tettünk a földuzzasztott Du- najecen, a romantikus Needdig még soha semmit nem oldott meg, csupán néhány család, vállalkozás, intézet és cég biztonságát szolgálja, átmenetileg. DR. KISS ISTVÁN Foglalkoztatás Nem új keletű ez a rendelet, ahogy mondják. A rendszerváltás előtt is minden területen foglalkoztatták az elítélteket, csak már elfelejtették az illetékesek. Építő munkában nagyon sokan vettek részt a városunkban dec várának tövében. Az estéinket - Lengyel Dalárdánk vezetésével - dallal tettük hangulatossá. A harmadik napot már a Lengyel-Tátra fővárosában, Zakopanéban töltöttük, ahonnan élményekkel tértünk haza. BÁRKÁNYIWIESLAWA is. Renben tartották az utakat, közterületi kerteket és sorolhatnám a végtelenségig. A BV-intézetben varroda is működött, ahol különböző termékek készültek. Felszámolták ezeket is, mint annyi mást és szétrombolták, tönkretették. A diákok gyakorló munkájáról: a hatvanas években üzemekben, gyárakban, üzletekben korábban bizonyos órát töltöttek el a tanulók. Ezek nem új keletűek. Jó, hogy visszahozzák az ilyen foglalkoztatásokat. SZ.GYNÉ, NYÍREGYHÁZA Lakóhelyem: Ön is lehet szerkesztő! Tisztelt Olvasóink! Bizonyára sokan ismerik és böngészik lapunk internetes portálját, a Szabolcs Online-t (www.szon.hu) is. Megyei hírportálként fontosnak tartjuk, hogy településeinkről minél több információ jusson el az ott élő emberekhez, ezért indultak el a „lakóhelyem" aloldalak, melyeken az olvasók megtalálhatják a saját településükről szóló híreket. A Szabolcs Online-on jelenleg 21 település aloldala szerepel. Ezek a felületek interaktívak: azaz bárki feltölthet rá képeket, cikkeket, információkat, amelyeket meg akar osztani lakóhelye közösségével, illetve kereshetik az oldalak „felelőseit”, akiknek elérhetőségeit feltüntetjük az oldalakon. <§> Osztálytalálkozó 35 éves osztálytalálkozót tartottunk Nyíregyházán, a Zrínyi Ilona Gimnáziumban. Néhai Szitha Mária helyett Garamvölgyiné Ács Máriát kértük fel „új" osztályfőnökünknek, fotó: olvasónktól Felébreszteni a csipkerózsika álmából Sokan nagyon szívesen utaznának ismét a hangulatos kisvonaton. NYÍREGYHÁZA. Több mint hét évtizede, gyermekkoromban utaztam először a kisvonattal. Nagymamánk a Zemplén megyei Kisrozvágyon lakott, s mi minden nyarat, karácsonyt, húsvétot ott töltöttük. A kisvonattal utaztunk Nyíregyházáról az akkori Bessenyei téri állomásról (ma Hősök tere) a Riese községbe, s onnan már lovaskocsival tovább Kisrozvágyra. 1944-ig a balsai vasúti Tisza hídon át vezetett az út, de felrobbantották, s utána már csónakkal, komppal kellet átkelni a folyón. Kellemes volt az út Ez nagyon romantikus volt, mert amikor beértünk a Tisza közepébe, ott merítettünk a folyó vizéből, s nagyokat ittunk belőle. Júniusban, amikor a Tisza „kivirágzott”, több Petraskó Zoltán fotó: km millió kérész önfeledten járta a „násztáncát”. Évtizedek múltán, már ifjú tanár koromban, Kótajba helyeztek tanítani. Több kollégával együtt, mint „kijáró tanárok” utaztunk a kisvonattal nap-mint nap. A vonat a Fűtőházból indult, s első megállója a MÁV állomás előtt volt, majd a Bessenyei tér következett, itt szálltunk fel mi. Nagyon sokan jártak ki a különböző munkahelyekre, főleg mezőgazdasági üzemekbe. Kótajba egy fél óra alatt értünk. Tavasztól őszig nagyon kellemes volt az utazás az erdőn keresztül. Szinte baráti társaság alakult ki, beszélgettünk, olvasgathattunk, még a sakk, a kártya is előkerült. Télen más volt a helyzet, mert csak egy dobkályha állt a kupéban, amit a kalauznak és nékünk kellett fűteni. A szembejövő „ellen vonatok” - mivel csak egy sínpárat építettek ki - az egyes állomások kitérőiben várták be a szerelvényeket. A járatokon a falvakból az őstermelők szállították be a termékeiket a városunk piacára, vagy „kész helyékre”. Friss zöldséget, gyümölcsöt, tejtermékeket, tojást, s apró jószágot hoztak. Majd bevásároltak a boltokban fűszereket, ruhaneműket, cipőket stb. Élénk forgalmat bonyolított le a kisvonat, s nagyon szomorú, hogy megszüntették. A „tetszhalott” állapotából újra kell éleszteni! Talán még az „ügyes”, lelketlen fémtolvajok nem szedték fel a síneket, a talpfákat. Még megmenthető lenne, és ez valamennyiünk érdeke. Hisz a kulturális vonatkozásai sem elhanyagolhatóak. Sürgős intézkedés kellene! Sóstó, Nyíregyháza gyöngyszeme, a négy fürdőjével, az állatkerttel, a Múzeumfalujával, mind megannyi látogatót vonz. A nyáron a tömött, levegőtlen, agyonzsúfolt autóbuszjáratok mellett, sokkal kellemesebb a Sóstói erdőn keresztül vezető úton, a nyitott kocsikkal közlekedő kisvonattal utazni. Miért fosztjuk- meg mindezektől a lehetőségektől a közönségünket? Sürgős intézkedésre lenne szükség! Ezzel tartozunk a vendégeinknek, s önmagunknak, ha azt akarjuk, hogy minél többen látogassanak el hozzánk. PETRASKÓ ZOLTÁN
