Kelet-Magyarország, 2013. augusztus (73. évfolyam, 178-203. szám)

2013-08-02 / 179. szám

2013. AUGUSZTUS 2-, PÉNTEK "Fsiiiraiflláfp Hiánycikk az orvos, a patika, a műút A közbiztonság egyre fontosabb a tanyavi­lágban, ahol őrzik a hagyományokat. rozsrétszőlő. Gyebrószki János, a Bokortanyák La­kosságáért Egyesület elnöke a szervezet kicsi, de annál zsúfoltabb irodájában fogad Rozsrétszőlőben, a Vád Mi­hály Általános Iskola épü­letében. Az egyesület köz­vetlenül 18 kisebb és négy nagyobb (Butyka, Rozsrét­szőlő, Mandabokor I-III. és Felsősima) tanyán van jelen. De nem húznak határt tanya .és község között, hiszen az egyesület lovas szakosztályá­ban vannak kálmánháziak, orosiak és nagycserkesziek is. A kisebb-nagyobb bokor­tanyákon mintegy hétezer ember él. Az életszínvonalat alapjaiban meghatározza köz­műlefedettség.- A csatornázás most van folyamatban - mondja -, mely mintegy 15 milliárd fo­rintba kerül. Az utóbbi évek­ben 25 utat hoztak rendbe, de az itteni tanyavilágban még legalább 300 kilométer a föl­dút. Az összesnek mintegy 70 százaléka. A szilárd burkolatú utak is jobbára köz-, illetve országutak. Nagyon fon­tos, hogy ne érezzék ma- gukat elszi­GYEBRÓSZKI JÁNOS A Nyíregyházát övező bokortanyákon közel 7000 ember él fotó: racskó tibor Mandabokorban épült nemrég 4,2 kilométernyi út a Bem József utca folytatása az egyik ága Rozsrét, míg a másik a Mandabokori Műve­lődési Házig vezet. Az M3-as autópálya alaposan felboly­gatta a tanyavilágot, ugyanis 30 tanyát vágott ketté. Sok­szor nagy kerülővel lehet csak eljutni egyik tanyáról a másikra. Ám ha a Nyíregyhá­zát elkerülő út megépül autó- pálya-felhajtóval, azzal csak nyerhetünk, mert közelebb kerülnek ezek a tanyák az or­szághoz, meg egymáshoz is. Sok az idős, beteg ember A villanyhálózat kiépítettsége közel százszázalékos, persze akad egy-két kisebb ház, pél­dául Mandabokorban, ahol nem is igényelték a bekötést. Itt vízvezeték sincs, a lakók a közkútról hordják a vizet. A gázprogramból kimaradt Vadastanya és a császárszál­lási üdülőtelep. A vezetékes telefonhálózat ma már nem probléma, hiszen kiváltotta a mobil. A tömegközlekedésben vannak még komoly hiányos­ságok. Bár a Volán az utóbbi években üzembe állított kis­buszai sok helyre eljutnak, de a lefedettséget koránt­sem lehet teljesnek nevezni. Például a külterületeken a buszvárókban hagyják a ke­rékpárokat, hisz a környező tanyákról gyalog messze len­ne eljutni a buszig. Orvosi rendelő áVolt Ságvá- ri Tsz-telepen, Felsősimán és Rozsrétszőlőben van. De pél­dául Rozsrétszőlőben sincs helyben lakó háziorvos, hol­ott már az épület, a szüksé­ges infrastruktúra is meglett volna hozzá. Nagyok a távol­ságok, a tanyákon pedig sok magányos, idős, beteg ember él, orvos meg kevés. Hasonló nagy gond a patika hiánya is. Se pénz, se posztó Rozsrtészőlőnek körzeti álta­lános iskolája van 160 tanu­lóval, kétcsoportos óvodája közel félszáz nebulóval. A kereskedelem itt teljes körű, Mandabokorban van ÁBC, ezen a két településen a ven­déglátás is elfogadható. A ki­sebb tanyákra mozgóbolt jár. A megélhetés helyben csak a földművelésből lehetséges. Akinek van földje és eszkö­zökkel is bír, az gazdálkodik. A föld jónak mondható, a gabonatermesztés mellett egyre nagyobb teret nyer a kertészkedés. Komoly prob­léma azoknál a családoknál van, ahol se föld, se munkale­hetőség nincs. Jobb esetben közmunkát vállalnak, vagy a „semmi ágán” élnek.- A közbiztonság egyre fon­tosabb a tanyavilágban - foly­tatja Gyebrószki János -, ezért Rozsrétszőlőben és Mandabo­korban 1995-ben, Felsősimán rá egy évre megszerveztük a polgárőrséget a külterülete­ken. Butykán többször újra­szerveződött a polgárőrség, majd 2000-ben Császárszál­láson is létrehozták a szerve­zetet, mely később megszűnt, mert elköltözött a vezetője. A hagyományok ápolása- A tanyák lakosságának na­gyon fontos, hogy ne érezzék magukat elszigeteltnek. Ezért hoztuk létre 2002-ben egye­sületünket, melynek egyik fő célja a tirpák kultúra - hiszen ezeket a területeket ők népe­sítették be 260 évvel ezelőtt -, a hagyományok ápolása. A másik fontos állomás, hogy 2004-ben létrehoztuk a lovas szakosztályt Gyurcsán Mihály irányításával. A mintegy száz lóval bíró gazdák rendsze­resen szerveznek fogathajtó versenyeket, részt vesznek országos és nemzetközi vetél­kedőkön.- Korábban a Gyurcsán-ré- ten volt a pálya, de azt, saj­nos, a talajvíz felverte, így tavaly már Kálmánháza hatá­rában rendezték meg „derbit” az önkormányzat és Trencsé- nyi József jóvoltából. 2009- ben hoztuk létre az egyesület népdal- és néptánckörét a mandabokori klubban. A tir­pák népi együttes országra szóló sikereket ért el, akár­csak a tirpák lakodalmas, mely a százéves hagyomá­nyokat élesztette újra tavaly több mint ezer érdeklődő szeme láttára. Idén március elsejétől a mandabokori mű­velődési házat az egyesület üzemelteti. Szeptemberben rendezzük meg a Tirpák Ki Mit Tud?-ot. KM-GyL. Tanyaprogram A tanyafejlesztési program idei, har­madik ütemében kétmilliárd forintnyi támogatásra lehet pályázni augusztus 7-éig a Vidékfejlesztési Minisztérium­nál. Az idén a pénzügyi segítségre hét megye 68 járásának 724 településéről pályázhatnak települési önkormány­zatok, a tanyán élők. Az önkormányzatok maximum 60 millió, az egyéni gazdálkodók pedig 2,2 millió forintra pályázhatnak. Az önkormányzatoknak és a fiatal gazdáknak 10, az egyéni pályázóknak pedig 25 százalékos önerővel kell rendelkezniük. Közösségi ház kellene, főként a fiataloknak Túrós pucóka, meg mákos kukorica Szászné Mária, Szász István, Pécsik András és Miholecz József rozsrétszőlő. Jávor Pál Rozs­rétszőlőben, az iskolától nem messze él feleségével. Július 25-én töltötte be 73. életévét, de még igen jól bírja magát, az egyik legfürgébb lábú táncos az egyesületben. Aktív korá­ban eladó volt, de dolgozott fűrésztelepen is.- Itt születtem, itt is nőt­tem fel - mondja. - Bár volt kísértés, hiszen édesanyám gyerekkorát Amerikában töl­tötte, egyik nővérem kint is maradt. Engem azonban nem lehetett innen elmozdítani, itt érzem jól magam. Jávor Pál és felesége a kertben Feleségével közösen 6 hek­táron gazdálkodnak, melyből 2 hektár legelő. A szántón ku­koricát, búzát, tritikálét, árpát termesztenek, a kertben zöld­séget, burgonyát és sokféle virágot. Korábban tehenet is tartottak, míg helyben volt tejcsarnok, de most már csak hízót és baromfit nevelnek a család konyhájára. Lányuk, Erika iskolagondnok helyben. Két unokájuk van: Erika és Sándor. Nagy bánatukra Eri­kát Győrbe vitte a szerelem. De hát - sóhajt egyet Jávor Pál - „ez az élet rendje”. Sándor itthon van, még diák.- Hogy mi az, ami hiányzik a mintegy kétezer lakosú te­lepülésen? Sajnos nincs meg a közösségi élet színtere. Fő­leg a fiatalok számára lenne ez fontos. Kár, hogy amikor az iskolát építették, nem gon­doltak erre, mert például egy sportcsarnok a közösségi ház szerepére is alkalmas lett vol­na. Égetően szükség lenne gyógyszertárra is, és helyben lakó háziorvosra. Korábban volt legalább házipatika, most az sincs. KM-GyL. Az M3-as autópálya által alaposan szét­szabdalt tanyavilágban nem könnyű eligazodni. MANDABOKOR. Szász István és felesége, Garai Mária ráadásul olyan portán lakik, melynek megközelítése még ilyen szá­raz időben sem leányálom. A laza homokban nem tanácsos lelassítani, mert könnyen el­akadhat az ember közönséges személyautóval. Sokat jelent a klub Szász Istvánná a tizenkét testvér közül a tizenegyedik. Ő Felsősimán született. Hár­man, sajnos, már elmentek. Amikor az útviszonyokat említem, megjegyzi: - Tet­szett volna erre járni, amikor a nagy hó volt 1999-ben. El voltunk vágva a külvilágtól. De egy-egy kiadósabb eső után sem egyszerű a helyzet, volt olyan, hogy az autót csú­szólapon húzta ki a Zetor az országútig. Szászék aktív tag­jai a 16 tagú néptánc- és nép­dalkörnek. A tirpák gasztro­nómia nagymestere is Mária. Még a tévében is szerepelt a Bordás Marcsi műsorában. Itt az egyik kedvenc a csülkös bab, a lapcsánkát lapcsánnak, a sztrapacskát pucókának vagy nyögvenyelőnek hívják, eszik túróval, káposztával, vagy csak úgy, hagymás zsír­ral. Igazi tirpák specialitás a mákos kukorica, ez volt az étek a (kukorica)fosztóban.- Amióta a klub létrejött, azóta jól érezzük magunkat - mondja. - Sokat turnézunk, legutóbb részt vettünk Szege­den a nyugdíjas Ki Mit Tud?- on. Hetente próbálunk, jót tesz egy kis együttlét, kikap­csolódás. Sokat jelent az is, hogy felépült az evangélikus imaház, fiatal papunk nagyon agilis, a fiataloknak rendezvé­nyeket szervez, hogy itt tartsa őket. Az autópályának nem örül túlságosan, hisz a sztráda közvetlenül a portájuk mel­lett halad el. A túlsó oldalra építettek zajfogót, ide nem. Örökös a morajlás.- Felborított a lelki nyugal­mukat az autópálya. Azelőtt a légyzümmögést is hallani lehetett. Most még azt sem halljuk meg, ha megáll a ház előtt egy autó. No ezt ki is használják a betörők. Húsvét másnapján este valaki lesze­relte a traktorról az indító­motort. Pedig hamis kutyát is tartunk. Sok a munka a portán Szászék 8,5 hektáron gazdál­kodnak, sajnos nem nagyon jutnak támogatáshoz, mert ehhez kevés a föld, meg aztán az önerőt is hozzá kell tenni. Miből? Hitelt kellene felven­ni, akkor meg eladósodnak. így megpróbálnak saját ere­jükből talpon maradni. Nem könnyű, hiszen a kukorica, napraforgó felvásárlási ára alacsony, a gázolaj, a vegy­szerek drágák. Alig tudják ki­gazdálkodni az önköltséget. Ráadásul az ő járadéka mind­össze 28 ezer forint. A porta végén forr a munka: az imént letördelt csemegekukoricát készíti elő szállításra Szász István, unokatestvére Pécsik András és az énekkar minde­nes, Miholecz József. Segí­tenek egymásnak, másként nem boldogulnának. KM-GyL. Tirpák trojka, sikerek a kisbéri paripákkal Trencsényi József Csillaggal és Dacossal fotók: györke László Trencsényi József már akkor tartott lovakat, amikor azt nem nézték jó szemmel. kálmánháza. Bár Trencsényi József Kálmánházán lakik, itt tartja hét lovát is, oszlo­pos tagja a Bokortanyák La­kosságáért Egyesület lovas szakosztályának. Részben az ő érdeme is, hogy amikor a Gyurcsán-rétet elöntötte a víz, elfogadtatta a helyi ön- kormányzattal és Urszuly Sándorné polgármesterrel ötletét, hogy Kálmánháza ha­tára adjon helyet a fogathajtó versenyeknek. Mint utólag kiderült, Trencsényi József nyitott kapukat döngetett, hiszen ötletét felkarolták. Oly annyira, hogy az idén szeptember 7-én második alkalommal rendezik a népi hagyományőrző fogathajtó versenyt Kálmánházán. - Kis­béri lovakat tartok - mondja. - Szép sikereket értünk el or­szágszerte. De most már het­venkét éves vagyok. Hál’ is­tennek van utánpótlás József fiam révén, és két unokám, Kitti és Anett is jó barátság­ban a lovakkal. Büszke a hármasfogatra, a lőcsös szekeret az ötéves Csil­lag, a nyolcéves Dacos és a ha­téves Olga húzza. Nem köny­nyű utat járt be Trencsényi József, hiszen osztályidegen­ként (apja csendőr volt) még az autóvezetői tanfolyamra kerülés is komoly nehézsé­gekbe ütközött. Gépkocsive­zető volt aztán a Volánnál, de a tanyavilágtól, a lovaktól sosem szakadt el. Már akkor tartott saját lovat, amikor azt nem nézték jó szemmel az or­szág akkori urai. Összesen hatvankettő hek­tár földjük van, de csak húsz hektárt művelnek, a többit bérbe adták. A szántón nap­raforgó, kukorica terem, és persze kalászosok, hogy meg­legyen a vetésforgó. KM-GyL. KELET

Next

/
Thumbnails
Contents