Kelet-Magyarország, 2013. július (73. évfolyam, 151-177. szám)
2013-07-23 / 170. szám
2013. JULIUS 23., KEDD Interjú Szikszai Róbert junior Európa-bajnok diszkoszvetővel Szikszai Róbert: „Tényleg igazán különleges érem, ránézésre sem olyan, mint amelyiket egy magyar versenyen nyer az ember” A diszkosz szálljon el, FOTÓ: SIPEKI PÉTER de az se magától! BESZÉLGETŐPARTNER Bodnár' Tibor Elbírta az esélyesség terhét a friss kontinensbajnok, aki az aranyéremmel sem lett másabb ember. atlétika. Megjöttek! A kanyarodás közben nem a fék csikorgott, hanem a duda szólt (újabb tanújelét adva annak, hogy Kerekes László edző sokat megélt autója nem mindennapi csodákra képes), az öreg Mercedesből pedig kiszállt a nyíregyházi atlétikát Rietiben, a junior Európa-baj- nokságon képviselő három, jól megtermett sportember. A „sofőr”, vagyis Kerekes László mellett lépdelő, diszkoszvetésben végül tizenkilencedik Káplár János mondjuk volt már mosolygósabb, de a friss Európa-bajnok Szikszai Róberttel madarat lehetne fogatni. Aztán kiderült, hogy a 19. születésnapja előtt álló fiatalember kontinensbajnokként is olyan szerény, mint annak előtte volt. Szó se róla, szép és extravagáns az érmed. Mivel csak az utolsó napon versenyeztél, sokat szemeztél vele az Euró- pa-bajnokság alatt, mígnem a nyakadba akasztották? SZIKSZAI RÓBERT: A kalapácsvetésben második Pásztor Bence és Gyurátz Réka érmét is láttam, mondtam is nekik, hogy nekem is ugyanilyen kellene, csak másik színben. Látva az ifjúságiak által Donyeckből hazahozott medálokat, a miénk tényleg igazán különleges, ránézésre sem olyan, mint amelyiket egy magyar versenyen nyer az ember. Az elutazás előtt Kerekes László edző attól féltett, hogy amennyiben nem lesz a magyar csapatnak aranya az utolsó napig, akkor az nyomasztó lesz rád nézve. Éreztél Ilyesmit? SZIKSZAI RÓBERT: Úgy mentem ki, hogy esélyes vagyok, hiszen vezettem a világranglistát, meg azért jól dobtam kint is, a szerdai edzésen azt éreztem, hogy könnyű a diszkosz a kezemben. A selejtezőben úgy dobtam ötvenhét métert, hogy szinte csak kiejtettem a kezemből a szert, egyáltalán nem foglalkoztatott, hogy csak az ötödik legjobb eredménnyel kerültem a döntőbe. Enyém volt az első dobás, ha nem lett volna messze a szállás, és nem szurkoltam volna a másik csoportban szereplő klubtársamnak, Káplár Janinak, akkor már a szobámban pihenhettem volna, mire a többiek megizzadtak a fináléba kerülésért. Visszatérve az esélyesség kérdésére, soha senki nem mondta nekem, hogy csak az aranyéremmel lenne elégedett, de legbelül azért éreztem, hogy mit remélnek tőlem, és azt is, hogy én mit várok magamtól. Mivel telt a selejtező és a döntő közötti idő? SZIKSZAI RÓBERT: Ki sem mozdultam a szállásról, de leginkább azért, mert busszal mintegy negyven percre volt a versenypályától, és nem lett volna szerencsés oda-vissza másfél órákat az utazással töltenem. Arra is figyeltem, hogy ne izguljam túl az előttem álló feladatot, szobatársaimmal, Káplár Janival és a súlylökő Rakovszky Tibivel filmet néztünk, ettünk, igyekeztünk kikapcsolódni. A döntőben azért ránk ijesztettél, hiszen a második sorozat után „csak” a harmadik helyen álltái, és volt egy rontott próbálkozásod is. SZIKSZAI RÓBERT: Az első kísérlet amolyan biztonsági volt, az számított, hogy már azzal legyen meg a nyolcas döntő. A másodiknál kiléptem, de a harmadiknál sikerült rendezni a sorokat. Hatvanhárom méter fölé jutottam, sejtettem, hogy azzal nyerni tudok, de még sikerült két nagyobbat is dobnom. Az utolsó sorozatban, amikor már Európa-bajnokként áll a dobókörbe az ember, honnan még az erő egy új magyar csúcs elérésére? Azt hinnénk, ilyenkor már az ünneplés körül járnak a győztes gondolatai. SZIKSZAI RÓBERT: Egyrészt helyezést már nem befolyásolt az a kísérletem, tehát félsz nélkül engedhettem el a diszkoszt, másrészről pedig a szombathelyi dobóműhely tagjai szokták mondani, hogy utolsóra nagyot dobni, na az a nagy tudomány. Ha már Szombathely szóba került... Atlétikában is sorban állnak a legjobb korosztályos versenyzőkért a nagy klubok, éppúgy, mint azúgynevezett látványsportágakban? Egyáltalán előrelépést jelentene a számodra, ha az ország nyugati végébe kerülnél? SZIKSZAI RÓBERT: Nem, ez szóba sem jöhet. Itthon biztos, hogy csak nyíregyházi színekben fogok versenyezni, Kerekes László edző szakértelme számomra garanciát jelent a további fejlődésre, előrelépésre. Egy amerikai lehetőségen azért persze elgondolkodnék. Diszkoszvetésben lettél junior Európa-bajnok, de azért az nehezen hihető, hogy gyerekkori álmod vált valóra azzal, hogy az atlétika ezen szakága mellett tetted le a garast. SZIKSZAI RÓBERT: Sportos családból származom, anyukám kosárlabdázott, keresztapám, Szikszai Mihály pedig tagja volt a hajdani nagy Szparinak, amely 1980- ban először harcolta ki az NB I-be jutást Nyíregyházán. A kapcsolatom az atlétikával hatodikos koromban mélyült el, amikor a Zelk Zoltán Általános Iskola diákjaként Bakosiné Szenczi Erika néninél kezdtem edzésre járni. Azt követően Oroszi István tanár úrnál dobtam a főiskolai pályán, olyan öt éve pedig Kerekes Laci bá’ egyengeti az utamat. Egy év alatt több mint hat métert javítottál az egyéni rekordodon. Két éve még a magyar bajnokságon is csak harmadik voltál a saját korcsoportodban, most egész Európa a hátadat nézi. Mi a titok? SZIKSZAI RÓBERT: Két éve is elértem az ifjúsági világ- bajnokságon való induláshoz szükséges szintet, de harmadik magyarként nem indulhattam. Akkoriban Káplár Jani és Kecskeméthy Marci előttem járt, de azóta ők mindketten átestek egy komoly műtéten, engem viszont elkerültek a sérülések, nőttem, erősödtem, és a fejlődésem töretlen maradt. Ezt látva, a kedvem is egyre jobban megjött az edzésekhez, azt mondják, a technikám is elég jó, mondjuk azon mindig van mit javítani. Tavaly nem sok, néhány centi és egy helyezés hiányzott a világbajnoki döntőhöz, most minden összejött. Mondhatjuk, hogy az olasz- országi viadal kárpótolt a Barcelonában történtekért? SZIKSZAI RÓBERT: Igen, bár azt a rosszakaróim sem mondhatják, hogy csak a szerencsének köszönhetem az aranyérmemet. Négy érvényes dobásom közül hárommal is megnyertem volna a versenyt, közel három métert vertem a másodikra. Hogyan teltek az első óráid Európa-bajnokként és mennyivel másabb ember tért ide vissza a Tiszavasvári úti dobóbázisra, mint amelyik elindult az Eb-re? SZIKSZAI RÓBERT: A verseny után jött az eredményhirdetés és á doppingvizsgálat, aztán vásároltam néhány ajándékot, amitaddig elmulasztottam. Említettem már, hogy nagyon rossz volt a közlekedés a pálya és a szállás között, alig vártuk, hogy újra a hegyen, vagyis a hotelben legyünk. A záróbankett nagyon feledhetőre sikeredett, úgyhogy hamar visszatértünk a szállásra, ahol fél egyig beszélgettünk a többiekkel, aztán nyugovóra tértünk, mert reggel korán kellett kelnünk. Lehet, hogy ismertebb leszek itthon, mint eddig voltam, de nem szabad elszállnom magamtól. Mit gondolsz, kik mosd rád a legbüszkébbek? SZIKSZAI RÓBERT: Nyilván a családom, anyukám és az öt perccel idősebb ikertestvérem, Norbert. Ő is atletizál, de teljesen más alkat, mint én vagyok. Tíz centivel alacsonyabb és negyven-ötven kilóval könnyebb, mint én, jelenleg hármasugró, Bakosi Béla bácsinál edz. Amennyire tudom, a rokonság együtt szurkolta végig a döntőt. Talán a csapattársaim is büszkék rám, nem beszélve az edzőmről, Kerekes Lászlóról. A felsoroltaknak köszönhetem a legtöbbet azért, hogy idáig jutottam. Azért nyugtass meg, hogy messze még a végei Biztos meghallgatnád majd felnőttversenyek végén is a Himnuszt a dobogó tetejéről? SZIKSZAI RÓBERT: Ez nem is kérdés, hiszen remek érzés. Ez volt az első olyan világ- versenyem, amelyen érintett voltam az eredményhirdetésnél, remélem, lesz még részem hasonlóban. Jövőre egészen biztos, hogy nem, hiszen kilépsz a juniorok közül, és az utánpótláskorúak számára csak 2015-ben rendeznek Európa-bajnokságot. SZIKSZAI RÓBERT: Igen, de azért motivációnak így sem vagyok híján, hiszen lesz téli dobó Európa-kupa, aztán csapat Európa-bajnokság és a felnőttek között szeretnék nemzetközi versenyeken is indulni. A felnőtt Eb talán még messze van, hiszen tovább kell erősödnöm az eddig használttól huszonöt dekával nehezebb, kétkilós diszkoszhoz, de ha így halad a fejlődésem, akkor semmi sem lehetetlen. Tizennyolc évesen, sikeres érettségivel, leendő főiskolásként, junior Európa-bajnokként legszívesebben talán megállítanád az idő kerekét, nemde? szikszai Róbert: Sikeres időszak van mögöttem, de én egész évben az Európa- bajnoksággal feküdtem és keltem, mindent erre tettem fel. Közel kétméteresen növésben vagy még? SZIKSZAI RÓBERT: Azt mondják, van még bennem néhány centi, és az lenne az ideális, ha ahhoz feljönne még öt-tíz kiló izom. Szükségem van a kalóriára, mondjuk a következő napokban a tésztát hanyagolni fogom, mert abból odakint bőven jutott. Remélem, hússal várnak otthon, jósokkal... A következő nagy cél a riói olimpia? SZIKSZAI RÓBERT: Ahhoz hatvanöt métert kellene majd dobnom a kétkilós diszkosz- szal, meg sok függ attól is, hogy hány magyar diszkoszvető dobja meg a szintet. De álomnak nem rossz. Akkor most egy kis pihenés, utána pedig Brazíliával kelsz és fekszel? szikszai RÓBERT: Pihenés? Kedden reggel már jövök ki edzeni, a hétvégén ugyanis felnőtt országos bajnokság lesz... 10 SiSOlt .. KBIT
