Kelet Magyarország, 2013. március (70. évfolyam, 51-75. szám)
2013-03-09 / 58. szám
2013. MÁRCIUS 9., SZOMBAT iram KELET liPF imä IflNlll wíi Ilii lli§ Üzenet Tompa Róbert, hűséges olvasónktól: E szó: otthon, úgy hangzik, mint egy szép költemény vagy mint az esküvői harangszó, de hangja ennél is lágyabb, kedvesebb és szívhez szólőbb. Legyen az nádfödeles kunyhó vagy pompás palota, egyre megy - a szülői ház, ha még oly igénytelen is, mindig szülői ház marad, mert a föld kerekségén semmiféle hely sem hasonlítható hozzá'. CHARLES HADDON SPURGEON Levelesládánkból Egy húron pendül a zenésztársaival fehérgyarmat. A Fehérgyarmaton élő és tanuló Pásztor Márk nyugodtan mondhatná magáról, hogy gitárral a kezében született, hiszen a nagyapja és az édesapja is kitűnő énekhanggal és muzikalitással rendelkezik. Szóval az a bizonyos alma nem esett messze a fájától, sőt, mély gyökerekkel kapaszkodik a Szamos folyó fövenyébe. Márk a fehérgyarmati Deák Ferenc Gimnázium 12. osztályos tanulója. Amikor arra kértem, meséljen magáról, szeré- nyes csak ennyit mondott:- Ezt nem az elbizakodottság mondatja velem, de Berecz András meseíró szavaival élve azt hiszem, hogy „már kicsinek is nagy voltam”, a szüleim és környezetemben élők szemében legalábbis biztosan. Bár Nábrádon laktunk, az elemi iskolát Gyarmaton, a Bárdos Lajos iskola ének-zene tagozatán kezdtem el, az első tanárom Pálcsey László volt.- Jelenleg a Deákban tanulok angol tagozaton. Itt nem kapok zenei oktatást, de a szabadidőmben két zenekarban Pásztor Márk gitárral egy nívós rendezvényen fotó: a szerző is játszom, a harmadik pedig most van alakulóban. Az egyik neve Pásztor Márk és Pelyvás Bence U.P.! Bence dobol, én gitározom és énekelek, több fajta stílusból dolgozunk fel zenéket. A másik zenekarunk most lesz kétéves, HiPsztéria névre hallgat, és nemrég jelent meg (online) az első demo „lemezünk” Állítsuk fejre a világot! címmel.- Jövőre, a középiskola után a fővárosi színművészetin vagy Kaposváron szeretnék továbbtanulni színész szakon. E. NAGY ISTVÁN, FEHÉRGYARMAT Kik fogják tanítani az unokáinkat? A KM szerdai számában jelent meg levelem „Egy megbecsült hivatás sárba tiprása” címmel. Ehhez szeretnék hozzáfűzni még néhány gondolatot. Nekünk, pedagógusoknak úgy kell végeznünk a munkánkat, hogy a gyerek ne vegye észre az elkeseredésünket. Ő nem tehet erről az állapotról, és azt várja tőlünk, hogy a megszokott lelkesedéssel adjuk át számukra a tudást. Sokan mondják: megérdemeljük ezt a bánásmódot, mert nem teszünk semmit. Mit tudnánk tenni? Sztrájkolhatunk. Pályafutásom alatt egyszer fordult elő, és mi történt? Egész nap bent ültünk az iskolában, mert felügyeletet kellett biztosítani a gyerekeknek, később pedig egy szombati napon le kellett dolgozni a kiesett napot. Jelenleg egy továbbtanulás előtt álló osztály osztályfőnöke vagyok. Gyakran kérdezik: mit tanácsolok, milyen pályán tanuljanak tovább? Mit mondhatok erre? „Bárhol, csak tanárnak ne menj!” Igazából mondani se kell, sok pedagógusgyerek jár hozzánk, saját bőrükön tapasztalják, hogy mennyire nincs jövője a tanári pályának. Külföldön a takarító, mosogató embereket is jobban megbecsülik, mint itthon a tanárokat! De így mi lesz ezzel a hivatással? Ki/kik fogják majd a gyerekeinket, unokáinkat tanítani? Ha már senki nem akar tanár lenni, újra megbecsült hivatás lesz? EGY ELKESEREDETT PEDAGÓGUS A tagság elfogadta az évértékelőt, a legjobban teljesítő polgárőrök elismerést kaptak FOTÓ: A SZERZŐ Közel 700 órát szolgáltak Évet értékeltek a petneházi polgárőrök nemrégiben a helyi teleházban, ahol Bartha Miklós, a polgárőrség elnöke elmondta: 2012-ben is igyekeztek a polgárőrök a tudásukhoz és lehetőségeikhez képest tevékenyen segíteni a köz- biztonságot. 174 alkalommal összesen közel 700 órát töltöttek szolgálatban. Sok polgárőr a munkája miatt csak hétvégén tudja vállalni Szeretel-bemutató „Mert egyszer mi is elmegyünk...” címmel beszélgetésre hívja az érdeklődőket az életről, az elmúlásról dr. Kollárné Balia Anna, a Szeretel Fogadónap: kedden és pénteken Továbbra is várjuk olvasóinkat észrevételeikkel szerkesztőségünkben! Ügyfélszolgálati időben, lehetőleg minden kedden és pénteken 10-14 óráig Dankó Mihály újságíró fogadja az aktuális problémafelvetésekkel, információkkal érkezőket Nyíregyházán, a Dózsa György utca 4-6. szám alatt, az első emeleten. Tisztelt olvasónk! Ezen az oldalon a Kelet-Magyarországhoz érkező olvasói leveleket, fényképeket közöljük. Lehetőségeinkhez mérten minden olyan írást megjelentetünk, amelynek tartalma nem ütközik érvényes jogszabályba, valamint nem sért személyiségi és kisebbségi jogokat, jó ízlést. Ha a levelet részleteiben találjuk ilyennek, azokat a részleteket kihagyjuk. A levél megjelentetése azonban nem jelenti azt, hogy szerkesztőségünk bármilyen részletében egyetértene az abban leírtakkal. Szerkesztőségünk nem késztet levélírásra és nem szervez levélírókat - csak a beérkező levelekkel foglalkozunk. A leveleket az élvezhetőbb olvashatóság érdekében általában rövidítjük, az azonos mondandójúakat összevonjuk. Az oldalt civil vélemények számára tartjuk fenn, politikusok leveleit csak abban az esetben közöljük, ha személy szerint szólították meg őket, és erre kívánnak válaszolni. Ha olvasóink közül valaki nem ért egyet egy itt megjelent levél tartalmával, természetesen válaszolhat a levélírónak. Az olvasói oldalon továbbra is csak a teljes névvel és címmel érkező, telefonszámmal is ellátott, így telefonon leellenőrizhető, valós feladóval rendelkező leveleket közöljük. Olvasónk írja Kiváltság volt hímesi kölyöknek lenni Amikor én gyerek voltam a Hímesben, minden gyerek nevét tudtuk, és rengeteg időt töltöttünk együtt. nyíregyháza. Én abból az időből származom, amikor a Hímesben még csak nagyon kevés utca volt aszfaltozott, és a madár nevűek (Galamb, Fúrj, Fecske, Gém utca) mind földes utak voltak. Én az Újszőlő utcában nőttem fel, amelynek az eleje macskaköves volt, majd beleveszett a messzeségbe, egészen az Árok utcáig, bár a körút gonoszul kettészelte. Akkoriban még mindkét oldalról akácfák szegélyezték az utakat... Már csak megszépült emlék Nyáron, az utca porában az összes gyerek kint játszott a házak előtt. Tollasoztunk, bicikliztünk, kiütőztünk. Mivel aprónak születtem, így hamar becenevet ragasztott rám a házunkkal szemben lakó bácsi: Dugó lettem. Nem mondhatnám, hogy büszkén viseltem ezt a nevet, pláne serdülő koromban. Megnyugodni látszott az ifjú korom, de nem számoltam a szemben lakó fiúval, aki nem felejtett. Jött haza a középiskolából, és már rá is kezdett: „Dugó, fadugó, parafa dugó...” Valami csattanós bosszún törtem a fejem. Valami olyanon, ami neki is pont úgy fájhat, mint nekem, így hát Csacsi lett a fiúból. Eltelt egy pár év egymás csipkelődésével. - Szia Dugó! - kiáltotta hangosan. - Iá! Csacsi! - kontráztam szinte azonnal, de alapvetően békés szeretet volt ez. A gyermekkor azon cikis része, amit akkor felejtene az ember, de így utólag kedves emlékké szelídül a szívben. Azóta sem tudom, merre lehet a szomszéd fiú, pedig legalább 15-20 évet egy utcában éltünk le. Hogy milyen volt hímesi kölyöknek lenni? Egy valódi hímesi gyerek a hetvenes, nyolcvanas években elképzelhetetlen volt bicikli nélkül. Bandáztunk a Fúrj és a Gém utca homokjában, téptük a füvet az Ér patak partján, és egyensúlyoztunk az azt átszelő csöveken. Pörögni jártunk Vaskó Ilona FOTÓ: OLVASÓNKTÓL az Mezőgazdasági Főiskola mögötti pilótaképző „játszóterére”. Hajóvonták találkozása tilosl Apám maszek asztalos volt. Suli után elfoglaltuk forgács illatú műhelyét, és barkácsolni kezdtünk. Igazi hajógyárrá vált a kis asztalos műhely. Apám hozta nekünk a fa hulladékokat, olykor már hajóformájúra vágott deszkákkal várt minket, máskor nagyobb fadarabokat adott nekünk és vésőt, hogy faragjuk ki magunknak. Gyűjtöttük az U szeget korlátnak, a konzervdobozokat kéménynek, és ha készen lett a mű, bringára pattanva száguldoztunk az Ér patakhoz. Hangosan kiáltoztunk: - Hajóvonták találkozása tilos! - és futottunk a Hímes utcán lévő hídtól a Szalonkáig. Egy-egy merészebb pillanatban egészen a reptérig! Nagy folyó, titkos padlás A Városmajor utcán lévő kis faboltig tekertünk, ledobtuk a bringáinkat a bejárat elé, és Morauszki Tibi bácsinak magyaráztuk, hogy hány hajót, gőzöst eresztettünk le egészen a világ végéig. Kiváltságosnak éreztük magunkat, mert nekünk van „nagy” folyónk és Tibi bácsink, aki téli fagyival jutalmazta a beszámolókat. Abban az időben, amikor én gyerek voltam a Hímesben, minden gyerek nevét tudtuk, a kicsiktől a nagyokig. A házak nem voltak nagyobbak tízszer tízesnél, mindegyiknek volt kertje és titkos padlása. Hímesi kölyöknek lenni valamiféle kiváltság volt. VASKÓ ILONA, NYÍREGYHÁZA ezt az önkéntes és fontos feladatot. A település lakói igénylik a polgárőrök munkáját, partnernek tekintik a polgárőröket, akikhez bármikor fordulhatnak szolgálati időben és azon kívül is. Lehetőségeihez mérten a helyi önkormányzat is támogatja a polgárőrséget. A rendőrséggel is jó és eredményes a petneházi „rend-őrök” kapcsolata. A 2013-as célok között továbbra is fontos szerepet kap a bűnmegelőzés, nagyobb figyelmet szeretnének fordítani azonban a fiatalokra és az idősekre. Szorosabb együttműködésre törekszenek majd az önkormányzattal és a civil szervezetekkel, valamint természetes szövetségesükkel, a rendőrséggel. A tagság jelenleg 28 főt számlál, szívesen fogadják az újabb jelentkezőket. P. SÁNDOR, NYÍREGYHÁZA című könyv szerzője. A Napfény Életmód egyesület vendége március ll-én 17 órától mutatja be könyvét, amely egy rákos beteg (a szerző gyermekkori barátnője) utolsó két évét mutatja be, és egyetemes üzenetet hordoz: semmi nem fontosabb a szeretetnél. Az előadás helyszíne a Debreceni Egyetem OEC Egészségügyi Kar „A” épület földszintje (Sóstói út 2-4.). BRADÁCS MÁRIA » „Az angyalok sem egyformák” Ez lehetne a mottója a tiszavasvári Tiszamenti Emberek Lelki Segítő Egyesülete városi könyvtárban nyílt, március végéig tartó kiállításának, ahol patchwork technikával készített ágytakarók, falvédők, táskák, valamint gyöngyből fűzött ékszerek is láthatóak. FOTÓ: NÁDASI ZOLTÁN Postánkból Együtt az úton - játék és vetélkedő Csodálatos élményben volt részünk az „Együtt az úton” KHE „Aranyalma” nappali intézményében a múlt hónap közepén. Az egyesület meghívására Budapestről érkeztek hozzánk a JacKaraoke Produkció tagjai. A csapat az ország számos intézményében, kórházakban, iskolákban, alapítványoknál és egyesületeknél fellépett már. A kétórás előadásban zenés, táncos műsorok és játékos vetélkedők sorakoztak fel, és mindenkinek jutott valamilyen ajándék. A műsor nagyon színvonalas és szórakoztató volt, nagyon kellemes délutánt töltöttünk együtt társainkkal az „Aranyalma” intézményben. Nagy örömünkre szolgált, hogy az egyesület támogató szolgálatainak ellátottjai Tiszavasváriból és Vásárosnamény térségéből is részt vettek ezen a vidám délutánon. AZ INTÉZMÉNY TAGJAI Kellemes délutánt töltöttünk együtt társainkkal FOTÓ: OLVASÓNKTÓL
