Kelet Magyarország, 2013. február (70. évfolyam, 27-50. szám)
2013-02-25 / 47. szám
2013. FEBRUÁR 25.. HÉTFŐ REUT Indokolt és szakszerű a fakivágás! Nemrégiben többen is bírálták a nyíregyházi temetőben a fakivágásokat. Szerintem a kritizálok kevés információval rendelkeznek. Én már három éve kérem, hogy vágják ki az édesanyám sírjánál lévő fát. Eddig „szakmailag nem volt indokolt”, nem is bántották. Idén is megkerestem az igazgatót, aki szakemberekkel megvizsgáltatta a fát, s most indokoltnak látták az eltávolítását. Meg is történt, köszönet érte! Több kivágást is láttam, és tanúsíthatom, mindegyik fa esetében indokolt volt beindítani a láncfűrészeket! A favágók szakszerűen és precízen végezték a munkájukat, tehát felelőtlenül nem vágnak ki egyetlen fát sem a temetőben! MOGYORÓSI LÁSZLÓ, NYÍREGYHÁZA Mi sem üdülni voltunk! Ha tudom, hogy olyan országba térek haza 34 hónap után, ahol csak a 36 hónapot ismerik el a Szovjetunióba kényszermunkára elhurcoltak jogtalan szenvedésének, akkor lehet, hogy olyan vonatra szállók, ami 2 hónap múlva érkezik meg velem, hogy énrólam is mint túlélőről gondoskodjon az állam. Sajnos, nálunk ez nem így működik. Hiába hangoztatják, hogy kötelesség a túlélőkről gondoskodni - nagyon helyesen de csak egyesekről? Akiknek egy-két hónap hiányzik, azok csak üdülni voltak? 2002-ben olyan törvényt alkottak, ami egyszerűen kizár bennünket a juttatásból, még arányosan sem kapunk semmit! Évekkel ezelőtt 1000 forintot adtak a nyugdíjunkhoz, ami (az évenkénti emelésekkel) egy kicsit minden évben nőt. De még ezt is elvették, nem emelik. A nyugdíjintézettől kapott értesítésen az szerepel, kárpótlás címén az emelés: nulla. Aki három évig volt távol, egy nagyobb összegre és annak évenkénti emelésre jogosult, míg mi, akik 34 hónapot szenvedetünk, egyszerűen semmit nem (csak egy nagy nullát) kapunk?!? Az illetékes hatóságoknak úgy kellene tájékoztatni az embereket, hogy nem mindenkiről, csak egyes emberekről gondoskodnak, mivel e szerint nem egyenlőek az állampolgárok. Jómagam egy 91 éves, túlélő édesanya vagyok, aki kényszermunkán „csak” 34 hónapot töltött el, s akiről elfeledkeztek! NÉV ÉS CÍM A SZERKESZTŐSÉGBEN Elárverezik Bizonyára sokan járnak hasonló cipőben, mint mi. Elárverezik a házunkat a tartozásunk miatt. Beteg vagyok, nem tudok dolgozni, a feleségem is beteges. Öten élünk havi 42 ezer forintból, kilátástalan a helyzetünk. A lakás berendezéséhez is kellene segítség, szívesen fogadnánk bútort, heverőt! 70/670-8090 Köszönet Tudom, hogy manapság mindenkinek megvan a maga gondja, baja. Nekem legutóbb a nyíregyházi NAV-nál volt dolgom. Felkészültem a legrosszabbakra, de Tar Tiborné személyében egy nagyon segítőkész, ügyfélbarát ügyintézőre találtam. Köszönöm az ügyfélcentrikusságát! B.A. Üzenet ^ Kirilla Ferencné, nyíregyházi olvasónktól: Az időt ingyen kapod, de valójában felbecsülhetetlen értékű. Nem birtokolhatod, de kihasználhatod. Nem tarthatod meg, de eltöltheted. S ha egyszer elvesztegeted, bizony, soha többet nem kaphatod vissza azokat a perceket! K.F. Leveleinkből Nagy lehetőséget kaptak a kistérségekben élők az ingyenes képzés révén fotó: olvasónktól Segítők lesznek a tanulókból Térítésmentes gyógypedagógiai asszisztens és szociális gondozó szakképzéseket indított tavaly decemberben a Nyíregyházi Főiskola Képzési és Továbbképzési Intézete (KTI). A munkanélküliek és inaktívak munkaerő-piaci integrációját segítő oktatás ideje alatt a tanulók havonta 60 ezer forint képzési támogatást, valamint útiköltség-térítést is kapnak a tananyag mellé. Sokan jelentkeztek a piacképes szakképesítést ígérő, a tanulmányi időszak alatt „fizetést” nyújtó képzésekre, 2-3 jelentkezőnek azonban még tudunk helyet szorítani a gyógypedagógiai asszisztensek körében! KÉSMÁRKI KRISZTINA, INTÉZMÉNYI PROJEKTKOORDINÁTOR, KTI Postánktól A bátor tengerészek Fergeteges tánc és karnevál Megható és fergeteges karnevállal búcsúztattuk a telet az Arany János Gimnázium, Általános Iskola és Diákotthon sóstói Szabó Lőrinc Tagintézményében szerda délután. A farsangi mulatságra fantasztikus táncos műsorszámokkal készültek a művészetis növendékeink és az osztályok, akik idén „maskarás muskétások” voltak a világ minden tájáról (1. osztályosok), bátor tengerészek (2. osztály), csalafinta FOTÓ:OLVASÓNKTÓL ördögök (3. osztály) és vagány zumbások (4. osztály). A közönséget nemcsak a kisebbek műsora szórakoztatta, a Sóstó-Sóstógyógyfürdői Nyugdíjasok Társadalmi Szervezetének nagyszerű cigánytánca is. A rendezvényünk fénypontját emelte iskolánk 3. osztályos tanítónője, Sipeki Viktória és Magyar Balázs közös énekes produkciója. A programot modern táncházzal zártuk, ami szintén nagy sikert aratott. OR. HUDÁKNÉ FÁBIÁN NÓRA, A KÖZMŰVELŐDÉSI SZÍNTÉR VEZETŐJE Több kamionnyi ajándék érkezett Néhány hónapja több kamionnyi értékes szállítmány érkezett Jármiba. A Magyar Johannita Lovagrend adományait dr. Kovács Sándor, a Segítő Szolgálat mátészalkai vezetője szervezte és juttatta el községünkbe. A kamionokban ruhaneműk, ágyneműk, bútorok, édesség, játékok, A szomszédoknak is jutott az adományból fotó: a szerző babakocsik, betegápolási eszközök és sok egyéb ajándék is volt. A szállítmányokból iskolák, óvodák, intézmények és helyi lakosok részesültek. A szomszédos településekre is jutott az adományból. Az ajándékok kezelésében, szétosztásában a segítő szolgálat tagjai, a civil szervezetek képviselői, az intézményekben dolgozók és a közfoglalkoztatásban résztvevők működtek közre. Jármi és Papos községek óvodásai a kiemelten támogatottak körébe tartoznak. Az általános iskola farsangi rendezvényén a gyermekek ajándékcsomagot, édességet és jutalmakat kaptak. Az adományozóknak és közreműködőknek köszönjük a lelkiismeretes munkáját! GYŐRFINÉPAPP JUDIT POLGÁRMESTERJÁRMI * Bulival ünnepelték a bál sikerét Disznótoros ebédre és közös éneklésre hívta a 16. Apáczai bál megszervezésében és sikeres lebonyolításában szerepet vállaló pedagógusokat, szülőket, támogatókat és segítőket szombaton a nyíregyházi Apáczai Csere János Gyakorló Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Intézmény vezetősége. fotó: iskola Vendégsorok Angyal Sándor Közmukanélküliek Akárcsak a Borsod megyei Farkaslyukon, mifelénk is jellemző a „közmunkanélküliség”. Százával mennének közmunkára télen is, és nem csupán a népes roma lakosságból, csakhogy egyszerre még a felét sem tudják foglalkoztatni, mert nincs rá pénze az önkormányzatnak. Őket is csak 2-3 hónapig alkalmazzák, a havi 47 ezer forintos kereset az ilyen embereknek már csak elérhetetlen álom marad, be kell érniük a havi 28 ezer forintos segéllyel. Az ilyen emberek közül többen ingyen is elmennek sepreget- ni, gereblyézni, szemetet szedni azért, hogy ha mégis lehetőség nyílik majd újabbak foglalkoztatására később, ők nagyobb eséllyel állhassanak munkába. Itt találják meg a megélhetésüket! A fiatalok ne az iránytűt nézegessék minden egyes nap, hogy merre is keressék a megélhetésüket! nyIrbéltek. Dr. Simon Miklós országgyűlési képviselő a nyírbátori Várkastély és Panoptikum konferenciatermében tartotta a kistérség első nyitórendezvényét. Rám óriási hatással volt a helyszín, amikor a várkastély közelébe értünk, gyökeret vert a lábunk a szívet és lelket gyönyörködtető látványtól. Korhű kerítés és rendezett, tiszta udvar, ami fegyelmezett, katonás lépésekre késztette az embert. A vár szobáit bejárva az ott látottak után alakult ki bennem az a kép a Báthori családról és magáról a korról, amit csak most értettem meg igazán. Messze még a „kánaán” Szeretném, ha a járásunk minden iskolája legalább egyszer részesülne abban az élményben, amit a helyiség szelleme ad a múltat tisztelő emberek számára. A projekt szakmai részét Krasznainé Bereznai Mária és Gordos Rita ismertette. Megtudtuk, a gondok, a bajok megoldása minőségi változásokat hozna az emberek életében, de a „kánaántól” még messze vannak a járás lakói. A legfontosabb lépést elsőként az államnak kell megtenni annak érdekében, hogy a fiatalok és a fiatal családok ne az iránytűt nézegessék minden egyes nap, hogy merre is keressék a megélhetésüket, hanem az állami földeken és az idős emberek felajánlott földjein állami gazdaságokat kell létrehozni, ahol a fiatalok korszerű gépekkel dolgozva munkájukból tisztességesen meg tudnak élni. Szeretik a földet Még ma is vannak olyan fiatalok, akik szeretik a földet, szeretik gondozni az állatokat. Ez lehet az első lépés a munka- nélküliség felszámolása felé! MUSZTAJÁNOS A tanácskozás résztvevői fotó: a szerző Nincs munkahely, sokan nélkülöznek, nyögik az adósságot. Aki csak teheti, csomagol, és irány Nyugat! Egyik reggel egy régi ismerős hívott telefonon. Mint mondta, bizony feléjük, a román meg az ukrán határ mentén sincs munkahely, nagyon sokan nélkülöznek, nyögik az adósságot, s aki csak teheti, csomagol, és irány Nyugat! Az ő nagylány unokája is elment Ausztriába, takarít egy szállodában, havi 1300 eurót kap, borravalóval kijön kétezerre is. Négy hónapra ment, s ha a keresete fele elmegy a kinti költségekre, akkor is marad több mint 300 ezer forintja, amikor hazajön kapálni a kertjükbe. Arról is egyre gyakrabban hallani, hogy Szabolcsból elköltöznek családok Sopron környékére, albérletbe, s onnan naponta ingáznak a közeli osztrákokhoz alkalmi munkára, tisztességes keresetért. Nyilván, nincs könnyű helyzetben a kormány, ha csendesedik is a gazdasági világválság szele, nem lehet máról holnapra új, értéket teremtő munkahelyeket létrehozni. Mégis tenni kellene mielőbb az ilyen fejlesztésekért, mert rapid gyorsasággal nő az elszegényedés, sokhelyütt már kikapcsolták a közműveket (víz, villany, gáz stb.) a szolgáltatók, sokan koplalnak.
