Kelet Magyarország, 2013. január (70. évfolyam, 1-26. szám)
2013-01-03 / 2. szám
ETZ«-» KELET iVnUPVPS ül 2013. JANUÁR 3., CSÜTÖRTÖK Visszapillantó Megyénk 2012-es sportéletére, 3. rész (július-szeptember) Valóra valtak az ötkarikás remények Több rendezvényen, fgy a Spartacus futballmeccsén is köszöntötték a két nyíregyházi olimpikont, Rakonczai Beátát és Helebrandt Mátét FOTÓK: RACSKÓ TIBOR, SIPEKI PÉTER, MÁN LÁSZLÓ, PUSZTAI SÁNDOR, DERENCSÉNYI ISTVÁN A két nyíregyházi atléta tisztességgel teljesítette feladatát az embert próbáló londoni versenyszámában. NYÍREGYHÁZA. A 2012-es esztendő legnagyobb sporteseménye, a XXX. Nyári Olimpiai Játékok sem hiányozhat összefoglalónkból. Már csak azért sem, mert két nyíregyházi sportoló is tagja volt a hazánk színeit képviselő 158 sportolónak. Igaz ugyan, hogy Rakonczai Beáta és Helebrandt Máté nem vette ki a részét a nyolc aranyat, négy ezüstöt és hat bronzot hozó éremtermésből, de nem is ezt várták tőlük. Sokkal inkább azt, hogy tisztességgel tudják le embertpróbáló versenyüket, és ezt meg is tették. így aztán nem fordult elő az, ami négy éve, amikor Pekingből értékelhető teljesítmény nélkül tértek haza a nyíregyházi olimpikonok. A harmadik olimpiáján szereplő Rakonczai Beáta, az NYVSC atlétája - aki július 31-én repült Londonba, a versenye augusztus 4-én volt és 9-én utazott haza - maratoni futásban végül a három magyar indulóból a legjobbat teljesítette, Bea a 85. (2:41:20), Erdélyi Zsófia a 92. (2:44:45), míg Kálovics Anikó a 95. (2:45.55) helyen ért célba. Hármójuk közül egyedül Bea futott a kvalifikációs szinten (2:43:00) belül. A tisztes helytállás volt a cél- A tisztes helytállás volt a cél az olimpián, nem terveztünk sem helyezést, sem időt, hiszen egy olimpiai maratonin bármi közbe jöhet, az időjárás és egy tervezhetetlen versenyhelyzet keresztülhúzhatja a számításokat - kezdte ötkarikás visszapillantását az NYVSC olimpikonja. - így is történt, hiszen a rajt előtt húsz perccel leszakadt az ég, aztán szinte végig esett a verseny alatt. Ráadásul időnként kisütött a nap, amitől párás lett a levegő. A pálya vonala jó volt, egy kisebb és három nagyobb kört kellett teljesíteni. A rajt után arra figyeltem, hogy nehogy elvigyen a mezőny, utána a saját tempómat próbáltam futni. Féltávnál még én voltam a harmadik a három magyarból, aztán mindkettőjüket megelőztem.- Szerencsére nem volt semmiféle holtpont, az utolsó pár kilométer, mint minden maratonin, most is nehéz volt, de sikerült célba érnem. Nagyon örültem, hogy vége a futásnak és boldog voltam, hogy meg tudtam csinálni, hiszen bármi közbe jöhet a több mint negyvenkét kilométer során. Miként azt a televíziók előtt láthattuk, a futókat és gyaloglókat óriási tömeg buzdította London belvárosában. Az útvonal környéke persze csábító volt a külhoniaknak, ám a versenyzők alig nézték a gyönyörű látnivalókat. Tömegek a pálya mellett- Elmondhatatlanul sokan voltak ott a pálya szélén, több sorban is álltak a nézők és fergetegesen biztattak mindenkit - erősítette meg a fentieket Bea. - Nagyon jól esett, főként amikor igen sok magyar biztatást hallottam. Nagyszerű, szavakkal nehezen megfogalmazható érzés volt. Helebrandt Máté, a Nyírsuli gyaloglója, Pokrovenszki József tanítványa különleges párviadal után jutott ki Londonba, ahol a 20 km-es távon egyéni rekordját negyven másodperccel megjavítva végül l:23:32-es idővel az ötvenhat indulóból harminckettedik- ként ért célba.- A kiutazás előtt már tudtuk Józsi bával, hogy jó formában vagyok, ám azt, hogy ez mire lesz elég, azt nem- kezdte nyári élménybeszámolóját Helebrandt Máté.- Mivel nagy versenyeken eddig nem tudtam egyéni csúcsot gyalogolni, ez sem volt cél. Számomra már az is nagy eredmény, hogy sikerült kijutnom, így a legfontosabb az volt, hogy menjek, ahogyan tudok, és érjek célba.- Azon a szombaton ideálisak voltak ä körülmények, nem volt szél, és 15-16 fokos melegben rajtoltunk - tért rá a versenyre Máté. - A mezőny félelmetesen erős volt, az ötvenhat indulóból az én legjobb időm az ötvennegye- dik volt. A rajt előtt érthetően nagyon izgultam, mint egy óvodás a felnőttek között. Joggal, hiszen még sohasem versenyeztem együtt olimpiai bajnokokkal, világbajnokokkal. A pálya két kilométeres volt, ezt a kört kellett tízszer teljesíteni. Minden adott volt a csúcshoz- Az első hat kilométert az élbollyal mentem, és próbáltam minél jobban élvezni a versenyt. Aztán érezni kezdtem, hogy ha nem akarok fejre állni, akkor vissza kell vennem, így aztán saját ritmusomban folytattam. Láttam a köridőket, így egyre inkább elérhetőbbé vált az egyéni csúcs. Mivel a mozgásom rendben volt, egyszer sem figyelmeztettek, és éreztem hogy menni fog, tartottam a tempót. így is lett, hiszen végül negyven másodpercet javítottam a legjobb időmön, így érthetően nagyon boldog voltam a célba érkezés után. Egy kis hiányérzetem azért maradt, mert tizenkét kilométer körül kicsit begörcsölt a közelítőmbe, ezért nagyon kellett figyelnem arra, nehogy gond legyen. A célban aztán nagy volt a boldogság, főként hogy Mátéért a sok tízezres tömegben sokan szorítottak. Leginkább a nemzetiszínűre kifestett arcú szülei, barátnője és néhány barátja.- Az első körben annyira magával ragadott a félelmetes hangulat, hogy nem tudtam kiszúrni szüléimét, a barátnőmet - folytatta Máté. - A nézők a pályát övező reklámtáblákat püfölve buzdítottak mindenkit, időnként olyan hangulatban, mint mondjuk egy élvonalbeli angol focimecs- csen. Aztán a második körben észrevettem szüléimét, akik a Buckingham-palota előtt szurkoltak. Volt egy másik magyar csoport a pálya másik részén, ezek a biztatások minden körben kétszer is nagy lökést adtak. Élőben látta a Bolt-vágtát Máténak a verseny után még maradt három napja, így szüleivel és barátnőjével szétnézhettek Londonban. No, meg aztán a többi versenyen, amelyeket vétek lett volna kihagyni.- A zsúfolt stadionban láthattam a férfi százas döntőt, Bolt fantasztikus futását, ami örök élmény marad. Ráadásul Pars Krisztián aranyérmének is a helyszínen lehettem szemtanúja. Nagyon sok világsztárral futottam össze, a magyarok közül van közös fotóm Ungvári Miklóssal, Berki Krisztiánnal, vele a verseny előtt beszélgettem, és sok szerencsét kívántam neki. Kezemben foghattam Pars aranyérmét, csodás érzés volt, meglepően nagy és nehéz a medál - így az olimpikonunk. KM-ML A műrepülés fővárosa volt Nyíregyháza tavaly nyáron A negyedév szlogenje: Nézz az ég felé! A Nyíregyházán rendezett 10. FAI motoros műrepülő-világbajnokság- ra 19 ország 81 pilótája érkezett. Európán kívül az Egyesült Államok, Dél-Afrika és a távoli Japán is képviseltette magát a megmérettetésen. A díjkiosztón a dobogó legtetejére állt Nádas Tamás, a magyar válogatott csapat tagja. A műrepülők a vb-n több számban is versenyeztek. Az összesített eredményben, egyéniben az orosz Antyon Berkutov pilóta vitte a pálmát. A csapatok értékelésében az első helyet a franciák szerezték meg, a magyarok a 10. helyen végeztek. Bozsik Józsefről nevezték el a Nyírsuli labdarúgó-akadémiáját A hazai rendezésű országos korosztályos atlétikai bajnokságon hét aranyérmet nyert a Nyírsuli öt versenyzője, balról: Szikszai Róbert, Kajibás Dalma, Bakosi Péter, Palásti Luca, Ónodi Dávid A negyedév vendégei Albérletben a Löki Miként két esztendeje, 2012 nyarán is a nyíregyházi Városi Stadionban lelt ideiglenes otthonra a DVSC futballcsapata. A Löki debreceni létesítménye már arra sem volt alkalmas, hogy a selejtező számára első fordulójában otthon legyen otthon, a nyíregyházit mintegy hétmillió forintért kellett kicsinosítani ahhoz, hogy Bajnokok Ligája-, illetve Európa-liga-selejtező mérkőzéseket lehessen benne játszani. A DVSC a BL második selejtezőjének visszavágóján 3-0-ra legyőzte az albán Skénderbeu Korcet, így a következő fordulóban a fehérorosz BATE Boriszovot láthatta vendégül. Az idegenbeli 1 -1 után remény mutatkozott a továbbjutásra, ám végül a fehéroroszok nyertek 2-0-ra Nyíregyházán, ahol legközelebb már az Európa-liga főtábláján volt érintett a Löki: a belga FC Bruges elleni hazai 0-3 után már nem volt remény az idegenbeli visszavágón (1 -4). A három nyíregyházi meccset a hivatalos adatok szerint 2 5 800-an tekintették meg a helyszínen. A DVSC Nyíregyházán volt otthon A Nyíregyháza Tigers játékosai és szakvezetői a nyáron még a Közép-európai Ligában szerzett bajnoki címüket ünnepelhették Apagyi asztaliteniszező a paralimpián: Berecki Dezső egyéniben és csapatban is ötödik lett Londonban Lapunk szavazásán Pákolicz Dávid lett az előző évben a legjobb megyebeli NB ll-es futballista
