Kelet Magyarország, 2012. december (69. évfolyam, 281-304. szám)

2012-12-18 / 295. szám

2012. DECEMBER 18„ KEDD KELET Üzenet Sebők Antalné nyíregyházi olvasónktól: A jótékonykodás lényege, hogy önzetlenül váljunk meg szeretett és nagyra becsült dolgainktól azért, hogy másoknak jót tegyünk. LEINER LAURA Postánkból A fenyőfa bánata Decemberben tele a szívünk várakozással, hiszen az ad­vent az eljövetel, a várakozás ideje. Én is elkészítettem az adventi koszorút négy fehér gyertyával. Vasárnap, 16-án meggyújtottam a harmadik gyertyát is, ez jelzi a kará­csony közeledését, Jézus születését, a szeretet ünne­pét. Minden ember igyekszik valami jót cselekedni mások­kal, lélekben töltekezni. A természet - hosszú hallgatás után - téli hangulatot vará­zsolt a gyerekek legnagyobb örömére. Télapó is megrázta a szakállát, igy hangulato­sabb volt a Mikulás érkezése. Minden évben adventkor kisétálunk a Kossuth térre, és gyönyörködünk a szépen feldíszített karácsonyfában, a kedves kis faházikókban, még akkor is, ha nem vásárolunk semmit. Hallgatjuk a szép karácsonyi énekeket, ilyenkor a szívünk megtelik szeretettel. Ez évben is vártam már a Kos­suth téri sétát. Csalódottan vettem észre, hogy a fenyőfa már nem a régi, megszokott helyén áll. Közelebb men­tünk a fához. Lelki füleimmel hallottam, ahogy megszólal, és ezt mondja: „Úgy szeretnék visszamenni a régi helyemre, Horváth Józsefné fotó: km a kis faházakkal körülvett „meseudvarba”! Ott voltak a közelemben a kedves baráta­im: az adventi koszorú, a kis betlehem, de sajnos szétvá­lasztottak bennünket egymás­tól. Fenyőkarjaimmal szomo­rúan integetek felétek, csak távolról hallom a szép, meg­hitt karácsonyi énekeket. Igaz, közelembe került a borkósto­ló, de keveset szippanthatok a sült gesztenye, a kürtőska- lácsok illatából. Minden olyan vásári jellegű lett, megfakult a varázs... Sokan csak esznek- isznak, rám sem hederítenek. Hát ezért vagyok szomorú.” Kívánom, hogy a kedves és kissé bánatos örökzöld ezen az „őrhelyen” is vigyen kelle­mes karácsonyt és békességet az emberek szívébe! HORVÁTH JÓZSEFNÉ, NYUGDÍJAS PEDAGÓGUS, NYÍREGYHÁZA Olvasónk írja Kettős ünnepnap családi körben Kilencvenedik születésnap­ját ünnepelte nemrégiben a Tarpán élő özvegy Ficze Sándorné. A helyi önkor­mányzat nevében Szécsi Szabolcs polgármester és Simon Judit anyakönyvve­zető köszöntötte Boriska nénit. Az ezt követő családi összejövetelen gyermekei, unokái és dédunokái is jókívánságokkal, virággal és meglepetésekkel halmozták el a szép kort megélt ünne­peltet. Boriska néni külön öröme volt, hogy fia, Gusztáv is ugyanekkor ünnepelte a 60. születésnapját. BERKI KÁROLY Dolgozni szeretnék, nem segélyből élni! Ötvennyolc éves nő vagyok. Keresztény családban szü­lettem, a keresztény tanítás szerint nevelkedtem, éltem. A becsületes munka, a hit, a remény, az emberek szerete- te adott erőt az életemben. Ez a töretlen hit azonban a rosszakaratú emberek meggondolatlan cselekedetei miatt szertefoszlott bennem. Az általános és a középis­kolai tanulmányaim után munkába álltam. Később férjhez mentem, családom lett. Töretlenül dolgoztunk, boldogan éltünk. A férjem sajnos beteg lett, így egyedül, egy keresetből tartottam el a családomat. Köztisztvise­lőként dolgoztam, míg egy napon minden indok nélkül felmondtak nekem a munka­helyen. Egy világ omlott ösz- sze bennem, hiszen erre a hi­Szécsi Szabolcs polgármester is felköszöntötte Boriska nénit FOTÓ: BERKI KÁROLY vatásra tettem fel az életem. Mivel közel vagyok a nyug­díjkorhatárhoz, ebben a kor­ban már „új életet” kezdeni nem tudok. Munkahelyeket kerestem fel, önéletrajzokat adtam be, hogy újra munká­ba állhassak, de mindhiába. Dolgozni szeretnék, élni és örülni a gyermekemnek, a kis unokámnak, akit imádok. Reménytelen helyzetem miatt már képtelen vagyok örülni a mindennapoknak. A szememből potyogó könny­cseppek elhomályosítják az unokám tündöklő arcát. Hívő ember lévén hiszem, hogy van olyan segítőkész ember, aki munkát és megélhetést tud nyújtani nekem a lakó­helyemen (Nagyhalász) vagy környékén, és ezzel visszaad­ja az élet örömét, az életem értelmét. Dolgozni szeretnék, nem segélyből élni! NÉV ÉS ELÉRHETŐSÉG A SZERKESZTŐSÉGBEN Segítünk Semmire sem jut, pedig sok mindenre szükségünk lenne Egyedül nevelem 3 kiskorú gyermekemet igen nehéz körülmények között. A jöve­delmem minimális, nehéz megoldani a mindennapi betevő előteremtését. Két gyermekem középiskolás, a kisebbik 6. osztályos az általánosban. Volt olyan nap, hogy nem tudtam őket elengedni iskolába, mert nem maradt pénz reggelire a sok fizetnivaló miatt. Azt se aka­rom, hogy villany és viz nél­kül maradjak a gyerekekkel. Itt az ünnep, és a gyerekek­nek semmit se tudtam venni. Nem jut semmire, pedig sok mindenre szükségük lenne: kabátra, csizmára, ruhára, ráadásul elromlott a mosógé­pünk is. Használt cipőknek, csizmáknak is örülnénk, Anett (16 éves) 37-38-as, Gabi (15 éves) 4l-42-es, Fruzsina (12 éves) 36-37-es cipőt hord. Hálásan köszönünk minden segítséget! 20/473-30-78 Szép karácsonyt szeretnénk, de... Három gyermeket nevelünk a férjemmel. Alexandra 11, Bettina 9, Lacika 5 éves. Albérletben lakunk, az én jövedelmem gyakorlatilag elmegy a lakásfenntartásra, a férjem szívbeteg, rokkant- nyugdíjas. Ott tartunk, hogy idén se karácsonyfánk, se Az ünnepi menüt mindig szívesen fogadják és fogyasztják a kicsik és a nagyok is fotó: palicz István Gulyással várják a rászorulókat Idén is vendégül látja a rá­szorulókat egy tányér meleg ételre és egy pohárka forralt borra a Nyíri Fészek. A bel­városi étterem előtt immár sokadik éve rendezzük meg a Rászorulók karácsonyát olyan emberek számára, akiknek a mindennapokban nincs lehetőségük ilyesfajta „fényűzésre”, élethelyzetük miatt gyakran még kenyérre sem futja, nemhogy gazda­gon elkészített, finom bab­gulyásra és narancsos forralt borra! Az ünnepi menüt mindig szívesen fogadják és fogyasztják kicsik és nagyok, mi, vendéglátósok pedig örülünk, hogy e karitatív gesztussal bearanyozzuk a környékbeli nélkülözők karácsonyát. Idén december 24-én ll órától járulhat a gőzölgő üstök elé az éhes és szomjas sokaság. Évről évre szűkösebb a költségvetés, ugyanakkor egyre többen állnak sorba egy tál meleg ételért és egy kis „lélekme- legítőért”. Régi és új arcok is megfordulnak ilyenkor a Nyíri (Szeretet)Fészek előtt, nem mindegyik hajléktalan, de egytől egyig rászoruló. Értük van, nekik szól ez a vendéglátás. PASTROVICS ZOLTÁN ÉTTEREMTULAJDONOS díszünk, sőt, talán még enni­valónk sem lesz. Bármilyen segítséget szívesen vennénk, legyen szó ruhákról, élelmi­szerről, játékokról, vagy akár egy fenyőfáról az ünnepekre. A gyerekek mobiltelefonról, számítógépről álmodoznak, mondván, mindenkinek van már, nekik miért nincs. Válasz helyett ilyenkor csak hallgatok és a könnyeim­mel küzdőm. Nyíregyházán lakunk, bármelyik felajánlót szívesen látom nálunk, ha kíváncsi rá, kik vagyunk és hogyan élünk. NÉV ÉS CÍM A SZERKESZTŐSÉGBEN A mi ajándékunk Az idén márciusban elromlott a mosógépünk. Két gyerme­ket nevelek, aki szülő, tudja, mennyi mosnivaló gyűlik össze a tizenévesek után. Sajnos engem is „rehab” jára­dékra ítéltek. Mire kifizetem a számlákat, megveszem az ennivalót, szinte semmi sem marad. Csak arra költünk, amire muszáj. Mosógépet sajnos még használtan sem tudnék venni. Kérem szépen, ha van valakinek felesleges, akár keverőtárcsás is, ajánlja fel nekem, nagyon örülnénk neki! Ez lenne a mi karácso­nyi ajándékunk, nem kellene kézzel mosni. NÉV ÉS ELÉRHETŐSÉG A SZERKESZTŐSÉGBEN @ Virággal köszöntötték Szegfő nénit Lányai - Kévés Mihályné és Mudri Péterné - is felköszöntötték a napokban a századik életévébe lépett, Biri-Táncsicstelepen élő Szegfű Pálné Erzsiké nénit. fotó: sipeki Péter Tisztelt olvasónk! Ezen az oldalon a Kelet-Magyarországhoz érkező olvasói leveleket, fényképeket közöljük. Lehetőségeinkhez mérten minden olyan írást megjelentetünk, amelynek tartalma nem ütközik érvényes jogszabályba, valamint nem sért személyiségi és kisebbségi jogokat, jó ízlést. Ha a levelet részleteiben találjuk ilyennek, azokat a részleteket kihagyjuk. A levél megjelentetése azonban nem jelenti azt, hogy szerkesztőségünk bármi­lyen részletében egyetértene az abban leírtakkal. Szerkesztőségünk nem késztet levélírásra és nem szervez levélírókat - csak a beérkező levelekkel foglalkozunk. A leveleket az élvezhetőbb olvashatóság érdekében általában rövidítjük, az azonos mondandójúakat összevonjuk. Az oldalt civil vélemények számára tartjuk fenn, politikusok leveleit csak abban az esetben közöljük, ha személy szerint szólították meg őket, és erre kívánnak válaszolni. Ha olvasóink közül valaki nem ért egyet egy itt megjelent levél tartalmával, természetesen válaszolhat a levélírónak. Az olvasói oldalon továbbra is csak a teljes névvel és címmel érkező, telefon­számmal is ellátott, így telefonon leellenőrizhető, valós feladóval rendelkező leveleket közöljük. Levelesládánkból A szűkölködéstől a túlköltekezésig Ha december 25-26. „csak” a szeretet ünne­pe számukra, már az is nagyszerű dolog! NYÍREGYHÁZA. A fehér hóta­karó emeli a karácsonyvárás hangulatát, annak misztéri­umával együtt. A december számomra gyerekkorom óta első a „legek” között. A tél szépsége verseng a májuséval, amikor kiteljesedik, színekben pompázik a természet. A kará­csony, a szeretet eredőjére ad • Én mindig azt kaptam aján­dékba, amire szükségem volt. DOMBÓVÁRI ISTVÁN választ, amitől elválaszthatat­lan egy több mint kétezer év­vel ezelőtt született gyermek története. Úgy is mondhat­nánk, hogy sorrendiségében előbb a születés, s csak aztán a szeretet! Miután ez a gyermek isteni küldetéssel jött a világra, a keresztény emberek ezt a na­pot azóta is ünnepük. Jó do­log, hogy velünk ünnepelnek azok is, akik megkérdőjelezik ennek a történetnek a val­lási tartalmát. Ha karácsony „csak” a szeretet ünnepe szá­mukra, már az is nagyszerű dolog, mert szeretni, szűkebb értelemben gyermeket, csalá­dot, embertársat, mind nagy­szerű erény. A keresztény emberek a sze- retetet és annak misztériumát ötvözik tetteikben, és azt vall­ják, hogy a húsvéttal teljese­dik ez be éppen akkor, amikor a természet ezer pompájával jelenik meg a Szentföldön. A küldetés, vagyis a karácsony Jézus Krisztus születésének emlékünnepe kétezer éve az egész földkerekségen. Mit hoz majd a Jézuska? Hogyan is állunk ezzel a ka­rácsonyi szeretettel? Jó lenne állandósítani, azaz kifejezni egymás iránt egész évben, vagy ha ez nem megy, leg­alább elosztani, hogy jusson belőle „ínségesebb időkre” is. Ha a politikusoknak is eszük­be jutna a szeretet és tisztelet krisztusi parancsa, békésebb viszony lenne a pártok között és talán a kisemberek szívé­ben is. Ilyenkor kicsit „meg­lágyulnak a szívek”, és tenni akarunk azért, hogy valami­lyen úton azoknak is jusson az ünnepi asztalra ennivaló, aján­dék, akiknek nincs vagy kevés van. Az egyházak karitász szervezetei, a Vöröskereszt és számtalan civil egyesület gyűjt ilyenkor élelmiszert és pénzt, mert sajnos sok a rászoruló. Pedig minden kisgyerek várja, hogy mit hoz a Jézuska, még azok is, akiknél fenyőágra sem jut. Ők örülnek á megkímélt ruhaneműnek és a megunt já­tékoknak is. A másik véglet, amikor „túl­költekeznek” a családok. Gye­rekkoromban célzottan azt hozott a Jézuska, amire szük­ségünk volt: kaptam kesztyűt, sapkát, sálat, új cipőt. Tudom, változnak az idők, de ezt a szokást (most, amikor egy­re szűkösebb a pénztárcánk) nem ártana visszahozni. DOMBÓVÁRI ISTVÁN, NYÍREGYHÁZA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents