Kelet Magyarország, 2012. november (69. évfolyam, 256-280. szám)
2012-11-20 / 271. szám
2012. NOVEMBER 20., KEDD KELET Üzenet Palánti Gyula hűséges olvasónktól: Mondják, hogy az idő minden sebet begyógyít, de igazából nem is az eltelt napok, hetek, hónapok jelentik a gyógyírt, hanem azok közelsége, akik ebben az időben mellettünk vannak. JOORACRAI8AN Postánkból Tisztelgés elődeink emléke előtt Bensőséges ünnepség keretében emlékezett elhunyt elődeire a Nyírbátori Határőr Igazgatóság Nyugdíjas Egyesület tagsága és a rendőrség kötelékében ma is aktív szolgálatot teljesítő volt határőrállomány. Janovics János, egyesületi elnök beszédében rámutatott: határőr elődeink hivatásszere- tete, szakmai felkészültsége, embersége és erkölcsi tartása beleivódott személyiségünkbe, „beleégett” szívünkbe, és mindennapi cselekedeteink vezérlő csillagává vált. Évtizedes tagolásban hangzott el az elhunyt határőrök neve, rendfokozata, és beosztása. A nyugdíjas egyesület által állított kopjafánál koszorút helyezett el a megyei rendőr-főkapitányság részéről Cserpák Ferenc alezredes, szolgálatvezető, a nyírbátori városvezetés képviseletéA nyugdíjas egyesület képviselői is koszorúztak fotó: a szerző ben Tóth Viktor, a Nyírbátori Határrendészeti Kirendeltség vezetője, Simonka Attila őrnagy, valamint a határőr nyugdíjas egyesület képviselői. A megemlékezés után megkoszorúztuk a határőr hősi halottak emlékére állított emlékoszlopot. VINCZE ISTVÁN, NYÍRBÁTOR Fogadónap: kedden és pénteken Továbbra is várjuk olvasóinkat észrevételeikkel szerkesztőségünkben! Ügyfélszolgálati időben, lehetőleg minden kedden és pénteken 10-14 óráig Oankó Mihály újságíró fogadja az aktuális problémafelvetésekkel, információkkal érkezőket Nyíregyházán, a Dózsa György utca 4-6. szám alatt, az első emeleten. Olvasónk írja A diákok és a szervezők is kitettek magukért fotó: olvasónktól Büszke lenne ránk a nagy nyelvújító! Intézményünk névadójára emlékezve rendezvénysorozatot tartottunk a közelmúltban a szabolcsveresmarti Kazinczy Ferenc Általános Iskola és Óvodában. Tanulóink megmutatták tehetségüket a futó-, helyesírási és versíró versenyeken, kreativitásukat a rajzoló és a tárgyalkotó versenyen, kommunikációs képességeiket plakát készítésével, idegen nyelvi párbajokon fejlesztették. Mindenki megtalálta az érdeklődésének megfelelő programokat és sok jutalom talált méltó gazdára a záró ünnepségen. KAZINCZY FERENC ÁLTALÁNOS ISKOLA ÉS ÓVODA, SZABOLCSVERESMART *> Idén is „szüreteltek” a borbányai klubtagok Must vagy soha! - kiáltottak fel, majd jóízű szüreti bálon nótáz- tak, táncoltak, beszélgettek a borbányai nyugdíjas klub tagjai. FOTÓ: OLVASÓNKTÓL A bátor! nőegylet tagjai Wass Albert emlékművénél fotó: olvasónktól Wass Albert nyomába eredtek Megsárgult kézirat A közelmúltban meghalt édesapám, Nagy Miklós, aki a Kelet-Magyarország rendszeres tudósítója (is) volt. Amint iratait rendezgettem, egy megsárgult papírlapon kis versikét találtam. Nem tudom mikor íródott, de úgy érzem, tartalmát illetően most is nagyon aktuális, ezért szeretném megosztani az olvasókkal: „Ne vándorolj ki, sóhajt a virág, / Tövist terem az idegen világ. / Maradj! Maradj! - dalolja a madár, / Síró családod mindig visszavár. / Hej! Visszatér a fecske is fészkére, / Pedig üres, nem várja senki se. / Jobb itthon egy darab barna kenyér, / Idegen föld kalácsával felér!” DOMOKOSNÉ NAGY KATALIN Kis rügyecskék, őszi falevelek... Bár kissé megkésve, én is szeretném pár sorral köszönteni az időseket. Minden fa egy-egy emberi élet, rajta a színeiben pompázó levelek. Az élet őszén jó visszaemlékezni arra, mikor még kicsi rügyecskék voltatok, a tavasz eljövetelére, milyen jó volt gyereknek lenni a szülői házban, a nehézségek, a gondok ellenére is. S a nyárra, ami a fa ékessége, hiszen magában hordozza a szépséget, fiatalságot, boldogságot. Kivirulva, szerető szívet találva gyerekeket neveltetek, s úgy kapaszkodtatok az élet fájába, hogy se a vihar, se a szél ne tudjon győzedelmeskedni, nagy kárt okozni. Most, „életetek Erdélyben járt nemrégiben a Bátort Nőegylet Egyesület. Utazásunk célja Wass Albert erdélyi életútjának megtekintése volt. Kolozsváron megtekintettük a Mátyásszobrot, majd bementünk a Szent Mihály-templomba. A Házsongárdi temetőben sok neves és közismert személy síremlékéhez látogattunk el, őszén” a dolgos kezek már fáradtan pihennek, a szerető szívek már sokszor megremegnek. Ölelő karotok titkon hazavárják, kik oly drágák a ti lelketeknek. Még mindig úgy pompáztok az életfán, drága „őszi falevelek”, csöndben . újra egymás kezét fogva, hogy a dér és a jeges tél ne tudja elmajd Wass Albert születési helyére érkeztünk. Szenzációs gyűjteményt láttunk a múzeumban. Szászrégen a református iskola lakóit és a szeretetotthon gyermekeit játékokkal ajándékoztuk meg. Mezőnagyfaluban a fogyatékkal élők lakásotthonát (itt működött a Helikon erdélyi magyar irodalmi tépni a száradni látszó leveleket. Hiszen bármilyen rögös és nehéz volt is ez a röpke élet, mégis szép volt ,s benne a rengeteg emlék! Szeretnék letörölni a szemetekről minden könnyet, így köszönve meg, hogy szeretetben, tisztességben felneveltetek minket, gyermekeket, mindezt azért, társaság), Mezővécsen a Wass Albert emlékművet kerestük fel. Ellátogattunk még Galonyára, Ratosnyára, Dédára, gyönyörködhettünk a Maros folyóban, a Bisztra- patak festői szépségében. Varázslatos volt a zsibói arborétum csodakertje is. CSATÁRI BALÁZSNÉ, AZ EGYESÜLET ELNÖKE hogy mi kis rügyecskeként szívetek boldogságai lehessünk. Gondolatban megfogva minden dolgos kezet, telkemmel átölelném szerető szívetek, mélyen fejet hajtva előttetek, drága, kedves „őszi falevelek”! VIRÁNYINÉ PARAGH KATALIN, SZAMOSSZEG § Központban a családsegítés Leendő szociális dolgozók a fehérgyarmati családsegítő központban. FOTÓ: E. NAGY ISTVÁN Tiszteit olvasónk! Llü_í, Ezen az oldalon a Kelet-Magyarországhoz érkező olvasói leveleket, fényképeket közöljük. Lehetőségeinkhez mérten minden olyan írást megjelentetünk, amelynek tartalma nem ütközik érvényes jogszabályba, valamint nem sért személyiségi és kisebbségi jogokat, jó ízlést. Ha a levelet részleteiben találjuk ilyennek, azokat a részleteket kihagyjuk. A levél megjelentetése azonban nem jelenti azt, hogy szerkesztőségünk bármilyen részletében egyetértene az abban leírtakkal. Szerkesztőségünk nem késztet levélírásra és nem szervez levélírókat - csak a beérkező levelekkel foglalkozunk. A leveleket az élvezhetőbb olvashatóság érdekében általában rövidítjük, az azonos mondandójúakat összevonjuk. Az oldalt civil vélemények számára tartjuk fenn, politikusok leveleit csak abban az esetben közöljük, ha személy szerint szólították meg őket, és erre kívánnak válaszolni. Ha olvasóink közül valaki nem ért egyet egy itt megjelent levél tartalmával, természetesen válaszolhat a levélírónak. Az olvasói oldalon továbbra is csak a teljes névvel és címmel érkező, telefonszámmal is ellátott, így telefonon leellenőrizhető, valós feladóval rendelkező leveleket közöljük. Postaládánkból A fényűzéstől a sötétben kukázásig Jobbnál jobb ételek, verseny, hogy kié a legjobb, mindez kirívó eleganciával, fényűző' körülmények között illusztráció: internet A celeb-lakoma látványa korgó gyomorral, de mégjóllakottan is irritáló számomra. NYÍREGYHÁZA. Két téma, két történet, amely a szemünk előtt játszódik nap mint nap. Elgondolkodtató minden jóérzésű idősnek, fiatalnak. Az utcákon, tereken sétálgatva szomorúan látom, amint emberek (férfiak és nők, idősek és gyerekek) a szemét- gyűjtő konténerekben és a kukákban „kutatnak”. Van, aki csak hasznosítható papír, üveg és fémfélék után kutat, de sokan inkább ételmaradékot keresnek, s ha találnak, azt rögtön meg is eszik. Egyes kukázók összegyűjA műsor nagyon irritáló, a jelenség pedig elszomorító. DOMBÓVÁRI ISTVÁN tik és hazaviszik, hogy a család, a barátok se maradjanak éhen. Amikor megszólítok egy-egy éhezőt, ki ő, hogyan él, valóban így jut élelemhez, nem szívesen válaszolnak, de azért van, akinek „megered a nyelve”. Nekünk nem adatott meg Szomorú esetek ezek. Ki gondolta volna ezt a rendszerváltás idején? így van ez tőlünk nyugatabbra, még Amerikában is, nem beszélve a tőlünk keletre és északra lévő szomszéd államokról.- Meddig lesz ez így? - tettem fel magamnak otthon a szónoki kérdést, amikor megakadt a szemem az egyik tévécsatorna műsorán. Amit láttam, valóban „hab a tortán”: celebek és színészek esznek, isznak. Pazar lakásban pazar bútorok, némelyik nem is lakás, hanem kúria. Jobbnál jobb ételek, verseny,. hogy kié a legjobb, és mindezt kirívó eleganciával, drága ruhákban, gazdagon fel- ékszerezve. A lakoma végén a házigazda vagy a résztvevők egyike dalra fakad, s tánccal ér véget a lakoma. Mindez a szemünk előtt zajlik, talán még a kukák és a konténerek kutatói is látják. Nem csak nekik, a tévénézők többségének sem adatott meg, hogy ekkora lakomát csapjon csak azért, mert úri kedve úgy tartja, legfeljebb a nyálunk csorog a látványtól. Bevallom, hogy ezt a műsort nézni korgó gyomorral, de még jóllakottan is irritá- lónak tartom! Én azok közé tartozom, akik szemüket lesütve kapcsolnak odébb, és az önfeledt lakmározás láttán a nélkülöző és éhező magyarcsaládok jutnak eszükbe. Jól tudom: a megoldás nem a tévékapcsolóban van, nem a műsoron, hanem a jelenségen kellene változtatni, de erre nem sok esélyt látok. DOMBÓVÁRI ISTVÁN, NYÍREGYHÁZA
