Kelet Magyarország, 2012. október (69. évfolyam, 230-255. szám)
2012-10-22 / 248. szám
2012. OKTÓBER 22-HÉTFŐ KELET Üzenet a múltból az unokának két mártírt újratemették. A politikai változásokat jelezte, hogy pár hónappal korábban már hivatalosan is elismerték: Magyarországon 1956 novemberében népfelkelés volt. A rendszerváltás után pedig már nyíltan lehetett beszélni a forradalomról. Az Északi- temetőben először két kopjafát állítottak, aztán a b e j á - rathoz közel Gutyán Tamásné édesapja fényképével FOTÓ: A SZERZŐ Szilágyi László mártír üzenete: úgy kell cselekedni, ahogy a meggyőződés, a lelkiismeret, a szívdiktálja. NYÍREGYHÁZA. Szilágyi László és Tomasovszky András neve összeforrott Nyíregyháza 1956-os történelmével. Nem akartak hősök lenni, se forradalmárok, se „ellenforradalmárok”, egyszerűen csak azt tették a város és a lakosság érdekében, amit a lelkiismeretük diktált. Szilágyi László a munkástanács intéző bizottságának elnökeként irányította a mindennapi életet, összefogta az embereket, biztosította rendet. Mindez azonban súlyos bűnnek számított az akkori hatalom szemében, s a közösségért végzett munkájáért halálra ítélték őt és társát, s az ítéletet a nyíregyházi börtön udvarán 1958. május 6-án végre is hajtották, majd a testüket titokban a temető hátsó részében jeltelen sírban földelték el. S hogy hová, az csak a rendszerváltás után derült ki. Fényképek az édesapáról Szilágyi László özvegye, Nóra asszony és két leánya ma is köztünk él Nyíregyházán. A fiatalabbik testvért, az 1954- ben született Erzsébetet kértük meg arra, hogy idézze fel az 1956-tal kapcsolatos emlékeit, fájdalmas élményeit lapunk számára.- A forradalom idején 2 éves, a kivégzéskor négy esztendős voltam, vagyis azokból az időkből emlékeim nincsenek. Fényképek azonban őrzik, ahogy édesapám tart engem a karjaiban csecsemőkoromban. Sutyorgás mindig volt a családban, a felnőttek a hátunk mögött beszélgettek, titkolták előttünk, hogy mi történt édesapámmal. Mi, gyermekek úgy tudtuk, s másoknak is azt mondtuk, hogy a halálának oka betegség volt. Özvegy édesanyám hiába próbált elhelyezkedni, nem alkalmazták sehol sem. Ha beleírta az iratokba, hogy kinek az özvegye, már eleve fel sem vették, ha pedig nem írta bele, s így alkalmazták, hamarosan mindig akadt egy „jóakaró”, aki elfecsegte a múltat. így végül a kulákoknak kikiáltott idős nagyszüleim mentek el dolgozni, hogy legyen mit ennünk - emlékezik vissza azokra a nehéz évekre Gutyán Tamásné. - Alsó tagozatos voltam a Búza utcai gyakorló iskolában, amikor az egyik szünetben egy iskolatársam azt mondta nekem: „Tudod, a te apádat felakasztották.” Sírva mentem haza, s akkor édesanyám elmondta az igazságot apukám halálával kapcsolatban. Félelem mindenkitől- Az igazság ismerete együtt járt a félelemmel, hiszen nem beszélhettünk róla senkinek sem, nehogy még baj legyen belőle. A család számára nem voltak könnyű évek, hiszen még a barátok is elfordultak tőlünk. Az ismerősök az utcán átmentek a túloldalra, hogy ne kelljen velünk találkozniuk. Az általános iskolában és a Vasvári Pál Gimnáziumban senki sem éreztette velem származásom, azonban a Bessenyei György Tanárképtő Főiskolán, ahol történelem-ének szakon tanultam, utoljára kaptam tőrdöfést. Úgy éreztem, hogy jól sikerült a vizsgám, azonban a vizsgáztató tanár lehúzta a jegyemet, s hozzátette: „Örüljön annak, hogy megtűrjük a főiskolán”. Díszsírhely a mártíroknak 1989 tavaszán megkezdődött Szilágyi László és Tomasovszky András exhumálása, majd október 6-án a díszsírhelyet is kapott Tomasovszky András és édesapám, s mindez az akkor még tanácselnöki posztot betöltő Csabai Lászlónénak volt köszönhető. Számomra ez örömérzés volt, hiszen felszabadultam, bármikor kimehettem édesapám sírjához, szabadon elhelyezhettem az emlékezés virágait. Nem kellett szégyenkeznem, immár büszke lehettem rá. Megnyugtató érzés volt számomra, mikor 1994-ben a város akkori önkormányzata posztumusz díszpolgári címet adományozott a két mártírnak. A rendszerváltás utáni években a politikai pártok versengve tolongtak a kegyeinkért, ám ahogy múlik az idő, múlik az emlékezés. Volt olyan nyíregyházi emlékezés a forradalom évfordulóján, hogy nem hangzott el a két mártír neve. így utólag úgy gondolom, hogy a politikai pártok előnyt próbáltak kovácsolni abból, hogy tartották a kapcsolatot Szilágyi László családjával. A nagypapa titka- Ahogy nem szabad elfelejteni azt, hogy mi történt a holokauszt idején, ugyanúgy nem szabad elfelejteni azt, hogy mit tett az akkori diktatórikus hatalom félelmében igazságtalanul édesapámmal- folytatja Gutyán Tamásné.- Gergő fiamat igyekeztem ebben a szellemben nevelni. Már kisgyermekkorában kérdezgetett a nagyapjáról, s neki mindent elmondtunk őszintén. Büszke a nagyapjára, s ebben a tudatban végzi mindennapi munkáját. Kötelességének érzi, hogy folytassa azt az utat, amit a nagyapja és szülei kijelöltek a számára. S ennek az útnak a titka roppant egyszerű: úgy kell cselekedni, ahogy a meggyőződés, a lelkiismeret, a szív diktálja. M. MAGYAR LÁSZLÓ magyar@infomn.hu Még holtában sem hagyták nyugodni Dandos Gyula mar 5 hónapja halott volt, amikor „kiiratkozott” a gimnáziumból. nyíregyháza. Közepes tanulmányi eredményei voltak, de éles eszű fiú volt, akivel mindenről komolyan lehetett beszélgetni. Osztálytársai értelmesnek tartották, ugyanakkor vakmerőnek és bátornak. Egyikük Petőfihez hasonlította a volt állami gondozottat, aki 1956 szeptemberében kezdte utolsó évét a nyíregyházi Kossuth-gimnáziumban. Akiről szó van, Dandos Gyula-, a mártír diákvezér. Az ő életútját és történelmi cselekedeteit elevenítette fel az evangélikus templomban tartott 1956-os megemlékezés keretében pénteken Takács Zsolt Gusztáv történész. A Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium tanára elmondta: Dandos Gyula volt az 1956 miatti megtorlás legkorábbi megyei áldozata. Élete mindössze 18 évig 7 hónapig és 8 napig tartott. Volt: diák, forradalmár, elhurcolt rab, fogoly. A forradalom leverése után vissza akart jutni Svájcba, ahol korábban élt, de Takács Zsolt Gusztáv FOTÓ: SIPEKI PÉTER a határőrök Szentgotthárdnál 1957. február 10-én lelőtték, vagy ahogy a jegyzőkönyv írta: „külföldre szökés közben életét vesztette”. Máig nem tudjuk, hol van eltemetve. - Gyilkosai még holtában sem hagyták nyugodni. A Kos- suth-gimnázium 1956/57. évi anyakönyvében 1957. július 14-ei keltezéssel az olvasható, hogy „A mai napon szülei kívánságára kimaradt. Más gimnáziumba felvehető”. Valójában ekkor Dandos Gyula 5 hónapja, az apja ll éve és az anyja már 15 éve halott volt! - mesélte Takács Zsolt Gusztáv, aki kiemelte: az 1956-os forradalmat a fővárosban a „pesti srácok”, vidéken pedig a nyíregyházi Dandos Gyulához hasonló fiatalok csinálták, km-pi Nézőpont Kiss László Könnyű pénz, nehezen Uniós pénz könnyű pénz, vagy sem? A kérdésre alapvetően kétféle választ adnak mifelénk. Az egyik szerint ez a dörzsölteknek mindenféleképpen igen, a másik szerint a valóban korrekt vállalkozás nagyon nehezen juthat hozzá. Van példa bőven erre is, arra is, persze erre joggal mondhatja bárki, hogy ahol gyalulnak, ott hullik a forgács is, azaz naivitás lenne azt hinni, hogy egy alapvetően tőkeszegény országba áramló milliárdok szépen, simán, szabályosan találnak gazdára. Az is nagy kérdés, vajh, igaz-e, hogy az unió amolyan' kibírhatatlanul vaskalapos bürokrata, vagy nem egészen így van, hanem a hazai bürokrácia teszi hozzá a magáét ilyen-olyan érdektől hajtva. Azért lényeges erre választ lelni, mert míg az unión aligha tudunk változtatni - és hát az rendeli a zenét, ahogy szokták mondani, aki fizeti -, addig a hazai gondokon azért nem lehetetlen úrrá lenni. Mit kell érteni a hazai gondok alatt? Például azt, hogy ha innovációra kiírnak kis- és középvállalkozásoknak egy pályázatot, akkor az arra lenne ugyebár jó, hogy a kis- és középvállalkozások fejlesszenek, kitaláljanak a jelenlegitől eltérő új megoldásokat. Tegyük fel, valahol egy magyar kis- és középvállalkozó kitalál és kifejlesztene valamit. A pályázat rögvest előírja, hogy ehhez támogatás akkor lesz, ha megfelelő tudományos fokozatú munkavállalók is közreműködnek. Történetesen az ismerősöm cégénél ez azt jelenti, hogy falból alkalmazni kell valakiket, akikre amúgy semmi szükség nem lenne, merthogy előírás. És így sorakozik egy jó pár olyan feltétel, amihez egy valóban életszerűen működő magyar kis- és középvállalkozásnak köze sincs. Felfogható ez az egész uniós pénz úgy is, mint egy tápláléklánc az élővilágban. Attól függően részesedik belőle valaki, hogy a lánc melyik pontján van. A legfájóbb az egészben az - ecseteli az ismerős -, hogy az a műszaki zseni, aki ugye papíron nem lehet az, lényegesen kevesebbet keres majd, mint azok, akik a pályázatot a pályázatíró cégnél megírják, tolják, húzzák, mert nélkülük meg nehéz belevágni, olyan komplikált az egész folyamat. Felfogható ez az egész uniós pénz úgy is, mint egy tápláléklánc az élővilágban. Attól függően részesedik beíőle valaki, hogy a lánc melyik pontján van. És ezen a láncon sokan lógnak. Nagyon sokan olyanok, akik csak mozgatják a gépezetet, de érdemben a produkcióhoz, amiért valójában támogatást adnak, nem tudnak hozzátenni semmit. Részint maga az állam gondoskodik erről, beleértve a befolyásos érdekcsoportokat, részint az ügyesek épülnek rá a folyamatra. Egy hegyaljai borász mondja: kiszámolta, ha mindenkit kifizet, aki a pályázata körül legyeskedik, leveszi a hasznát az összes vállalkozó, mennyire kevés jut valójában arra, amire az egész kellene, Úgy tűnik, kicsit sokan akarnak az uniós pénzpatakból merítgetni, miközben a kockázat, a teher, a megvalósítás a lánc végén álló vállalkozásoké. Lassan letelik ez az uniós támogatási időszak is, de nem nagyon látszik a magyar kis- és középvállalkozásokon, hogy sokat pendültek volna. És ez aligha az ő hibájuk. Iaszlo.kiss@inform.hu Kelet kvíz Melyik században épült a tákosi „mezítlábas Notre-Dame”? a) XVI. század b) XVII. század c) XVIII. század d) XIX. század A helyes választ lapunk mai számában rejtettük el. Megkérdeztük Ön szerint mi 1956 üzenete napjainkban? TRAKPERGER GRÉTA: FEHÉR ANNA: Bátoná- TURCSIKNÉ ÁKOS ERIOávld és Góliát nézett guk volt azt mondani, KA Fontos a szabadság, szembe egymással. hogy elég legyen. a függetlenség. SZABÓ LAJOS: Ú| értelmet nyert afüggetlen- ség és a szabadság. SZÁNTÓ SÁRA: Megállít SZABÓ HANNA: Legyünk kell parancsolni a rossz üsszetartóbbakamln- döntéseknek. dennapokban. Trakperger Gréta szerint bátorságra buzdít, hiszen 1956 októberében Dávid és Góliát nézett szembe egymással. Egy térdre kényszerített, kifosztott nép fel mert állni, és fegyvert ragadott egy nagy hatalom ellen. Hasonló véleményen van Fehér Anna is: - Sok embernek volt bátorsága azt mondani, hogy elég legyen a nyomorból, a mindennapos félelemből, rettegésből és hazugságból - összegezte véleményét a diáklány. Turcsikné Ákos Erika büszke, hogy osztálya, a 7. c eleveníti fel idén 1956. október 23. eseményeit. - A szabadság és függetlenség szeretete és fontossága az elsődleges üzenet. Fontos, hogy a diákok ne csak megértsék, hanem mélyen átérezzék a történelmi pillanatok jelentőségét! Szabó Lajos polgárőr: - A függetlenséget és a szabadságot a ma embere sajnos gyakran helytelenül értelmezi, úgy kellene, ahogy nagyjaink tették! Szántó Sára gimnazista szerint a mai fiatalok úgy követhetik az ősök tetteit, hogy megálljt parancsolnak a rossz döntéseknek, az ostobaságnak, a zsarolásnak, és bátran vállalják tetteiket. Szabó Hanna apáczais diák: - 1956-ban egyszerre sok ember merte kimondani az igazságot. Ez ma is ránk férne az élet minden területén. Az igazi üzenete: legyünk összetartóbbak. km-pi ■> Emlékezés a mártír forradalmárra Pénteken az Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium diákjai megkoszorúzták Szilágyi László emléktábláját, fotó: racskó tibor
