Kelet Magyarország, 2012. szeptember (69. évfolyam, 205-229. szám)

2012-09-08 / 211. szám

2012. SZEPTEMBER 8., SZOMBAT KELET Dorina Segítünk A szívátültetésen átesett kislány hama­rosan hazatérhet, ám a lakást addig ki kell fes­teni, be kell rendezni. Nyírbátor. Szilágyi Róbert a világ egyik legboldogabb em­bere, hiszen kislánya, a nem­régiben szívátültetésen átesett Dorina jól van, két-három héten belül újra otthon lehet. Addig viszont rengeteg mun­ka vár a fiatalemberre, hiszen egy teljesen üres lakásból kell otthont varázsolnia, s olyan körülményeket teremtenie, ahol az életmentő műtét után lábadozhat a négyéves kislány. Súlyos betegségek- Már akkor kiderült, hogy nagyon komoly a baj, amikor megszületett. Több betegség­gel is meg kellett küzdenie, négy lyuk volt a szívén, a szívkamrái rosszul működ­Örök optimisták: Dorina és édes­anyja FOTÓ: MAGÁN ARCHÍVUM „gyárban készült szívecskéje” tek. Alig volt egyéves, amikor pacemakert kapott, az álla­pota viszont egyre rosszab­bodott. Sokáig műszíven élt, és nyilvánvaló volt, hogy új szívre van szüksége, mert ha nem,... - és a mondat itt befe­jezetlen marad. Dorina tavasszal múlt négyéves, ennek közel felét a Heim Pál Gyermekkórház­ban töltött, az új szívre kilenc hónapot várt. Három alka­lommal is kaphatott volna, ám a szervezete egyszer sem volt annyira jó állapotban, hogy sikeres lehetett volna a műtét. Egy hónappal ezelőtt azonban végre minden össze­jött, s a hét órás műtét után a felesége azt mondhatta a telefon másik végén aggódó édesapának, hogy az operáció sikeres volt.- Rettenetes volt a várako­zás, ráadásul nem is lehettem velük, itthon kellett végigiz­gulnom az örökkévalóságnak tűnő órákat. Csak annyit tu­dunk a szívről, hogy repülő­géppel hozták, de hogy hon­nan vagy hogy kitől, azt nem. De nem is fontos, az a lényeg, hogy a kislány már jól van. Abban reménykedünk, hogy nem lökődik ki a szív - ez csak az elkövetkező öt hónap alatt derül ki. Kaptak egy lakást- Ahhoz, hogy minden rend­ben legyen, egyedi étrendet kell biztosítanunk neki, a la­kást pedig folyamatosan fer­tőtleníteni kell majd: a szo­bája falait például speciális anyaggal kell lefesteni, hogy moshatók legyenek. Az orvosok azt mondták, ha nem tudjuk előteremteni a szükséges feltételeket és op­timális környezetet biztosíta­ni a lábadozásához, elveszik tőlünk Dorinát. Mi korábban a szülőknél laktunk, ahol nem lehetett volna kialakítani a steril szo­bát, a nyírbátori önkormány­zat viszont mellénk állt - ezért örökké hálásak leszünk nekik. Kaptunk egy lakást, ahová hazahozhatjuk a kis­lányt, de addig még nagyon sok munka vár ránk.- Ki kell festeni, és búto­rokat is vennünk kell, segít­ségünk viszont nem nagyon van. A feleségem az elmúlt évet a kislány mellett töltötte a kórházban, én abban bízom, hogy kaphatok közmunkát itt a városban. Majdnemhogy a semmiből kell előteremtenünk a Dorina itthoni gyógyulásához szük­séges feltételeket, de ha már ennyi szörnyűséget túléltünk, nem adjuk fel. Belőle merí­tünk erőt: az elmúlt évek alatt úgy viselte a megpróbáltatá­sokat, hogy az egy felnőttnek is dicséretére válna. Időnként persze elege lett mindenből: a műtétekből, a bezártságból és nagyon várta, hogy - ő fogal­mazott így - egy gyárban vég­re elkészüljön a szívecskéje. Készül a házikó- Ám ez már a múlté: egyre vi­dámabb, boldogan motorozik a kórházban, és segít a nővé­reknek a gyógyszerosztás­ban, de persze alig várja, hogy itthon lehessen. Mostanában, ha telefonon beszélünk, azt kérdezi: Apa, csinálod a há­zikót? Hát persze, hogy csinálom, és alig várom, hogy végre együtt lehessen az egész csa­lád - mondja Szilágyi Róbert, aki hamarosan újra apa lesz, hiszen pár hónapon belül megszületik a második gye­rekük. Remélhetően épen, egészségesen. Hisznek abban, hogy ők a betegségeket és a kórházat egy egész életre letudták. KM-SZA Olvasóink is segíthetnek Lapunk, a Kelet-Magyarország a maga eszközeivel szeretne segíteni a Szilágyi családnak: arra kérjük olvasóinkat, hogy aki tisztítószerekkel, kisebb bútorokkal, háztartási eszkö­zökkel, tartós élelmiszerrel vagy akár készpénzzel támo­gatni tudja őket, jelentkezzen szerkesztőségünkben! Tele­fon: 42/501-510. Segítségüket előre is köszönjük! Az utolsó simítások még hátra vannak A napokban a szabadban zajlott a testnevelésóra fotó: sipeki Péter Az uszoda és a tornate­rem kivitelezése nem fejeződött be a szep­temberi tanévkezdésre. NYÍREGYHÁZA. Alig egy év alatt készült el a Móricz Zsigmond Színház szomszédságában található Szent Miklós Görög Katolikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium új ok­tatási épülete. A régió leg­korszerűbb nevelési-oktatási intézményében, amely 16 tan­teremmel, 2 szaktanterem­mel, 1200 adagos konyhával, uszodával és tornateremmel büszkélkedhet, 345 diák és 43 pedagógus kezdte meg az új tanévet szeptember 3-án. A gyerekek és felnőttek örömét csupán az árnyékolja be, hogy a várva várt uszoda és a tornaterem még nem ké­szült el, jelenleg is zajlanak az „utolsó simítások”. Nem túlzás: „csoda” történt- A két épületrészt heteken belül birtokba vehetik a ki­csik és a nagyok - érkezett a megnyugtató válasz érdek­lődésünkre Szabó Bernát Sándorné intézményvezető­igazgatótól. - Nagy munka van mögöttünk, és történel­mi tanév áll előttünk. Szep­tember elsején, a tanévnyitó szentliturgia keretében bú­csút vettünk a „bölcsőtől”, és ünnepélyesen átvonultunk a modern, tágas, új iskola- épületbe. A régi épület azóta csak néhány foglalkozásnak ad otthont, így például a test­nevelésóráknak. Szeptember 30-án tartjuk az iskolaszente- lési ünnepségünket, addigra garantáltan elkészül az uszo­da és a tornaterem.- Az egyházmegye jubileumi évében, idén ősszel 6 csopor­tosra bővült a Síp utcai óvo­dánk, elindult a középfokú 4 osztályos gimnáziumi képzés, megszületett az 1 éve még csak látványterven létezett új iskolaépületünk. Mindez kész csoda - tette hozzá Szabó Ber­nát Sándorné. km-pi «Sok autós „begu­rult” pénteken A balesetmegelőzés és a környezetvédelem jegyében díjmentes műszaki ellen­őrzést végeztek tegnap Nyíregyházán. FOTÓ: SIPEKI PÉTER Nézőpont Dankó Mihály Áldott adakozók Ahol a szükség, ott a segít­ség! - ismerjük a mondást, s de jó is lenne, ha ez csak úgy, automatikusan működne! „Bárhogy is bizonygatják politikusaink, rosszul élünk. Elfogadjuk, hogy válság van, áldozatokat kell hozni. De ha nincs munka, nincs kenyér, az árverezők fenyegetik az ott­honunkat, a bizonytalanság eluralkodik rajtunk!” Sajnos, nem egyedi ez az olvasói véle­mény. Napról napra tapasz­taljuk a lapunknál is a végső elkeseredésünkben - rajtunk keresztül - az olvasókhoz for­dulók jajkiáltását. Segítség? Lassan kiürül a „kamra”, s ezzel együtt az adakozó kedv is! Elfásulnak az érzelmek, nem vagy csak ritkán rengeti meg az embereket egy-egy társuk nehéz sorsa. Ezért is önti el a szívünket melegség, ha azt tapasz­taljuk: nem halt ki teljesen a jó szándék, az akarat! Az összefogás életet menthet! Csodálatos, ha látjuk, hogy egyesek miként állnak az ügyhöz, hogyan keresik a kiutat, a lehetőséget. Jó példa erre most Dorina esete. A gyermeknek és a szüleinek nagyon sokat jelent ez az erő. Melléjük állt az önkor­mányzat is. (Ma már ez sem általános.) Melléjük áll még sok cég és egyén. (Áldottak legyenek az adakozók!) Biza­kodásra, a boldogabb jövőbe vetett hitre ad mindez okot. Reménykedni kell, hogy akik most adnak, a későbbiekben is nyomon követik a kislány sorsának alakulását, s egy kicsit magukénak is érzik az ő örömeit, boldogságát. Azért csak bujkál bennem a kisördög! „Felsír” bennem a kérdés: mi vap azokkal, akiknek nem segítenek a támogatók? Miért kell az egészséget (pl. ha külföldi gyógykezelésre van szüksége valakinek) ilyen bizonytalan alapokra építeni? Az élet mindennél érté­kesebb, nem lehet, nem szabad annak megmentésére sajnálni a pénzt. Az „értünk felelősöknek”, legyen az állam, az ország vagy egész­ségbiztosítás, kötelessége lenne - minden számítgatás nélkül - a szükséges feltétele­ket előteremteni! danko@lnform.hu Megkérdeztük: ön milyen formában szokott segíteni a rászorulókon? VARGA RITA: Legszí- TÓTH KINGA: Anya HAJDÚ ANDRÁSNÉ: vesebben az illatokon gyerekek gyógyításira Adakoztam mir beteg segítek. szokott pénzt adni. gyermek részére. ZOZULICS OXÁN: Jité- SCSERBA NATÁLIA: TÓTH LÁSZLÓKÉ: kot és ruhákat szoktam Elmegyógyintézetnek Is Daganatos gyerekeken felajinlani. adakoztam már. segítek általiban. Varga Rita legszívesebben az állatokon segít. - Dolgoztam állatvédő egyesületnél is ön­kéntesként. Szüleimmel a használt, de már nem hordott ruhákat odaadjuk a Vöröske­resztnek. Tóth Kinga édesany­ja rendszeres adakozó. - Anya különböző alapítványoknak bizonyos időközönként utal pénzt, általában beteg gyere­kek gyógyítására. Ha nagyobb leszek, ezt a hagyományt én is folytatni szeretném, és a gyermekeimet is ebben a szel­lemben fogom nevelni. Hajdú Andrásná is segített már beteg, rászoruló gyerekeknek ilyen­olyan formában. - A hajlékta­lanoknak is szoktam segíteni, de a részeg, kocsik közt dü­löngélőknek soha - tette hoz­zá. Zozulics Oxán Kárpátalján, Beregszászon él. - Játékokat, ruhákat és élelmiszert szok­tam adni a nehéz helyzetben lévő családoknak. Szociálisan érzékeny vagyok, fontosnak tartom, hogy segítsek olyano­kon, akik önhibájukon kívül kerültek sanyarú helyzetbe - válaszolta. Scserba Natália érdekes példát említ. - Én már adományoztam egy kárpát­aljai elmegyógyintézetnek is, emellett ruhával és játékokkal segítem a beteg gyerekeket. Tóth Lászlóné a személyes adományozás híve. - Az adóm egy százalékát daganatos gye­rekeknek ajánlom fel - mond­ta. KM-TG Kelet kvíz Hol és mikor született Béres József, Széchenyi-dí|as kutató, a Béres Csepp megalkotója? a) Záhony, 1920 b) Kisvárda, 1923 c) Fényeslitke, 1932 d) Nyíregyháza, 1921 A helyes választ lapunk mai számában rejtettük el. Vigyázz rám is! Pál Valentina VIGYÁZZUNK IfEI CT AGYEREKEKRE! ÜCUC I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents