Kelet Magyarország, 2012. szeptember (69. évfolyam, 205-229. szám)

2012-09-17 / 218. szám

2012. SZEPTEMBER 17.. HÉTFŐ KELET Fórum 5 A száz éves Boriska nénit a napokban köszöntötte családja és Nyírmihálydi vezetése fotó: olvasónktól Dolgosán töltötte a 100 évet Özvegy Szabó Mártonná, Antal Borbála Nyíracsádon született 1912. szeptem­ber 9-én, szegény paraszti családban. Heten voltak testvérek. Az elemi iskolá­ból 2 osztályt végzett el szü­lőfalujában. Kora gyermek­korától nehéz fizikai, ahogy ő mondja, paraszti munkát végzett, dolgozott cse­lédként, napszámosként. Boriska néni 1943- január 26-án kötött házasságot Szabó Mártonnal. Történel­mi és gazdasági nehézsé­gekben, de annál nagyobb szeretetben, egymás iránti feltétlen ragaszkodásban gyermekvállalási kedv, ezért csökken a népesség is. Akik havonta több milliót keresnek, időnként elvegyülhetnének az egyszerű emberek között buszon, vonaton vagy bárhol. A munkahelyvédelmi akció­terv csak akkor érne valamit, ha nem csak terv maradna. éltek együtt 53 évet, s felne­velték a három gyermeket. Boriska néni férje halála után, 1995-ben költözött be a Nácitagon lévő tanyáról Nyírmihálydiba fiához, Sándorhoz. Az immár íoo esztendős asszony, a „mi mamánk” jellemét nehéz néhány mondatban bemu­tatni. Édesanyai bölcsessé­ge, példátlan intelligenciája, éleslátása mindig megmu­tatkozott gyermekei, unokái nevelésében, a róluk való gondoskodásában. Dolgos keze soha nem unatkozott. Életének eddigi 100 évében pedig töretlen, megingatha­A megvalósításához erős akarat is kell, de ahhoz előbb ismerni kellene a nagy magyar valóságot. Ha végképp nincs kiút, akkor muszáj külföldön szerencsét próbálni, mint itt­hon fedél nélkül, pénz nélkül éhen halni. Szomorú, hogy anyaként, nagymamaként így tatlan hite vezette. Nem­csak szavakban, tettekben is bizonyította: számára a legfontosabb mindig a családja, értük való aggó­dása, szeretete határozza meg a mindennapi életét. Születésnapján családja: 3 gyermeke, 8 unokája, 8 dédunokája, testvérei leszármazottai, szerettei, valamint Nyírmihálydi község polgármestere, kép­viselői, a helyi háziorvos és a görög katolikus esperes úr köszöntötték őt sok szeretettel. RÁSA SZABÓ MARIANN, UNOKA gondolom én is. Élni szeretne mindenki, nem tengődni pár forintból. Boldognak szeret­ném látni a gyermekeimet, unokáimat is, de idehaza! Ezért az anyaországnak is tenni kellene, de sürgősen! KENYERES MIKLÓSNÉ, NYÍREGYHÁZA Hiába végeztem el az iskolát... Nem találok munkahelyet, még alkalmi munkát sem, pe­dig 54 éves fejjel elvégeztem a szociális gondozó és ápoló 2 éves iskolát, szakmunkás bizonyítványt is kaptam. Nem volt könnyű, de sikerült. Sze­retném azt csinálni, amihez értek, részt venni az idősek gondozásában, ápolásában, de sehol egy szabad álláshely. Márciustól júliusig társadalmi munkában dolgoztam Máté­szalkán az idősek otthonában, de sajnos sincs felvétel. A fiamat taníttatom, aki 20 éves, hogy szakmája legyen és bol­dogulni tudjon, de ez 22 800 forintból nagyon nehéz, már- már lehetetlen. Akár háznál is vállalnék idősgondozást, ha lenne rá mód és lehetőség. NÉV ÉS ClM a szerkesztőségben Nekem a családom a munkám Ismét egy levél. Már csak legyintek. Ha fel is bontom, egyre az jár az eszemben, hogy tényleg nem tudják még mindig a kormányon belül, hol tartunk, hogyan élünk, mire lenne szükségünk? Már nem vagyok aktív dolgozó, nyugdíjasként az én mun­kám a családom. Nap mint nap azon fáradozom, hogy a család egyben maradjon. Segítem a fiatalokat, hogy könnyebbnek tűnjön számuk­ra a mindennapos mókuske­rék. Na nem pénzzel, arra már rég nem telik. Ha elkeserítő híreket hallok, elszomorko- dom. Például, hogy tavaly kb. 100 ezer fiatal hagyta el az országot, s külföldön próbált szerencsét. Milyen ország az, ahol nem leli helyét az ember? Ahol nincs jövőkép? Nincs Címlaptéma volt az egyik színes újságban, hogy mivel vége van a nyárnak, sokan arra kényszerülnek, hogy megint belevessék magukat a munkakeresésbe. így igaz, legfeljebb a megint szót húznám alá, hiszen nyáron is tíz- és százezrek próbálkoztak, hiába. Ennek a sikertelenségnek nem az volt a fő oka, hogy a cégeknél sokan szabadságra mentek, köztük a személyzetisek is (akiket újabban HR-eseknek hívnak)... Az egyik közeli ismerősöm „háeresként” sem tudott elhe­lyezkedni, hiába van két diplomája. A fő oka a sok munka- nélküli, akiknek a száma nemhogy csökkenne (a rózsaszín szemüvegen át nézők és a „tűzhöz” közel állók szavai elle­nére), hanem napról napra növekszik az újabb elbocsátások, a megszűnő cégek miatt. Én már a nyugdíjasok táborába tartozom, de belegondoltam, vajon hol és hogyan tudnék én elhelyezkedni mondjuk 30 évesen. Nem szabad elkeseredni, a sokszori nekirugaszkodást ve­gyük gyakorlásnak! - szól az első intelem. Igen, az ismétlés a tudás anyja, csakhogy, ha már a negyvenedik helyről sem válaszolnak, az anyáról csúnyább dolog jut az álláske­reső eszébe... Javasolják továbbá, hogy rutinszerzés közben ne restelljük magunkat a valósnál jobb színben feltüntetni, vigyázva, hogy a turpisságig ne merészkedjünk, mert akkor hamarabb lelepleznek bennünket, mint a sánta kutyát. Koz­metikázni egyes tulajdonságainkat ezzel szemben nem bűn, sőt! A nacionálénk ugyanakkor legyen szellős, áttekinthető, sallangoktól mentes, mert a személyzetisnek is pénz az idő. Vigyázzunk a testtartásunkra interjú közben: a karba tett kéz, a keresztbe tett láb zártságot jelez. Ez főként a hölgyek­nél fontos, ugyebár: kissé dőljön előre, fejét fordítsa oldalra, mert ez fokozott érdeklődést jelez. Egy jó fénykép is sokat jelent a gyöngybetűs önéletrajz mellett. A sok tipp közül még csak egyet: javasolják, hogy ne játsszunk a hajunk­kal, mert ez önbizalomhiányt jelez. Érdekes, eddig én úgy tudtam, hogy a tincseit tekergető hölgy így azt jelzi, hogy többet is hajlandó nyújtani a férfinak... Ha a negyvenedik helyről sem vála­szolnak, az anyáról más jut eszünkbe... Üzenet Berti Lukács hűséges olvasónktól: Meg kell tanulnunk, hogy a • kellemetlenségeket is elviseljük. Jó dolog cuclit dugni a kisbaba szájába, hogy ne sírjon. De idővel le kell szoktatni róla. AGATHA CHRISTIE # Találkozás és emlékezés Ötvenöt éves érettségi találkozót tartottak nemrégiben a Zrínyi gimnázium 1957-ben végzett, 4. d osztály tanulói. A 35 jelenlévő virággal, mécsessel emlékezett az elhunyt osztálytársakra és lerótta kegyeletét a szeretett osztályfőnök sírjánál. FOTÓ: OLVASÓNKTÓL Utazás a sámánok lován nyíregyháza. Különleges elő­adót lát vendégül szeptem­ber 2i-én, pénteken 17 órá­tól (a Hold I. fázisában) a Napfény Életmód Egyesület a Debreceni Egyetem Egész­ségügyi Kar „A” épületében. A „Tanuljunk egészséges­nek lenni” sorozat keretében Paulinyi Tamás, a hazai szel­lemi élet egyik legsokolda­lúbb alakja tart előadást Uta­zás a sámánok lován címmel. BRADÁCS MÁRIA @ Szép emlékek a közelmúltból A Zemplénben is barangoltak az „Együtt az úton" Közhasznú Egyesület „Aranyalma" Idősek Klubjának tagjai. Az emlékkép ezt a pillanatot őrzi. fotó: aranyalma idősek klubja Fogadónap: kedden és pénteken Továbbra is várjuk olvasóinkat észrevételeikkel szerkesz­tőségünkben! Ügyfélszolgálati időben, lehetőleg minden kedden és pénteken 10-14 óráig Dankó Mihály újságíró fogadja az aktuális problémafelvetésekkel, információk­kal érkezőket Nyíregyházán, a Dózsa György utca 4-6. szám alatt, az első emeleten. Tisztelt olvasónk! Ezen az oldalon a Kelet-Magyarországhoz érkező olvasói leveleket, fényképeket közöljük. Lehetőségeinkhez mérten minden olyan írást megjelentetünk, amelynek tartalma nem ütközik érvényes jogszabályba, valamint nem sért személyiségi és kisebbségi jogokat, jó ízlést. Ha a levelet részleteiben találjuk ilyennek, azokat a részleteket kihagyjuk. A levél megjelentetése azonban nem jelenti azt, hogy szerkesztőségünk bármi­lyen részletében egyetértene az abban leírtakkal. Szerkesztőségünk nem késztet levélírásra és nem szervez levélírókat - csak a beérkező levelekkel foglalkozunk. A leveleket az élvezhetőbb olvashatóság érdekében általában rövidítjük, az azonos mondandójúakat összevonjuk. Az oldalt civil vélemények számára tartjuk fenn, politikusok leveleit csak abban az esetben közöljük, ha személy szerint szólították meg őket, és erre kívánnak válaszolni. Ha olvasóink közül valaki nem ért egyet egy itt megjelent levél tartal­mával, természetesen válaszolhat a levélírónak. Az olvasói oldalon továbbra is csak a teljes névvel és címmel érkező, telefon­számmal is ellátott, így telefonon leellenőrizhető, valós feladóval rendelkező leveleket közöljük. Postaládánkból Emlékhangverseny a templomban Vendégsorok Angyal Sándor Álláskeresőknek Vántus István nemcsak nyugszik Nyírbogáton, hanem él is a bogátiak figyelmes szeretetében. nyírbogát. Ünnepi emlék­hangversennyel adózott a 20 éve elhunyt Vántus István, Erkel-díjas zeneszerző szel­lemisége, művészete előtt a nyírbátori református temp­lomban nemrégiben, a Vántus István Társaság. Az ünnep­ségen Csíkos Sándor, szín­művész Ratkó József és Tóth Árpád egy-egy versét szavalta el. A hangversenyt több, mint 200 jelenlévő a legnagyobb figyelemmel és érdeklődéssel hallgatta végig. Elsőként Szecsődi Ferenc Liszt-díjas hegedűművész, érdemes művész eljátszotta Vántus immár klasszikussá érett szvitjét. Őt Sin Katalin, gordonkaművész és Kerek Ferenc, Liszt-díjas zongora­Jobb, mint kétszázan voltak kíváncsiak az emlékhangversenyre FOTÓ:OLVASÓNKTÓL művész, a SZTE ZMK dékánja követte az Ária a C-dúr pre­lúdiumra megszólaltatásával, majd Maczák János klarinét­művész következett az utolsó Vántus-remekművek egyiké­vel, az Hommage a Mozarttal. A műsor operarészlettel folytatódott. Altorjay Tamás, operaénekes adta elő a Favá­gó áriáját Klebniczki György zongorakíséretével, Réti Atti­la, a szegedi színház művésze a Kvá király szerelme című dalt énekelte. Altorjay Tamás: Vántus Kuli című dalának kü­lönleges hangulatát jelenítette meg. Az ünnepi est az Arany­koporsó című opera legmo- numentálisabb jelenetével, a Katakomba-képpel ért véget, Réti Attila előadásában. A nagyszerű hangverseny mél­tó, szentséges befejezése volt e produkció. Értő figyelemmel hallgatták A családtagok (Vántus Istvánné és dr. Vántus Rábán) meghatottan és elragadtatás­sal nyüatkoztak a műsorról, a nyírbátori és nyírbogáti fogad­tatásról. Dicsérték a közönség nyitottságát és érdeklődését, amellyel a sokszor talán ne­hezen megközelíthető kortárs zenét befogadták. Nagyra értékelték Nyírbogát gesztu­sát, hiszen sok embert elvitt a hangversenyre, s a szíves­látást a program végén. Vala­mennyien azt érezték, hogy Vántus István nemcsak nyug­szik Nyírbogáton, hanem él is a bogátiak figyelmes szerete­tében. GULYÁS JÁNOSNÉ, NYÍRBOGÁT

Next

/
Thumbnails
Contents