Kelet Magyarország, 2012. július (69. évfolyam, 153-178. szám)
2012-07-25 / 173. szám
2012. JÚLIUS 25., SZERDA KEG Forum 7 Üzenet Dudás Gáborné, nyíregyházi olvasónktól: Ha vitatkozol, dühöngsz ésj*** ellentmondasz, néha győzöl, de hiú siker lesz, mert sohasem szerzed meg az ellenfeled jóindulatát. BENJAMIN FRANKLIN Postánkból Virágossá tették Az Őrösért Közéleti Egyesület elkötelezettséget érez az iránt, hogy a településünk minél virágosabb legyen. A körforgalomnál, a XX. sz. orosi áldozatainak emléket állító parkban, a Katolikus temetőben lévő Hősi emlékműnél és a temető előtti részen közel 1300 tő virágot ültettünk júliusban. A Temetkezési Vállalattal közös elhatározást fogalmaztunk meg néhány héttel ezelőtt. A Katolikus temető előtti kerítésnél a dudva „ékeskedett” hosszú időn keresztül. Együttműködésünknek köszönhetően, a múlt hét végén, a föld és a humusz helyére kerülését követően közel 5oo tő virágot ültetett az Őrösért Közéleti Tettek is azért, hogy Oros virágos legyen fotó: olvasónktól Egyesület. Ezzel a hatalmas területtel is szépítettük, virágosabbá tettük sok ember megelégedésére a temető előtti területet. SZÉCSIJÓZSEFNÉ, AZ OROSÉRT KÖZÉLETI EGYESÜLET ELNÖKE Olvasónk írja Hunyadi emlékkövénél fotó: olvasónktól Délvidéki szép élmények A közelmúltban az Országos Széchenyi Kör szervezésében vettünk részt egy délvidéki kiránduláson, melynek gazdag programjában szerepelt a szendrői, galambód várak, s a péterváradi erőd megtekintése. Nagy élményt nyújtott a Kazán- és a Vaskapu-szorosban megtett hajózás is. Nem hagyhattuk ki a belgrádi várat sem, ahol tisztelettel emlékeztünk az 1456. július 22-ei csatára, s koszorúztuk meg a nándorfehérvári hős, Hunyadi János emlékkövét. DR. FAZEKAS SÁNDOR, AZ ORSZÁGOS SZÉCHENYI KÖR ELNÖKSÉGÉNEK TAGJA Levelinkből Dallos Tamás fotó: palicz istván az egészségügyi főiskola szociális munkás szakát, jelenleg munkát keres, s a szabadidejében már a harmadik kötet kéziratán gondolkodik. GLÜCK GYÖRGY <§ Halmosbokori találkozó Lapunk hétfői számában jelent meg a halmosbokori általános iskola egykori diákjainak 45 éves találkozójáról egy tudósítás. Sajnos a fotó technikai okokból nem sikerült a legjobban. Most pótoljuk. FOTÓ: olvasónktól Együtt Rodrigóval Él Nyíregyházán egy fiatalember, aki elkezdett kalandregényeket írni. A napokban jelent meg a második kötete, melynek Rodrigo a főhőse, aki egy lakatlan szigetre vetődve sok-sok kalandba keveredik már az első regényben is. Az események ebben az újabb munkában még „fokozódnak”. A regényt élvezettel olvashatják mindazok, akik elmúltak 12 évesek, és szeretik a karibi tengervilág történéseit. Dallos Tamás, a mű alkotója egyébként elvégezte A kitartó munka meghozta gyümölcsét fotó: olvasónktól Újabb elismerés a Radarnak Elhallgatott értékeink Nemrégiben Nyíregyházán rendezték meg a Magyar Éremgyűjtők 42. vándorgyűlését. A kétnapos rendezvényre ellátogató numizmati- kusok, akik az ország minden részéről és még külföldről is érkeztek, részt vettek egy autóbuszos megyejáráson. A kirándulás végeztével, amikor elköszöntünk vendégeinktől, odajött hozzám egy nyugdíjas korú székesfehérvári hölgy, és azt mondta: rettenetes nagyot csalódott a mai napon. Amikor én visszakérdeztem, hogy miért, elmondta, először járt megyénkben, és hogy itt annyi sok szép és értékes látnivaló van, ezt nem is gondolta. Az országos írott sajtó, a média miért nem foglalkoznak az itt látható igazgyöngyökkel? Erre nem tudtam mit válaszolni, csak azt, hogy nagyon jólesett a csalódása. KISS GYULA Még egy lépést tegyünk előre! Nemrég betegségem miatt kórházba kerültem, s látva fiatalabbakat és az idősebbeket, kik újra, reménnyel a szívükben a gyógyulást keresik, csak úgy röpködtek gondolataim az emberi sorsunk felett! Legyen bár idős vagy fiatal a beteg, ha megfárad testben fiatal szíwel-lélekkel, az elme harcol a beteg test ellen. S az a lélek úgy szeretne szárnyalni még a kék ég és a zöldre „festett” föld között, hogy örökre szívébe vésődjön A kisvárdai illetőségű Radar rockegyüttes Új hajnal című lemeze - a tavalyi arany fokozat után - idén nyáron átlépte a platina határt. A az Isten által teremtett táj. Emlékezve a fiatal évekre, a szülői szeretetre, a gyermeki ölelésre és a testi szerelemre. Lehet szegény vagy gazdag az ember, sokan vannak közöttünk a hátat fordító Péterek, sajnos vannak áruló Júdások, és bennünket megalázó, elítélő Pilátusok. De tudunk, és igenis akarjunk emelt fővel járni ebben a szertelen, gőgös világban. A láthatatlan kéz, mely vezérli sorsunkat, eljuttat a végsőkig, Ő előtte egyformák vagyunk, a gyermekei, és senki ítélete fiúk július 17-én kapták meg a kitüntetésüket a kiadótól. Megyénkben legközelebb július 27-én, pénteken este találkozhatnak a Radarral a már nem számít. Az ember sokszor megtörve és üresen, de mégis reméli azt, hogy az út nem fogyott el, és lesz újra és újra egy másik lépés életünkben, lesz még egy következő nap. Megfáradtán, sokszor könnyekkel a szemünkben, de el tudjuk énekelni „Egyedüli reményem Ó, Isten, csak te vagy”. Mert van miért harcolni, hiszen sokan vannak, kik érdek nélkül szeretnek bennünket. És igen, van még emberi tisztelet is. Életünk rögös útján nagyon sok a próbatétel, de ez az élet rajongók a gergelyiugornyai Tisza-parton, ahol a Kárpátiával közösen csapnak a húrokba. P.I., NYÍREGYHÁZA csak egyszer adatik. Mert ha el is esünk, tudjunk újra igaz hittel és reménnyel felállni, hogy ne fogyjon el a kiszabott út, legyen még egy lépés. Hálát tudjunk adni az életért a lelkiismerettel közeledő orvosoknak, a fáradtságot nem ismerő nővéreknek a gondos kezelésért, ápolásért Isten segítségével! Köszönet a mátészalkai Neurológiai Osztály orvosainak, nővéreinek az emberi tiszteletért, és a lelkiismeretes ápolásért, fáradtságért. PARAGH KATALIN, SZAMOSSZEG Tisztelt olvasónk! * Ezen az oldalon a Kelet-Magyarországhoz érkező olvasói leveleket, fényképeket közöljük. Lehetőségeinkhez mérten minden olyan írást megjelentetünk, amelynek tartalma nem ütközik érvényes jogszabályba, valamint nem sért személyiségi és kisebbségi jogokat, jó Ízlést. Ha a levelet részleteiben találjuk ilyennek, azokat a részleteket kihagyjuk. A levél megjelentetése azonban nem jelenti azt, hogy szerkesztőségünk bármilyen részletében egyetértene az abban leírtakkal. Szerkesztőségünk nem késztet levélírásra és nem szervez levélírókat - csak a beérkező levelekkel foglalkozunk. A leveleket az élvezhetőbb olvashatóság érdekében általában rövidítjük, az azonos mondandójúakat összevonjuk. Az oldalt civil vélemények számára tartjuk fenn, politikusok leveleit csak abban az esetben közöljük, ha személy szerint szólították meg őket, és erre kívánnak válaszolni. Ha olvasóink közül valaki nem ért egyet egy itt megjelent levél tartalmával, természetesen válaszolhat a levélírónak. Az olvasói oldalon továbbra is csak a teljes névvel és címmel érkező, telefonszámmal is ellátott, így telefonon leellenőrizhető, valós feladóval rendelkező leveleket közöljük. <§ Megújult Pócspetri temploma Szent liturgián szentelték fel július 15-én a megszépült római katolikus templomot Pócspetriben. fotó: végvári józsefné Generációk és illemtudas napjainkban Sajnálom, hogy lassan az emberek nálunk is elhagyták a szép illemet. NYÍREGYHÁZA. A közelmúltban nyugdíjas klubok és egyesületek gyűltek össze Nyíregyházán, hogy a nagyszülők és az unokák együtt versengjenek. A téma: „Ki tud többet az illemről?”. Éppen ideje volt ezt a témát „elővenni”, mert akár az utcán, akár máshol, még a templomokban is tapasztalni lehet az illem hiányát. Nem is ártana az iskolákban is oktatni ezt valamelyik órán. Az idősebb nagyszülők még emlékeznek arra, mikor a televíziónak rendszeres adása volt erről. Feleki Kamill ízes, humorral előadott magyarázata e témát illetően sok nézőt vonzott. Akár lehetne ismételni, kedvelt műsor volt. Na, persze ez is olyan, mint a divat. Kimegy a divatból és visszajön idővel. Kezet csókolni Könyv van arról, hogy mit illik és mit nem, én most ezek közül „szemezgetek” úgy, hogy a múltról is essen szó. Milyen szép dolog most is az egymás köszöntése. Gyerekkoromban a „Jó reggelt!”, a „Jó napot!”, a „Jó estét!” és az „Isten áldja!” köszönést használta leggyakrabban mindenki. A „Kezét csókolom!”- ot a falvakban csak a nagyságos vagy kegyelmes úrnak illett mondani. Előfordult, hogy a fenti uraknak valóban meg is kellet csókolni a kezét. Az a négy első köszönés volt a számomra a legszebb. Később alig „állt rá a szám” arra, hogy anyámnak „Kezét csókolom!”-ot mondjak. A köszönésnek e régi formáját nosztalgiaként élem meg, ha Erdélyben járok. Irigylem őket és zavarba jövök, hogy ismeretlenül is rám köszönnek. Gazdag hagyomány Sajnálom, hogy lassan már itthon, a falvakban is elhagyták az emberek ezt a szép illemet. A múltunknak gazdag hagyományait ma is lehetne követni. Nem volt abban semmi kivetnivaló, hogy a gazda a mezőn a harangszóra délben levette a kalapját. Feszület előtt szintén, és megemelte akkor is, ha ismerőssel találkozott. Az idegen szavakkal való köszönés sem tölt el büszkeséggel. A „szia”, a „csaó” helyett van számtalan magyar megfelelő. Toronyházak lakói évek óta nem köszönnek egymásnak. Trágár szavak Lehet boncolgatni, hogy mi az oka az egyre több „irritáló” viselkedésnek. „Cifra az”, ha valakinek megszólal a telefonja a templomban vagy egy temetésen. Hasonlóan elítélendő a gyakori „trágár” szavak kimondása sok helyen. Élen jár ebben az írott sajtó és az elektromos média (tisztelet a kivételnek.) Illene a tömegközlekedési járműveken az ülőhelyek átadása a láthatóan rászorulónak, legyen az idős vagy fiatal. Illetlenség utcán és köztéren szemetelni, ráadásul ez még vétség is. Kényes téma az is, hogy hogyan öltözzünk alkalomVan lemaradás e területen is bőven. DOMBÓVÁRI ISTVÁN hoz illően. Rikítóan színes ruhában állni temetésen, a koporsó mellett nevetséges. Aztán lehetne belső késztetés mindenkinek arra, hogy színházba, templomba lehetőleg a legszebb ruhánkat illik felvenni. Sajnos, veszendőben vannak olyan egyszerű, de régi illemek, melyek a nemek közötti kapcsolatban már ősidők óta „jelen voltak”. Tapasztalható, hogy a férfiak a nőkkel nem udvariasak. Nem segítik a kabátfeladást, elsőbbségadást bármilyen szituációban. Tetszés szerint Végezetül mondhatja bárki, hogy ami illik, az nem kötelező. (Némely kivételével.) Ez így igaz, de az ember azért egy magasabb rendű lény, mert tud különbséget tenni az előbbi tennivalói között attól függetlenül, hogy mérlegelni kellene annak helyességét. Ezt viszont illik is tudni. Van lemaradás bőven e téren, talán a hirtelen jött szabadságunk kapcsán gondoljuk, hogy ezt is megválaszthatjuk tetszés szerint. Ez nem így van. DOMBÓVÁRI ISTVÁN
