Kelet Magyarország, 2012. július (69. évfolyam, 153-178. szám)

2012-07-03 / 154. szám

2012. JULIUS 3„ KEDD mir Üzenet Terdik Gábor, hűséges olvasónktól: 'ZSP Lassan ennivalóra sem telik már A levegőt sem adják ingyen, mert a lélegzetvétellel egy csomó korom és bacilus lenyelésének a köteles sége is együtt jár, mint ellenszolgáltatás. CHOLNOKY VIKTOR Védőszentjükre, Szent Lászlóra emlékeztek Az ország biztonságá­nak garantálása és a határok sérthetetlen­sége elévülhetetlen kötelesség. NYÍRBÁTOR. A határőrök vé­dőszentjére, a törvényalkotó királyra, a belső rend meg- szilárdítójára, a nők és eleset­tek gyámolítójára, az egyház megújítójára, az ország vé­delmezőjére emlékeztek a Nyírbátori Határőr Igazgató­ság Nyugdíjas Egyesületének tagjai, valamint a rendőrség állományában mai is aktív szolgálatot teljesítő volt ha­tárőrök. Báthori Gábor múzeum igazgató-helyettes ünnepi beszédében hangsúlyozta: az ország biztonságának garan­tálása, a határok sérthetetlen­sége elévülhetetlen feladat volt a nemzetállamok kiala­kulásától kezdve és maradt a megváltozott schengeni vi­szonyok között is. Az ünnepséget megtisz­telte jelenlétével és koszorút helyezett el az elhunyt ha­tárőrök emlékére a határőr nyugdíjas egyesület által állí­tott kopjafánál dr. Tarosa Csa­ba ezredes, megyei rendőr- főkapitány és Bállá Jánosné, a megemlékezés helyszínéül szolgáló Nyírbátor város pol­gármestere. Nem maradt adós az emlékezés koszorújával Gáli József alezredes, szolgá­latvezető, Kanyó Gábor alez­redes, a csengeri határrendé­szeti kirendeltség vezetője, dr. Kánya Zoltán alezredes, nyírbátori rendőrkapitány, valamint a határőr nyugdíjas egyesület elnöksége sem. A felemelő ünnepség méltó ak­tusa volt a határőr hagyomá­nyok ápolásának. VINCZE ISTVÁN A résztvevők egy csoportja Fogadónap: kedden és pénteken Továbbra is várjuk olvasóinkat észrevételeikkel szerkesz­tőségünkben! Ügyfélszolgálati időben, lehetőleg minden kedden és pénteken, 10-14 óráig Dankó Mihály újság­író fogadja az aktuális problémafelvetésekkel, informá­ciókkal érkezőket Nyíregyházán, a Dózsa György utca 4-6. szám alatt, az első emeleten. Beteges édesanyámmal élek együtt, aki állandó gondozás­ra szorul. A kis pénzünkből sok a fizetni való, lassan élel­miszerre sem jut. A házunk is nagyon rossz állapotban van, nincs miből megjavíttatni, félünk, hogy ránk dől. Mivel édesanyámmal csak ketten vagyunk, se testvérem, sem rokonaim nincsenek, így sen­kitől nem kapunk semmiféle segítséget. Sajnos nincs hová mennünk, ebből kifolyólag a három gyermekemet sem kapom vissza. Bízunk benne, vannak még jó emberek, akik szívesen segítenek egy elkeseredett édesanyának és nagymamának. Bármilyen segítséget szívesen elfoga­dunk. NÉV ÉS CÍM A SZERKESZTŐSÉG­BEN, 70/270-1188 Látogasson el hozzánk! Szeretettel hívunk és várunk minden kedves pszichiátriai beteget, azok hozzátartozó­ját, szakembert és érdeklődőt a Pszichotikusok Egyesüle­tébe. Székhelyünk Nyíregy­házán, a Sóstói út 62. szám alatt található. Itt minden beteg és hozzátartozó olyan közösségre találhat, amely megkönnyíti mindennapjait, barátokra lelhet és ingyenes tanfolyamokon, rendezvé­nyeken vehet részt. Saját példámból tudom, hogy milyen nehéz elhatározni magunkat, hogy elmenjünk és bekopogjunk egy közösség ajtaján, mert kedvetlenek vagyunk vagy éppen félünk, szorongunk. Ezeket az érzé­Leblanc Győző és Tóth Éva több mint 2 órán át énekelt a nyugdíjasoknak FOTÓ: OLVASÓNKTÓL Gyönyörű napsütéses reg­gel volt. Az ibrányi nyugdí­jas egyesület tagjai a vadász­ház udvarán gyülekeztek. Ünnepelni jöttek, köszönte­ni azokat, akik az esztendő első felében ünnepelték a névnapjukat. Emellett egy rendkívüli ünnepségre is sor került: Szanyi Béla 62 esztendős lett, de ettől még az ibrányi klub emlékezetesebb volt a 42. házassági évfordulója Gerák Évával. Az ünnepeiteket elsőként Puskás Gusztávné, az egyesület művészeti ve­zetője köszöntötte, majd dalra fakadtak a nyugdíja­sok. Szanyi Béla meglepe­tést tartogatott: Leblanc Győző és Tóth Éva több mint 2 órán át énekelt operette­ket és népdalokat. Az ün­nepeltek bográcsgulyással és házi sütésű sütemények­kel köszönték meg a nyug­díjas társaknak és a ven­dégeknek a köszöntést. A talpalávalóról Kiss Sándor, az egyesület tánctanára gon­doskodott. GÁLIK JÁNOSNÉ, AZ IBRÁNYI NYUGDÍJAS egyesület tagja seket le kell győzni! Tuda­tosuljon bennünk, hogy mi is értékes emberek vagyunk és tevékeny, hasznos tagjai lehetünk azoknak a közössé­geknek, amelyekben élünk! Nyitottabbá kell válnunk az új emberek, új környezet, új elfoglaltságok felé, mind­ezekben nagy segítséget nyújt a betegeknek a Pszicho­tikusok Egyesülete. Örömmel adom hírül, hogy július 4-én, 9 órától elkezdjük ingyenes agyagozó-korongozó tan­folyamunkat, július 7-én, szombaton 10 órától pedig nyílt nap lesz, ami szintén ingyenes. Szerintem nagyon jó ötlet, hogy főzőversenyt is rendezünk, amelyre csapa­tok jelentkezését várjuk a 42/595-58l-es telefonszá­mon. Programjaink között szerepel még szövés, gobelin kiállítás, zenés délután, sőt 16 óráig szakemberek várnak minden problémával küzdő embert. Ha tehetik, kísérjék figyelemmel programjainkat a jövőben és vegyenek is részt rendezvényeinken! GACSÁLYI SZILVIA FOTÓ: A SZERZŐ Tisztelt olvasónk! Ezen az oldalon a Kelet-Magyarországhoz érkező olvasói leveleket, fényképeket közöljük. Lehetőségeinkhez mérten minden olyan írást megjelentetünk, amelynek tartalma nem ütközik érvényes jogszabályba, valamint nem sért személyiségi és kisebbségi jogokat, jó ízlést. Ha a levelet részleteiben találjuk ilyennek, azokat a részleteket kihagyjuk. A levél megjelentetése azonban nem jelenti azt, hogy szerkesztőségünk bármi­lyen részletében egyetértene az abban leírtakkal. Szerkesztőségünk nem késztet levélírásra és nem szervez levélírókat - csak a beérkező levelekkel foglalkozunk. A leveleket az élvezhetőbb olvashatóság érdekében általában rövidítjük, az azonos mondandójúakat összevonjuk. Az oldalt civil vélemények számára tartjuk fenn, politikusok leveleit csak abban az esetben közöljük, ha személy szerint szólították meg őket és erre kívánnak válaszolni. Ha olvasóink közül valaki nem ért egyet egy itt megjelent levél tartalmával, természetesen válaszolhat a levélírónak. Az olvasói oldalon továbbra is csak a teljes névvel és címmel érkező, telefon­számmal is ellátott, így telefonon leellenőrizhető, valós feladóval rendelkező leveleket közöljük. Lakóhelyem:. Olvasson, tájékozódjon településéről! Tisztelt Olvasóink! Bizonyára sokan ismerik és böngészik lapunk internetes portálját, a Szabolcs Online-t (www.szon.hu). A nyomtatott újság mellett az interneten, megyei hírportálként is fontosnak tartjuk, hogy településeink­ről minél több információ jusson el az ott élő emberekhez, ezért indultak el a „lakóhelyem” alolda lak. A Szabolcs Online portálján belül létrejöttek azok a kis „alportálok”, melyeken az olvasók megtalálhatják a saját településükről szóló híreket. Egy helyen van összegyűjtve mind­azon információ, mely valamilyen formában kötődik a településhez, a kulturális eseményektől kezdve egészen a sportig. A Szabolcs Online-on jelenleg 21 település: Kisvárda, Nyírbátor, Záhony, Fehérgyarmat, Nagyecsed, Vásárosnamény, Csenger, Dombrád, Ópályi, Nagyszekeres, Mátészalka, Tiszavasvári, Nagykálló, Újfehértó, Baktalórántháza, Demecser, Ibrány, Máriapócs, Nagyhalász, Rakamaz és Tiszalök aloldala szerepel. Terveink szerint ez a szám folyamato­san bővülni fog, további települések csatlakoznak majd hozzá. Ezek a felületek interaktívak, azaz bárki feltölthet rá képeket, cikkeket, információkat, amelyeket meg akar osztani lakóhelye közösségével, illetve kereshetik az oldalak „felelőseit”, akiknek elérhetőségeit feltüntetjük az oldalakon. KM-portré Vidám lélekkel tesz tanúságot az evangélium üzenete mellett Hajdú István diakónust a napokban szentelte pappá Bosák Nándor püspök, első szentmisé­jét július 1-jén tartotta. nyíregyháza. Pap- és diakónus­szentelést tartott június 30-án Bosák Nándor püspök a Nyíregy­házi Magyarok Nagyasszonya Társszékesegyházban. A pappá szentelt diakónusok között volt a nyíregyházi születésű Hajdú István is, aki első szentmiséjét július első (vasár)napján tartotta meg a templomban.- Már gyermekkoromban vonzott a papi hivatás, de eb­ben a korban az embernek ter­mészetesen még csak a vágy él a szívében, hogy mi szeret­ne lenni, ha nagy lesz, hogyan szeretné élni életét. Később vált ez egyre tudatosabbá. Vallásos családban nevel­kedtem, a szentmise, a hittan­órák, az egyházközségi tábo­rok, mind arra irányították a figyelmemet, hogy ha boldog szeretnék lenni, akkor enged­jem azt, amire az Úr hív meg engem. Életem legjelentősebb mozzanata volt, amikor igent mondtam a Jó Pásztor hívó szavára, hogy papként szolgál­jam mindazokat, akiket Szere- tetéből rám bíz. Isten olyan papi példákat állított elém, akik meghatározták papi iden­titásomat, ezért hálával tarto­zom - meséli Hajdú István. Az út, amin lárnom kall A szemináriumi évek alatt arra törekedtem, hogyan mé­lyítsem el jobban azt a kap­csolatot, ami köztem és Isten között van, aki kiválasztott és meghívott a szolgálatra. Az egyházmegyei és az egy­házmegyék közti barátságok nagyon sok erőt adtak a for- mációs utamon. Az évek alatt természetesen sok hatás ért: az öröm olykor keveredett a szenvedéssel, a siker a kudarc­cal, de ezek mind arra sarkal­tak, hogy milyen hibákat ne kövessek el a későbbiekben. Tanúi vagyunk annak, hogy napjainkban, a hit egyre ke­vésbé él az emberekben. Egy ilyen közegben ténylegesen is erőt felülmúló feladat meg­jeleníteni Istent és felmutatni az embereknek a hozzá vezető utat. Ez az egész egyház fel­adata, de különösen is a pa­poké. Mindig emlékezni kell arra, hogy a papi szolgálatot bármilyen formában gyako­roljuk is, lényeges és alapvető a személyes kapcsolatot fenn­tartani Jézussal. Az Úr ugyanis azt akarja, hogy a papok az övéi legyenek, ne azzal foglalkozzanak, hogy emberileg érdekes vagy ép­penséggel kényelmes karriert építgessenek maguknak. Nem azt akarja, hogy az emberek tetszését és a sikert keressék, hanem hogy annak tudatában, hogy mi csupán „haszontalan szolgák” vagyunk, valóban a lelkek javának és az Evangéli­um terjesztésének szenteljük magunkat. A papnak minden hely­zetben vidám lélekkel kell tanúságot tennie az evangé­liumhoz való ragaszkodásról. A papok „ki vannak véve” az emberek közül, hogy teljesen átadhassák magukat Istennek. De éppen azért teszik ezt, hogy ezáltal mindenkié lehessenek a testvérek szolgálatában. „Töltsd be szolgálatodat” Az emberek végső soron ér­tékelik, ha papjuk elsősor­ban Istennek szánja idejét: részben helyettük is imádko­zik, mert ez a „mestersége”. Olyan papot szeretnének, aki elsősorban Istennel él és ebből a kapcsolatból fakad a közösséggel és a közösségben való élete. Ezt követően pedig prioritásként a szenvedők, a haldoklók, a gyerekek és a fiatalok rendelkezésére áll. A többi téren pedig tudnia kell megítélni, mi az, amit mások jobban tudnak elvégezni he­lyette, teret adva így a válto­zatos karizmáknak. Papi jelmondatom magában hordozza a hivatásom mély­ségét, melyet Szent Pál apos­tol Timóteushoz írt leveléből vettem: „Te azonban maradj mindenben meggondolt, vi­seld el a bajokat, teljesítsd az Evangélium hirdetőjének feladatát töltsd be szolgála­todat.” Úgy érzem, ez a pár sor, amelyben Pál apostol instrukcióval látja el szolgála­tában Timóteust, olyan, mint­ha 2000 év távlatából szólna mindazokhoz akik, életüket mások megszentelésére és szolgálatára adják. Egyedül az evangéliumi élet és ennek szolgálata lehet az, ami az üdvösséget és az örök boldogságot adja az ember­nek. Én ezt sze­retném hirdetni mindazoknak, akik élni akarják az Istennel való közösséget, eljutva a vele való teljes kö­zösségre - zárta gondolatait a lelkes és céltudatos nyíregy­házi pap, Hajdú István, km-pi

Next

/
Thumbnails
Contents