Kelet Magyarország, 2012. június (69. évfolyam, 127-152. szám)

2012-06-16 / 140. szám

2012. JÚNIUS 16., SZOMBAT Kiváló szakdolgozatot írt a szállodaipar jövőjéről Lőrincz Erzsébet bizton remélte, hogy a beruházott idő és energia meghozza gyümölcsét. Igaza lett „Kérlek, ezt ne!” - válaszol­ta az ország második legjobb szállodás szakdolgozatát író Lőrincz Erzsébet, amikor a vonal másik végén bemutat­koztam, s arra kértem, sze­repeljen a megye 50 fiatal tehetségét felvonultató kiad­ványunkban. Mint kiderült, nem az interjút, hanem a megszólítást utasította visz- sza, ugyanis nincs kibékülve a keresztnevével. Aki csak ismeri, Böbének szólítja a nyírmeggyesi lányt, aki egy­kor a helyi Arany János ÁMK diákja volt, majd a Déri Miksa középiskolában érettségizett és a Szolnoki Főiskolán diplo­mázott turizmus-vendéglátás szakon, szállodamenedzs­ment szakirányon.- Korábban színjátszást is tanultam, néptáncoltam, vers­mondó versenyekre jártam, de ez már a múlté. Jó ideje már a szállodák, a szállodaipar és tu­rizmus világa érdekel. A szak­dolgozati konzulensem hívta fel a figyelmem a Magyar Szál­lodák és Éttermek Szövetsége „A 2011. év legszínvonalasabb gyakorlatorientált témájú szál­lodai szálláshely és vendéglá­tás szolgáltatási szakdolgoza­ta” cimű pályázatra, amelyen a második legjobbnak bizonyult a „Szállodai beruházás meg­térülési idejének vizsgálata a Fenyves Szálloda és Konferen­cia Központ példáján keresz­tül” című dolgozatom - meséli Böbe, majd elárulja: rendkívül tanulságos volt a baktai ven­déglátóhelyen eltöltött 6 hó­napos szakmai gyakorlat.- Büszke vagyok a diploma- munkám sikerére, amely vol­taképpen egy 60 oldalas érve­lés a hazai szállodaipar jövője mellett. Már az államvizsga másnapján munkába álltam, Mátészalkán dolgozom raktári adminisztrátorként. Két nagy álmom is teljesült: a diploma- osztón én is a „kalaposok” kö­zött lehettem, és tárt karokkal várt a munka világa. 50 ifin tehetség Egy olimpiai medál az álma Harsányi Gergely kézilabda pályafutása befejeztével a sportban szeretne majd dolgozni Ki tudja, milyen úszó vagy triatlonista vált volna Harsányi Gergelyből, ám az tény, hogy remek kézilabdá­zó, a magyar válogatott jobb­szélsője. A nyíregyházi spor­toló a medencében a serdülő válogatottságig is eljutott, az­tán a középiskolában végleg letetette a voksát a kézilabda mellett. Talán kis szülői se­gítség is volt ebben, hiszen édesapja és édesanyja is ezt a sportágat űzte. Kézilabdázó karrierje Nyír­egyházán indult és ívelt egyre felfelé. Az NYKC-ból 1999- ben távozott, majd kilenc esz­tendőt húzott le Budapesten, a PLER csapatában. Ezt köve­tően a 2007/08-as szezont a világ legerősebb bajnokságá­ban, a Bundesligában szerep­lő Frisch Auf Göppingennél töltötte, fél évig a Ferencváros kézilabdázója volt, 2010 óta pedig az élvonalban legutóbb ötödik Tatabánya játékosa. Amikor e sorok nyomdába ke­rültek, még nyitott volt, hogy válogatottunk a világbajnoki selejtező visszavágóján le- gyűri-e a norvégokat. Persze az idei nagy durranás London lesz, Harsányi Gergely számára pedig már ismert az olimpiai légkör, lévén, tagja volt az Athénban negyedik magyar válogatottnak.- Olimpiai érem lenne az ál­mom, ám hogy mi a realitás, azt majd csak Londonban, a pillanatnyi formák alapján de­rül ki. Nagyon bízom benne, hogy tagja leszek a keretnek (amennyiben semmi rend­kívüli nem jön közbe, szinte száz százalék, a szerk.), és ha lehetőséget kapok, akkor teljes erőbedobással fogok küzdeni - vélekedik a remek játékos. Harsányi Gergely nem csak a pályán vitézkedik, az is­kolapadokban is jeleske­dett, így közgazdász dip­lomával is bír. Tagja a Magyar Sport- tudományi Társaság (MSTT) égisze alatt mű­ködő Sport IQ - Sportos Elmék Műhelyének.- Nem elegendő az „életen át tartó tanu­lásról” beszélni, az „életen át tartó ta­nulás és sportolás” gondolatát népsze­rűsíteni is szüksé­ges! Sportolói élet- pályamodellről nem elegendő ter­veket készíteni, a megvalósított sikeres életpá­lyákat példák­kal, „legjobb gyakorlatokkal” be is kell mu tatni! - vallja. Hogy mi lesz majd, ha befe­jezi aktív sportolói pályafutá­sát?- Min­denkép­pen sze­retnék a sportban dolgozni, és hasznosítani diplomá­imat, mindazt, amit ta­nultam és tapasztaltam sportolói pályafutásom alatt. Tehetem ezt köz­gazdászként vagy sport­vezetőként egyaránt. Ez remélhetőleg még odébb van, és kívánjuk azt, hogy ebbéli munká­ját olimpiai érmesként kezdhesse! Világsztárok is akadtak a horgára Lipcsei Árpád már a harmadik futball világversenyéről tudósítja az országos sportnapilapot Aki repül, mert komolyan vette a pilótajátékot Marcsek Mihály hamarosan diplomásként szárnyalhat majd gépével a felhők között Xavi és Cristiano Ronaldo ép­penséggel még nem köszön neki előre, ettől még tény, Lipcsei Árpád számára a mos­tani Európa-bajnokság a har­madik nagy futball világver­seny, amelyről tudósíthatja az ország egyetlen sportnapi­lapját, a Nemzeti Sportot. Az 1974-ben Nyíregyházán szü­letett, a gyermekkorát és ál­talános iskolai éveit Kótajban (édesapja ott volt református pap) töltő, majd a Zrínyi Ilona Gimnáziumban tanuló sport- újságíró 2008-ban az oszt­rák-svájci kontinensviadalon debütált, 2010-ben pedig a dél-afrikai világbajnokságon dolgozott egy hónapon át. Nyíregyházáról elkerülve a Károlyi Gáspár Református Egyetem magyar-történe­lem szakos hallgatója lett, majd diplomával a kezében 2000-ben Írországban pró­bált szerencsét, hogy onnan hazatérve egy újságíró isko­lában merüljön el a szakma rejtelmeiben. Onnan hamar a sportnapilaphoz irányították. A lapnál a későbbieket meghatározó első önálló dön­tése egyszerre volt racionális és érzelmi: a Debrecen csa­patfelelőse lett, hogy a dvis- városbeli tudósítások után jöhessen a családhoz. Nem unatkozott a Löki mellett, hi­szen a DVSC ebben az időben vált a magyar futball megha­tározó tényezőjévé, Lipcsei Árpád pedig végigkísérte a csapat Bajnokok Ligája- és Európa-liga-szereplését, a liverpooli Anfield Road, a fi­renzei Artemio Franchi vagy éppen a lyoni Stade Gerland Stadion sajtóhelyén püfölhet- te laptopja klaviatúráját. Nemcsak a DVSC, a nyír­egyházi újságíró is kinőtte a magyar futball viszonyait, és ugyancsak saját döntésre beleásta magát a nemzetkö­zi futballba. A kezdő lökést a 2008-as Európa-bajnokság adta meg, majd a dél-afrikai világbajnokság előtt egy évvel „igazolt át” a nemzetközi ro­vathoz, így volt ideje felkészül­ni a nagy eseményre, amely számos élményt tartogatott számára az NS stábjának tagja­ként. Egy ilyen világversenyen a meccseken való jelenlét már szinte a pihenéshez tartozik, a nagyobb meló a háttérmun­kában, az interjúalanyok vagy éppen a magyar kötődés fel­kutatásában rejlik. Hasonló a helyzet a mostani kontinens- tornán is, csak ezúttal nem a világ másik végéről, hanem Varsóból és Gdanskból jelent­kezik be. És hogy kik akadtak eddig Lipcsei Árpád horgára? Azt mondja, magyar újságíróként nincs sok esély arra, hogy a világsztárok közelébe kerül­jön egy-egy exkluzív interjú erejéig, de azért a franciák ko­rábbi nagyságai közül Michel Platinit és Alain Giresse-t, vagy éppen az öt különböző válogatottal is világbajnoki résztvevő szövetségi kapi­tányt, Bora Milutinovicot, a maiak közül pedig Pepe Reinát vagy Petr Cechet így is sikerült szóra bírnia. Még néhány világverseny, és Xavi, valamint Cristiano Ronaldo is előre köszön majd a nyíregyházi illetőségű fia­talembernek... Mi leszel, ha nagy leszel? Marcsek Mihály számára egy percig sem volt kérdéses a válasz. A huszonhárom éves fiatalember, amióta az eszét tudja, vonzódott a repüléshez. Alighogy betöltötte az előírt tizenhat esztendős korhatárt, vitorlázó repülőként debütált, majd versenyzőként is szeren­csét próbált. Végigjárta a sza­márlétrát: területi és a nemzeti bajnokság után 2011-ben érke­zett eddigi karrierje csúcsához - a Nyíregyházi Repülő és Ejtő­ernyős Klub, no meg a váloga­tott tagjaként Németországban rendezett junior világbajnok­ságon szerepelhetett. Néhány vizsga választja el a hivatásos pilóta státustól, amivel két legyet ütne egy csapásra. Egyfelől a megél­hetést biztosíthatja, másrészt ily módon szponzorálhatná a további megmérettetést. A versenyzésről ugyanis - bár most, anyagi megfontolásból némi szünetet kényszerült beiktatni - nem mondott le. Búcsút int a Vaskakasnak Pallai Mara: A bábszínház nagyfokú kreativitást és állandó megújulást igényel Ha nagyon muszáj volna, még franciául is tudna mesét mon­dani, ugyanis franciát tanult és tanított az egyetemen a Zrínyi Ilona Gimnázium egy­kori diákja, Pallai Mara. Gyer­mekkorában Nyíregyházán, a Bessenyei Színpadon játszott, a Zrínyi középiskola híres kó­rusában énekelt, majd Gór Nagy Mária színitanodájában képezte magát egy évig. Aztán játszott franciául az egyetemi színjátszó körben, magyarul a Konzervartaudrium színházi műhelyben. 2005 februárja óta áll a bábszínpadon, s játszik bábbal, maszkban, árnyjáték­ban és élőben. Jelenleg a győri Vaskakas Bábszínház tagja, de már nem sokáig...- 2001-ben diplomáztam a Debreceni Egyetem bölcsész­karán francia nyelv és iroda­lom szakon, majd elvégeztem az intézmény doktori iskoláját. Tavaly megszereztem a színész II. minősítést, és ugyanebben az évben dramaturgként is be­mutatkoztam a Vaskakasban, amelynek 2008 óta vagyok a tagja - meséli Mara, hozzáté­ve: nemrégiben úgy döntött, ősztől búcsút int a „Győr Mű­vészetéért” díjjal kitüntetett, jubiláló társulat „gyémánt félkrajcárjának”, s a Budapest Bábszínházhoz szerződik. Impresszum Felelős kiadó: Fodor István. Kiadja az Inform Média Kft. Postacím: 4401 Nyíregyháza, Postafiók: 25. Értékesítési vezető: Varga Zsolt. Szerkesztőség: 4400 Nyíregyháza, Dózsa Gy. u. 4-6., telefon: 42/501-510, fax: 42/501 -973. e-mail: kelet@infomn.hu. Felelős szer­kesztő: Nyéki Zsolt. Szerzők: Bednárik Mónika, Bodnár Tibor, Csutkái Rita, Koncz Tibor, Ladányi Tóth Lajos, M. Magyar László, Mán László, Nyéki Zsolt Palicz Istváa Somló Samu. Száraz Ancsa, Tamavölgyi Gergely. Fotók: Racskó Tibor, Sipeki Péter, Mán László. Hirdetésfelvétel: 3C /543-6414. N omdai munkálatok és terjesztés: Inform Média Kft. 4731 Debrecen, Balmazújvárosi út 11. Telefon: 52/526-626. Rocco a labda nagy barátja Kárászi Roland - az egyetemista, aki felsőfokon űzi különös mesterségét Ami nem más, mint a freestyle. Karászi Roland futballistának sem volt utolsó: Dombrádon legalábbis esküsznek rá, vele ütősebb lenne a helyi futball­csapat. Rocco (egy dj-től „örö­költe” az időközben rajta ra­gadt becenevet) azonban 2004 augusztusában rábukkant arra a felvételre, amelyen egy srác trükközött a zsugával. Hóna alá csapta a labdát, és gyako­rolni kezdett. Előbb szimplán másolta a látottakat, majd au­todidakta módon fejlesztette tudását. A szabolcsi városban már senki nem vágja magát hanyatt, amikor házuk előtt, az utcán bűvöli a „bogyót”. Turistalátványosság ugyan még nem lett belőle, mindazo­náltal a híre messze jutott. Rocco persze előbb saját hazájában vált prófétává: 2008-ban mindjárt megnyerte az első magyar bajnokságot. Díjazták mutatványait, így re­pülhetett életében először a tengerentúlra - a freestyle vi­lágbajnokságra, Brazíliába. Sao Paulóban negyvennégy ország legprímább titánjai között ne­gyedikként zárt, ami megsüve- gelendő teljesítmény. Alig két év múlva sem bántak vele cse­hül az ítészek: Prágában Euró- pa-bajnoki címmel koronázták meg produkcióját. Azóta csak­nem keresztül-kasul bejárta a kontinenst, a minap például Oroszországban volt jelenése. Zsűrizni hívták, ehhez képest a versenybe is benevezték. Nem rezeit be, megcsípte a harmadik helyet. Mondhatni: olajozottan működik a gépe­zet. De hisz ez természetes egy hamarosan végzős gépészmér­nöktől. A csattanó: a minap új­fent a legjobbnak bizonyult az ob-n, így az olaszországi vb-n is megmutathatja magát.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents