Kelet Magyarország, 2012. június (69. évfolyam, 127-152. szám)
2012-06-16 / 140. szám
2012. JÚNIUS 16.. SZOMBAT 501QÚ tehetség tHIT Tehetség, ambíció, kitartás és erő Takács Péter nagy álma, hogy kőszínházban egész estés táncszínházi darabokat mutathassanak be Az esszéírás, a fehér köpeny és a kémcsövek Majchrics Bence az esszéíró-pályázat ifjú győztese, aki nyereményútra hamarosan Norvégiába utazhat Ha leegyszerűsítjük a dolgot, azt is mondhatnánk: Takács Péter annak köszönheti a sikereit, hogy nagyon aktív kisgyerek volt, akinek csak azzal lehetett lekötni az energiáit, hogy a szülei kick- boxra, úszásra, s néptáncra is járatták. Ha viszont kibontjuk a történetet, páratlan tehetséget, ambíciót és az álmok megvalósításához nélkülözhetetlen kitartó munkát is látjuk. Azt, ami estéről estére leveszi a lábáról a legtöbb ismert stílusirányzatot magába foglaló Everdance közönségét. Stabil csapat van mögötte- A Margaréta tánccsoportba egy ideig csak a közösség miatt jártam, de hála Kácsor Istvánnak és Szilágyi Zsoltnak, megszerettem a néptáncot. Annyira, hogy a Művészeti Szakközépiskola első két évében kimondottan utáltam a jazzbalettet és a klasszikus balettet is. Ám Árendás Miklós nemcsak a táncnak, de a pedagógiának is kiváló mestere volt, így harmadikban már nem tudtam választani. Sokat köszönhetek neki, hagyott nekem teret, ugyanúgy, ahogy az osztályfőnökömnek is, aki megtanított arra, hogy ne „szálljak el” attól, ha jó táncos vagyok, inkább értékeljem- mesél a kezdetekről.- A 2000-es év akár sorsfordítónak is nevezhető: Takács Péter ekkor látta először az Experidance társulatát, s mint mondja, leesett az álla. Egy évvel később, amikor új tagokat vettek fel az együttesbe, hat- százan jelentkeztek a három kiadó helyre - az egyik az övé lett. Öt évig volt a csapat tagja, s büszke arra az időszakra.- Sok tudással és élménnyel gazdagodtam, de egyszer csak elkezdett érdekelni mindaz, amiből egy előadás összeáll: a zene, a jelmez, az effektek. Ekkor alakítottuk meg a 4 for Dance-t, de egy főszerep miatt még egy évig a fővárosban maradtam, a fiúk pedig Nyíregyházán kezdtek el dolgozni. Én táncszínházát szerettem volna létrehozni, így elváltak útjaink, ám a mai napig jóban vagyunk. Amikor a Csillag Születikben remekeltek, az egyik szemem sírt, a másik nevetett: örültem a barátaim sikerének, de fájt is, hogy már nem voltam köztük. Ám ez az én döntésem volt, s mindez megerősített abban, hogy ennek a műfajnak van jövője. 2007-ben megalakítottam az Everdance-t, majd jöttek a felkérések, a sikeres fellépések, 2010-ben pedig a csapat Csillag Születik-lázban égett. - Szerettek volna elindulni, de tudtam, hogy még nem vagyunk rá felkészülve. Megértették, és egy évvel később, amikor beneveztünk, belátták, hogy kellett a plusz egy év. Mert arra, hogy hétről hétre új koreográfiákat tanuljunk meg, csak egy tudatos, profi hivatástudattal megáldott csapat képes, és tavaly már azok voltunk. A 13 ezer jelentkezőből a hatodikak lettünk, aminek a hatását még mindig érezzük. A csapat felállása időközben módosult, most 16-an vagyunk. A tagok kiválasztásában rengeteget segített Majoros Angéla, aki a koreográfiák készítésében is a társam. Stabil, tehetséges tánckarral dolgozunk, akikkel remélem, hogy meg tudom valósítani a nagy álmomat: azt, hogy kőszínházban egész estés táncszínházi darabokat mutathassunk be. Ezért dolgozom, ez az életem.- Lakóhelyi környezetemből adódóan hamar megismerkedtem egyrészt az embert körülölelő természettel, másrészt az élővilág, az állatok iránti felelősséggel - kezdi saját maga bemutatását Majchrics Bence, aki nemrégiben nyerte meg a „Nansen-Amundsen öröksége” elnevezésű esszéíró pályázatot.- Szüleim fontosnak tartották a katolikus nevelésemet, óvodai éveim után a Görög Katolikus Általános Iskolába írattak be 1999-ben. A gimnáziumi továbbtanulás előtt két szempont alapján választottam középiskolát: egyrészt a katolikus közösség, másrészt a kémia és biológia tantárgyak emelt szintű oktatása volt a mérce. Bence jelenleg a Debreceni Egyetem hallgatója vegyészmérnök szakon. Főként a laborban végzett munka köti le a figyelmét, bár egyelőre ezzel még csak ismerkedik. Jövőjét fehér köpenyben, kémcsövekkel körülvéve tudja elképzelni. A Norvég Királyi Nagy- követség elismeréséről az alábbiakat mondta: - A Deb- I receni Egyetem Neptun rendszerében olvastam egy pályázati felhívást. A téma tetszett, azt kellett végiggondolni, hogy a híres sarkkutatók, Nansen vagy Amundsen mit üzenne a ma emberének. Nansent választottam, aki nemcsak sarkkutató volt, hanem zoológus és humanitárius tevékenysége is jelentős, Nobel-díjat kapott érte. Ez eszembe juttatta, hogy olyan volt ez az ember, mint az apostolok. így született meg a dolgozat címe: Nansen, a szeretet modern apostola. Már el is felejtettem az egész pályázatot, amikor értesültem arról, hogy első helyezést értem el, és utazhatok Norvégiába - mesélte. Egy fanatikus állatvédő Vidra Betty azt mondja, hazánkban hiányzik az állatok iránt érzett felelősség Vidra Betty a szó legjobb értelmében vett fanatikus: időt, pénzt és energiát nem sajnálva küzd azért, hogy az állatokat „emberszámba” vegyék Magyarországon. Tapasztalata mondatja vele: e téren hatalmas a lemaradásunk a nyugati országokhoz képest.- Mindig is érzékeny voltam az igazságtalanságokra, s próbáltam védelmezni a gyengéket, a kiszolgáltatottakat. Állatorvos szerettem volna lenni, és bár ez az álmom nem vált valóra, egyre erősödött bennem az elhatározás: állat- védelemmel szeretnék foglalkozni. 2000-ben hoztam létre a PCAS-t, az egyesület létjogosultságát pedig az elmúlt másfél évben gyepmesteri telepekről megmentett több mint 300 kutya jelzi. Nem lenne ennyire nehéz a dolgunk, ha Magyar- országon felelős állattartás zajlana, de ez nem a jellemző, sőt! Itthon ideiglenes örökbefogadókat sem nagyon lehet találni, ezért mi külföldre visz- szük ki a kutyákat, mert tudjuk, hogy ott jó helyre, szerető környezetbe kerülnek. Ez nálunk nem működik, hiányzik az állatok iránt érzett felelősség és a segíteni akarás. Sajnos a gyepmesteri telepeken ezerszámra gyilkolják az állatokat - mi ez, ha nem barbarizmus? Holott az önkormányzatok által a gyilkolásra költött pénzek utcai ivartalanításra fordításával elejét lehetne venni a kegyetlenkedésnek, és kezelhető mértékre lehetne visz- szaszorítani a kóbor állomány számát. Iszonyatos tempót kell diktálnunk azért, hogy minél több állatot menthessünk meg a pusztulástól, és a gond az, hogy igazán elhivatott állatvédők csak nagyon kevesen vagyunk. A szabadidőnket, a pénzünket és az energiánkat áldozzuk arra, hogy egyre kevesebb kutya kerüljön gyepmesteri telepre, de amíg nem történik egy komoly szemléletváltás, és nem valósul meg ezen a téren egy összefogás, ez önmagában kevés - mondja Betty, de hozzáteszi: amikor újra és újra átnézi a megmentett kutyák fotóit, tudja, hogy nem szabad feladniuk. Fiatalos lendülettel halad Horváth Gábor tud kihez fordulni egy-egy atyai jó tanácsért, ha bajban van Horváth Gábor 1984-ben született, középiskolai tanulmányait a Zrínyiben végezte, ahol szép éveket töltött, mint mondja, jó osztályközösségbe csöppent. A gimi és az érettségi abszolválása után a Debreceni Egyetem Közgazdaságtudományi Karára járt. Jelenleg a családi vállalkozás irányítása köti le a mindennapjait. - Ez a munka teljes embert kíván, keményen be vannak osztva a napjaim - meséli a NyírKomplett Kft. vállalkozásvezetője, aki a hétköznapokon ingatlankezeléssel és a cégük finanszírozásával és pénzügyeivel foglalkozik. - Egy ilyen vállalkozás mindennapi életében sok pénzügyi folyamat játszódik le, ezek koordinálását végzem. A cégünk az értékesítési célú lakásépítésről áttért a bérlakások kivitelezésére, amelynek kézben tartása nagy feladat - így Gábor. - Számomra fontos volt, hogy olyan területen dolgozzak, amivel tudok azonosulni. Ezekben a munkakörökben szeretném a már bevált módszereket elsajátítani, és fiatalos lendülettel párosítani. Korán adatott egy olyan lehetőség, ami nagy felelősséggel jár. Az út még hosszú előttem, de szerencsés helyzetben vagyok, mert tudok kihez fordulni egy-egy atyai jó tanácsért. Gábor hobbijai az extrém vízi sportok, illetve a sivatagi versenyrally - ennek révén Afrikában is megfordult már. - A.vízi sportok minden műfaját kedvelem, különösen a wakeskatet, bár mostanában egyre kevesebb időm jut rá. A téli hónapokban pedig a cégcsoport tulajdonában lévő edzőteremben, a D-Center Fitness Clubban végzem a napi testedzésemet, ami kiváló stressz levezetés is egyben - enged betekintést a magánéletébe a Nyír-Komplett Kft. vállalkozásvezetője. A színjátszás mellett dönt Szépréthy Roland otthonosan mozog a színpadon Szépréthy Roland fiatal kora ellenére többször megcsillogtatta sokoldalúságát, a hatodikos kisfiú ugyanis évekig szállította az első helyezéseket a mese- és prózamondó versenyekről - szám szerint hat ilyen megmérettetést nyert meg a nyíregyházi Kodály Zoltán Általános Iskola nebulója. Egy ilyen versenyen tűnt fel a rátermettsége az egyik zsűritagnak, nevezetesen Bosnyák Viktória írónőnek. Az ő közbenjárásával csöppent bele a kis Roli az „Amikor kinőtt a fánk fánk” című (blue-box technikával készült) tréfás gyermekfilmbe. Roland tehetségére felfigyelt a Móricz Zsigmond Színház is, hisz a fiatal színésznövendék a közelmúltban több mint tíz alkalommal játszott a Kukorica- Derce című darabban. - A történet szerint mi, kisgyerekek kukoricát morzsolunk, és közben meséket mondunk egymásnak, amit el is játszunk, tehát a mesék megelevenednek a színpadon - meséli. A színház mellett a boksz is érdekli, de mint mondja, nagyon úgy néz ki, hogy végleg lehorgonyoz a színjátszás mellett. Szerepei összhangban vannak az életével Jenei Judit azokat a darabokat szereti igazán, melyek sokat változtattak a gondolkodásmódján akiken felnőttem, Jenei Juditot már kisgyerekként elvarázsolta a színház világa. Gyakran járt be a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházba ott dolgozó nagymamájához, s tízévesen azon kapta magát, hogy már nemcsak a nagyija miatt látogatja sűrűn a teátrumot. „Megfertőzte” a színház, ami egy ideig versengett a zenével - Judit a Kodály-iskolában tanult -, ám ami végül győzedelmeskedett. Gór Nagy Mária Színitanodájának egyik előadásában látta Mikó István, a Soproni Petőfi Színház akkori igazgatója, s megkérdezte, nem lenne-e kedve odaszerződni. Igent mondott, ám az igazgatóváltás után nem volt maradása. Ekkor hívta Tasnádi Csaba, s Judit azóta is a Móricz Zsigmond Színház művésze. - Furcsa volt, hogy azok lettek a kollégáim, akikért gyerekként rajongtam - meséli. - Sokáig gátlásos voltam emiatt, de a társulat tagjai nagyon sokat segítettek. És azok a darabok is, melyek változtattak a gondolkodásomon, melyek közelebb vittek önmagamhoz. Az M, vagy mégsem, a Psyché és Az ember tragédiája is olyan szerepekkel ajándékoztak meg, melyekkel sokat kellett küzdenem, de mivel szeretem a kihívásokat, és kemény munka árán lehet igazán fejlődni, a kedvenc darabjaim közé tartoznak. Érdekes, mindig olyan szerepeket játszottam, melyek összhangban voltak a civil életemmel, azt gondolom, minden szerep jó időben jött. Nagyon szereti a közönséget, mert érzi a támogatásukat, biztatásukat. - Nyíregyháziként mindig is volt bennem egyfajta megfelelési kényszer, nem akartam, hogy szégyent hozzak a városomra azzal, hogy nem vagyok elég jó. Talán emiatt lett maximalista, aki szívesen kipróbálná magát más színházi közegben is. Több mint tíz éve játszik itt, nem tudja, máshol hogy működik egy társulat. A nyíregyháziról viszont tudja, hogy milyen. - Olyanok vagyunk, mint egy nagy család, egymás rezdüléseit is ismerjük - meséli a fiatal színésznő, aki ha nem a kollégáival van, szívesen választja a könyvek társaságát, de kirándulni és utazni is szeret. Az igazi közege azonban a színház világa.
