Kelet Magyarország, 2012. április (69. évfolyam, 78-101. szám)
2012-04-02 / 78. szám
2012. ÁPRILIS 2.. HÉTFŐ KELET Fórum 5 Megvallom, előbb ódzkodtam a felkéréstől, hogy keressek meg olyan embereket, akik aktív korukban sokak által ismert, tisztelt személyek voltak. Aztán nem bántam meg. Maguk még emlékeznek ránk? - kérdezték többen csodálkozva, hogy az újság róluk sem feledkezik meg. A többség felidézte azokat az évtizedeket, melyekben volt sok-sok öröm meg csalódás is, munkahelyi és családi viszály, elvesztett csata. Mégis, ami történt velük, annak minden percét vállalják, ahogy megtörtént. Vallott a kandidátus, akinek Las Vegasból köszönte egy sikeres és gazdag vállalkozó, hogy gyermekkorában kigyógyította a tüdőbajból. Felidézte napjait a gyáralapító, aki soha sem termelt veszteséget, vagy aki megélte, hogy a modern üzemből délben hazaugrott a szalag mellől a közeli tanyára megetetni, itatni a jószágot Juliska néni. Láttam olyan képet, amelyen a 90-es szám és egy paragrafus díszlett a tortán, merthogy az ünnepelt, magas megyei vezető és jogász volt. Kezet rázhattam azzal a polgármesterrel, aki két ország két városának díszpolgára. Olyan bankárral, aki csak a munkára figyelt és nem lett milliomos, vagy az az agrártervező, aki máig sajnálja, hogy hagyták tönkremenni a milliárdos meliorációt. Szerelmek, születések és a végleges búcsú: ez a világ rendje. Emlékezett az egykori nyírségi futballcsapat gólerős csatára, vagy a gyerekkorában Pestről kitelepített srác, aki tanárként végül egy neves gimnázium sikeres igazgatója lett. Elmesélte szakmai sikereit a „ világcsavargó” főorvos, aki sokszor megfordult Japánban, Kínában konferenciákon, aki magyarként egyedüli tagja az Amerikai Bőrgyógyászati Akadémiának. Van, aki falusi tanítóból lett tanára a Nyíregyházi Főiskolának, s egykoron a jelenlegi lektor munkatársa is volt... Amikor rákérdeztem, miként látják mai világunkat, a legtöbben félnek a holnaptól. Sajnálják, hogy az ő fáradozásukat csak egy letűnt korszak kiszolgálóinak tartják egyesek. Ez jobban fáj nekik, mint a szike vágása a gyakori műtétek után. Reuma klub nyíregyháza. A mozgáskorlá- tozottak megyei egyesületének reuma klubja következő foglalkozását április 2-án 14 órától tartja Nyíregyházán, az Esély Centrumban. Lakóhelyem: Ön Is lehet szerkesztő! Bizonyára sokan ismerik és böngészik lapunk Internetes portálját, a Szabolcs 0nline-t (www.szon.hu) Is. Fontosnak tartjuk, hogy településeinkről minél több Információ jusson el az ott élő emberekhez. Vandégsorok Angyal Sándor Ismerőseink Miért ne lehetne újra természetes az, hogy a faluban mindenki tart baromfit? NYÍREGYHÁZA. Zajlik a vita, hogy tyúkok kellenek-e, vagy vegyük a tojást inkább „máshonnan”. Nem rossz gondolat volt végtére is az, melyet jó pár évvel ezelőtt az akkori Vidékfejlesztési Minisztérium Torgyán József nevű minisztere pedzegetett. Ő, a „kapir- gálós tyúkok” mellett tette le a garast és volt is benne részigazság. Bizony most láthatjuk, hogy bár lenne minden falusi portán ól és benne minél több tyúk. Helyre állna az egyensúly Na, persze ettől nem kizárt, hogy még a tojás ára akkor is nőne, de legalább lenne. Láttam is a TV-ben, hogy a „kapir- gálós tyúkok” gazdasszonya is panaszkodott, drága az, amit a tyúkok megesznek. Nem tudom, hogy igaza van-e, de ha csak a tojások eladásában akkor pláne, hogy jól jár vele mindenki. Az hiszem, hogy a tojás „téma” ékes bizonyítéka annak, hogy kicsit a falusi élet már nem az igazi. Lakói ugyan a falunak, de a szemlélet már nem az. Pedig még Ausztriában is ott van a többszintes portán a Milka tehén. Ha Erdélybe jár az emberfia, tapasztalhatja az ottaniak szorgalmát minden faluban. Szokják a rossz hírt Akkor meg nőjön a tojás ára. Ha már az elemzők megmondták, hogy akár 60 forint is lehet az, hát mért ne higgyünk nekik. Ők a benzinnek is megmondják előre, „szokják az autósok a rossz híreket.” Néha arra gondolok, hogy ezek az elemzők „meg vannak fizetve”, hogy így mondják. Aztán a tojásnál maradva eljön az az idő, amikor majd tényleg „aranytojást” tojó tyúkjaink lesznek. Addig is érdemes tyúkot tartani a falvakban, de akár még a kertes házaknál is, bárhol legyen az. DOMBÓVÁRI ISTVÁN Tisztelt olvasónk! Az oldalon a Kelet- Magyarországhoz érkező olvasói leveleket, fényképeket közöljük. Lehetőségeinkhez mérten minden olyan írást megjelentetünk, amelynek tartalma nem ütközik érvényes jogszabályba, valamint nem sért személyiségi és kisebbségi jogokat, jó ízlést. A levél megjelentetése azonban nem jelenti azt, hogy szerkesztőségünk bármilyen részletében egyetértene az abban leírtakkal. A leveleket az olvashatóság érdekében rövidítjük, az azonos mondandójúakat összevonjuk. érdekelt, akkor hiszek neki. Ha viszont minden portán a falvakban tartanának tyúkot, csak úgy a maguk szükségletükre, ez is jó lenne. A városi ember elől nem vennék meg a falusiak is a tojást és helyre állna az egyensúly. Gyerekkoromban mifelénk a falusi tyúkok nagyon szerették ilyenkor és később is a „tyúkbegy” nevű gyomnövényt. Gyűrű az ujjról Vittük is mi gyerkőcök a közeli sóstói erdőből, és ezt némi kukoricával pótolva, mindennapra volt egy tojás. Igaz, ilyenkor egy kicsit zöld volt a tojás sárgája, de akkor is tojás volt, a tápértéke ugyanaz maradt. Ilyenkor a tehén is, ha kijárt a csordára vagy legeltették az árokparton, kicsit fíí illatú tejet „adott”. Na, és miért ne lehetne újra természetes az, hogy a faluban tart mindenki baromfit? Ettől még „nem esne le a gyűrű” a falusi menyecskék ujjáról. Ezeknek a tyúkoknak §> Sítáborban A nyíregyházi Bem Iskola diákjai sftáborban, Ausztriában voltak március 5-től 9-ig. fotó: olvasónktól nem kell a „szabvány szerinti” férőhely, hiszen az övék az egész bekerített udvarrész. A háztáji munka ildomos lenne egyéb jószág tartására is. Ez működött még az „átkosban” is, hiszen a háztáji gazdálkodás „fénykorában” a magyar modellt jöttek tanulmányozni még a fejlett országokból is. Volt is akkor mindenhol a megyében tehéncsorda, de talán még disznókonda is. A legelők szerintem most is ott vannak, de ha nem, akkor csinálni kell. Akinek földje van, ha csak párszáz öl is, akkor azon, ha pedig ettől több, még inkább ajánlatos, hogy a föld adta lehetőséget használja ki. Megéri akkor is, ha a termését csak ő maga eszi meg, de ha jut másoknak is ezt eladni, Akinek földje van, használja ki a lehetőséget! DOMBÓVÁRIISTVÁN Üzenet Flblné Deme Ágnes, nyíregyházi olvasónktól: Van, akinek a könnye kicsordul a fényben és van, aki elrej tőzik könnyeivel a sötétben. TAGORE Postánkból Tovább jutottak a megyei döntőbe Kiváló alsós versmondók Kiválóan szerepeltek az alsó tagozatos versmondók március 28-án, Sóstóhegyen, a helyi Szabó Lőrinc szavalóversenyen. Az 1. és 2. évfolyamosok között első helyezett lett Gombos Flórián (2.0.), második Fedor Zalán FOTÓ: A SZERZŐ (2. o.), harmadik Nagy Zsófia (l. o.), a 3-4. évfolyamban: 1. Hudák Csilla (4. o.), 2. Balogh Csenge (4.0.), 3. Ignéczi Sarolta (4.0.) tanulók lettek, akik a jövő héten kezdődő Szabó Lőrinc Napok keretében megrendezésre kerülő Megyei Szavalóversenyen is részt vesznek. SIPEKI VIKTÓRIA Olvasónk írja Látogatóban A Nyírség Könyvtár Alapítvány, valamint az Arany János Gimnázium és Általános Iskola diákjai több közös programot szerveznek. Legutóbb március 15-ről emlékeztek meg egy, az unió által támogatott program keretében. Az Iskola diákjai a könyvtárban FOTÓ: BETÖRI JÓZSEFNÉ Lecsonkolt fa A történet röviden: csütörtök reggel 7 és fél 8 között munkába készültem, amikor borzalmas láncfűrészelést hallottunk egész közelről. A bejárati kapunk előtt egy E.On-os kocsi kosarából, a házunk előtti fűzfát csonkolta egy munkás. Nem vitatjuk, ha beleér a vezetékbe, akkor le kell vágni, mi magunk is minden évben lefűrészeltük. A dologban az a felháborító, hogy éveken át valahogy nem volt „közterület” ez a rész, ahol a közmunkások bármilyen takarítási munkát végeztek volna, most igen! (Sőt az E.On sem.) Az embertelenség az eljárás módjában van. Miért nem vagyunk mi, becsületes fogyasztók partnerei a szolgáltatónak, aki esetleg értesít, vagy legalább becsönget, mielőtt elkezdi ezt a minden esztétikát nélkülöző vandalizmust? Nem beszélve arról, a levágott fa rázuhanva a kapuoszlopra, a cserepet letörte. Csak a véletlennek köszönhető, hogy a mozgás- korlátozott férjem nem sérült meg. Kérdésemre, hogy mi lesz a levágott husángokkal, melyek a kijáratunkat eltorlaszolják, azt válaszolták ismét: majd eltakarítják, és különben is, most ingyen vágják ki, aminek „örüljek”. Erre kell közlekednünk, bukdácsolni, mert a takarítás a „közterületen” nem történt meg eddig. Az összetört oszlopunk tetejére egy oda nem való cserepet tettek, addig míg mi nem tartózkodtunk otthon, mindenféle rögzítés nélkül, balesetveszélyesen. Felháborító ez az eljárás. Kérdezem, miként gondolja a szolgáltató? Hogy takarhassuk el - természetesen saját költségünkön - azt a szemetet, amit otthagyKözös kép a sóbányában FOTÓ:OLVASÓNKTÓL Megrendítő emlékeket idéz Kiránduláson járt a minap egy lelkes csoport Nyíregyházáról. Lengyelországba látogattunk el. Először a szemet gyönyörködtető Wieliczkai Sóbányát néztük meg, másnap elindultunk a krakkói belváros látnivalóinak felfedezésére, amely csodálatos élményt jelentett. Ha már itt jártunk, elmentünk emlékezni az Auschvitz-Birkenau táborba. Megrendítő látványban volt részünk. Harmadnap indultunk haza, útközben Zakopane hegyeit csodáltuk meg közelről. Rengeteg szép élményekkel gazdagodva értünk haza. Köszönjük a szervezőnek, Jámbor Istvánnak a csodálatos három napot! LOVASS ISTVÁN tak nekünk, mivel a férjem betegsége miatt erre nem képes, az én fizikai erőmet pedig meghaladja ez a tevékenység? K.IGNÁCNÉ Emlékezés Előbb a Kelet-Magyarország hasábjaiból ismertem Lukács Józsefet. Az első találkozásunk mintegy 8 éve történt Nyírpazonyban, az idősek otthonában. Abban az időben Oláh Gábor szervezésében j évente elmentünk felolvasást j tartani, illetve elmondtunk pár verset a munkában, életben megfáradt idős embereknek, akik az intézmény vezetőjével és dolgozóival egyetemben szívesen fogadtak bennünket. Egy ilyen előadásra eljött Lukács József is. Felolvasott néhányat a Keletben megjelent leveleiből, melyek igen meghatóak voltak. Megfogtak az írásai, melyekből egy nehéz sorban lévő, tisztességes ember életképei bontakoztak ki. Az olvasói leveleiben benne volt ő is. Ahol példaként, nyíltan elmondta történéseit, azzal a szándékkal, hogy az emberek és sorstársai okuljanak a belőle. Mindig kereste a választ a tőle megszokott szelídségével. Nem panaszkodott, azonban az írásai igen szuggesztíven, képszerűen hatottak. Nem azért írt, mint ahogy a levélírók többsége sem, hogy a nevét nyomtatva lássa, hanem hitt abban - miként a többiek is -, lesz a munkájuknak foganatja, hasznára válnak embertársaiknak. Találkozásunkat követően postai úton vastag borítékot kaptam, melynek tartalmából még jobban megismerhettem. Egy erején felül vállaló, lehetetlent nem ismerő ember jelent meg előttem. Aki már több mint egy éve nincs közöttünk. Föntről figyel bennünket. Bennünk van. Velünk él tovább, kísérve utunkat. V. JÁNOS Majd eljön az aranytojást tojó tyűk is
