Kelet Magyarország, 2012. április (69. évfolyam, 78-101. szám)

2012-04-24 / 96. szám

2012. ÁPRILIS 24., KEDD . 12 Sikeres családo KELET Azok a nagy ugrások. A sport áll az életük középpontjában fotó: racskó tibor Atlétaberkekben ugrás­szerűen nagy a Bakosi család népszerűsége. nyíregyháza. Az igazán spor­tos családot is a sportok ki­rálynője hozta össze, hiszen Bakosi Béla és Szenczi Erika a Városi Stadionban, az NYVSSC edzésein ismerkedett meg egymással. Mindketten ug­rók voltak, Béla Sigér Zoltán tanítványaként hármasugrás­ban lett klasszis, a szatmári Jánkmajtisról származó Erika pedig Szalka Géza tanár úr csoportjában a távolugrást ré­szesítette előnyben. Egyikük­nek sem ment rosszul, hiszen Szenczi Erika a korosztályos bajnoki címek után felnőtt ma­gyar bajnoki ezüstérmes lett, 647 centis teljesítménnyel a mai mezőnyben egyeduralko­dó lenne, akkor ez „csak” arra volt elég, hogy fedett pályás Európa-bajnokságon képvisel­te hazánk színeit. Rekordok, érmek Ami pedig Bakosi Bélát illeti, a jeles sportember összesen hat Az 1957-es és nyíregyházi születésű családfő, Bakosi Béla hármasugróként ohm­piai 7. helyezett, szabadtéri Európa-bajnoki bronzérmes, kétszeres fedett pályás Euró- pa-bajnok, egyszeres fedett Eb-2. és háromszoros fedett Eb-bronzérmes. A ’88-as bu­dapesti kontinensbajnoksá­gon az akkor már anyukaként versenyző Szenczi Erika is érmet, közte két aranyat nyert fedett pályás Európa-bajnok- ságokon, sőt szabadtéren is a nyakába akasztottak egy bronzot, az 1980-as moszkvai olimpián hetedikként zárt, és csak sérülés miatt maradt le az 1988-as szöuli játékokról. Pályafutása csúcsán várta az 1984-es Los Angeles-i ötkari­kás játékokat, de a szocialista országok java részének, így hazánk bojkottja miatt is erről le kellett mondania. Az 1988-as budapesti Euró­pa-bajnokságon az ezüstér­met érő fedett pályás produk­ciója (17,25 méter) a mai napig minden idők legjobb magyar hármasugró eredménye, és ettől szabadtéren csak két centivel tudott kevesebbet, 17,23-as rekordját 1998-ban döntötte meg egy centivel Czingler Zsolt. Szóval a fiatal ugrók 1982- ben házasodtak össze, két gyermekük érkezése között pedig kilenc év telt el: Balázs 1984-ben, Péter 1993-ban látta meg a napvilágot. Érdekes, a gyermekek nem az atletizálás­fellépett, és távolugrásban a 11. helyen végzett. A sporttól pályafutásuk befejezése után sem távolodtak el, bár a csa­ládfőnek voltak próbálkozá­sai a vállalkozói szférában. 1998-tól újra a sport vilá­ga jelenti Bakosi Béla életét, munkájának elismeréséül 2010-ben megyei Príma-díjat vehetett át, valamint többször lett az év legjobb megyebeli sál, hanem a kosárlabdázással kezdtek, de idővel mindketten kikötöttek szüleik sportágánál. Balázs édesapja nyomdokaiba lépve hármasugró lett, Péter viszont felfelé kezdett ugrani, és a magasra tett lécekkel küzd meg napról napra. Apaság és edzősködés Mondhatni igen eredménye­sen, hiszen fejlődése évről évre töretlen, 2012. utolsó januári szombatján egy álom­határt is leküzdött, hiszen át­jutott a 220 centi felett. Ebben az évezredben csak két magyar magasugró mond­hatta el ezt magáról, Bakosi Péternek pedig eltökélt célja, hogy záros határidőn belül megjavítsa korosztálya, a juni­orok országos rekordját. Ehhez már csak három centi javulás­ra van szükség, a felnőtt csúcs elhódításához pedig további ötre. A leendő rekorder a Vas­vári Pál Gimnázium érettségi előtt álló diákja, iskolájától is megkap minden segítséget a minél eredményesebb sporto­láshoz. edzője. Szülőként, edzőként és pedagógusként is gyerme­keik sikereire a legbüszkéb­bek, Balázsból ugyan nem lett élsportoló, de diplomával a kezében a banki szektor és az informatika világában ér el sikereket (külföldön is), Péter pedig most áll pályaválasztás előtt, addig is reményteljes magasugróként bontogatja szárnyait. Péterlegnagyobb szurkolója az édesapja. Nemcsak az apai büszkeség, hanem az edzői küldetéstudat miatt is, hiszen a sokra hivatott magasugró pályáját a Nyírsuli keretein belül Bakosi Béla egyengeti. És, hogy mennyire ketté lehet választani az apaságot és az edzősködést, arról csak any- nyit: a nyíregyházi fedett pá­lyás versenyen elért 220 centi után bizony gyanúsan csillo­gott az edző-édesapa, pardon édesapa-edző szeme... A családon belüli tréner­tanítvány viszony működik, bár azért olykor nehéz ketté­választani a kétféle kapcso­latot. Ha bármi gond lépne fel, akkor villámhárítóként érkezik az édesanya, aki fele­ségként simítja el az esetleges konfliktusokat, anyaként félti és védi a gyermekét, és szur­kolóként örül a jobbnál jobb eredményeknek. Erika gyer­mekszeretetéről nemcsak a saját fiai, hanem a tanítvá­nyai is tudnának mesélni, hiszen a testnevelőként 1990 óta a ayíregyházi Zelk Zoltán Általános Iskolában óriási hi­vatástudattal végzi a dolgát, emellett ő is edzősködik a Nyírsuliban. Mondhatni ösz- szedolgozik férjével, hiszen ő a legkisebbekkel kezdett el foglalkozni, hogy a 14 éves korba lépett legügyesebb gye­rekeket tanítványként adja át a családfőnek. Egy város, öt karika A nagyobbik fiú, Balázs a tanulmányai miatt hagyott fel a hármasugrással és a Corvinus Egyetemen szerzett informatikus diplomát. Mun­kája miatt rengeteget utazik, ezekben a hónapokban is külföldön dolgozik a banki és kommunikációs szektor terü­letén. A számításait a sport nélkül is megtalálta, de a mindenna­pos mozgás része az életének, rajong a snowboardozásért és amatőr csapatban kosarazik is. A család tagjainak rengeteg hétvégi (vagy éppen külföldi) elfoglaltsága ellenére azért néha előfordul, hogy négyen egy asztalhoz ülhetnek, és ilyenkor óhatatlanul szóba kerül a sport, de nem beszé­lik túl ezt a témát. Álmodozni viszont álmodoznak, és leg­gyakrabban egy brazíliai vá­ros és az öt karika jelenik meg a lelki szemeik előtt. km-bt Gyermekeik sikereire a legbüszkébbek Fej fej mellett az emberekért Együtt: több mint négy évtizede A befektetett munka pedig akkor ér igazán valamit, ha eredménye is van. NYÍREGYHÁZA. Vannak dolgok az emberek életében, amiket nem lehet tanulni, azokat a génjeiben örökli, hozza ma­gával az egyén. A másik nagy igazság valóban az: a jó há­zassághoz két, azonosan gon­dolkodó és érző ember kell. S természetesen a család, mint példa a gyerekek számára kö­vetendő. Ilyen a nyíregyházi Balogh Zoltán és felesége, Adél, illetve a fiúk, az ifjabbik Zoltán kis közössége is. A be­fektetett munka pedig akkor ér igazán valamit, ha eredmé­nye is van, s az már csak kü­lön „hab a tortán”, ha ezt az eredményt el is ismerik. Több mint harminc éve me­gyénkben is megfogalmazó­dott az összefogás igénye a fogyatékosok, ezen belül is a mozgáskorlátozottak részéről. A Mozgáskorlátozottak Egye­sületének alapításánál, mint érintett, már Adélka is ott volt. Rövidesen az egyesület titkára, majd a nyírteleki honvédség műszaki területéről való rok­kant nyugdíjazása után újra és újra visszaválasztják az elnöki székbe. Vezetőtársaival együtt fogalmazták meg anno, hogy teremtsenek munkalehetősé­get azoknak, akik betegségük vagy fogyatékosságuk miatt nem kapcsolódhatnak be az egészséges, ép társak munka­végzésébe. Mindenkire gon­doltak, mindenkit befogadtak, aki állapota, betegsége miatt kiszorult a foglalkoztatásból. Iskolalapítók így született meg a START Re­habilitációs Vállalat (később -és Intézményei), melynek lét­rehozásában és majd működ­tetésében már férje is - sok­éves önkéntes segítő munkát követően - aktívan bekap­csolódott. A vállalat 1988-as gyakorlati beindulásáig is rendkívül színes és mozgal­mas egyesületi élet zajlott. Például a Szabolcs Kupa fo­gyatékos sportesemények, if­júsági és gyerektáborozások, karitatív rendezvények. Ezt egy Ifjúsági Díj is fémjelzi. Ebben nagy szerepe volt szá­mos, még élő és már elhunyt, ismert és nem ismeretlen közreműködő, segítő aktívá­nak és résztvevőnek. Közöt­tük sok - korábbi vagy éppen „egyesületi ismeretség” kap­csán - összetartozónak jelen­tett és jelent ma is második családot a közösség. „Ember az Emberért” A férj, Balogh Zoltán a vál­lalat beindulásakor annak igazgatója, majd vezérigaz­gatója lett, felhagyva tanult (építészmérnöki) szakmájá­val. (Korábban a Megyei Ter­vező Vállalatnál, később a Lakásszövetkezetnél, illetve a MESZÖV-nél tevékenyke­dett.) A közel negyed század alatt az ő és vezető társai se­gítségével közel húszezer munkavállaló (többségében csökkent munkaképességű­ek) kapott hosszabb-rövidebb időre munkalehetőséget.- Pontosan húsz éve pedig megvalósult egy régi álom, az iskolaalapítás, mely azon tan­köteles korú gyerekek szak­mai képzését és lakhatását vállalta fel, akik állapotuk mi­att hátránnyal élnek. Közülük került már ki végzett jogász, mérnök, de olyan szülő is, A PRO CARITATE elismerést először a férj, Balogh Zoltán vezérigazgató, címzetes fő­iskolai docens (még annak alapításakor az első darabot, 1992-ben dr. Surján László, akkori Népjóléti Minisztertől) kapta. Nyíregyházán akkor adták át a START Szakiskola és Szakközépiskolát, vala­mint helyezték el a kollégium (bentlakásos rehabilitációs akinek most a gyermeke tanul ebben az intézményben. Az országban nyolcadikként létrehozott speciális vállal­kozás vezetőjének a szakmai ismertsége sem maradt el. Hosszú évek óta a hasonló munkahelyek, a Védett Szer­vezetek Országos Szövetségé­nek Elnöke, tisztségéből adó­dóan a Workability Europe nemzetközi szövetség tagja, a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum Egészségügyi Karán címze­tes főiskolai docens. A szobai vitrinbe előkelő helyet foglal el az „Ember az Emberért” elismerés arany fokozata is. (Mindketten megkapták, az előző fokozatokat is). Segíti a szülei munkáját A több mint negyedszázados „életút” természetesen ha­tással van a családra is. Fiuk, aki szintén építészmérnök (és a nevet is viszi tovább), diplo­mamunkája is akadálymen­tesített épület tervezése volt. A „piacgazdálkodás” megis­merése után több mint egy centrum) alapkövét. Az iskola ma is egyedülálló, híre túlter­jedt Európa határain. Felesége, Balogh Zoltánné, a Mozgáskorlátozottak Szabolcs-Szatmár-Bereg Me­gyei Egyesületének elnöke, alig egy évvel később, 1993. szeptemberében kapta meg a fogyatékosok segítése ér­dekében kifejtett munkájáért ugyanezt az elismerést. évtizede aktívan segíti szülei összetett, érdekes és embert próbáló munkáját. Bekapcso­lódott a gazdasági társaság vérkeringésébe. Mikroszinten kezdte, felépített, kidolgozott a vállalat életébe ma is meg­határozó tevékenységi kört. A cég tulajdonát képező Nyírsé­gi Nyomda vezetése mellett, majd után egy vezető beosz­tású munkatársa hirtelen jött, súlyos betegségét követően a termelésirányítás egyre szé­lesebb körével kellett megis­merkedni. A „Start” irányítása nem mindennapos, nem átlagos feladat. Miközben a nyílt pi­aci (rendkívül szigorú) fel­tételrendszernek is meg kell felelni, folyamatosan együtt kell élni a munkavállalók kü­lönböző szintű és fokú akadá- lyozottságával is a munka vi­lágában. Szinte folyamatosan kell őket is tanítani. S talán azoknak egyszerűbb ez, akik látják, megtapasztalják, s ma­guk is együtt élnek hasonló problémákkal. Velük lehet és kell számolni. km-dm A család „szemefényei” az unokák. Ernike egyetemi hallgató. Bölcsész-szerkesz­tő szakos. A közelmúltban demonstrátori felkérést ka­pott. A fiú - Zoza - a Krúdy Gyula Gimnázium tanulója. Kosárlabdás. Velük teljes az élet, ha együtt vannak a több mint negyvenéves hétvégi telkükön, és a mama főz ne­kik... Az unokákkal együtt teljes az élet

Next

/
Thumbnails
Contents