Kelet Magyarország, 2012. február (69. évfolyam, 27-51. szám)
2012-02-28 / 50. szám
2012. FEBRUÁR 28.. KEDD KELET Üzenet Széles Lászlóné, tiszaberceli olvasónktól: Ha szenvedőknek arcain < könnyeket látsz leömleni, emberbaráti szózat int, siess hamar letörölni. SZENCI MOLNÁR ALBERT Postánkból A jelmezesek egy csoportja FOTÓ: A SZERZŐ Alig akart véget érni a vigasság A Nyíregyháza-sóstófürdői nyugdíjasok farsangi mulatságot tartottak. A név- és születésnapjukat ünneplő tagjainkat verssel és ajándékkal köszöntöttük, majd Makó Pál citerajátékát hallhattuk. Kékvölgyi Vilmos „Pletyka” című jelenetét két szomszéd- asszonynak öltözött tagunk adta elő. Majd elkezdődött a farsangi maskarák felvonulása. Láthattunk country-t táncoló duót, akik úgy ropták, hogy a fiatalok is megirigyelhették volna. Következett a halál arca - elég rémisztő de az edzett TV nézők már nem ijedtek meg tőle, hiába fenyegetett bennünket. A Chippendale show-t előadó nyugdíjas társunk - túl a hetvenen - nagy sikert aratott. Bohócunk, mazsorett lányunk, bankárunk, cigánylányunk, úri nőnk és rózsafánk is volt ezen az estén, megcsodálhattuk jelmezeiket, bemutatkozásukat, táncukat. Volt, aki ajándékot is osztogatott. Nagy sikert ara- j tott az a férfi klubtagunk, aki terhes kismamának maszkírozta magát. Kisbabával a karján vonult be. Nem ismertünk rá. Őt követte mindenki Magdi anyusa. A sort a jósnő zárta, aki mindenkinek gazdagságot, ( boldogságot jósolt, és egy fej fokhagymával űzte el a „rontást” rólunk. A felvonulást kö- | vetően a maskarások táncba hívták a farsangolókat. LŐKÖSIMRÉNÉ, KLUBTAG Mindenhol nagyszerű produkciókat láthatott a közönség fotó: mikó dánielné Vízkereszttől hamvazó szerdáig Él még a magyarság! Különleges élményben lehetett része annak, aki meglátogatta az elmúlt hét végén a szatmárcsekei Cinkefőző Fesztivált. Már a megérkezéskor tapasztaltuk a nagy érdeklődést, tele volt a nagyközség parkoló autókkal. Beljebb kerülve aztán volt ott minden, ami szem-szájnak ingere. Jól le tudjuk mérni, hogy évről évre több a kiállító és a látogató, a színvonal pedig növekszik. Ez vonatkozott a kulturális programokra is. A fülesdi dtera zenekar utolsó számként, a vendégek iránti tiszteletből eljátszotta a Székely Himnuszt, miközben már gyülekeztek a színpad lépcsőjénél a következő fellépők, székely népviseletbe öltözve. Amikor meghallották az ismerős dallamot, spontán bekapcsolódtak, és valami csodálatos átéléssel és fájdalommal énekelték tovább: „Maroknyi székely porlik, mint a szikla”. Amikor befejezték, körbenéztem, jól látszott a nagyszámú közönségen az őszinte együttérzés a bepárásodott szemekben. Elanyagiasodott és sokszor elembertelenedett világunkban, ahol szétszakították a nemzetet egy igazságtalan békediktátummal, itt azért mindenki ráérezhetett, hogy él még a magyarság. TOLDY KÁLMÁN, VÁSÁROSNAMÉNY Kerülővel Egy örökre visszatérő problémáról szeretnék írni. Bár már elmúlt az akadály, de a jövőre nézve érdemes lenne dönteni erről. Van egy nagyon forgalmas útszakasz, mely Szabolcsbákát és Gyulaházát A farsangi báli szezont ünnepeljük. Ilyenkor a baráti nyugdíjas klubok meghívják egymást rendezvényeikre és együtt szórakoznak. Mi, a nyíregyházi konzervgyári nyugdíjasok minden meghívásnak eleget tettünk. Részt vettünk a Kisteleki Őszirózsa, a köti össze. Ez a havazások idején állandóan le volt zárva, s nem lehetett arra közlekedni. Úgy tűnik, egyik településhez sem tartozik, mert senki sem takaríttatta el a havat, pedig mintegy 2,5 km az egész út. Azért elég bosszantó ez autósok számára, mert jelentős (10 km-es) kerülőt kellett megtenni azoknak, akik pl. nap mint nap Nyírtassra vagy épp Nyíregyházára szerettek volna eljutni dolgozni, ami időben és benzinben sem mindegy. Ez éppen visszafelé is igaz. Nem értem, hogy miért nem Vasutas Nyugdíjas Klub és a Borbányai Margaréta Nyugdíjas Egyesület farsangi rendezvényén. Mindenhol nagyszerű jelmezes produkciókat láthattunk. Nagyon ötletesek voltak, mindig valami újat alakítanak. A Vasutas Nyugdíjas Egyesület rendezvényére tett semmit a két település, holott mindkét községben helyi traktoros takarította a havat! Miért nem tudják a 2,5 km-t megfelezni? Ami még fontos, hogy ezen az úton közlekedik számtalan terítős autó: tejes, kenyeres, húsos, aztán arról nem is beszélve, hogy reggelente fél hétkor busz jönne Gyulaházáról, hogy Szabolcsbáka és Anarcs település utasait beszállítsa Kisvárdára! Reméljük, vége a télnek, de félünk, legközelebb is ez lesz a helyzet. NÉV, cIm a szerkesztőségben műsorral érkeztünk. Előadtuk a farsangi eszközös táncunkat, nyolc páros, úgy érzem, hogy nagy sikerrel. Nagyon jól éreztük magunkat minden rendezvényen. Szeretnénk, ha ez a közel 3 éves barátság örökké tartana. Köszönet mindenért! JUHÁSZ LÁSZLÓNÉ Köszönet Bent feküdtem a nagykállói kórházban, sa)nos, nem egyszer és már nem kétszer. Először is, köszönöm a lelkiismeretes gyógyító munkájukat a főorvos asszonynak, illetve a kollégáinak! Én is megpróbálok mindent megtenni a javulásom érdekében és meghallgatom a tanácsukat. Köszönet azért Is, mert a kórteremben is olyan betegekhez helyeznek, ahol a szobatársakkal is megtalálom a közös hangot, és alkalmazkodunk egymáshoz. Úgy gondolom, hogy akárhány kórteremben feküdtem, mindig szerettek a szobatársaim, ez valószínűleg azért van, mert zenész családból származom, és a szüleimtől csak a jót láttam. A renddel, a tisztasággal és az ellátással nagyon elégedett vagyok. Mindez manapság nagyon ritka dolog, hisz mindenhol csak azt hallani, hogy szidják az egészségügyet - kereste meg lapunkat Mátyás Mátyásné Gávavencsellőről. Leveleinkből Sanyi bácsi újra magyar lett Vadon Sándor Levente a Nagykároly melletti Gencsről érkezett Ópályiba, hogy állampolgársági esküt tegyen. Sanyi bácsi egyszer már volt magyar állampolgár, hiszen 1943-ban magyarnak született, de a világpolitika alakítói elvették tőle állam- polgárságát. Születése óta mindig szülőfalujában élt, de Genes a második világháború után Romániához került, így lett román állampolgár. Most öregségére nagy elégtétel számára, hogy ismét, hivatalosan is magyar lett. ERDÉLYI MIKLÓS Másodszor is magyar lett FOTÓ: A SZERZŐ <9 Bölcsis farsang A nyíregyházi Hétszínvirág Bölcsőde 4. számú, Pillangó csoportja is farsangolt. fotó: szigetfalviné krizán zsuzsa !t> % i Tovább ne is keresse Redőnyök, reluxák, harmonikaajtók, szalagfüggönyök, szúnyoghálók, küszöbborítások nagy választékban! A megyében ingyenes felmérés! Állok szolgálatára, hívjon bizalommal! Orbán Tibor 20/9185-490 HIRDETÉS Olvasónk Írja Kivirágzott Otthonunkban kinyílt a ku- ' koricalevél (Aspidistralevél) virága. A növény többéves növekedés után hozta hódító illatú első virágát. Jelenleg a mennyezetig ér, és „váratlanul” ért bennünket a virágzása. Tudni szeretnénk, hogy az olvasók között van-e tapasztalat arról, hogy milyen gyakran bont virágot ez a szobanövény. DOMBÓVÁRI ISTVÁNNÉ, NY.HÁZA FOTÓ: A SZERZŐ Tisztelt olvasónk! Lehetőségeinkhez mérten minden olyan írást megjelentetünk, amelynek tartalma nem ütközik érvényes jogszabályba, valamint nem sért személyiségi és kisebbségi jogokat, jó ízlést. A levél megjelentetése azonban nem jelenti azt, hogy szerkesztőségünk bármilyen részletében egyetértene az abban leírtakkal. A leveleket az olvashatóság érdekében általában rövidítjük, az azonos mondandójúakat összevonjuk. Csak a teljes névvel és címmel érkező leveleket közöljük. Küzdünk az életben maradásért Mi, gyesről, gyedről visszakerülő anyák, mint én is, körön kívülre kerülünk. nyíregyháza. Meggyőződtem j arról, hogy helyzetem nem I egyedi, ezért szeretném, ha | az is bekerülne a köztudatba, vagyunk egy páran, akik semmilyen ellátásra nem jogosultak, hiába regisztrált ál- | láskeresők. Mivel a családban az egy főre jutó jövedelmet veszik figyelembe, én például sem aktív korúak ellátását, sem TB-t nem kaphatok. Sőt, ha ez utóbbit nem fizetem be, még meg is büntethetnek. Eladósodva Az emberek többsége súlyosan el van adósodva: banki végrehajtás, közüzemi számlát miatt. Sokan vagyunk, akik még gyógyszerre sem tudnak költeni, nemhogy ezt az ősz- szeget ki tudnák fizetni. Ezzel kapcsolatban senki semmilyen méltányosságot nem hajlandó gyakorolni. Mi még közmunkára sem vagyunk jogosultak. Tulajdonképpen a legtöbben küzdünk az életben maradásért, mi, gyesről, gyedről visz- szakerülő anyák, mint én is. Elkeseredettek Amikor valaki a családjának szenteli az életét, kiderül, hogy körön kívüli állapotba jutott, ami még jobban megterheli az életét. Aztán, ha mégis képes a gyerekektől munkát vállalni, akkor veszi észre, a társadalom nem hajlandó segítő kezet nyújtani, a kormány pedig a törvényeket úgy hozza, hogy mindig a legszegényebbek járjanak rosszul. Nem tudom, melyik szülő lenne képes a gyereke szája elől elvenni azt a kevés pénzt, hogy ki tudja fizetni a lehetetlent. Sokan vagyunk, akik egyik hónapban a lakbért, másikban a fűtést, harmadikban a villanyt fizetjük, mert egyszerre nincs annyi bevétele összesen a családnak, hogy egy lábbeli, kabát, iskolai felszerelés ne borítaná fel a „könyvelést”. A húsról kénytelenek vagyunk lemondani, a vasárnapi ebédben maximum egy kis csontból főzött pörkölt szerepelhet. Busszal nem tudunk közlekedni, ahová lehet, gyalog járunk. Sok panaszt hallok úton-út- félen az emberektől, már-már a végsőkig el vannak keseredve. Es arról még nem is beszéltem, hogy azt a kevés segély is lecsökkentették hatezer forinttal, ami egy személy egész havi étkezését sem biztosítja. Nagyon nehezen viselik az emberek azt, hogy a magasabb keresetűeknek adnak, a nyomorban élő emberbe pedig még belerúgnak egyet. Semmilyen segítséget nem kaptam én sem, csak széttárt kézzel mutogatnak a szabályokra, a törvényekre. Amikor a támogatási segély igénylésénél a 25 ezer forint egy főre eső jövedelmet kiszámították, és kideHa van valakinek étele, ruhája, fedél a feje felett, boldog lehet. TÓTHNÉ rítették, hogy ezért nem kaphatunk, nem tudom, milyen árakkal kalkuláltak, de hogy nem a mostanival, az biztos. Áprilisban feloldják a kila- koltatási moratóriumot, és tömegesen várható a kilakoltatás, azt hiszem, ez az embereket már nem is lepi meg. Csak akkor ocsúdnak fel, mikor rájuk kerül a sor. Pedig bármikor kerülhet nehéz helyzetbe valaki. Nem érdekli az embereket más nyomora, és becsukják a szemüket, kikerülik az utcán kolduló anyát. Sokanvagyunk Sokan vagyunk, akiknek az átképzés lehetősége adhat egy kis reményt a nehézségek elviselésére, csak abban bízhatunk, hogy addig életben maradunk. Ez csak egy szegmense a való életnek. Azért szerettem volna, ha más is értesül róla, és lehet, hogy a saját helyzetét már nem is látja olyan rossznak. Ha van étele, ruhája, fedél a feje fölött, már boldog lehet. Mi is erre vágyunk. TÓTHNÉ, NYÍREGYHÁZA
