Kelet Magyarország, 2012. február (69. évfolyam, 27-51. szám)
2012-02-15 / 39. szám
2012. FEBRUÁR 15.. SZERDA KELET Üzenet Horváth Gáborné, jándi olvasónktól: Az élet viharaival szemben,' olyan légy, mint a madár. Amely ha a fát kivágják alóla, nem a mélybe zuhan, hanem a magasba száll! EÖTVÖSJÓZSEF Megemlékezés A magyar igazság és élet rögös útján A Magyar Igazság és Élet Pártjának és az 1956-os Diákparlamentjének egyik vezetőjeként méltóan szeretnék megemlékezni Csurka Istvánról, a MIÉP elnökéről. Nem csak mint íróról, sem mint politikusról, hanem mint keresztyén magyar emberről. Aki hittel vallotta, meggyőződéssel vállalta és rendületlenül követte a magyar igazság és élet rögös útját. Hittel vallotta a jó és rossz megismerésének, valamint elválasztásának parancsát. Ezért mind az egyéni, mind a társadalmi megújhodás feltételeit e szerint fogalmazta meg, és mindenkor a gonosz megtévesztés, hazugság és ígérgetés „csábításának” ellenállására bátorított. Meggyőződéssel vállalta a küzdelmet, a közösségi vagyon igazságtalan privatizálására, az állami tulajdon kiárusítására, az ipari és a mezőgazdasági termelés tönkretételére, a nemzeti hagyomány és kultúra gyalá- zására, a nemzet megosztására és a magyarság kiszolgáltatottságára szövetkezett romboló erők ellen. Rendületlenül követte a keskeny utat, mert 1956 csodájának részese és hirdetője volt. írói munkásságával áldozatos hazaszeretetre nevelte népét, hogy nemzetté váljon. Igaz, ehhez meg kell nekünk is tanulni, hogy az Csurka István fotó: internet igaz hazafiság, az emberi önzést közérdekké nemesíti; a társadalomban a szellemi és az anyagi javak igazságos elosztását segíti; az egyén műveltségigényét és kultúráját erősíti; a személyes felelősség, döntéshozás, fegyelem és alkotás készségét növeli; a hibás eszmék-rendszerek ellen való hadakozással nem a bűnöst, hanem magát a bűnt üldözi. Politikusként egyúttal veszélyre is figyelmeztetett: az ország nem szaporodik, lakóinak nincs igaz történelmi ismerete, közügyek iránti érdeklődése, és nem szabadult meg az idegen befolyástól. Sajnálatos, hogy akikért küzdött, azok nagy részének meg nem értése és pártjának bomlasz- tására „küldöttek” árulása miatt, a magyarság egységéért vívott küzdelemben elbukott. De hisszük, hogy a nemzet megmaradásáért győztesen járulhat az Igaz Bíró elé. Lux aetema... DEMCSÁK JÓZSEF, OKL. GÉPÉSZMÉRNÖK Olvasóink írják Készül a csiga fotó: olvasónktól Nappali Ellátó rászorulóknak Minden 18. életévét betöltött, egészségi állapota vagy idős kora miatt szociális és mentális támogatásra szoruló igénybe vehetik a mostanában megnyílt Nappali Ellátót Gávavencsellőn. Itt szabadidős programokat szerveznek (csigatészta készítés, kártya partik, kézimunka szakkör, farsang stb.). Segítenek a hivatalos ügyek intézésében. Életvitelre vonatkozó tanácsokat adnak. Igény szerint kimossák, kivasalják a bejárók ruháit, a tisztálkodási lehetőség is biztosított. Kapcsolatot tartanak a helyi egyházak képviselőivel is. Igény szerint meleg ebédet adnak. Az önkormányzat által vásárolt kisbusszal a ki-beszállítás is megoldott. CSISZTU MIKLÓSNÉ @ Hópaplanba burkolózva Fehérgyarmaton az oroszlán a téli hidegben hópaplanba burkolózott. FOTÓ: E. NAGY ISTVÁN Most már nem ördöngösség a gép fotó: a szerző Szárnyakat ad az első e-mail Megismerni a mozzanatokat A következetes érvelések akkor elfogadhatóak, ha ismerjük a tényt - amelyből következtetünk -, és annak lehető legtöbb körülményét. Ismernünk kell az indító okokat, amelyek kiváltották, így dolgoznak a történészek. Éveket, évtizedeket töltenek el azzal levéltárakban, könyvtárakban, hogy egy történelmi tény hátterét a kor fellelhető dokumentumaiból legjobban megismerjék. A történészek többnyire „névtelen” tudósok, akik komoly kutatásnak szentelik az életüket, hogy az emberiség mind többet és többet tudhasson meg történelméről. Bocskai, Rákóczi, Kossuth nekünk, magyaroknak hősök, viszont a bécsi udvar szemében rebellisek voltak. Csak próbáljunk meg gondolkozni a másik fél fejével, és mindjárt rájövünk, hogy nem is olyan egyszerű tárgyilagosan látni, következtetni, ítélni. Gondolkozzunk Szent István és Koppány, vagy Széchenyi és Kossuth fejével. Nehéz a múltat kutatni és tárgyilagosan bemutatni, főleg ha benne éltünk, és befolyásolnak saját emócióink. „História est magistra vitae”. Azaz, a történelem az élet tanítómestere. Én és még sokan diáktársaim közül ezt a latin szentenciát írtuk történelemkönyvünk első lapjára, az általunk talán egyik legjobban tisztelt tanárunk óráján. Sokunk emléNem lehet elég „korán” megismerni valamit, mutatja ezt, hogy Idősebbek is elkezdhetik címmel alapfokú számítógépes tankezetébe be is vésődött ez a mondat. Nekem talán jobban is a kelleténél. Munkám az, hogy a múltat kutassam, megóvjam és bemutassam, mert a jövő építéséhez elengedhetetlen a múltunk ismerete. Hálás vagyok érte a szüleimnek, kiváló tanáraimnak és persze kollégáimnak is. A gimnáziumban, az egyetemen és munkámból kifolyólag megtanultam, hogy a legegyszerűbb következtetés levonásához is muszáj a folyam indult Ópályiban, a Teleházban. Csákné Mészáros Anita, a Teleház munkatársa nagy türelemmel tanítgatja a tanfolyam körülmények minden apró mozzanatát megismerni. Ha nem vagyunk biztosak abban, amit mondunk, akkor nézzünk utána alaposan, vagy egyáltalán ne is mondjunk semmit. A társadalmi feszültségek feloldásához csakis egyetértéssel lehet eljutni. Ne legyünk szakbarbárok, ne akarjunk mindent tudni. Vagyis, ahogy Plinius írta: Ne sutor ultra crepidam indicet. MOHÁCSI ENDRE résztvevőit. A tanítványoknak szárnyakat ad az első sikeres e-mail küldés, vagy az első böngészés a neten. ERDÉLYI MIKLÓS, POLGÁRMESTER Elkóborolt Egy gyönyörűen nyírt, nyakörvvel ellátott arany színű, angol cocker spániel kóborol szombat óta Nyíregyházán, a Gomba-Tüzér utca környékén. Jó húsban van, valószínű megszökött. Nagyon barátságos, emberekhez szokott. Sajnos nem sikerült befogni, bár megpróbáltam. Valószínű, hogy keresi a gazdája. Tel.: 42/548-467,30/861-2998. B. MÁRIA Postánkból ,, A disznó bánta a jó hangulatot Jó hangulatú disznóvágással indították a tavaszi idényt a Kölese Sport Egyesület focistái és vezetői. Valamennyien bizakodnak, és remélik, hogy ebben az évben is számíthatnak támogatóikra! S akkor nem fog elmaradni a jó eredmény sem. VEZETŐSÉG Tisztelt olvasónk! Az oldalon a Kelet- Magyarországhoz érkező olvasói leveleket, fényképeket közöljük. Minden olyan írást megjelentetünk, amelynek tartalma nem ütközik érvényes jogszabályba, valamint nem sért személyiségi és kisebbségi jogokat, jó ízlést. A levél megjelentetése azonban nem jelenti azt, hogy szerkesztőségünk bármilyen részletében egyetértene az abban leírtakkal. Csak a teljes névvel és címmel érkező, telefonszámmal is ellátott leveleket közöljük. Áldja, segítse őt a Azonnal ereztem, rokon- telkek vagyunk, talán aSumérok idejében a felmenőink egymás mellett legeltethettek. NYÍREGYHÁZA. Zajtér. Mi ez a szó? Mozaikszó, vagy egy idegen hangzású személynév magyarosan kísérelt kiejtése, mely a történet, történések folyamán képes fogalommá alakulni. Lehetséges, hogy mindezek eléréséhez elég, egy öreg, makacs kőműves, aki olyan állványra merészkedik, melyre nem lenne szabad. A dolgok egyenes következtében le is estem róla, összetörve bordáimat rendesen. Novemberi szombat délután volt, már kezdett sötétedni. Óriási nyomást éreztem a szívem tájékán. Vékonyuló fonal Percek alatt kint volt a mentő Kisvárdáról, hol megvizsgáltak és elhelyeztek a baleseti osztályon, elláttak a szokásos gyógyszerekkel, természetesen az állapotomat figyelemmel tartották. Hétfőn reggelre felfúvódott a testem jelentős része, de annyira, hogy a kórházi „szárnyas” használata is nehézséget okozott. Szóval e felemelő látvány közepette jött Zajtér, az ötvenes éveit taposó, magyarul kristálytisztán beszélő olajbarna főorvos, jóságos, megértő, de mégis ravaszkás szemekkel. Az állapotom feltárását követően megértettem, hogy az a bizonyos fonal kezd vékonyodni, ami a tüdőm rohamos összezuhanásával hozható összefüggésbe, és sürgős beavatkozás válik szükségesé. Lelkiekkel felvértezve Azonnal éreztem, rokonlelkek vagyunk, és arra gondoltam, talán a Sumérok idejében a felmenőink egymás mellett legeltethettek, és a jelen időben összehozott a sors bennünket. A műtőben az előkészítés, érzéstelenítés során mesterien igyekezett elvonni figyelmem sanyarú sorsomról, mely az asszisztens hölgy jelenlegi és harminc évvel korábbi idomainak összehasonlításában domborodott ki, ami annyira lekötötte képzeletemet, hogy általában a műtét kellemetlenségeire késve reagáltam, ami további derültségre adott lehetőséget. Győzelmes mosollyal arcomon toltak vissza a kórterembe, ujjaimmal „V” betűt formálva. Tévedtem, a java még ez után következett, a további műveletek nem annyira fájdalmasak, de annál ijesztőbbek lehettek volna, ha nem Zajtér teszi. Körbevették ágyamat, mi közös Istenünk! majd megkérdezte, hogy milyen vallású vagyok, kissé zavartan válaszoltam a feltett kérdésre, amire helyeselt és kifejtette, szerencsém van, mert a többiekkel problémák szoktak lenni. Nem hagyhattam szó nélkül, mondván, egy Isten van. Mire ő: igaz, de az az egy a mienk. Lelkiekkel imígy felvértezve az ágyon hanyatt döntött, és zsonglőr ügyességével injekciós tűkkel pillanatok alatt teleszurkálta a felfúvódott testrészeimet, közben azon meditálva, „remélem, az ütőeret nem találom el, mert az még kelhet máskorra is.” Az ámulattól mire magamhoz tértem, a fakir jelenthetett volna, látva a teljesítményünket. Gyakorlottan masszírozta, gyúrta a felfúvódott testemet, és folyton beszélt, melyet nagyon jó és megnyugtató volt hallanom. Tekintetével állandóan a szememet kereste, melytől úgy éreztem, mint ha lélekkel bennem lett volna, és erősnek éreztem magam tőle. Ilyen ember Zaiter Atef, akit én lelki barátomnak érzek. VENGRINYÁK JÁNOS A felfúvódott testrészeim kezelését követően a becsövezett testemet rákapcsolták a vákuumra, és biztatott, hogy imádkozzak, mert két óra múlva fájdalmat kell éreznem a tüdőm bal lebenyének az alján, akkor lépek a gyógyulás útjára. Időben jött a fájdalom, a tüdőm akkor ment a helyére. Zajtér naponta többször is megkeresi a betegeit egy villámvizit erejéig, gondolom, két műtét között, addig sem pihenve. Megkönnyebbülést éreztem Bejön még a szabadnapjain is, általában a hátsó lépcsőn felsiet és a nagyon távozik, neki a lift lassú. Harmadik napon, a cső kivételénél komolyan rám nézett, és felszólított, hogy beperel, ha a nadrágját összevérzem. Az ámulatból mire felocsúdtam, a nehezén már túl is voltunk, egyetlen határozott mozdulattal kirántotta a negyvencentis csövet, pillanatnyi nyilalló fájás után, melyre nem is számoltam, már csak óriási megkönnyebbülést éreztem. Tehát ilyen Zaiter Atef, a Kisvárdai Kórház Baleseti Sebészet főorvosa, akit lelki barátomnak érzek. Áldja és segítse őt a mi közös Istenünk! VENGRINYÁK JÁNOS, SÓSTÓHEGY
