Kelet Magyarország, 2012. január (69. évfolyam, 1-26. szám)

2012-01-07 / 6. szám

2012. JANUÁR 7.. SZOMBAT 8 Sikeres férfiak 1(011 A rektori szék nem statikus hely FOTÓ: SIPEKI PÉTER Dr. Jánosi Zoltán Rektorként, tanérként és irodalmárként is közismert a megye lakossága előtt. nyíregyháza. Immár második ciklusát tölti a megyeszékhely szívében található oktatási, tu­dományos, művészeti és kul­turális centrum - a Nyíregyhá­zi Főiskola - rektoraként. Dr. Jánosi Zoltán szerint a rektori széket nem lehet megszok­ni, hiszen nem statikus hely, ahonnan változatlanul lehet megítélni a dolgokat. A meg­bízás sokkal inkább egy külde­tést, szolgálatot fejez ki, az első vezető dolga pedig az, hogy állandóan alkalmazkodjon a felsőoktatás, a magyar társa­dalom, illetve a munkaerőpiac diktálta képzési igényekhez.- Hét évig vezettem a főisko­la Bölcsészettudományi és Mű­vészeti Karát, így nem voltam híján a vezetői tapasztalatok­nak, amikor 2007-ben, majd 2011-ben a Szenátus javaslatá­ra a miniszterelnök kinevezett a rektori posztra. De mégsem ugyanaz, sőt, jóval nagyobb kihívás egy öt karból és szá­mos egyéb egységből álló fel­sőoktatási intézményt vezet­ni, amelynek jelenleg csaknem 8 ezer hallgatója van - mondja, hozzátéve: büszke rá, hogy a főiskola nemcsak fizikai, de szellemi része is a városnak. - Nem titkolt célom volt, hogy a főiskola olyan katalizátora legyen a megyének, illetve a tágabb régiónak, amely ösz- szefogja azokat az erőket, amelyek hasznosak lehetnek a gazdasági és kulturális to­vábblépésében, a fejlődésben. Ez megmutatkozik a főiskola által képviselt tudományterü­letek és a karok munkájában: így a bölcsészet-, a művészet, a természet-, a társadalom-, a gazdaság-, a műszaki és az ag­rártudományok tekintetében. Dr. Jánosi Zoltán nem a saját, hanem a főiskola sikereként említi, amikor az intézmény­ben végzett művészek, írók, zenészek, közéleti személyi­ségek elismeréssel vallanak anyaintézményükről. - Úgy vélem, országosan is példasze­rű, különösen egy peremvidé­ki város részéről, hogy létezik az úgynevezett „nyíregyházi iskola” a maga szellemiségé­vel, amely természettudóso­kat, írókat, költőket, sőt, két minisztert és világbajnokokat is adott már a magyar kultúrá­nak - mondja büszkén a tanár­ból lett intézményvezető. Szeretett tanítani Amikor egykori irodalom­történet-tanáromat arról faggatom, hiányzik-e neki a katedra, és mennyi ideje jut irodalmi munkásságának folytatására, elmondja: na­gyon szeretett tanítani, mind az általános iskolákban, mind a főiskolán, mind óraadóként a Debreceni Egyetemen, hi­ányzik neki a közvetlenebb, napi kapcsolat a hallgatókkal, amit úgy próbál ellensúlyoz­ni, hogy amikor csak tud, részt vesz és megszólal a hall­gatói rendezvényeken.- A szépirodalmi munkássá­gom, olyan értelemben, hogy verseket, novellákat írok, már nem létezik. Jó ideje letettem a szépírói tollat, és a tudomá­nyos munka felé fordultam. De sem irodalmárként, sem főiskolai szerepvállalásomban aligha lehettem volna sikeres az engem szerető, segítő em­berek és munkatársaim bizta­tása nélkül. Mindez az ő sike­rük is, köszönet érte! km-pi Egy jó kép sikert jelent Kerekes Elek számára mindig is egyértelmű volt, hogy festő szeret­ne lenni. NYÍREGYHÁZA. Elnézve Elek ar­cát, göndör haját és kalandozó tekintetét, nem lepődnék meg, ha a 4-500 évvel ezelőtti korból lépett volna előre, hogy befe­jezze a nagy elődök munkáját, és a beszélgetés közben ki is derül róla, hogy nem áll távol tőle Rembrandt, Caravaggio, Vermeer évszázada. Olyan alázatossággal közelít a fes­tészethez, mintha csak most akarná megtanulni az ecsetfo­gást, miközben diplomája van a festészetről, s több éve csakis a képeinek festéséből és eladá­sából él. Elek számára mindig is egyértelmű volt, hogy festő szeretne lenni, bár vonzotta a szobrászat és építészet is.- Ötéves lehettem, amikor édesanyám először elvitt egy Kerekes Elek kiállításra, ahol egy vörös daru szerkezetet ábrázoló kép tet­szett a legjobban. Már akkor ösztönösen vonzódtam a ké­pekhez - meséli. És ez a von­zódás egyre erősödött benne. Egy dolog érdekelte már tizen­évesen is igazán: a festészet. Úgy véli, a tanulás nem fe­jeződik be automatikusan az iskolával, hanem folyamatos. Mindig van mit eltanulni, meg­tanulni, aztán alkalmazni. Elek festészetéből nem hiányoznak a nyíregyházi kötődésű témák. A városról és Krúdy világáról számtalan képet festett, nyír­egyházi és országos kiállítások tucatjaival büszkélkedhet. Azt mondja, számára természetes a környezetét megjeleníteni, abból merítkezni. Képeiből su­gárzik pillanatnyi hangulata, hogy amikor elkezd festeni, ki­lép a mindennapok zajából és egyedül marad az üres vászon­nal, felveszi az ecsetet, aztán FOTÓ: RACSKÓ TIBOR belemártja a festékbe, és a hó­fehér anyagon elkezd egy előre nem várt táncot járni mindad­dig, amíg úgy nem érzi: megint csinált valamit. Neki ezt jelenti a festészet. - Van, amikor csak körképek foglalkoztatnak, az­tán egyszer csak beugrik vala­mi, és elkezdek figurákat vagy országutat festeni, és a kettő nem zárja ki egymást. Általá­ban 1 órától 20 évig csinálok egy képet. Időnként belefes­tek némelyik képembe. De ha jót akar magának az ember, ak­kor ezt nem teszi meg - meséli nevetve. Kipróbálná magát másban is És hogy mit jelent számára a siker? Amikor megvalósul az elképzelése úgy, ahogy elter­vezte. Ahogyan fogalmaz: egy jó kép sikert jelent. - Amikor az ember csinálja a dolgát, nem a díjakért teszi. A díj a teljesítmény elismerése egy közösség vagy kör részéről. Dijat kapni sikerélmény, visz- szaigazolás. S célom sem lehet más mint festőnek, hogy jó dolgokat csináljak. Szeretném magam kipróbálni másban is. Térplasztikában, murális alko­tásban. Két és fél hónapig Ka­nadában voltam tanulmány­úton, nyitva volt a szemem. És lesz látszatja - mondja. Ám annak, aki csak a fes­tészetből akar megélni, nem mindig adatik meg a harmónia állapota. A képeket azonban el kell adni valahogyan, hogy újak is készülhessenek, hogy legyen erő és idő megterem­teni az alkotáshoz szükséges alapfeltételeket. Tehát mint mondta: „Maga a festészet művészet, csakúgy, mint a mai világban megélni.” km-csr Aki a jég hátán is megél Lakatos Tibor: van sütnivalója Bár rendszeresen rúgja kispályán a bőrt, dr. Kukucska György nem kispályás „versenyző”. nyíregyháza. Rock and roll, sport minden mennyiségben, babaúszás, orvosi diploma, gasztroenterológia - no meg a család. Ez mind egy szusz­ra. Ebből akárki levághatja: a Nyíregyházán született férfiú miatt fényévente cserélik a szobabútort. A fotelt legfeljebb ünnepnapokon koptatja. Nem otthonülős fajta. A kezdet kez­detén sem volt az. Mivel a sta­dion mellett nőtt fel, a labda hamar barátja lett, félelmetes jobblábas bombái betonbiztos csapattagságot garantáltak a jó nevű Pepita FC-ben. Hogy nem kétbalkezes, azt röplab- dázóként igazolta: előbb a Me­zőgazdásági Főiskola, utóbb a Debreceni USE NB II-es, illetve NB I-es legénységét acélosí- totta jelenlétével, pályafutása levezetéseként az OSC-vel a Budapest I. osztályban kétszer nyert bajnokságot. Gyors cselekvés Mindemellett hamar mottó­jává vált: szóljon a rock! Még­pedig a finomabb fajtából. A blues mindenek felett. Ked­vence a Lassúkezű, vagyis Eric Clapton. Általános iskolás korában ragadta magához a gitárt, autodidakta módon el­sajátítva a legütősebb riffeket. Első bandája a Ba-Rock, majd több helyi amatőr együttes­ben pengetett: alapító tagja a mindmáig aktív Hétfő Este Blues Bandnek. Nem szégyel- li bevallani: kiszállása óta a többiek sokkal jobbak! Orvos barátaival a JazzMed nevű for­mációban csaknem tíz évig sa­ját szerzeményeket játszottak. Érettségi a Zrínyi-gimnázi­umban, az „isiben” találkozás a nagy szerelemmel, majd a SOTE Általános Orvosi Kar. Az egyetem és a katonaság alatt mentőtisztként tényke­dett Budapesten, majd a nyír­egyházi Jósa András Megyei Kórház Baleseti Sebészet és Sebészeti Osztályán mentett életeket, Kótajban háziorvos­ként tette a dolgát, manapság végtagi vizenyők kezelésével foglalkozik. A városban el­sőként vágott bele a csecse- mőúsztatás rejtelmeibe. Szó szerint, akkortájt ugyanis még nem létezett szakirodalom, így nyakába vette az országot, és az összes babaúszó oktatónál megfordult. Jó néhány egykori tanítványából lett később sike­res úszó! Akárcsak a gyógyítás, régi szenvedélye is gyors cselek­jongó társával megalapították a Szabolcsi Jégsport Egyesüle­tet, amelynek elnöki tisztét is betölti. Azóta minden szezon­ban megtanítottak too gyere­ket korcsolyázni. Felépítettek egy utánpótlásbázist, ahol a gyerekek az országos bajnoki rendszerben versenyeznek. Saját nevelésű játékosok közül válogatott kerettagok is lettek.- A stadion jégpályáján csak azért tanultam meg korcso­lyázni, hogy jégkorongozhas- sak. Persze nem volt igazán lehetőség akkoriban. Majd a gimnáziumban locsolt pályán már sokat játszottam egy ke­mény télen. Talán ’84-ben? A szlovák kettesen néztem a rossz minőségű képen a mécs­eseket, sokszor a korongot sem láttam. Miért? Lendületes, iz­galmas, gyors döntéseket kell hozni, mint a sebészetben, fér­fias, kemény sport. KM-KT Ő a közös nevező a pékipar, az autóérté­kesítés, a festészet és lovagi szerep között. nyíregyháza. Lakatos Tibor életpályája sikeresnek mond­ható azáltal, hogy tulajdonosa a megye egyik legtradicionáli- sabb cégének, a Vela Kft.-nek. Példát mutat abban is, hogy le­hetőségéhez mérten aktív sze­repet vállal a közéletben, tá­mogatja a kultúrát és a sportot. Mindemellett és mindeközben pedagógusként dolgozó fele­ségével, Lakatosné Horváth Judittal együtt embert faragott két fiából. Lakatos Tibor nem tudja, hogy mit jelent a mondás, „rossz szomszédság török átok”, mert ő a pékjeivel szo­lidaritást vállalva korán kel, és mire a mellettük lakók kidör­zsölik a szemükből a csipát, a friss pékáru már ott lóg az aj­tajuk kilincsén. És az sem min­dennapi, amilyen hobbiknak él a megye egyik legismertebb vállalkozója: amatőr festő­ként a nyaralásokat tájképek készítésére is felhasználja (ha már a napozást haszontalan időtöltésnek tartja), ezáltal a cégei nemrégiben újjávará­zsolt és kibővített irodáit nem a méregdrágán kínált fest­mények, hanem a saját maga alkotásai díszítik. Emellett Lakatos Tibor a jó pálinkák barátja és - a tavaly óta életbe lépett törvénynek köszön­hetően - készítője, már-már mestere is. Utóbbiról papírja is van, hiszen a két diplomája mellé 2011 nyarán megszerez­te a gyümölcspálinka-készítő szakmunkás bizonyítványt, ezzel szinte párhuzamosan a tarpai Szatmár-Beregi Pálinka Lovagrend tagja is lett. A Vela- bázisnak a lassan múzeumi kereteket öltő pálinkapince is egyenrangú része, csakúgy, mint a termékeivel ma már 18 saját üzletet kiszolgáló pékség (a legmodernebb technikával ellátva), a Volvo-szalon (meg­nagyobbított bemutatóterem­mel, műszaki vizsgáztatásra is alkalmas szervizműhellyel) és a lízingeléssel is foglalkozó cég központi irodájával. Hűség és szakértelem Persze Lakatos Tibor nem mindig az volt, aki ma. Az is­kolai tanulmányok elvégzése után ő is beosztottként kez­dett, aztán állami cégnél lett gazdasági igazgató, mígnem következett a magánszféra. Az áttörést az jelentette, ami­kor a pékipar felé nyitott: 24 négyzetméteres üzemmel kezdett, amely a Kelet ABC-t szolgálta ki, később ugyanez megvalósult az Örökösföldön is, aztán annyi lett a külső megrendelés, hogy muszáj volt önálló pékséget nyitni. Lakatos Tibor mégsem azt tartja legnagyobb sikerének, hogy Nyírbogdányból indulva futott be minden téren kétség­kívül sikeres életutat, hanem hogy felépített egy olyan céget, amelyben fontos szerepe van a hagyományoknak, az iden­titásnak. Nem véletlen, hogy a ma már több mint hatvan embernek - bizonyos értelem­ben szó szerint - kenyeret adó vállalat dolgozói közül többen a kezdetektől, vagyis immár húsz éve az alkalmazottak közé tartoznak, még többen a tíz- vagy a tizenöt éves jubile­umukhoz érkeztek. Becsületes munka mellett náluk ismeret­len fogalom az elbocsátás, a hűség és a szakértelem viszont nagyon kifizetődő. KM-BT

Next

/
Thumbnails
Contents